K h a l e e s i    J o n e s 

××××××

Akkor már napok óta nem jártunk be dolgozni. Szerencsére feletteseink, Gideon és Hotchner is, tökéletesen megértették, hogy csak nem az igazi még a munka számunkra - egészen pontosan, számomra. Hiába volt Jamaica, továbbra sem álltam teljesen készen teljes erőbedobással munkálkodni a különböző halálesetek megoldásán. Iciripiciri pihenésre volt szükségem - néhány napocskára otthon a párommal, közel a csapatomhoz és a munkahelyemhez. Szimplán azért, hogy szokjam a gondolatot, nem menekülhetek örökké a hivatásom elől. De persze ezt egyáltalán nem akartam - az ügynöklét volt az életem. 

Aznap, október elejéhez képest, meglehetősen meleg időjárás köszöntött Washington DC-re. A hátsó teraszon álltam, a csípőmmel a korlátnak támaszkodtam, ahogy szürcsölgettem a délelőtti bögre kávémat. Nyugodt voltam, talán még kisimult is, élveztem a koffeinbomba aromáját - és a bámulatos kilátást, amit a pozíciómból élveztem. 

Derek mezítelen felsőtestét köpenyként fedte az izzadtság, ami nemcsak a merészen tűző napsugaraknak volt köszönhető. Kék baseballsapkát viselt megfordítva, kezében kosárlabdát tartott, amit a palánk felé is repített. A gömb messzire szállt, megpattant a fémgyűrűn és felém vette az irányt. Barátom félhangosan szitkozódott borostája alatt, én pedig kuncogva lépkedtem le a fa lépcsőkön, hogy visszaadhassam neki jelenlegi játszószerét. Nehezen bár, de félkézzel sikerült felvennem és eldobtam. 

- Kösz! - szólt oda félvállról, majd megpörgette jobb keze középső ujján a lasztit. Enyhén rosszallóan megcsóváltam a fejem, ahogy ismételten belekortyoltam a frissítőmbe. - Babuskám, ó! - kerekedett el a szeme, válaszul pedig felvontam a szemöldököm. - Azt hittem még alszol!

- Mert szerinted ki passzolta vissza neked a labdát? - csóváltam meg a fejem, ahogy figyelemmel követtem minden apró rezzenését. - Clooney? 

- Auch, piszkálódós kedvedben vagy! - jegyezte meg, ahogy mímelten fintorgott. Megállt előttem, csípőre tette a kezét. - Bal lábbal keltél?

- Csak arra, hogy megint egyedül vagyok - leheltem egy lágy csókot az ajkára, ahogy lehajolt hozzám. - De főztél nekem kávét, így hajlandó vagyok megbocsátani. 

- Én nem főztem neked kávét! - ráncolta a homlokát, mikor viszont látta teljesen megdöbbent arckifejezésem, elnevette magát és átkarolta a vállam. - Csak húzom az agyad, Khal!

- Fúj, büdös és izzadt vagy! - húztam fel az orrom színészien, és szabad kezemmel össze is szorítottam a cimpákat, hogy ne érezzem verejtékének orrfacsaró bűzét. Ami annyira nem is lett volna vészes, de a poénkodás magával ragadt. - Úristen, engedj el!

- Akkor van egy jó ötletem - vigyorgott le rám, ahogy átkarolta a vállam és a teraszajtó felé kezdett terelgetni.

- És mi lenne az?

- Zuhanyozzunk le - amint belekezdett szemöldöke perverz vonogatásába, a szabad tenyerembe temettem az arcom le. - Persze, együtt. Tudod, amúgy is különleges a mai nap, igazán megadhatjuk a módját. - A fürdő ajtaja előtt teljesen ledermedtem. Nem értettem az utolsó mondatát, képtelen voltam helyrerakni az agyamba miről is beszél. Ő csak vigyorgott, mint egy fakutya, ahogy döbbenet alakom megkerülve elém állt. - Öregszel, babám, a memóriád már nem a régi - rázta a fejét szórakozottan, ahogy lekapta a baseball sapkát és a földre dobta. Csupán egy lenge köntöst viseltem alatta egy kinyúlt pólóval és bugyival, de már az anyag megkötőjén lévő masnit birizgálta. - Upsz! - egy aprócskát rántott a vékony anyagon, annak görcse széthullott ennek hatására. - Ajjaj, pedig már reménykedtem! - csettintett a nyelvével mímelt elkeseredettséggel. 

Pihe könnyű mozdulattal nyúlt a karom felé, hogy eltüntesse rólam a darabot. Engedtem, hogy szabadon a hajóparkettára hulljon körülöttem, és megemeltem a szemöldököm.

- Mit csinálsz? - suttogtam.

