-Sam, nyugodj le
-Hogy tudnék lenyugodni?! A szüleimet, nem láthattam miattuk! Nem tudok róluk semmit sem, mert azok nem mondták el ezeket! Lehet mostanára meghaltak és én nem ismertem őket!- szorítottam ökölbe a kezem, miközben a szemeimből csak úgy folytak a könnyek, mint a zápor. -Nem érdekel hogy, de én megkeresem őket!- szaladtam ki a szobából és felrohantam a szobámba, magam mögött bezárva azt. Az egész testemet elöntötte az idegesség, így körmeimet a bőrömbe vájtam, viszont az csak egyre jobban nőtt. Kihúztam a megnövekedett karmaimat a bőrömből és az ablakhoz futva, kinyitottam azt, majd kiugrottam rajta. Amint elrugaszkodtam az ablakpárkányról, előhívtam a szárnyaimat és elrepültem az erdőbe.

-Milyen jó napom van- nevettem fel ördögien, miközben végignéztem a vagy 30 tettemen körülöttem. És ezeket puszta kézzel legyőztem, elismerésem. Magamnak.Viszont még mindig ölnöm kell, hogy le tudjak nyugodni. Lassan álltam fel a földről, miközben vissza húztam a szárnyaimat és elindultam beljebb az erdőbe, mikor mellettem egy kapu nyílt ki. Egyből hátrébb ugrottam és kivettem a kést a zsebemből, amit magam előtt tartottam. A kapuból egy fekete lény lépett ki vörös, várjunk ez felém közelít!
-Ott állj meg!- morogtam neki, miközben átváltoztam.
-Csak akkor lesz bántódásod, ha ellenszegülsz nekem. Tehát inkább tedd el a kést. Üzletelni jöttem hozzád, aminek nagyon fogsz örülni. A szüleiddel kapcsán is lehet
-Mi az?- engedtem le a kezem és kiegyenesedve, néztem farkasszemet a nálam magasabban lévővel

-Csatlakozz hozzánk és akkor lehet megtalálod őket. Odaát, a pokolban
-Mi vagy te?
-Csak annyi, hogy a nevem Zalgo. Nos? Csatlakozol, hogy láthasd végre a szüleidet?- nyújtotta ki a kezét. Mit tegyek? Meg akarom keresni a szüleimet, de ez az alak nagyon nem tetszik nekem. Olyan gonosz aura veszi körül
-Én..... Nem csatlakozok- ütöttem el a kezét és hátat fordítva neki, indultam volna újabb áldozatokat szerezni, ha valaki nem lök el a földre.
-Ben, mit keresel itt?- löktem arrébb, hogy nehogy belénk szúrja a kést Zalgo.
-Jöttem segíteni
-Te semmire kelő!- kapta el Zalgo a nyakam és felemelt a levegőbe- jó sorod lenne! Még a szüleidet is láthatnád! Erre te maradsz abban a csapatban, ahol semmit nem tudnál!- ördögien kezdtem nevetni, mire hátra lépet egyet és szorított a nyakamon
-Kihúztad a gyufát- torzult el a hangom és a megnövekedett karmaimmal, egy mély sebet ejtettem az arcán. Egyből elengedett, ahogy oda kapott a sebhez, így volt alkalmam megfogni Ben kezét és elfutni vele. Viszont csak egy baj volt.. Futni kezdett utánunk, majd az egyik pillanatban eltűnik, a másikban pedig előttünk terem. Hirtelen elengedtem Bent, hogy neki ne essen bántódása, mikor megfogta a vállam és elrepített egy sziklához, aminek ki volt állva egy kis darabja. Amint becsapódtam, éles fájdalom keletkezett a hasamban, amitől hatalmasat ordítottam fel. A számban megéreztem az a vasast ízt, amit kiköptem, mikor előttem termett és a fejemet megfogva, a falba ütött bele.
-Elkellet volna fogadnod az ajánlatot- szorított erősebben és egyet beleütött a hasamba, pont ott, ahol kiállt a szikla belőlem.
-Menj, a pokolba- ziháltam, miközben még mindig szorított
-Oh, nyugodj meg. Oda is el fogunk menni- húzott ki a sziklából és a földre dobva, ütött rá a tarkómra. Egyre homályosabban kezdtem látni, majd szokás szerint, elnyelt a sötétség