– Vésd az eszedbe, nem akarom, hogy beszélgess vele, amikor nem vagyok a közelben, érted?

– Igen, apu!

– Komolyan mondtam! Most pedig bújj bele az ingedbe!

A bejárati ajtó kivágódott, és belépett Tommy nagybácsi egy nyári napon végzett munka után csatakosan az izzadtságtól.

– Perzselő ez a hőség, nem? – kérdezte, és ledobta hátizsákját a földre, majd elkezdte kifűzni a bakancsát. – Nagyra értékelem, hogy megengedtétek, hogy itt húzzam meg magam az éjszaka.

– Csak addig, amíg reggel mész tovább. – felelte apám hűvösen.

– Persze.

– Most pedig. – Tommy bácsi felém fordult, és térdre ereszkedett. – Na, hol van az ölelésem? Olyan régen nem láttalak!

Tettem pár lépést felé, és odahajoltam, hogy megöleljem. Az erős szorítása kényelmetlen volt, kicsit fel is nyögtem tőle.

– Nincs meleged? Kint vagy száz fok van. – kérdezte, és elkezdte húzogatni az ingem hosszú ujját.

– Ma nem voltam kint. – válaszoltam neki.

– Nem kellene befejezned a házimunkát? – vágott közbe apám.

Tudtam, hogy ez egy lehetőség a távozásra, úgyhogy elcsoszogtam a szobámba.

Késő éjjel az ágyamon feküdtem. Forgolódtam, mert sehogyan sem volt kényelmes. Ekkor léptek zaját kezdtem hallani a szobám előtti folyosóról. Néhány örökkévalóságnak tűnő másodpercnyi csönd után az ajtó halkan kinyílt, és egy ember sötétből kibontakozó körvonalát láttam a szobámban, majd az ajtó újra bezárult. Pár másodpercig nem volt más csak a nyugtalanító csönd. Kezdtem volna azt hinni, hogy csak álmodtam, ha nem hallottam volna a visszafojtott lélegzetvétel hangját.

Éreztem, ahogyan közeledik. Ezen az éjszakai órán egy másik ember jelenléte a szobámban nyugtalanítóan idegen volt. Nem voltam ilyesmire felkészülve, imádkoztam, hogy menjen el, és jöjjön vissza inkább reggel, ha mindenképpen muszáj neki.

Lehajolt, és megérintett. Hasra fordított, és felemelte a pizsama felsőm. A szemem sarkából két dolgot láttam: egy elemlámpa fénycsóváját és Tommy bácsikám tekintetét, ahogyan a csupasz bőröm vizslatja. A kérges ujjai fel s alá járnak a hátamon. Aztán hirtelen felállt, odasétált a hálószobám ajtajához, és kiment rajta. Megpróbáltam újra elaludni, és végül sikerült is.

Mire felébredtem, már elment.

Dél körül, amikor apám nem volt itthon, csörögni kezdett a telefon.

– Halló! – szóltam bele.

– Szia, kishaver!

– Tommy bácsi?

– Igen, apád ott van?

– Nem, nincs. Elment a boltba.

– Remek. – mondta kicsit idegesen, majd kis szünetet tartott. – A tegnap éjszaka miatt hívlak. Nem tudom ébren voltál-e vagy sem...

– Ébren.

– Remek akkor rá is térek a lényegre. Feltennék egy kérdést, de meg kell ígérned, hogy őszinte leszel velem. Meg tudod ez ígérni?

– Igen.

– Hogy szerezted azokat a zúzódásokat?