K h a l e e s i    J o n e s 

××××××

Másnap hét óra lehetett, mikor szabályosan felriadtam. Nem tudtam pontosan mikor aludtam el az éjjeli órákban abban biztos voltam, hogy a jelentést már egyedül fejeztem be, mert Derek szép szóval is, de kidőlt mellőlem. Hunyorogva fél könyökre támaszkodva, bámultam a mellettem csillagként elterülő, hasán fekvő férfira. Valamikor álmában átdobhatta a karját rajtam, a hasamról most az ölembe csúszott a végtagja, mint egy élettelen húsdarab. A szemüvegem után nyúltam, amit tegnap este már minden további nélkül viseltem előtte. A sötét keret finoman lentebb csúszott az orromon, míg egy gyors puszit nyomtam a szuszogó partnerem arcára. Kicsusszantam az ölelése alól és pár vállfát leakasztva eltűntem a fürdőben. Még futtában elolvastam a bátyám firkálásával ellátott cetlit, amit az ajtóra tűzött.

A vízcseppek halkan és ritmikusan verdesték az üveget, mikor beálltam alájuk. A hajam a fejem búbján csúszott szét kontyban, de még annyira tartotta magát, hogy ne lehessen vizes a vállaimtól. Ahogy a nyakamra simítottam tusfürdős, kókusz és sárgadinnye illatú tenyereimet és lehunytam a szemeimet, megrohamoztak az emlékeim a tegnap estéről. Persze, semmi erotikára nem kell gondolni. Csak több bögre Earl Grey-re, egy rekesz hűtött sörre, arab kajára a közeli étteremből és egy hosszú jelentésre. Na meg az én részemről, két csomag mentolos rágóról. Szinte már hallottam a kicsit sem erőltetett és felettébb gyönyörű gurgulázó hangokat, mikor elzártam a vizet és kiléptem a kabin elé. A sötétzöld törölközőt azonnal magam köré tekertem és mikor megbizonyosodtam róla, hogy zárva van az ajtó, gyorsan de alaposan áttöröltem magamat. Egy fehér blúzt és egy fekete farmert húztam fel, a hajkefémmel pedig jó sokszor átszántottam immár túl hosszúra nőtt, világos tincseimen. Amint időm engedné, kerítenem kellene egy fodrászt. De a munka, munka és még mindig munka meglehetősen lefoglal. Emberi külsőt húztam magamra, valamint a nyakamba akasztottam a szülinapomra kapott nyakláncot és késznek nyilvánítottam magamat. 

Tárva nyitva hagytam magam után a fürdőszoba ajtaját, egy új öntapadós cetlire magam is felírtam, hogy miért nem talál a lakásban. Újonnan felfrissülve és kellemes tempóban robogtam le a lépcsőfokokon. 

- Jó reggelt, Khal! - üdvözölt Gloria, mikor meghallotta a papucsom kopogását a köveken. 

- Viszont, Gloria! - támaszkodtam rá boldogan, belül mégis szomorkásan, a pultra. - Valami újság?

- Ó, csak az, hogy az a csinos fiúka nem jött le este a lakásodból - kuncogott fel, ahogy a szemüvegét arrébb hajította már szinte. - Szívem, figyelj: védekezzetek. Nem szeretném, hogy cuki csokibabák bukdácsoljanak itt...

- Na, de Gloria! - pirultam el mély vörösen és csattantam fel egyszerre.

- Még - vigyorodott el pár pillanat után, mikor úgy érezte, nem ordítom le a fejét. - Aztán tényleg óvatosan! Hamar bekaphatod azt a legyet és aztán pápá fiatalság, pápá feszes mellek és fenék - csalódottan söpörte arrébb a papírjait. Mikor ismét felpillantott és meglátta döbbent arcomat, hangos nevetésbe kezdett. - El ne hidd! Csak ugratlak, nyugalom! Istenem - kapott a hasához, ahogy felállt és szabad kezével lecsavarta a vizes palackjának kupakját. - Látnod kellett volna a arcodat. Olyan volt, Jézusom, mint a Sikoly maszkja - levegő után kapkodott, majd visszarogyott irodai székébe és mélyeket kortyolt italából. 

