Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

23

-Akkor mi indulnánk is- álltunk kint mindannyian a ház előtt. Eathan kitartotta a kezét, így hamarosan megjelent mellettünk az átjáró a pokolba. Vállamon pihenő táskám pántját megszorítva, léptem Ben elé és pirrel az arcomon, adtam a szájára egy csókot
-Vigyázzatok magatokra- tűrtem egy tincset a fülem mögé
-Ti is- mosolygott rám. Vissza lépve bátyám mellé, integettünk a többieknek és át is léptünk az átjárón
-De rég voltunk itt- böktem az oldalába vigyorogva
-Bizony- nézett le rám- menjünk a házhoz. Lepakolunk, aztán kezdődhet is az edzés- változott át, így kék tollas szárnyai, a hátán pihentek
-Repülünk?
-Meg akarom mutatni, milyen is itt az élet. Nem olyan rossz, mint amilyennek mondják- mosolygott, így aprót bólintva, változtam át nagy nehezen
-Ha már az átváltozás nehezen megy, mi lesz velem később?- piszkáltam a karom tanácstalanul
-Minden rendben lesz. Csak idő kell- rakta kezét a vállamra nyugtatóan- menjünk
-Rendben- húztam apró mosolyra a szám és egyből mozgatni kezdtem a szárnyaimat.
Fentről sokkal jobban lehetett látni mindent. Amiket eddig olvastam, jóval eltért attól, amit most láttam. Szinte egy olyan világ volt, mint amiben az emberek vannak, annyi eltéréssel, hogy sok a kóbor lélek és a különböző fajtájú élőlény
-Azok ott olyanok, mint Nova- repültem egy helyben és az alattunk lévő farkasokra mutattam, amik egyik pillanatról a másikra, változtak át
-Démon farkasok. Nagyon sok van belőlük.
-Ha itt élnek, miért volt a Földi világban?
-Fogalmam sincs. Az az egy ötletem lehet, hogy az egyik démoni családnak voltak ilyen állatai és ő elszökött. Hogy is került hozzád?- indult el, így követtem
-Ben találta aznap, mikor te is megjelentél. Azt azonban nem kérdeztem meg, hogy hol volt. Ha vissza érünk, szerintem mindenképp megkérdezem
-Úgy legyen- bólintott majd egyre jobban ereszkedni kezdett- itt volna a házunk- mosolygott, miután biztos talpakon álltam. Fejemet felemelve, néztem a földszintes házat. Előtte egy nagy terület volt, több furcsa növénnyel. A járdán haladva, nyitotta ki az ajtót, amin előre engedve, léptem be a házba. Amint beléptem, jobb oldalt egyből egy konyha volt. Balra nézve hatalmas nappali, előre nézve vagy négy ajtó
-Az a szüleink szobája, mellette az enyém, az enyém mellett meg a tiéd. Azonban az nem teljesen van berendezve, mert ugye még nagyon kicsikét tűntél el. Az utolsó ajtó pedig a fürdőszoba- mutatta be, jobbról balra haladva a helyiségeket- van még egy nagy hátsó kertünk, azonban oda úgy tudunk menni, hogy meg kerüljük a házat.
-Ha az enyém nincs annyira berendezve, hol fogok aludni?
-A szüleink szobájában. Vagy a kanapé is jó.
-Az első lehetőség jobban tetszik- húztam el a szám. A kanapé nem néz ki valami mesésen
-Gondoltam- nevetett fel- megyek ki felkapcsolom az áramot meg az ilyen dolgokat. Te menj néz körül- borzolta össze a hajam, így bólintottam. Amint egyedül maradtam, indultam is el a szoba felé, aminek ajtaját, lassan nyitottam ki
Egy szokásos szoba tárult elém. Egy nagy ágy, ruhás illetve két könyves szekrény. Az egyik könyves szekrényen voltak képek a családról, amiket mosolyogva nézegettem. Az ágyra rakva a táskám, néztem meg a többi szobát is, ami szinte majdnem ugyan úgy nézett ki. Kivéve az enyémet, ami ugyebár még baba szobának volt rendezve
-Jó pár éve nem volt takarítva. Szóval ráfér egy jó takarítás- támaszkodott neki Eathan az ajtónak. Fáradtan fújtam ki a levegőt erre
-Nem ér rá holnap?
-Nem. Holnap egyből kezdünk gyakorolni. Meg amúgy sem lenne jó, ennyi porban aludni. Kezdj el takarítani én nekem el kell még intéznem valamit
-Az el kell intéznem valamit nagyon lejárt kifogás. Csak meg akarod úszni a takarítást- húztam össze bosszúsan a szemöldököm
-Részben igaz. De tényleg el kell intéznem egy két dolgot. Ígérem, amint vissza jövök, besegítek- rakta kezét a szívére, mire megforgattam a szemem- csak pár óra és itt vagyok. A hátsó kertben van egy helyiség, ahol megtalálod a tisztító szereket. Sietek haza
-Ezzel holnapra sem végzek- motyogtam, amint egyedül maradtam. A hajamat felkötve, indultam is ki a hátsó kertbe, hogy elkezdjem a nehéz munkát

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro