K h a l e e s i   J o n e s 

××××××

Nem bírtam megállni, hogy ne simogassam áhítattal a jelvényem fekete bőrtokját. Hotchner elképedve meredt rám, valószínűleg csak azt várta, mikor kezdek gügyögni neki. Megforgatta a szemét, majd a kezembe nyomta a fekete válltáskám, amit azonnali indulós esetekre tartottam bent az irodában, pont úgy, mint mindegyikünk. 

A fiatalabbik főnököm oldalán lépegettem a repülő felé, ami már csak a mi felszállásunkra várakozott, tudtam meg a mellettem sétáló férfitól. Magam elé engedtem, amiért csak csúnya pillantások egész hadát kaptam, de mikor felsietett, és belépett az utastérbe, szinte azonnal beszélni is kezdett.

- Katie, engedd meg, hogy bemutassam a kolleginánk, akiről már meséltem - intett felém, ahogy beléptem. 

Egy talán Gideonnal egykorú asszonyság felemelkedett, én pedig odaléptem hozzá, és mint fiatalabbik fél, kezet nyújtottam neki.

- Khaleesi Jones különleges ügynök - mutattam be magam, annak ellenére, hogy Aaron akarta volna elvégezni az egész procedúrát. - Megtiszteltetés, hogy magával dolgozhatom. 

- Katherine Cole - fogott rá és rázta meg a kacsóm. - Ezt én is elmondhatnám, jókat hallottam magáról, Jones ügynök. 

- Kérem, hívjon csak Khalnak, itt mindenki így nevez - mosolyogtam rá, amit viszonzott is. - Hotchner említette, hogy maga már egy éve kiszúrta ezt a kisfiút, és Peternek nevezte el. 

A régi ismerős neve görcsbe rántotta a gyomromat, de nem hagyhattam, hogy eluralkodjanak rajtam a vele kapcsolatos érzelmeim. Az eléggé gallyra vágná a nagy visszatérésem. Bár, akadt valaki más, aki önként jelentkezett ezt megoldani a múlt lidércének ellenében.

- Te mégis mit keresel itt? - a társam kellemes baritonja megtörte a rövid időre beállt csöndet. 

Aggódó volt és enyhén jeges, ahogy kérdőn szegezte nekem a szavait. Egyáltalán nem lehetett boldog, hogy részt veszek az ügyben, ráadásul egyenest terepen, ezzel együtt pedig belevetem magam a munka görcsös világába. 

- Jöttem dolgozni, úgy hallottam nem jönne rosszul egy pár segítő kéz - huppantam le a mellette lévő üres ülésre. Odahajolt, hogy üdvözöljön és egy szolid puszit nyomott az arcomra, amit nem tudtam vigyor nélkül megállni. - Ne haragudj! - súgtam neki, ő pedig csak rosszallóan megrázta a fejét. 

- Sejthettem volna, hogy téged nem lehet otthon tartani túl sokáig - forgatta meg a szemét, majd kezét a balját a combomra vezetve visszatért az akta olvasgatásához. - Ebben egy kicsikét hasonlítunk. 

Felkuncogtam, majd én is kinyitottam a saját mappámat és tanulmányozni kezdtem az ügyet. A belorusz szerveren való átvezetés végett elég bonyolultnak tűnt az eset, de ha számolhattunk arra, hogy Garcia ha nem is könnyedén, de megoldja mindenféle engedély és nemzetközi vita nélkül, akkor már akár gyerekjátéknak is lehetett volna nevezni. Elérve a repülő magasságot, perceken belül bele is kerültünk egy légörvénybe. Sosem féltem a légi utazástól, vagy az azzal járóktól. Nagy valószínűséggel ez a jelenség annak volt betudható nem csak nálam, de a testvéreimnél is, hogy kis pisi korunk óta használjuk ezt a közlekedési formát. Ami pedig annak köszönhető, hogy az alaszkai kisvárost, vagyis inkább falut, ahol a nagyszüleink éltek csak hidroplánnal lehetett megközelíteni. 

- Az anyagot az egyik ügynökünk kapta, aki egy chatszobában vadászott - kezdte magyarázni a nő. - Figyeljük azokat, és gyereknek, pedofiloknak adjuk ki magunkat, bárminek, ami bejön. 

- Van nyelvészszakértő is? Hátha Hugz sajátos nyelvi fordulatokat használ - dobta fel az ötletet az öltönyös. 

