K h a l e e s i   J o n e s 

××××××

Az épületbe belépve odaköszöntünk pár ügynöknek, intettem a biztonságisnak, aki még első ittlétem alkalmával megállított, hogy ki a fene is vagyok. Azóta egész jól összebarátkoztunk. A lift hamar megérkezett a hívógomb megnyomása után. Még mindig idegesen álltam meg benne, ahogy oldalra pillantottam pedig, Derek kajánul elvigyorodott és húzogatni kezdte a szemöldökét. 

- Nem - ennyit szűrtem ki a fogaim között, de ő csak közelebb lépett. A karjaink teljesen összesimultak, én pedig zavartan dübögtem a cipőmmel, mikor még csak a negyedik emeltre kúsztunk fel. A keze a derekamra kúszott, én felsóhajtottam. - Nem! - szigorítottam meg a hangomat. 

Csalódottan csattintott a nyelvével, de még mielőtt kinyílt volna az ajtó, odahajolt és egy gyors puszit nyomott a szám sarkába. Az arcom szinte abban a pillanatban vörösödni kezdett, ő pedig teli harminckettessel vigyorgott maga elé. Végig a cipőmet figyeltem, ahogy kinyitotta előttem a gravírozott üvegajtót. A pír még mindig nem tűnt el a bőrömről, ezt látva pedig jókedvűen felkuncogott. 

- Mi van, Jones? - jegyezte meg fennhangon, mire páran, akik ellézengtek az íróasztalok között homlok ráncolva pillantottak fel, hogy mi a fene folyik itt. - Ennyire zavarba ejt a társaságom? 

Legszívesebben ott, azelőtt a pár ügynök vagy gyakornok előtt megütöttem volna - megint csak szeretetből. Nem, az agressziódnak nem szabad utat engednek, Khal - gondoltam magamban. Majd levezetem egy alapos futással, addig amíg ki nem köpöm a tüdőmet vagy lepüfölök egy bokszzsákot az akasztóról. Igen, határozottan a második. 

A 'Kerekasztal termében' - huh ez lehetne egy új Harry Potter köny, Harry Potter és a Kerekasztal terme, vagy Harry Potter és a Kerekasztal rendje, - már mindenki befutott a mi kivételünkkel. Kaptunk pár ferde pillantást, de késésünket azzal magyarázta Morgan, hogy elaludtam. Köszi! 

Lehuppantam Spencer mellé, Derek pedig mellém. Előkotortam a jegyzetfüzetemet és egy nyavalyás tollat. Felfirkantottam, hogy San Diego és várakozva pillantottam a többiekre. Senkinél nem volt toll semmi, egy torta világított az asztal közepén a doktor előtt. 

- Istenem - csaptam össze a tenyeremet, és szégyenemben elsüllyedtem a székemen. - Miért nem szóltál? - céloztam a szavaimat a társamhoz. Ő csak vigyorogva megrázta a fejét és felpattanva a zseni vállaira rakta a kezeit. - Boldog szülinapot - mosolyogtam a fiatal férfira, és sután átkaroltam. - Bocsáss meg, de semmivel nem készültem, Reid és...

- Nem gond - mosolygott haloványan. - Nem tudhattad, Khal.

- De fogadjunk, te kívülről tudsz, mindent velem kapcsolatban és annyira rosszul érzem magamat miatta! - sopánkodtam, mire mindenki felnevetett. 

- Azért nem mindent - tiltakozott azonnal. Leintettem, azért még hozzátoldotta. - Csak egy jó pár dolgot. 

- Jó, na! - kínosan a nyakamra simítottam a tenyeremet. - Kívánj valami! - böktem meg. 

Mikor belekezdett a gyertyák elfújásába, rengeteget nevettünk rajta. JJ a fejébe nyomott egy idióta kalapot közben, én pedig már a hasamat fogtam a kacagástól, mikor újra és újra feltűntek a kis lángok.

- Gyerünk, fújd már el, haver! - emelte meg a hangját Derek, hogy hallatszódon a hahota-tengeren keresztül is. 

- Azt hittem jó a huzatod, Reid! - kis híja volt annak, hogy be ne essek az asztal alá, de éppenséggel nem zavart. 

- Varázsgyertyák, Spence - hajolt oda hozzá Jennifer magyarázásképpen. - Tudod, ha elfújod, újra kigyullad.

- Á, a mami is besegít - vihogott idiótán a színes bőrű férfi, ahogy két oldalról megragadva a plüss kalapot még jobban belehúzta kollégánk fejébe. - Nagykorú lettél már? 

- Remélem, szereted a csokisat - kezdte a sajtósunk, ahogy belevágott a süteménybe. 

- Viaszos lett a torta - biggyesztette le az alsó ajkát a partnerem. 

Megcsóváltam a fejemet a gyerekességén, azon, hogy mekkora szeretettel figyeli a fiatal ügynököt. A mosolya meghúzta a ráncokat az arcán, de nem lehetett csúnyának mondani őket - kifejezetten jól álltak neki. Szeme boldogsággal telítődött és mikor felnézett, keresve a tekintetemet láttam mennyire is csillog. Olyan vidám volt. Én pedig azt hiszem, teljesen beleestem, mint Alíz a nyúlüregbe. 

