-Hova futsz, édes?- kaptam bele egy lány hajába és megállítottam, mielőtt elfuthatott volna. A kést a nyakához emeltem, mire egyből lefagyott és mozdulni sem bírt.
-Kérlek. Engedj elmenni- sírta el magát
-Ugyan, abba mi lenne a móka?- rúgtam ki a lábát, miközben el nem engedtem a haját. Hasra esett a földön, így megfordítottam és ráültem a hasára. Kezeit lefogtam a feje felett, majd egy hirtelen mozdulattal a szemébe szúrtam a kést. Ordítása, betöltötte az egész erdőt, ami engem feltöltött újra erővel. Pszichopatán elmosolyogtam és kihúzva a kést a szemével együtt, ettem le a kés hegyéről.
-Ez undorító. Te egy szörny vagy!
-Na, látom megeredt a nyelved- kaptam a nyakához és elkezdtem szorítani- a nevelő szüleimet hibáztasd. Ők tettek ilyenné, ja várj már nem is tudod- nevettem fel ördögien és jobban szorítottam a nyakát- Hisz megöltem őket
-Sz-szörny- szűrte ki a fogai közt, majd másodpercekkel később, fuldokló hangokat adott ki. Gyorsan elvettem a kezem a nyakáról és bele szúrtam a hasába a kést, amit egyre lejjebb kezdtem húzni, miközben ő egyre hangosabbakat kezdet sikítani.
-Tudod, sokan neveznek szörnynek. De ez mind téves. Utána olvastam mindennek és egy démon vagyok, aranyom- nyitottam fel a hasát, majd a szívébe szúrtam a kést. Megkerestem a veséit és azokat kiszedve, tettem bele egy zacskóba, amit a kabátom zsebébe süllyesztettem el. Ha minden igaz amit régen olvastam, E.J. szereti ezeket. Felálltam róla és még azt az egy megmaradt szemet, kiszedtem, majd elindultam vissza a ház felé
-Hol voltál?!- kapott fel Slenderman a csápjaival, amint hazaértem, mire unott tekintettel néztem rá- kérdeztem valamit!
-Valahol voltam. De most itt vagyok, akkor nem mindegy. Oh és ezt add oda E.J.-nek- dobtam a fejének a zacskót, mire ő a falnak lökött. Az egész testemben úrrá lett az ölés vágya, mire idegesen álltam fel a földről és egy szempillantás alatt előtte termettem.
-Mit merészeltél te?!- mélyült el a hangom, miközben egy sebet ejtettem az arcán a karmommal. Észre se vettem, hogy megnőtt a körmöm. Gondoltam, viszont nem sokáig volt időm ezen gondolkodni, mivel a csápjai újból felém közeledtek. Elővettem a késem, majd azzal próbáltam levágni a csápjait, kisebb-nagyobb sikerrel. A hangzavarra futást hallottam fentről, majd másodpercekkel később megjelent a lépcsőnél a csapata. Az egyik ugrott volna nekem, de Slender kitartotta a karját, így volt esélyem megsebezni újból az arcát. Ettől csak még idegesebb lett, majd egy óvatlan pillanatban, felemelt a csápjaival és szorosan kezdett szorítani. Összeszorítottam a fogam, viszont hirtelen erősebbre vette a szorítását, úgy hogy éreztem eltörni a bordáimat. Hatalmasat ordítottam fel, miközben a kés esett ki a kezemből, míg én előre hajoltam.
-Meghalt?- hallottam egy aggódó hangot
-Nem. Csak elájult- a hátamba iszonyat fájdalom keletkezett, mire összeszorítottam a fogam, hogy ne adjak ki semmilyen hangot se. Slender csápjai hirtelen eltűntek rólam, miközben én a földre estem, viszont valami rám nehezedett. Remegő kezekkel a kés felé nyúltam, viszont a pofátlan rálépett a kezemre, így elengedtem a fegyvert. A szememmel egyre jobban csak homályosan láttam, mikor belenéztem a tükörbe, megláttam a hátamon lévő szárnyakat. Ezt a kettőt láttam, majd se kép, se hang

Slenderman szemszög

-Mi volt vele?- szaladt a lábamhoz Sally és ijedten nézett rá az ájult lányra
-Semmi. Menj fel lefeküdni- simogattam meg a fejét, mire egy halványat bólintott, majd felment az emeletre.
-Nekünk igazán elmondhatnád- állt előre Jeff és Ben, mire fáradtan sóhajtottam és vissza húztam a csápjaimat.
-Ő az új tagunk, aki egyben egy démon. Viszont ezt nem nagyon tudta magáról, de lehet amiket most élt át, rávilágítja mi is ő. Valaki vigye fel a szobájába, lehetőleg ne L.J. Míg fel nem épül, megfigyelés alatt kell tartani, hogy nehogy megint elmenjen. Ben vállalod te? Mivel amúgy is a melletted lévő szobában van, meg még mindig szobafogságban vagy