A konyha kaotikus, éppen úgy, ahogy mindig, amikor Heeseung a közeledben van. A csokis keksz tészta már kész, de ő továbbra is a tál fölött áll, és minden adandó alkalommal belenyal.
- Lee Heeseung! Hagyj már belőle, különben semmi nem marad a sütéshez! - szólsz rá nevetve, mire ő csak vigyorog, és egy adag tésztát a szádhoz tart.
- Na gyere, cicám. Csak kóstold meg. Ez a szeretet egyik formája! - mondja halkan, szemtelen mosollyal az arcán, miközben közelebb lép hozzád.

Amikor elfordulsz, hogy elkerüld a következő támadását, ő hirtelen a derekadra csúsztatja a kezét, és magához húz. A szívverésed felgyorsul, ahogy hozzád hajol, és halkan a füledbe súgja
- Ha nem engeded, hogy megkóstoljalak... akarom mondani, hogy a tésztát megkóstoljam, akkor lehet, hogy kénytelen leszek más módon jóllakatni magam.

A szemtelen vigyorából tudod, hogy ez a "kiengesztelés" nem a sütés folytatását jelenti. Hogy visszavágj, egy marék lisztet vágsz hozzá, ami az arcára hullik, és ő döbbenten néz rád egy pillanatra.
- Ezért megfizetsz! - mondja nevetve, és már indul is feléd, hogy elkapjon.
A konyhát percek alatt liszt, cukormáz és nevetés tölti meg, miközben kergetőztök. Végül a sütő éles csipogása szakít félbe titeket, és mindketten zihálva huppantok le a kanapéra.

Amíg a kekszek sülnek, Heeseung a karácsonyi égősorokat igazgatja, a segítségeddel, de valahogy mindig úgy pozícionálja magát, hogy a fagyöngy alatt köthessetek ki. Amikor ezt észreveszed, csak megcsóválod a fejed.
- hé, direkt raktad oda azt a fagyöngyöt, ugye?
Ő csak vigyorogva megrántja a vállát, majd közelebb lép hozzád. Egyik kezével a derekadra simít, másikkal az állad alá nyúl, hogy az ra kelljen nézned, arca a tiédhez közelít.

- Ki tudna ellenállni neked? - kérdezi halkan, mielőtt megcsókolna, mélyen és hosszan, mintha csak ezzel akarna meggyőzni a sütés helyetti alternatív terveiről.
Amikor végül elszakadtok egymás ajkaitól, a szemében ott csillog az a szemtelen mosoly, amitől mindig elveszíted az önuralmadat.
- Na jó, lehet, hogy ma már csak a kekszek készülnek el, de nem baj. Van valami más, amiben még ennél is kreatívabb vagyok.
Szinte látod, hogy füstöl a füle... ahogy elindulsz a hálószoba felé ahol a plafonon egy újabb fagyöngycsokor vár.
A konyhában félbehagyott sütik, a fagyöngy alatt játszódó lopott csókok és Heeseung ellenállhatatlan szemtelensége garantálják, hogy ez a karácsony előtti nap felejthetetlen lesz... és nem a sütik miatt.