A tegnap estém kicsit zavaros. A barátom elhívott inni egy kicsit a legközelebbi klubba, és csak néhány ital után tűnt fel, hogy a telefonom nincs a zsebembe. Mindenhol megnéztem; az asztalon, a bárpultnál, a mosdóban, de egyszerűen sehol sem találtam. Végül az egyik ismerősöm mobilját kértem kölcsön, hogy megcsörgessem az enyémet, hátha csak figyelmetlen voltam, és mégis ott van valahol a közelben. Két csörgés után végre valaki felvette: egy mély, rekedtes hang nevetett bele a telefonba, majd szó nélkül letette. Másodjára már nem vette fel. Mérges lettem, és gondolatban már búcsút vettem a telefonomtól. Eléggé rányomta a bélyegét az egész estémre az eset, így éjfél után nem sokkal haza is indultam, elegem lett mindenből. A szobámba érve ledobtam a cuccaimat, és egy kicsit jobban körülnézve megakadt a szemem valamin: a telefonom ott volt, ahol hagytam; az ágyam melletti éjjeliszekrényen.