K h a l e e s i   J o n e s

××××××

Másfél óra múlva Morgan feje feltűnt a nappali ajtajában, én csak szélesen mosolyogva fogadtam. Ő is vigyorgott, ahogy izzadtan lehajolt hozzám és egy kaptam tőle egy hosszú szájra puszit. Mikor felhoztam neki, hogy mi ütött belé nevetve csak annyit mondott, hogy túl sok a veríték a testén ahhoz, hogy belevágjon velem egy kisebb-nagyobb csókcsatába. Ennek ellenére egy kacsintással biztosított róla, hogy maximum egy fél óra múlva visszatér hozzá. Kuncogva engedtem útjára, majd visszafordultam a televízió felé, hogy tovább bámuljam valami idióta valóságshow szereplőinek piti és megrendezett drámáját. A percek pörögtek a kávém pedig teljesen elfogyott. Mikor kivittem a konyhába a bögrémet, hogy még gyorsan töltsek magamnak egy adagot, folyamatosan az órát figyeltem. Három óra múlva indul a vonatom. Fantasztikus.

Éppen felemeltem a sötét kerámiát, mikor a két kar szorosan ráfonódott a derekamra. Meglepetten fordítottam enyhén oldalra a fejemet, ahol Derek mosolygós arca fogadott. Kaptam egy cuppanós rövid puszit az arcomra, amire csak felvihogni tudtam. Szorosan tartotta a csípőmet, jobbja viszont piszok mód félig az ingem alatt és gyűrűsujja apró köröket írt le a köldököm alatt. 

- Mikor mész? - érdeklődött, mikor megfordultam a karjaiban így már minden akadály nélkül körbefonhattam a nyakát a karjaimmal. 

- Három óra múlva indul a vonatom Texas-ba - emeltem meg gyorsan a szemöldökeimet és egy jelentős pillantást vetettem a konyha asztalon elterülő táskámra és előre megvett jegyeimre. 

- William de Vries mi? - figyelte eltökélten összeráncolt homlokkal az arcommal. - A gyerekgyilkos de Vries. Emlékszem az ügyre. 

- Dolgoztál rajta? - istenem, mekkora romantikus filmbe illő jelenet, meghitten ölelkezve egy bűnözőről beszélgetni. 

- Sok ügyön dolgoztam már, ezen pont nem - rázta a fejét tagadólag. - De attól még olvastam az aktákat, láttam a híreket és beszéltem az ügynökökkel. Gyerekgyilkosságokon a legnehezebb túltenni magadat, tudod? Miért pont ezt választottad szakterületednek, még sosem mesélted.

- És most sem fogom - néztem fel rá mindent tudóan. - Ez egy másik beszélgetés lesz, Morgan. 

- Ahogy gondolod, Jones - forgatta meg a szemeit és felsóhajtott. A kezeit zavartalanul csúsztatta a nadrágom hátsó zsebeibe. Szó nélkül hagytam, de a szemöldököm csak önálló életre kelhetett, a férfi felnevetett és lehajolt, hogy gyorsan összeérintse az ajkainkat. - Csak - kezdte volna, de nem hagytam neki. 

Nem tudom mi volt bennem pontosan. Talán ki akartam engesztelni a balfékségemért és azért a sebért, amit okoztam neki a némaságommal. Lábujjhegyre csókoltam meg, a kezemet végig a nyakán tartottam. Meglepődött, de nem húzódott el, csak belenevetett a csókunkba. Vártam egy pár pillanatig mondd-e valamit, de mikor csak lesütött szemekkel bámult le az összeérő mellkasunkra, az orrommal óvatos megböktem az övét. Ismét megengedett magának egy halk kuncogást, majd a kezeit kihúzta a zsebeimből és a tenyereit a derekamra csúsztatta. Ezzel szinte egy időben újra csókolni kezdett. Akármennyire is akart az ajkaimra kúszni egy megszakító vigyor vagy bocsánatkérés, nem tudtam rávenni magamat. Ha létezik olyan kifulladásig faltuk egymás ajkait, mintha egyikünk lenne a sivatagot járó szomjazó a másik pedig a nagy sokára megtalált enyhítő víz. Én is szerettem őt. Talán pont ezért tettem ezt. Észre se vettem, de már a pulton ültem, a lábaimat szorosan kulcsoltam Derek csípőjére. Csak egy pillanatra húzódott el, hogy végigjártassa a tekintetét megduzzadt számon, az ing sejtelmes kivágását. A nyakszirtemre hintett csókoknál veszthettem el az eszemet igazán.