- Az internetes társalgásnak nincs értelme - rázta a fejét az idősödő asszonyság, majd egy döbbent sikkantással megkapaszkodott az ülésben. 

A kisebb légörvény enyhén rázta a gépet, majd újra abbamaradt. Mi, többiek, csak higgadtan ücsörögtünk, míg ő végigjáratta rajtunk riadt tekintetét. 

- Félsz a repüléstől - jegyezte meg Gideon egy halovány mosollyal. - Ez kontrollproblémákra utalhat. 

- Csak szeretek szilárdan állni - intette le azonnal. - A társalgás nagy része rövidítésekből áll. HN.: hangos nevetés, VSZ: véleményem szerint, SZÉN...

- Személyesen - vágtuk rá egyszerre Morgannel, aki csak megcsóválva a fejét felkuncogott. Finoman megbökte a könyökével az oldalam, arcán játszott széles vigyora. - Visszatértünk!

- Igen - válaszolt Ms. Cole első válaszunkra. - A pedofiloknak két típusa van... - az újabb gyenge forgatag megint megrázta, és ahogy találkozott a tekintetünk biccentettem.

- Alkalmi és megrögzött - sóhajtottam, amint a térdemen doboltam a tollammal. - Az előbbi nem vadászik gyerekekre, de ha olyan helyzetbe kerül, azt kihasználja. Az utóbbi, a megrögzött elkövetők, bizonyos korú, kinézetű gyermekeket keresnek. Még olyan munkát is választanak, ahol a kicsik közelében lehetnek. Felkutatják az áldozataikat, gyakran az interneten keresztül. Vezeték nélküli kapcsolattal akár annak otthona mellől is kommunikálhatnak vele, ami, hogy megjegyezzem egyre népszerűbb ezeknél a rohadékoknál. Vagy éppen bármelyik kávézóból, ahol olyasféle netes kapcsolat van. Ez a veszély az internet terjedésével nő. Az elkövetők egyre ravaszabbak, és bármilyen számítógépes biztonsági rendszert ki tudnak játszani. Ezek a szörnyek belépnek az otthonainkba - megütögettem a Derek előtt lévő laptop lecsukott tetejét.

Nyeltem egyet, amikor bevillant az emlék az utolsó mondatomról. A társam aggodalmasan hajolt bele a látóterembe, de csak megráztam a fejem. Semmi komolyról nem volt szó, hisz' örökké nem engedhetem, hogy egy "rossz szó" végett befolyásoljon az eset. Erősebb vagyok annál - legalábbis ezt hajtogattam magamnak.

- Egy éve nála van a fiú - biccentett a párom visszadőlve az ülésébe. - Tehát megrögzött. De akkor miért adja el? 

- Talán már nem érdekli a fiú - fújta ki a percekig benn tartott levegőt, amint az újbóli veszély elhárult. - Lehet, hogy Peter túl idős lett, túl nagy. Ez a típus ragaszkodik a preferenciájához. 

- És ha nem tudja eladni? 

- Akkor sem fogja elengedni - csóválta meg a kobakját Jason.  

Az asztalon levő számítógép éles hangot adott, majd azonnal fel is tűnt előttünk Penelope és Jennifer arca. Intettem nekik, a technikus lány pedig a szíve felé kapott.

- Ó, az én frissen összeköltözött gerlicéim! - csapta össze a tenyerét. 

- Hotch? - kérte a kamerához a férfit. - Mi lenne, ha kiadnánk Peter fényképét a sajtónak? 

- Ne! Ne, ne! - A gyermekügyosztályos kollegina hevesen kezdett ellenkezni. - Ha tettes rájön, hogy nyomozunk utána, odébb áll és megszabadul Petertől. 

- És ha már rájött?

- Mint már mondtam, ezt az anyagot olyan ügynök szerezte, aki beépül ezekbe a netes társaságokba - magyarázta újból. - A neten biztonságban érzik magukat, mert megőrizhetik anonimitásukat. 

- Reid nézze meg a felvételt! - adta a szőkéknek az utasítást, mit majd a doktorral kell közölniük. - Ne csak a fiút! A szobát, mindent, hátha nem vettünk észre valamit! 

- Jó! - biccentett Garcia. - Aztán csakis együtt szálljatok tubicáim!