- Ez nem volt vicces - jegyeztem meg, de az ajkaim sarkát feltűnően rángatta egy csacska mosoly-féleség. A portásnő is észrevehette, mert felvont szemöldökkel oldalra biccentette a fejét és láttam a szemeiben a ki nem mondott cinikus kérdést. - Mennem kell - köszörültem meg enyhén zavarodottan a torkomat. - Jó volt dumálni. Helló!

Még hallottam, ahogy felkuncog esetlenségemen és zavaromon, majd ő is elköszön. Pipacspirosra csitult arcomat a tenyereimbe temettem, de ettől függetlenül nem éreztem úgy, mint máskor, hogy elbújok a titkos kukkolóimtól. Nagyon is éreztem, hogy figyelnek. De szinte sem rosszabb, mint egy paranoiás FBI ügynök, így nem törődtem a fura bizsergésre ami arra késztetett, hogy csak nézzek ki azon az ablakon ami mellett megálltam. De elcsaptam a fejem és elszántan kaptattam felfelé. Hiába nem volt rossz a kondícióm és már hónapok óta kellett ezt tennem, a vádlim izmai, mint mindig most is kellemetlenül görcsbe csavarodtak, de miután a fülem mögé tűrve két oldalt a tincseimet már nem is törődtem velük törődni. Vagyis igyekeztem. 

Visszaérve a viszonylag családbarát négyzetméternyi lakásba, az utamat a hűtőhöz vettem. Kihalásztam a fél gallonnyi narancslevet és nem törődve pohár előkerítésével, a kupakot letekerve a zöld kupakot azonnal a számhoz tartottam az üveget. Tíz hatalmas, levegővételt szüneteltető korty után megborzongtam és szorosan visszacsavarva a tetejét, dugtam vissza a hűtő aljába. 

- Hé, Khal, ügyünk van! - hümmögve léptem ki a keskeny összekötő részecskébe, vagy nem is tudom minek nevezzem, miután nem tudtam beazonosítani a hang irányát. A szemeim enyhén kikerekedtek, mikor megláttam a fürdő küszöbén állva. Telefonját a kezében tartotta, ahogy kereste a pillantásomat, de az enyém csak lesiklott a víz cseppekkel borított felsőtestére. A hanyagul csípője köré tekert törölköző, ami kihívóan épp csak felé ért az alsó részeknek. Inkább gyorsan kerestem a szemét, minthogy tovább gyönyörködjek a testében, amit akár Michelangelo is faraghatott volna. A mélybarna szemek tompán csillogtak, ahogy elkapta a pillantásomat. - Zavarban vagy?

Igyekeztem úrrá lenni a pirulásomon, csak enyhén szégyenkezve bólintottam és elfordítottam a fejemet. Viszont nem tudtam megállni, hogy minimum a szemem sarkából ne vessek rá még egy-két lopott pillantást. Körülbelül huszadiknál, mikor próbáltam volna a lesütött pilláim alól odalesni, már mellettem állt. Szégyenkeztem, amikor felnéztem és ő ott állt kajánul vigyorogva, vizes testtel és figyelt. 

- Öltözz - ennyit tudtam kinyögni, ő viszont az ujjai hegyével finoman megcirógatta az arcomat. - Derek...

- Mi az? - dünnyögte vissza. A tenyerébe simítottam az arcomat, már csak dorombolnom kellett volna és teljesen olyan lettem volna, mint egy macska. Megemeltem a balomat és összeráncolt szemöldökkel óvatosan végighúztam a hüvelykujjamat a friss sebhelyeinek külső ívén. Vékony vonallá préseltem az ajkaimat, a kezemet elemeltem, de a tekintetem ott ragadt. - Semmiség. Pár nap és nyoma sem lesz. Neked meg nem kell emiatt aggódnod, oké? Nem a te hibád. Én pedig jól vagyok - lehajolt és hosszú puszit nyomott a fejem búbjára. - De még jobban leszek, ha nem hibáztatod magadat. Megegyeztünk?

Megköszörültem a torkomat és még mindig meredten bámultam a két apró, halvány vöröslő pontot és a körülöttünk futó aprócska véraláfutásokat. 

- Öltözz.