- Én is! - nyögtem ki, de ezzel egy időben meghallottunk egy éles ajtócsapódást is. 

Nem létezik, hogy mindig mindenki akkor nyit ránk, mikor éppen valami olyan történik aminek egyelőre kettőnk között kellene maradnia. 

- Derek, Khalt nem találom szóval légyszíves - kezdett a nő azonnal bele a szónoklatba. Csak odáig jutottam, hogy oldalra fordítottam a fejemet és már szembe is találtam magamat egy megdöbbent a Garciával. Derek a vállamra dőlve nézett rá és csak szélesen elmosolyodott. - Mi a szent...

- Penny meg tudjuk - indultam volna neki azonnal egy magyarázkodásnak, de inkább félbehagytam és megcsóváltam a fejemet. Láttam a barátunk szemében a sértettséget és a könnyeket. Kézfej tördelve ugrottam le a pultról és indultam felé. - Esküszöm, hogy szólni akartunk, de még nem...

- Jó persze - biccentett és elnézett a vállam felett az afroamerikai ügynökre. - Hogy tehetted?

- Penelope - próbálkozott ő is, de a technikus csak leintett minket. 

- Azért jöttem, hogy hamarabbival kell menned. Nagyfőnöki utasítás - utalt Gideonra és Hotch-ra egyszerre. 

Biccentettem, hogy megértettem és tűrtem a vádló tekintetet. Lesütött fejjel álltam előtte vártam, hátha mondd még valamit. Ennek ellenére már csak a bolyhos cipőinek a kopogását hallottam, és hogy mekkora erővel csapta be maga után a bejárati ajtót. Én csak odacövekelve bámultam zokniba bújtatott lábfejeimet és igyekeztem legyűrni a könnyeimet. Pontosan tőle nem ilyen reakcióra számítottam. Egy mély sóhajtás közepette Morgan szorosan átkarolta a vállamat és áthajolva a jobb oldalam felett nézett az arcomra. 

- Majd én beszélek vele - közölte velem. - Meg fog nyugodni és nem lesz semmi gond, ígérem. 

Na, szóval babákok

Huh, de régen nem írtam ilyet fejezet végére. Már komolyan hiányzott. Nekem legalábbis - nektek nem nagyon szerintem.

Először is itt is szeretném megköszönni azt, hogy meglett a több mint 10000 megtekintés, a több mint 600 vote és a több mint 100 hozzászólás. Hihetetlenek vagytok! Iszonyatosan hálás vagyok nektek és nem gondoltam volna két éve, mikor az eredeti  New Girlbe belekezdtem (nem tudom, van itt olyan aki még emlékszik arra a borzalomba?), hogy ennyire "sikeres" lesz a sztori. Mindenesetre is, most itt vagyunk és még egyszer köszönöm! (Na jó ezt nem lehet elégszer elmondani)

A végén pedig szeretnélek titeket "megkérni", hogy hagyjatok magatok után nyomot. Nem azért, mert 'úristen minél több legyen a comment aztaaa'. Nem egyáltalán nem azért. Egyszerűen csak szeretném látni/olvasni a gondolataitokat a történettel, a szereplőkkel kapcsolatban. Hogy szerintetek ki miért mit csinál hasonlók pölö. Vagy éppen, hogy mitől lehetne jobb a cselekmény, a karakterek, az írásstílusom - akármi. Nagyon sokat jelentene srácok!

De a legfőbb: élvezzétek még ki a maradék kis szünetet, töltsétek az időt a családotokkal és barátaitokkal, mert hétfőn (én vasárnap hehe) újra be kell sétálnunk az iskolába. Mindenkinek hajrá gyerekek és kellemes maradék szünetet!:)