- Nincs is semmilyen ügy San Diegoban, igaz? - léptem mellé és láttam az arcán, mennyire szeretne most megölelni. De nem tehette, így csak biccentett és villantott egy bűnbánó felfelé ívelő görbét. - Átvertél. 

- Nem vészes, ne mondd azt, hogy az! - döntötte oldalra a fejét. - Csak egy aprócska füllentés. 

- Hmm, nem csak a füllentésed aprócska - jegyeztem meg, mire a mögöttem álló Hotchner felkuncogott, akit eddig észre se vettem. 

Meglepett, hogy ez az igenis perverz megjegyzésen, milyen jól elszórakozott. Hátranézve felvontam az irányába a szemöldökömet, mire ő megemelte az öltönyös vállait. Hogy a fenébe nem sül meg? Állandóan abban van - én már meghaltam volna szerintem. Hát igen, nem titok, hogy sokkal jobban szeretem a hideget. Hotch-t elhívták a telefonhoz, én pedig keresztbe font karral támaszkodtam az asztalnak.

- Hihetetlen! Huszonnégy éves és ennyi mindent tud - ráztam a fejemet. 

- Egy évvel vagy idősebb, virágszálam - vetett felém a szeme sarkából egy pillantást Derek.

- Hé, ne hívj a virágszáladnak! - böktem meg az oldalán. - Még haragszom a kis hazudozásodért - fordítottam el tiltakozóan a fejemet felőle. 

- Kérsz tortát? - vette el a felénk nyújtott két papírtányért. Megráztam a fejemet, mire felsóhajtott. - Azt ne mondd, hogy fogyózol, mert kitépem a hajamat!

- Dehogy - ráztam meg a fejemet. Bár a combjaimra ráférne, ezt viszont már csak magamban tettem hozzá. - Csupán nem vagyok éhes. 

- Akkor csak egy picit - dünnyögte, ahogy betömött a szájába egy villával a süteményből. - Nőj nagyra! - paskolta meg még egyszer Spencer vállát. 

- Khal, te nem eszel? - vont kérdőre az ünnepelt is. Megráztam a fejemet, mire ő is arrébb rakta a saját szeletét. - Le fog menni a vércukrod és akkor nagyobb az esélye annak, hogy ro...

- Jó, jó, adjatok abból a tortából! - emeltem fel védekezően a kezeimet, és már az orrom alá is dugták a tisztességes szeletet. - Hé, hé, nem vagyok katona, mint a bátyáim! 

Mindegyiküktől egy 'kuss van és egyél!' nézést, ezért csendben falatozgatni kezdtem. Gondolom, nem nagyon kell említenem azt, hogy míg Morgan megevett két cikket, addig én egy felet se. Így kötött ki az ő gyomrába az enyém is. Megcsóválva a fejemet, jutalmaztam lapos pillantásokkal és közöltem vele, hogy rosszul lesz. De nem érdekelte - megette. Jézusom, az anyukája mennyit főzhetett rá kicsinek? Elmélyülten csevegtünk mindenféle hülyeségekről, mikor Aaron megköszörülte a torkát. 

- Bocs, srácok - őszinte sajnálat játszott az arcán. - Buli lefújva. 

- Azt ne mondd, hogy San Diego - csúszott ki a számon, ahogy hátradöntöttem a fejemet. 

×××

- San Diegoba megyünk - dobta le a kupac aktát az asztalra a főnökünk. 

- De nem szörfözni, igaz? - nézett fel rá teljesen kitekeredve az afroamerikai különleges ügynök. 

- Gyilkos Tommy-nak nevezik - osztotta szét a kartonokat JJ. 

- Hat megerőszakolt és meggyilkolt nő három hét alatt - kezdte újra Hotchner. - Khal, ez a te ügyed - jegyezte meg mellékesen, mire csak biccentettem. 

- Hat áldozat? - szökött a magasba a szemöldököm. - Nagyon gyors.

- És egyre gyorsabb - rázta a fejét az újdonsült apuka. - A legutóbbi négy gyilkosság két héten belül történt. 

- Gyors eszkaláció - bökte közbe Spencer, én pedig azt hittem agybajt kapok a szóismétlésektől. De ha egyszer ez a neve. - Egyre inkább hatalmába keríti az elmebaj? 

- Nem, ahhoz túl fegyelmezett - rázta a fejét Gideon. Jennifer egy átlátszó mappába zsúfolt, köteg fényképet adott át nekem. 

- Viszlát a gépen! - pattant fel Aaron. 

- És miért Gyilkos Tommy? - lapozott a fotók között a fekete férfi. 

- Ismered a rockoperát? - fordult vissza az ajtóból. - Az áldozatok szeme nyitva, felragasztotta. 

Épp akkor emeltem ki egyet az egyik nőről. Közeli volt az arcáról. Talán maximum tizenöt másodpercig figyelhettem, de biztos voltam benne, hogy egyik olyan élményem lesz, ami egy jó ideig kísérteni fogja a gondolataimat. 

- Azt akarja, hogy lássák - motyogtam döbbenten és én is összeszedtem magamat, a nyomtatott filmet pedig szigorúan lefordítva visszatettem eddigi pihenő helyére.

- És érezzék.