Gondolom, itt a fórumon már megszoktátok segítségért könyörgős sztorikat. Segítség! Kérlek Segíts! bla-bla-bla... Nem untatlak ilyesmivel. Még ha szükségem is van rá, akkor sem tudsz segíteni, mert lehetetlen. Miért? Mert nem vagy tag. Csak azt kívánom, bárcsak én sem lennék az. Az egész ártatlanul kezdődött, egy telefonhívással. Akkor már órája pakoltam és takarítottam, miközben vártam a vízvezetékszerelő hívását. Akkoriban költöztem be az új házamba, és a kivitelezők gyakorlatilag mindent elszúrtak. Úgyhogy ezért most rám várt a csodálatos feladat, hogy hozzáértő embereket hívogassak, akik majd rendbe hozzák, amit az eredeti kivitelezők elrontottak. Csörgött a telefon 12:06-kor. Nem is rossz, gondoltam magamban. A vízvezetékszerelők általában nem szoktak öt előtt telefont felvenni sem, nemhogy visszahívni. Mikor felkaptam a kagylót, nem volt lehetőségem még köszönni sem, mert egy nő a vonalban megkért, hogy tartsam, amíg nem tudják kapcsolni a következő szabad operátort. Leültem a konyhaszekrény szélére, mert azon kevés helye egyike volt, amit nem borítottak dobozok. A kagylóból jövő, általában liftekben hallható zenétől kicsit kezdtem elbambulni, de akkor a zene elhallgatott, és felcsendült egy zongoraszólam, ami körülbelül olyan volt, mintha három össze nem illő hangot lejátszanának kétszer egymás után. Aztán megszólalt egy hang a vonalban.

„Üdvözlöm a Boothworld Vállalatnál. A nevem Samantha, én leszek ma az operátora. Név?"

Nem tudtam, mit kell mondani, úgyhogy bemondtam az operátornak a saját nevem.

„Uram, mi tudjuk kicsoda ön. Én vagyok az operátor. Kérem, adjon meg egy nevet!"

„Ezt nem értem" feleltem.

„A név akárkié lehet, Uram. Csak adjon meg egy nevet."

„Hát rendben." mondtam. Gyorsan kitaláltam egyet. „Harold Withers"

„Uram, mint az ön operátora fel kell hívnom a figyelmét, hogy kitalált nevek és olyan személyek nevei, akit ön nem ismer nem használhatóak."

„Mire nem használhatóak?" Honnan tudta, hogy ez egy kitalált név? Az egész egyre inkább telefonbetyárkodásnak tűnt, de az új telefonszámomat még alig tudhatta valaki.

„Átalakítás"

„Átalakítás? Én most a vízvezetékszerelővel beszélek egyáltalán?" – kérdeztem.

„Üdvözlöm a Boothworld Vállalatnál. A nevem Samantha, én leszek ma az operátora. Név?"

Ezt igennek fogtam fel, és megadtam neki egy régi volt barátnőm nevét. 

„Jessica Goodwin"

Ezután hallhattam a billentyűzet kattogását a vonal másik végén. Olyan erővel püfölte, hogy azt hittem, az öklét használja hozzá. Pár pillanattal később visszatért.

„Jessica Goodwin," mondta. „Az átalakítás időpontja 2015. augusztus 21. Szeretné áttenni más időpontra?"

Nem mondtam semmit. Nem akartam elhinni. Valaki biztosan szórakozik velem.

„Ki az? Te vagy az Jessica? Te szórakozol velem?" – kérdeztem.

A nő sokáig nem válaszolt. Úgy sejtettem, hogy aki a vonal másik végén van, éppen próbálja visszatartani a nevetést.

„Halló?"

„Igen vagy nem, Uram?" – kérdezett vissza a nő.

„Igen?" – mondtam, mert nem értettem mit akar.

„Van egy szabad időpontunk keddre. Megfelel?"

Akkor egy kicsit összezavarodtam, és azt hittem, a vízvezetékszerelővel beszélek.

„Nem lehetne ma?" – kérdeztem. „Mára nincs szabad helyük?"

„Alapvetően nem tudunk ilyen rövid határidőre szabott megbízásokat teljesíteni, de ma van egy lemondásunk. A három óra megfelel önnek?"

„ Három órakor? Remek!"

„Akkor három óra. Szeretné, ha telefonon visszajeleznénk?"

„Rendben"

„Remek! A Boothworld vállalat nevében szeretném megköszönni, és üdvözölni önt a tagjaink között. Legyen szép a napja"

A furcsa szólam ismét felcsendült kétszer majd megszakadt a vonal. Megvakartam a fejem, és mentem vissza kipakolni. Aznap délután három órakor aztán megcsörrent a telefonom.

„Halló?" Mondtam.

„Uram, itt ismét Samantha a Boothworld vállalattól. A telefonos visszajelzése éppen most kezdődik."

„Hogy..." – de az a fülsértő hang félbeszakított, majd meghallottam Jessica hangját.

