Mióta megtaláltuk Eathant, vagyis ő talált meg engem, igen jól kijön a többiekkel. Igaz, néha vannak kisebb veszekedések, de azok hamar megoldódnak. Szerencsére, ezen a héten még nem volt semmi, ami egy jó jel. Szokás szerint, Ben és Jeff játszanak az xboxon, miközben én és Eathan beszélgettünk. Vagyis inkább ő mesél többet a családról, amit nem is bánok. Szerettem hallgatni, mi minden történt velük, mikor én még nem születtem meg. A farkas amit még Ben hozott nekem, szokás szerint az ölembe fekszik, miközben a szürke már-már majdnem fehér bundáját simogatom. A nevét illetően, egész sokat vitáztunk, míg nem Ben a Nova nevet adta a farkasunknak. Be kell valljam, nem is olyan rossz név. Kicsi Nova..
-Már megint ezt játsszák?- jött mögém Rocky és megtámaszkodott a kanapé háttámláján. Na igen, volt az egyik veszekedés, ami után olyan dühös lett, hogy kiszaladt a házból, Jeff pedig utána szaladt. Késő este értek vissza, de úgy, hogy egymás kezét fogták és mosolyogva néztek egymásra. Kisebb faggatózás után, pedig kiderült, hogy összejöttek
-Szokás szerint. Nem értem, hogy nem tudják megunni

-Én sem értem. Na mindegy, megyek ölni, van kedved?
-Persze. Ugye nem baj Eathan?- néztem a bátyámra, aki csak megrázta a fejét. Novát kiszedtem az ölemből és a kanapéra lerakva, simogattam meg a buksiját
-Menj csak nyugodtan- borzolta össze a hajam, mire egy gyilkos pillantást vetettem felé. Elmosolyodott ezen a tettemen, majd felállt a kanapéról és a konyhába ment, így felkaptam az íjamat. Egy csókot nyomtam még Ben szájára, majd Rockyval az oldalamon, elindultunk áldozatokat keresni

-Emlékszel, mikor akkoriban, ugyan így kettesben jártuk az erdőt? Milyen jó is volt, elszakadni a többiektől- sóhajtott fel mellettem Rocky, mire vetettem egy fáradt tekintetett rá, miközben lassan elmosolyogtam.
-Soha nem tudnám elfelejteni ami 9 éve történt......

-Sam! Azonnal gyere vissza!- üvöltöttek utánam nevelő szüleim, miután kifutottam a hátsó ajtón, egészen beljebb az erdőbe. Kiáltásukkal nem törődve, futottam tovább és egy eldugott kis fára másztam fel, amit már nagyon régóta ismerek
-Megint balhéztak mamádék?- szeppent meg Rocky és kiegyenesedve, segített felmászni a kis faházba.
-Igen- sóhajtottam fel fáradtan és leülve a falhoz, öleltem át a lábaimat a kezeimmel
-M-mit csináltál?
-Eltörtem egy tányért. Éppen töröltem volna meg, mikor kicsúszott a kezemből, így a földre esett és eltört- engedtem el a lábaimat és a tenyereimet kezdtem nézni, amiben benne volt pár apró szilánk
-Ezt nem csinálhatják. 8 évesek vagyunk, mások még nagyban játszanak, boldogok. Mi meg itt nyomorodunk- halkult el a hangja és közelebb sétálva hozzám, kezdte lassan kihúzni egy csipesszel a darabkákat a tenyeremből
-Viszont, így legalább fel vagyunk készülve arra, amire nem lennének képesek- szorítottam össze a szám, mikor az utolsó darabkával is végzet.
-Mindig is érdekelt ez. Mitől fekete a véred?- nézett rám kíváncsian, miközben kötötte be a kezeimet
-Azt mondják a baleset óta ilyen. De én ezt nem nagyon hiszem el
-Te is érzed ezt az éget szagot?- kérdezte hirtelen, mire egyből az orromba kúszott a borzalmas szag, amitől elkezdtem köhögni.
-Mi lehet ez?- pánikoltam be és gyorsan oda futottam az ablakhoz, de bár ne tettem volna. A nevelő szüleimet láttam meg alattunk, ahogy gyújtják fel azt a fát, amin éppen mi vagyunk
-Ez nem lehet- nézett le Rocky is- le kell valahogy jutnunk- mondta ki, ám ekkor megmozdult alattunk a fa. Sikoltva kapaszkodtunk össze, miközben a fa egyre jobban dőlt oldalra. Amint a földbe csapódott a fa, fájdalmat éreztem a jobb lábamba, majd elájultam.

-Meg van még az a seb?- fordult kérdőn felém, mire bólintottam egyet és felhúztam a nadrágom szárát, ezzel is megmutatva a sebet- még mindig olyan ronda, mint régen
-Mondtam, már hogy szeretlek- néztem rá gúnyosan, mire kinyújtotta rám a nyelvét. Hirtelen valami szúrós szag csapta meg az orrom, ám elég halványan lehetett érezni
-Mit érzel?- kérdezte, miután feljebb emeltem a fejem és beleszagoltam a levegőbe
-Nagyon ismerős, mégis gyenge a szag. Mennyi idő is telt el, mióta megtaláltuk Eathant??
-1 hónap, miért?
-Induljunk a városba. Van egy fontos dolgom