Most nem a semmiben voltam, mint a múltkor. Ez egy jó jel.

De ami előttem van az nem jó jel!

- Szia (N). - köszönt a démon.

- Cső father! - vágtam neki flegmán.

- Látom az udvariasság nem az erősséged. - fogta a fejét.

- Legalább létező szemekkel látsz. - céloztam a polipra.

- Nem szeretem, ha kiforgatják a szavaimat! - mormogta már idegesen.

- M'ért, fejjel lefelé írsz?- játszottam a hülyét.

- Elég! - ordibálta le a fejem.

- Mi ég el?!

- Argh!

Már magamat is kezdtem irritálni, de ha így feladja, és elenged, akkor bármikor.

- Tudom mit akarsz, kisasszony! Ezzel nem foglak elengedni. Csak akkor, ha meghallgatsz. - nézett mélyen a szemembe.

- Rendben. Hallgatlak, father. És nem vagyok kisasszony! - adtam be a derekam.

- Két választás van. Döntened kell!

- Ok, father.

- Lazarival hozzám költöztök, így megelőzve a háborút, vagy az idiótánál maradtok a csapatával együtt, de így meg fogtok halni. - mondta az egészet nyugodtan, mintha biztos lenne a győzelemben.

- Maradok az idiótáknál! - mosolyogtam gúnyosan.

- Hogy mi?! Miért?

- Lehet, hogy hülyék, mint a fal! Lehet, hogy psziochapaták! Lehet, hogy rondák! De tudnak szeretni a maguk módján! - osztottam ki a szarvakkal megáldott "királyt".

Csak tátogott, nem tudott semmit mondani. Egyet csettintett, majd visszakerültem a proxykhoz.

Ez nagyon rövid rész lett! TwT
Sorry!