K h a l e e s i   J o n e s 

××××××

Ledöbbentem a bátyám szavaitól. Egyszerre eltűnt belőlem minden ellenségeskedés, az összes rossz szót vissza akartam szívni. Megértettem őt. Egy pillanat alatt fordult meg a vele kapcsolatos gondolathullámon - bár a túlságosan bősz "utálat" eddig sem volt túlzottan valódi. A lehető legdrámaibban jött ki az egész, ahogy a szám elé emeltem a jobbomat. 

- Micsoda?

Elnevette magát. Színtiszta örömmel a szemében pásztázta az arcomat. Őszintén jót nevetett a vonásaimra kiült érzelmeimen. Nekem pedig ugyanúgy kedvem támadt pofon vágni, egyszerre viszont tudtam, hogy képtelen lettem volna bántani.

- Apa lettem, Pandúr - vakarta meg a tarkóját, amint észlelte, hogy felfogtam és a tekintettem azzal váltott át gyilkosra. - Van két gyönyörű fiam. 

- Ikrek? - a hangom olyan magasra szökött, hogy biztos voltam benne üveget repesztettem vele valahol a konyhában. A férfi egy hatalmas vigyorral az arcán bólintott. Alig voltam képes felfogni agyilag, de a szívem azonnal virágba borult miatta. - Egy-vagy kétpetéjűek? Hogy hívják őket? Azonnal képet kérek!

- Hé, hé, csigavér tigris!

Ez a színtiszta kacajjal töltött mondata, lelohasztotta az arcomról a mosolyt. Helyette ismételten felfújtam magamat, a mellkasom megtelítődött dühvel, ahogy a testvérem barna íriszeibe meredtem.

- Benedict Kyle Jones, a második! - A hangom megemelkedett és süllyedt, éreztem, hogy meglehetősen ijesztő lehettem, ahogyan a testem mellett mindkét kezemet ökölbe szorítottam és úgy meredtem rá. - Mi az, hogy "Csigavér tigris", hm? Felbukkansz csaknem félév után, leteremted rólam a bugyogót is, aztán előállsz azzal, hogy te kis besült, éretlen fejeddel, nemhogy egy, de két életért is felelős lettél, erre nyugtatgatni próbálsz? - ő védekezésképp feltartotta nyújtott tenyerét. - Nekem te ne! - öblös nevetéshullámok csaptak össze a fejem felett. A szemem sarkából láttam, hogy immár Derek is az ajtófélfának támaszkodva vihog. - Te is kezded? 

- Leesi, segíteni jöttem! - fonta össze a mellkasa előtt a karját. - És látod: csak egy kis testvéries lecseszés kellett neked és már vissza is tértél a normálisan kattant valódba! Testvér, majd a tarifával elszámolunk! - röhögött rá a sógorára és lepacsiztak.

Én pedig csak fortyogtam és duzzogtam, hogy ezek ketten miképp is szövetkeztek össze ellenem. Kelletlenül ráharaptam a nyelvemre, ahogy ide-odajártattam köztük a fókuszomat. Őszintén fantasztikus volt rájuk nézni - figyelni azt, hogy mennyire jól kijöttek egymással, ahogy Kyle meglöki a barátom karját és fulladozva a röhögéstől mondja azt neki, hogy testvér. Valóban varázslatos. Itt a vége annak, hogy megpróbáltam haragosnak látszani, egy széles és valódi felfelé ívelő görbe rajzolódott ki az arcomon. 

- Jaj, ti idióták! - mindkettejüket meglepte a hirtelen jövő ölelésem. A nyakukat kaptam el és húztam le őket magamhoz. Szorosan tartottam mindkettőjüket, balomról a bátyám, míg jobbról a párom karja tekeredett körém. - Szeretlek titeket, ugye tudjátok?

Még mindig rázkódtak a jókedvtől, de egy-egy puszit kaptam tőlük az arcom mindkét oldalára. A testvérem elhúzódott tőlem, Morgan viszont még mindig szorosan ölelt magához. Akaratlanul is mosolyogva emeltem fel a szemöldökömet. Ő csak ide-odajáratta a tekintetét a szemem és a szám között.

- Ez az jelenti, hogy visszafogadsz? Mert, igazándiból, az a rohadt kanapé már tönkreteszi a hátamat!

- Talán - dünnyögtem, amikor a másik tenyere a szabad oldalamra vándorolt, kénytelen voltam a nyaka köré fonni a kezemet.

Mintha olyan hatalmas kínként éltem volna meg azt, hogy újra a karjában tartott. 

- Talán? - ráncolta a homlokát. - Még nem is biztos?

Csupán megráztam a fejemet, vártam, mi lesz a következő lépése. Vártam és vágytam már a puha ajkakat, de épp a gyönyörű vég előtt kellett belekontárkodnia az idősebbik fiútestvéremnek mindenbe - ugyebár.

