Miután elsietett tőlem, hátra nyúltam és kiszedtem a hátamba beleszúrt kést. Felhúztam a kapucnit a fejemre és észrevétlenül követni kezdtem a férfit egészen a házáig, ahol benéztem az ablakon.
-Jól vagy drágám?
-Persze. Ti hogy vagytok?- karolta át a nőt hátulról és óvatosan magához húzta
-Minden rendben- csókolták meg egymást, mire elmosolyogtam és elmentem onnan, bolyongtam a kisebb utcákon, ahol senki nem vett észre.
-Hagyatok békén- hallottam meg egy sírós hangot, mire azt követve értem egy nagy iskola melletti sikátorba.
-Ugyan miért tennénk ezt?- kérdezte a kigyúrtabb, mire mögé álltam és a hajába kapva, húztam hátra a fejét. Ördögien vigyorogtam rá, mire kiszabadult a kezem közül és a hasamba szúrta egy kést. Térdre rogytam, miközben egyre jobban szorítottam a sebet, mikor az államnál fogva emelte fel a fejem
-Lesz több szórakozásunk
-Azt kétlem- kaptam el a kezét és kitekertem. Lassan felállva vettem elő a késem és a kapucnit lehúzva a fejemről, szúrtam bele a szívébe. A lány nagyot sikított, ahogy meglátta, hogy a fiú nem mozdul többet, így ki akart futni. Útját álltam és a vállát megfogva, löktem le a földre. A másik fiú mögém kerülve lefogott és a torkomhoz emelt egy kést, amit könnyű szerrel kicsavartam a kezéből és a szemébe szúrtam. Megfogtam a kés markolatát és erőből kirántottam, amin rajta maradt az egyik szeme, amit leettem róla.
-Te szörnyeteg!
-Ez van. Ha netán jó gyerek lennél, nem kellene meghalnod- vágtam el a torkát, majd a földön fetrengő lányhoz fordultam.
-Kérem ne öljön meg- tartotta fel a kezét védekezéskép, mire leguggoltam elé és a füléhez hajoltam
-Ha bárkinek elmered mondania amit most láttál. Garantálom a halálod- léptem el tőle és hagytam hogy elfusson. Van egy olyan sejtésem, hogy el fogja mondani. Vissza húztam a kapucnit és szorosan a nyomában voltam, mikor bement egy kétemeletes házba. Találtam egy nyitott ablakot hátul, amin bemásztam és elbújtam egy szekrénybe.
-Anya, apa- ölelte át a szüleit, majd leült velük szemben
-Mi történt? Elégé sápadt vagy
-Egy gyilkos megölt két embert. És engem is megakart, de megkímélte az életem.
-Hogy nézett ki?- állt fel az apja és nyúlt a telefonért, mikor a kezébe dobtam a kést
-Épp itt áll mögötted- mentem közelebb és kihúztam a kezéből a késem- én megmondtam. Garantálom a halálod- nevettem fel ördögien és nekik estem

-Mi van veled?- kapta el a bátyám a csuklóm, ahogy az áldozatomba akartam szúrni a kést, aki már rég elvérzett.
-Eresz el- morogtam, de továbbra sem akart elengedni
-Gyere. Menjünk haza, már rég besötétedett- állított fel a halott testről és magához ölelve indultunk el
-Te nyugodtan menj. Én még szeretnék egyedül maradni- bújtam volna ki a karjai közül, de sehogy sem engedett. Beletörődve sóhajtottam egyet és lehajtott fejjel, néztem a földet. Hirtelen megállt és elém sietve, háttal leguggolt
-Mit csinálsz?
-Csak ülj a nyakamba- bólintottam egyet, amit nem látott és lassan a nyakába ültem. Ahogy állt fel, szorosan öleltem át, mivel féltem, hogy majd le fogok esni. Elkezdett elindulni, mire enyhítettem a szorításon és kicsit előre hajolva, néztem az elhaladó természetet
-Szereted. Jól mondom?
-Igen. Mindennél jobban, csak az volt a gond, hogy téged ma ismertelek meg. Nem akartam már attól a perctől elveszteni a bátyám, így előjött belőlem a védelmező ösztön
-Már megakarsz védeni mindentől? Nem nekem kéne csinálnom?
-Attól, hogy idősebb vagy, én vagyok az erősebb.
-Az nem biztos
-Mi a neved? Sajnálom, de semmit nem tudok a családról
-Akkor mesélek neked. Az én nevem Eathan Belis 20 éves vagyok. Anyának a neve Emma Belis, az apáé pedig John Belis. Aznap amikor történt az esett, én itt voltam Slendynél. Akkor még a pokolban éltünk, tehát nem tudtam, hogy lehetne bárki képes elrabolni téged onnan. Este mikor mentem haza, se téged se apáékat nem találtam sehol, így mindenhol keresni kezdtelek titeket. Miután a poklot átjártam, úgy döntöttem itt kereslek titeket. Egy kis kontaktlencsével és hazugsággal, elvegyültem az emberek között és iskolába jártam. Minden nap suli után a környéket jártam, annak reményében, hogy megtalállak, egészen a mai napig. Épp az erdőben mászkáltam, mikor megláttalak téged. Amint átváltoztál, azt gondoltam, hogy végre megtaláltalak és mikor megláttam a nyakláncban lévő két képet, beigazolódott a sejtésem- fejezte be a mesélést, mire megtöröltem a szemem. Ennyi ideig kitartott a mellett, hogy megtalál- na, most te jössz
-Rólam nincs semmi érdekes. A nevem Sam Belis, 17 éves vagyok. Eddig a 'nevelő szüleimmel' éltem, akiket lassan egy hónapja megöltem. Tiszta szívemből szerettem Bent és végre örülök, hogy lett egy bátyám