- Hye Mi-shi, mesélne nekem arról, hogy mi történt pontosan ön és Jungkook-shi között? -mélyesztette átható pillantását, szikrányi érzelmet sem sugárzó szempárom közé-

- Ahogyan azt az utolsó hat alkalommal is említettem, a lélekfurkászás nem tesz képessé arra, hogy megjósoljam éppen merre kanászkodik a kis suhanc. -vigyorodtam el öntelten-

- Az egyetlen szándékom, hogy segítsek önnek. Szeretném, hogy kitárulkozzon előttem. A barátai joggal aggódnak magáért, nem szeretne végetvetni ennek? -együttérző tekintete szinte körbelengte a tágas, mégis otthonos szoba falait-

Kérlelő pillantását mustrálva, ajkaimra szegényes vigyor húzódott, s kuncogva dőltem hátra a kényelmes fotel foglalatában. Vihorászásomat, hamarosan önfeledt hahotázásra vetkőztem át, majd pökhendi vonásokkal kulcsoltam össze karjaimat, amint félelmek nélkül pásztáztam terapeutámat, arrogáns mozdulataimmal cifrázva testbeszédemet. 

- Csak nem, tehát maga őszintén hisz abban, hogy ha most kitálalom a sztorimat, akkor visszakapom az életemet? Mielőtt belekezdenék, had említsem meg, hogy a terápia, amit alkalmaz, egyedül a depressziós tinilányokat hatja meg, ám ez alkalommal tekintsük úgy, hogy tisztelem a bolti diplomáját, ezért hajlandó vagyok mesedélutánt tartani, tekintve, hogy egyébként sincs mivel elütnöm az időt. -derültem, fölényeskedően kihúzva magam-

<><><><><><><><><><><><><><><>

CRIME

<><><><><><><><><><><><><><><>  

Ez a történet is, mint minden elfuserált rémsztori, egy genetikai hulladékkal, egy rendkívül csapnivaló ötlettel és egy, még ennél is elcseszettebb szerelmi szállal kezdődött. Azonban, az egyetlen, ami hibádzott a "fesztivállal" kapcsolatban, mégis a főhős termetesen eszement karaktere, akinek a szerepe ezúttal sajnálatos módon engem sújtott.

Őszintén szólva, mindig is tipikus tömegszenny emberként tengettem fárasztó életem napjait, gondolván, hogy a horrorfilmek áldozatai csakis azok lehetnek, akik agyhalott módjára, azonnal megbíznak egy csábos mosolyban, illetve akik nyári kuruccanás helyszíneként, egy temető melletti erdőt választanak tökéletes célpontként. 

Ám a valóságban a bizalmatlan és biztosra játszó szerzetek sem ússzák meg, ha az élet épp egy hatalmas parasztlengőt tervez az arcukba ereszteni. 

---

Ha szerény személyem felől érdeklődsz, a karma jobbosa előtt sem soroltak épp a normális címszó alá. Nőneműekhez mérten szokatlan módon, a fél fiatalságomat az osztály bohócaként éltem meg, eltekintve a családi helyzetemtől, amit erős túlzás kapcsolatnak nevezni. Lételememnek számított mosolyt csalni a körülöttem lévők arcára szarkasztikus, mégis szerethető karakteremmel. Túlnyomórészt népszerű egyetemi diáknak mondhattam magam akkoriban, rengeteg baráttal az oldalamon, amelyek közül mindegyik pótolhatatlan kincsként töltötte be az űrt szívemben, melyet magánéletem egyéb területei eredményeztek. Jellemzően az ellenkező nem figyelmét is könnyen felkeltettem, ámde érzelem fóbiám hátráltatott viszonzásukban. 

Talán, ha azon a napon is hű maradok filozófiámhoz, és elutasítom a csoportos randit, örökre egy tapasztalatok nélküli, homályos figura maradok, a temérdeknyi lézengő között, akiknek soha nem tapadt vér kezükhöz. 

Ám, eme elbaltázott lépés szükséges volt ahhoz, hogy rádöbbenjek milyen egyszerűen csöppen bele egy hétköznapi lány a világ romlott egyvelegébe. 