- Minek látszik? Előkészítelek a fürdéshez - dünnyögte vissza, ahogy felsőm aljával játszadozott. - Tudtommal azt meztelenül szokták csinálni az emberek. Ahogyan mást is. 

- Derek - kezdtem, de egy pillantással elnémított.

- Ssh - tette hozzá. Pupillái hatalmasra nőttek, egy csepp harag sem látszott bennük, csupán a vágy. - Emeld fel a karod! - utasított nyugodtan, én pedig szó nélkül engedelmeskedtem. Nem tehettem róla, hogy a puszta jelenléte elvette minden józan eszem. A fenébe is, még kútba is ugrottam volna, ha Derek Morgan kéri tőlem! - Mondtam már, hogy gyönyörű vagy, Khal? - sóhajtott, ahogy hosszú ujjait végigfuttatta jobb mellem oldalsó ívén, majd le a tetoválásomra az oldalamon. A levegő beszorult, a szívverésem felgyorsult, ajkaim elnyíltak, ahogy végbement bennem az az egyszerű biológiai folyamat, amit érintése okozott. - Mi az, mit szeretnél? - kacér oldalmosolya elvette a maradék türelmem is.

- Csókolj meg! 

- Hol? - tette fel az egyszerű kérdést, de már képtelen voltam szavaira figyelni, a puszta gondolat, hogy szép szája mindenhol érinti a testem a figyelmemet is elvette.

- Mindenhol! 

Csibészes somolygása feltette a végső pontot az i-re, indaként fonódott a nyakára a karom és húztam le magamhoz egy csókra. Ajkaink találkozása felért egy mennyei mannával, és többet-többet akartam. Ráharaptam a szájára, mire ő elkuncogta magát, de megengedte a bejutását nyelvemnek. Dominancia harcot folytattunk, amiből persze ő került ki győztesen. Fűtötte a testem a vágy, az hogy érintsen, szeressen úgy, ahogy csak ő képes rá és megejtsük a legbensőbb, legintimebb dolgot, amit egy nő és egy férfi között történhet. Nem csupán szexet akartam tőle - szeretkezni akartam vele. Az ő testbeszédéből is ez szűrődött le, ahogy pihetoll könnyűsége csókjaival kezdte ellátni az állam, majd a nyakam. Végigfuttatta a fogát a nyakszirtemen, én pedig úgy simultam a felsőtestéhez, mintha összeragasztottak volna minket. 

- Tudod mi van ma, drágám? - súgta a fülembe, majd mikor megráztam a fejem, játékosan beleharapott a fülcimpámba. - Az évfordulónk.

Teljesen kijózanított ez a két leheletnyi szó. Még mindig öleltem, de távolabb húzódtam tőle és bűnbánóan pislogtam rá.

- Hogy mehetett ki a fejemből? - nyögtem bánatosan, ő viszont csak megcirógatta a derekam, majd a fenekemre csúsztatta a kezét.

- Semmi baj - rázta a fejét elnézően, - komolyan, babám. Olyan dolgok történtek mostanában, amik miatt nem várom el, hogy tudd, ma október kilencedike van. - Felkuncogott, majd lehajolt, hogy arcon pusziljon. - Igazándiból nem vettem semmit neked. De - kezdte, ahogy letérdelt elém és puszikkal kezdte ellátni a hasam egyik medencémtől a másikig -, gondolj bele. Főzhetek neked kávét, melletted kelhetek. Szeretkezhetünk a nappaliban - két csókocska között felnézett rám -, akár részegen, alvás előtt, az éjszaka közepén, minden egyes reggel. - A tarkójára fontam az ujjaim, ahogy nedves csíkot hagyva maga után nyalta végig a testem az államcsúcsáig. 

- Mit szeretnél ezzel mondani, Der? - néztem komolyan a szemébe, ahogy a homlokom ráncoltam. 

Nem színészkedtem, valóban nem értettem. 

- Költözz ide, Khal - bökte ki hadarva, én pedig megráztam a fejem. - Komolyan mondom. Költözz hozzám, bútorozzunk össze. Nem vicceltem mikor azt mondtam, veled akarok feküdni és ébredni, nem csupán álmodni. Minden este ölelni akarlak. Legyél az asszony a háznál, tudod - nevette el magát kínosan. Tudtam, mekkora lépés ez neki, akár egy év után is. Nem volt az az elköteleződő típus, mégis mellettem már ennyi ideje kitartott, az utóbbi esetek körülményét szemlélve is. Könnyek gyűltek a szemembe, az arcára pedig kiült a színtiszta rémület. - Ne sírj, babám, kérlek ne sírj! Ha rossz ötlet...

- Igen - vágtam a szavába. - Igen, hozzád költözöm!