- Imádlak titeket kis gerlicéim, de megmutatnám a fiaimat és utána nektek is idő van és spurizni kell a géphez, szóval...

- Mi?

Komolyan úgy éreztem, egyik sokk után vetődöm bele a másikba. Értetlenül fordultam vissza a társam irányába, aki zsebre tett kézzel somolygott rám. 

- Nyaralunk, bébi!

×××

River és Ashton valóban két kis tünemény - ez már sütött a fotókról, amit a bátyám a telefonján mutatott, illetve azokról, amiket ajándékba hozott nekünk. Míg Rio alig pár hetes korában is tiszta édesapja volt, Ash sokkal inkább az anyja fia. Amit én iszonyatos nagy kárnak értem meg, de Derek lepisszegett mielőtt akármi megjegyzést is tehettem volna.   

Jamaica ugyanolyan mesés volt, mint elsőre. Gerald pedig akképpen várt is minket. Milliószor kért bocsánatot, aminek köszönhetően a végén már bujkáltunk a gyerekkori barát elől. Fejfájdítónak hatott a rengeteg sajnálom. 

Elmélázva figyeltem az éjszakai tengert. Hogyan hullámzik, miképp lélegzik és dobban a szíve. A fény megtört a víztömeg felszínén, valósághűen másolta le az égbolt csillagait, amint szétvetette a világosságot. Fantasztikus látvány volt.

A számhoz emeltem az ujjaimat. Ott tartottam közötte a frissen gyújtott szál Marlborómat, igazán szükségesnek éreztem már. Mélyet szívtam a dohányból. A barátom valahol koktélokat rendelt, és egészen biztosra vettem, hogy beszélget is valakivel. Addig is legalább nyugodtan dohányozhattam - még nem most teremtett le. 

- Voilà! - csettintett mellettem a nyelvével, és már a kis asztalkára is helyezte a kezében hozott italokat. - A harmadik Sex On The Beach neked és... Hé, hé, hé, mi a fenét művelsz?

- Minek látszik? - fújtam ki a füstöt, ahogy egy kaján vigyorral ránéztem és ismét mélyet szippantottam a cigarettából. - Szívom a tengeri szellőn érkező friss levegőt! Washingtonban csak a szmog van!

Fejcsóválva belekortyolt az alkoholba. Ha jól láttam egyáltalán nem lögybölt valamit iszogatott - nagyon maximum whisky lehetett szódával. De innen egész töménynek tűnt. Éreztem, hogy néz, de csak pöfékeltem tovább. Esetleg ha mondani talál valamit, lerakom. A combomon egyensúlyozott hamutartóban elnyomtam a csikket és már nyúltam is magam mellé. Az ajkaim közé csippentettem a friss spanglit és a tenyeremmel árnyékolva kattintottam párat az öngyújtóval, hogy aztán miután meggyulladt a vége leereszthessem a kezemet. Egy félszívásig jutottam benne, amíg ki nem kapta a számból és el nem hajította a háta mögé. Dühösen tekintettem fel rá. Nem is azért, mert elvette tőlem, hanem mert:

Ez rohadtul környezetszennyezés! 

- Bármennyire is szexi, ahogy meggyújtod, beleszívsz vagy egyszerűen a kezedben és a szádban tartod ezt a szart - kezdte, de a kuncogásom miatt abbahagyta. - Mi az?

- Szóval - ültem fel, így még közelebb kerülve hozzá, hisz' már eleve lehajolt -, szexinek találod azt, ahogy cigarettázom? - Nem tehettem róla, de beharaptam az alsó ajkamat. Tudtam, hogy ez számára felért egy felhívással keringőre, viszont akkor nem igazán gondolkodtam tisztán.Talán tényleg nem kellett volna az a két dupla vodkás koktél. Ó, mamám, innen nincs visszaút. Ki a fenét áltatok: nem is akarok visszautat, ha lenne mögöttem egy híd is önszántamból égetném fel. - Hm?

- Talán - egyezett bele a játékomba és fél térddel a nyugágyra dőlve támasztotta meg a szabad karját a combom mellett. - Miért, mi történik ha azt mondom, igen?

- Attól függ - kacarásztam enyhén becsiccsentve, de legfőképpen szerelemittasan. - Ha komolyan gondolod mindezt, mert én igen és szerintem te is, akkor gyere velem! - óvatosan félretoltam és felálltam. Felkaptam a kis dobozt és az öngyújtót, a másik kezembe pedig a friss pohár alkoholt. - Ha alaposan átgondoltad és nem, akkor maradj itt lent - belekortyoltam a koktélba és elindultam a szálloda épülete felé. - Én viszont felmegyek a hotelszobánkba. Elszórakoztatom magam!