<><><>

- Hye Mi, légy együttérző, a hátralévő életemről van szó! Ha most nemet mondasz, apáca ruhára válthatok diploma után! -könyörgött Mina, a csengő első neszét követően-

- Higgy nekem, kiemeli majd a szemed színét. -mosolyodtam el, rebegtetve pilláimat-

- Kérle~k, csak most az egyszer bólints rá! Egyébként sem bámulhatod örökké szingliként a gigolo oldalakat. -biggyesztette le alsó ajkát-

- Még szerencse, hogy néha meleg pornóval is frissítem a retinám. -köszörültem meg torkomat, arcomat támasztva-

- Chö, úgy látszik nem maradt más hátra... Be kell vetnem az aduászt. -húzódott közelebb intim szférám peremére, majd suttogva folytatta- Ha elhordod velünk a formás segged, megkapod azt a többfunkciós vízipisztolyt, amiért annyit csorgattad a nyálad. -emelgette szemöldökeit magabiztosan-

- Ohh, úgy látom éppen felszabadult egy hely a naptáramban, pont erre az alkalomra. -vigyorogtam csillogó tekintettel-

- Néha komolyan aggódom a mentális egészségedért... -ráncolódott homloka, sóhajtását lezáróan-

<><><>

Ahogy azt Miná-val megbeszéltük, az egyeztetett időponthoz tartva magam zsongtam a csoport közepén, lélekben már a fegyveremet szorongatva ujjaim között. 

Mivel a fiú banda ezidőtájt régen a karaoke bárban lazított, így a legtöbben szorongva indultunk meg a közeli szórakozóhely felé, persze szerény lelkemet kivéve, aki lövöldöző hangokat imitálva követte a feszengő társaságot. 

---

Pár jelentéktelen perccel később meg is érkeztünk a helyszínre, ahol a kicsípett, tesztoszterontól duzzadó fiúk, már jópár üveg soju-t maguk mögött nyugtázva vártak gyülekezetünkre, zenebona kíséretében. 

Persze tiszteletben tartva jelenlétünket, megérkezésünkkor azonnal helyet foglaltak, majd a szokásos bemutatkozás következett. Általában az ilyesfajta összezörrenéseknél egyedül arra koncentrálok, hogy minél inkább növeljem a hangulat színvonalát, azonban ez az eset egy díszvendégnek köszönhetően, az első pillanattól kezdve halálra volt ítélve. 

Hála egy kisfiús sármmal rendelkező egyednek, aki minden figyelmét lekötötte a mellettem kiéhezetten stírölő barátaimnak. Ami azt eredményezte, hogy a többiek szinte levegő módjára üldögéltek depresszióba zuhanva, míg én sojut kortyolgatva elmélkedtem, hogy vajon megéri-e ez az egész nyáltenger azt az egyetlen vízipisztolyt. 

<>

Végül is fél óra felesleges időhúzás után, megszületett a fenomenális ötlet, miszerint ismerkedéshez társítható játékkal kellene kezdenünk. S persze szerencsétlenségemre az első pörgetés éppen unott személyemet szúrta ki áldozatául. 

- Hye Mi~! Kin akadt meg ma leginkább a szemed? -kérdezte Mina kacsintva végszóként-

- Most, hogy felhoztad, a fizika tanár ma se nézett ki rosszul. -vontam meg vállaimat érdektelenül-

- Rendbe~n, mivel ismerlek eléggé ahhoz, hogy tudjam, ha a termen belül kérdezem, akkor a tükörképed fogod mondani, ezért jöjjön a következő! -lelkesedett a lány, majd forgattam-

A másodpercek elvonultak, s a népszerű fiú került ez alkalommal terítékre. Ám mielőtt bármi céltalan fárasztást süthettem volna el, az egész lány populáció tenyere a szám elé tornyosult, majd tűzben égő szemekkel kérdezték Jungkook-ot:

- És veled mi a helyzet ... Oppa? -legeltették szemüket a srácon-

- Áhh, én nem igazán--- -tiltakozott visszafogottan, angyali mosolyra húzva száját-

Ám ekkor az univerzum mellém állt, s az elektronika csődöt mondott a karaoke bárban, így kifogás keresés nélkül indulhattam vissza lakásom nyugalmára. 

Miután rekordokat feszegetően szélsebes technikával elbúcsúztam, - arra az estere, ha más program is eszükbe ötlene - elviharozva baktattam a parkolóban, miközben lassú s határozott lépteket hallottam hátam mögül. 

Mintha csak valamiféle akciófilmből rángattak volna elő, úgy fordultam meg harci pozícióba ötvöződve. 

Ennek ellenére meglepő módon, szexuális zaklató helyett, az iménti selyemfiú toporzékolt nyomomban a kihalt épület folyosóin. 

<><><><><><><><><><><><>

Köszönöm, hogy elolvastad!

  <><><><><><><><><><><><>  

Igen, ismét egy új történet, ez viszont nagyon mélyen beette magát az agytekervényeimbe, úgyhogy nem valószínű, hogy befejezetlenül marad. Remélem tetszett az első rész, ismét a szokásos stílusú karakterrel az élen. :D