Ezt a levelet egy katolikus bentlakásos leányiskolában találták meg, melyet ismeretlen oknál fogva évekkel ezelőtt bezártak.

Nem tudom ki vagy, ki most e rettenetet olvasod, de remélem, még számodra nem késő. Pénteket írunk, fél óra és eljő a félt éjközép, s valamelyikünk bevégeztetik. Vajon ki az a százszor is elátkozott lélek, kit a sárga király megjelölt, s a fertő most is belülről marja, lerántja lelkét a feneketlen sötétség vermébe? Mihelyt a körforgás óramutatója eléri a tizenkettőt, megjelenik a medve, a tigris és a farkas, hogy elragadják nyájunk legszendébb tagját. A legtöbbünk nem látta őket, de én igen, én ébren vagyok. Hogy is tudnék aludni? Kit elragadnak a két lábon járó állatok többé nem térnek vissza közénk. Azt mondják a szüleik elvitték őket, de én tudom, hogy ez is csak hazugság, az ármány része. Fél éve vagyok itt, eddig hat áldozatot ragadtak el a sötétség karmai. Havonta egyet, s mindig péntekre esik a vadászat napja. Próbáltam megszökni, de a megerősített kijáratokat mindig zárva tartják, legalábbis számunkra. Jó lehetőségnek tűnt, tandíj visszafizetést ígértek, de az árát titokban tartották. Az egyik nevelőnőtől sikerült elcsennem egy kulcsot annak reményében, hogy megnyitja előttünk a kiutat. A kulcs mindössze egy ez idáig zárt szobát nyitott. Ami ott várt rám az a mai napig kísért, s mikor sikerül elaludnom álmomban újfent megjelenik az ottani irtózat. A szobai falain belül rátaláltam egyik eltűnt társnőnkre. Odakötözték egy székhez, testét itt-ott tépett ruhadarab fedte. Jól látszottak a szúrások és vágások egész testfelületén, de a halálát valószínűleg nem ezek okozták, hanem a torkát fültől fülig elmetsző vágás. A fejére koronát raktak. Nem olyan hagyományos értelemben vett királyi koronát, hanem egy agancsokból és faágakból készült tákolmányt. A holtest mögött lévő falra fordított pentagramot festettek. Feltehetőleg a lány begyűjtött vérével, az megmagyarázná, hogy miért volt olyan kevés vér a padlón. Ez két hónappal az érkezésem után történt. Mindeddig mindössze gyanúsnak tartottam az itteni történéseket, de ez az esemény igazolta gyanúmat. Legelőször azt hittem csak álmodtam az egészet, bárcsak így volna. A többiek nem hittek nekem, kizárólag a barátnőm, Sophie. Páran eljöttek velem megnézni a szobát, hogy bebizonyíthassam nekik állításaimat, de addigra már kitakarították. Csupán a szék volt ott, vérnek semmi nyoma. Nagyon rossz érzésem van a mai nappal kapcsolatban. Ha most olvasod ezt a levelet, az azt jelenti, hogy megtaláltad a párnámban, és hogy én is az ő sorsukra jutottam. Ne feledd, keresd Sophiet! Ő majd mindent elmond, amit eddig kiderítettünk. De vigyáz, nehogy megtalálják, vagy bárki más meglássa ezt a levelet! Különben nagy eséllyel te leszel a következő áldozatuk.