„Miért teszed ezt?" – kérdezte. Hallottam a hangján, hogy sír.

„Jessica?" – kérdeztem.

„Uram" – szólalt meg az operátor „Ő nem hallja önt. Ez csak a visszaigazoló hívás. Az időpont már meg lett erősítve"

„Kérlek," – könyörgött Jessica. „Kérlek, ne tedd! Bármit megteszek! Kér...."

Jessica hangja fuldoklásba csapott át, a vonal másik végén dulakodás hallatszott. Egyszer csak véget ért, és valaki felvette a kagylót.

„Az ütemezett megbízás elvégezve" – mondta egy férfihang „A Boothworld vállalat nevében szeretném megköszönni és üdvözölni önt a tagjaink között. Legyen szép a napja!"

„Uram?" – szólalt meg ismét az operátor „Kielégítőnek találta?"

Hosszú ideig ültem egy helyben, miközben csurgott rólam a hideg verejték. Jessica az exem volt, akire egyszer rányitottam, mikor egy bulin a legjobb barátommal dugott éppen, még a középiskolában. Elmosolyodtam, és azt mondtam:

„Tökéletes volt"

„Remek!" – mondta az operátor. „Nekünk a Boothworld vállalatnál éppen ez a célunk. Kíván foglalni egy újabb időpontot?"

Ránéztem a mosogatógép ajtaja alatt egyre növekvő víztócsára, és a mosolyom még szélesebbre húzódott.

„Igen" – mondtam. „Igen, szeretnék"

„Név?"

„Dan. A vezetéknevét nem tudom. Egy építész."

„Dan Arencibia. 2032. július 13. Kívánja áthelyezni az időpontot?"

„Igen" – mondtam.

„A szerda megfelel önnek?"

„Nem, azt mondta a múltkor, hogy van egy időpontja keddre?" – kérdeztem.

„De igen, de sajnos azt az időpontot már lefoglalta egy másik tagunk. A szerda megfelel önnek?"

„Nem"- mondtam „Interjúra megyek egy céghez. Lehetne csütörtök?"

„Sajnos a csütörtök nem lehetséges. Önön átalakítást végeznek szerda éjjel"

„Micsoda???" – kérdeztem

Erre szóról szóra elismételte, amit az előbb mondott.

„Át tudnánk helyezni az átalakításomat?" – kérdeztem.

„Természetesen, uram" – mondta a nő. Meg mernék rá esküdni, hogy mosolygott a vonal másik végén.

„Mindig van rá mód"

Azt vártam, hogy elmondja hogyan, de meg sem szólalt.

„HOGY?" – kérdeztem.

„A Boothworld Vállalat mindig igyekszik növelni tagjainak számát. Mi természetesen meghívásos alapon működő társaság vagyunk. Sajnos a tagjaink létszáma megcsappant az utóbbi években. Gazdasági válság. Háborúk. Politika. Amit azért kérünk, hogy elkerülhessük az áttervezését, az, hogy segítsen nekünk új tagokat beszervezni."

Ó, a fény az alagút végén. Gondoltam.

„Hány új tagra lenne ehhez szükség?" – kérdeztem.

„Egyezer"

A hangom megcsuklott. 

„Ezer?"

"Igen, Uram. Máskülönben kénytelenek vagyunk tartani az ütemtervünket. Továbbá kénytelen vagyok közölni, hogy a tagunk, aki lefoglalta az időpontot az ön áttervezésére, visszaigazoló hívást is kért hozzá."

Forgott velem a világ. Egész életemben csak úgy elvoltam, nem csináltam semmit, nem hagyok magam után semmi jelentőset. A szám teljesen kiszáradt, pedig azt hittem, hogy ez csak olyasmi, amit az emberek azért írnak bele könyvekbe, hogy növeljék a drámai hatást. De nem.

„Megszerzem az ezer új tagot." – suttogtam elhaló hangon.

„A Boothworld vállalat nevében szeretném megköszönni, és üdvözölni önt a tagjaink között. Legyen szép a napja!"

A vonal megszakadt. Visszaakasztottam a kagylót, és csak bámultam magam elé hosszú ideig. Szerdára van ütemezve az áttervezésem, és valaki valahol fogadni fogja a visszaigazoló hívást, hogy végighallgassa az utolsó leheletem, ha csak nem szerzek ezer tagot a Boothworld vállalatnak. Azért vicces. Mindig is egy elit klub tagja akartam lenni. Mint a Koponya és csontok vagy az Új világrend. És fogalmam nincs, hogy keveredtem bele, de már tag vagyok. Szerdáig élvezhetem is. Ahogyan már elmondtam az elején: még ha szükségem is van a segítségedre akkor sem tudsz segíteni mert nem vagy tag. A rendszer pedig meghívásos alapon működik. Tehát most meghívlak. Segíthetsz nekem.

Csak tárcsázd a 630-296-7536 – os számot.