Egy napon az iskolában, egy Tom nevű fiú éppen az osztálytermében matekozott. Már csak hat perc volt hátra a suliból. Amíg csinálta a leckéjét, valamin megakadt a szeme. A padja az ablak mellett volt, és az udvaron a fűben látott valamit. Úgy nézett ki, mint egy fénykép. Amikor vége lett a sulinak, odarohant ahhoz a helyhez, ahol látta a képet. Gyorsan rohant, nehogy más vegye fel. Felvette a képet, majd mosolygott. A képen egy olyan gyönyörű lány volt, amilyet még sose látott. A lány a kezével békejelet mutatott. Olyan gyönyörű volt, hogy találkozni akart vele. Körberohant az iskolán és mindenkitől megkérdezte, hogy ismeri-e a lányt. De mindenki azt mondta, hogy nem. A fiú elkeseredett. Amint hazaért, a nővérétől is megkérdezte, hogy ismeri-e. De ő is azt mondta, hogy nem. Már nagyon késő volt, ezért Tom felment az emeletre, lerakta a képet az éjjeli szekrényére, és lefeküdt aludni. Az éjszaka közepén Tom felébredt egy kopogtatásra az ablakán. Olyan volt, mintha körömmel kopogtattak volna. Félt. A kopogtatás után hallott egy kuncogást. Meglátott egy árnyékot az ablakban, ezért kimászott az ágyából, odament az ablakhoz, kinyitotta, majd követte a kuncogást. Amint odaért, a hang eltűnt. Másnap a szomszédjait kérdezte meg, hogy ismerik-e a lányt. Mindenki nemet mondott. Amint az anyukája hazaért, őt is megkérdezte hogy ismeri-e. Ő is nemet mondott. Bement a szobájába, az éjjeli szekrényre rakta a képet, majd elaludt. Megint felébredt egy kopogtatásra. Megfogta a képet, majd követte a kuncogást. Éppen ment át az úton, mikor hirtelen elütötte egy autó. Meghalt a kezében a képpel. Megint felébredt egy kopogtatásra. Megfogta a képet, majd követte a kuncogást. Éppen ment át az úton, mikor hirtelen elütötte egy autó. Meghalt a kezében a képpel. 

A képen egy aranyos kislány volt, aki három ujját mutatta.