-Még mindig nem találtad meg a könyvet?- jött be a könyvtárba Slender, mire megráztam a fejem és tovább repültem a fenti könyvespolcok közt. Hallottam nyugtalan sóhaját, majd a csápjai előjöttek és segített keresni azt a könyvet, ami nagyon kell. Feljebb repülve, akadt meg a szemem egy szakadt könyvön, ami a könyvespolcon hevert, elég messze. Gyorsan oda repültem és a kezembe véve, fújtam meg egy kicsit, hogy lejöjjön róla a por. A zsebemből kivéve a papírt, néztem meg az írást amit Slendy írt fel, ami teljesen megegyezett a könyv címével
-Megtaláltam!- kiáltottam le mosolyogva és lerepülve raktam az asztalra. Oda sétálva az asztal elé, nyitotta ki és lapozni kezdett, míg meg nem találta azt, amit kereset
-Ez az olyan démonok könyve, amilyen te vagy. Az összes cselekedetet folyamatosan írja bele- fordította oda hozzam, ahol a lapon elkezdtek megjelenni a betűk. Hirtelen vissza fordította a könyvet és olvasni kezdte a szavakat- el kell menni, ahonnan majd kiszedik ezt a sok, rossz démoni erőt belőled
-Mégis hova?
-A pokolba

-És mégis, hogy jutunk oda?- álltunk meg a ház előtt, mikor kinyitotta a könyvet és olvasni kezdte

-Húzd elő a szárnyaid és előre tartva a kezed, gondolj a a pokolra

-Ez hülyeség. Hogy lehetne azt így kinyitni?- akadtam ki, mikor a fejemre ütött a könyvel
-Csak csináld- sóhajtottam egyet, majd a szárnyaimat előhúzva, tartottam előre a kezem. Lassan lehunytam a szemem és egy mély levegőt véve, gondoltam a pokolra, mikor sistergésre pattantak ki a szemeim
-Ezt én csináltam?- húztam vissza a kezem, mikor megjelent előttem az átjáró, mire bólintott- ez tök király- mosolyogtam el és követve őt, léptünk át a pokolba. Mögöttem kezdet bezárulni a kapu, amikor Ben és Eathan rohant át, engem fellökve- Fiúk- álltam fel a földről és mérgesen néztem rájuk- ti még is mi a francot kerestek itt
-Nem hagyhatjuk, hogy egyedük csináld végig. Az ilyenek nagyon fájdalmasak- állt fel Eathan a földről és őt követte Ben
-Slender?- fordultam meg és néztem őt, mikor sóhajtott egyet
-Jöhetnek. Legalább segítenek majd valamiben- fordult meg és indult el, így követtük őt
-Mennyi szörnyeteg
-És kóbor lélek- suttogtam magam elé. Lehet itt vannak anyáék is, gondoltam és ide-oda kapkodtam a fejem, amint elmentünk valaki mellett. Hirtelen Slendy megállt, így neki ütközve, estem volna a földre, ha Ben nem fog meg
-Köszönöm- néztem rá hálásan és egy puszit nyomva a szája sarkához, bújtam ki a karjai közül- ez az a hely?- sétáltam Slender mellé, mire csak bólintott és bekopogott a nagy ajtón
-Áh, a híres Slenderman itt van a pokolban. Ilyet is ritkán látni- jött ki egy férfi az ajtón, aki egy magas lehetett Slenderrel. Fekete haja, fekete szemek. Átlagos démon lehet, de mégis. Honnan ismeri Slendyt? Rám kapta tekintetét, miközben lassan elmosolyodott.
-Jó látni téged is Ron. Segítened kéne
-Gyertek csak be- állt el az ajtóból, engem továbbra is nézve. Lassan elindultunk be, majd bent leültünk a kanapékra- na most mondjad
-Ő itt Sam Belis. Kéne segíteni rajta, mivel a démoni ereje, kezdi átvenni az irányítását
-Tehát rossz gyermekkora volt
-Igen. Tudnál akkor rajta segíteni
-Nem igazán érdekelnek az ilyenek, de mivel John jó barátom volt.. Gyertek- indult el. Összenéztünk Eathannel, majd siettünk a férfi után, aki a pincébe vezetett- oda térdelj le- mutatott egy körre. Bólintottam és a kör közepébe térdelve, emelte fel a kezeimet és egy erős bilincset kaptam a csuklóimra, amiktől egyáltalán nem tudtam megmozdítani. Elkezdett a körön kívül rajzolni valamit, amitől egyre jobban éreztem a démoni erőmet, ahogy próbál kitörni.
-És most. Kezdjük is el. Ne fogd vissza magad- ejtett mind a két karomon egy vágást, amikből lassan folyt le a vérem a fehér körre. Egyre jobban kezdett átváltani a színe és éreztem ahogy átváltozok.
-Menjetek hátrébb- üvöltötte, majd erős fény kezdte belepni a testem és felordítottam