-Te ismered?- lépett mellém Ben és kíváncsian kezdte fürkészni az előttünk fekvő lányt. Milyen régen láttam már... Alig változott valamit is
-Igen. De nem értem, hogy mit keres itt. A családjával kéne lennie- guggoltam le hozzá és a zsebemben lévő késsel, feltörtem a kezén és lábán lévő bilincseket.
-Mit csinálsz? Mi van ha rád támad?
-Nem lenne képes rá- egyenesedtem ki és a polcokhoz mentem. A legfelső polcon volt egy doboz, amit úgy sem érnék el, ha Ben a nyakába vesz. Gondoltam magamban, így előhívtam a szárnyaimat és felrepültem levenni a dobozt. Belenéztem a dobozba, aminek a tetején egy kép volt rólam, egy párral. Egyből felismertem a párt, így ahogy leszálltam a földre a zsebembe raktam a képet.
-Találtál valamit?
-Semmit. Az összes többi polc üres, csak ez az íjkészlet volt ott- mutatta fel a fekete íjat és a fehér végű nyilakat, amiket egyből elvettem tőle és a dobozt letéve nézegettem. Ahogy jobban megnéztem, eszembe jutott az álmom, amin velük vagyok és anya hátán ugyan ez volt, így a hátamra raktam és felvettem a tárgyakat.
-Hozzuk el őt is. Nem hagyhatjuk csak itt..

-Hol találtátok meg? Mindenhol kerestük már- támadtak le Maskyék, amint beértünk a házba és meglátták Ben hátán, az ájult lányt
-A régi otthonomban volt. Mikor mentünk körülnézni, akkor találtuk meg a pincét és ott lent volt megkötözve. Ki tudja mióta lehetett lent, nekem meg fel sem tűnt
-Szólunk Slendermannek. Gondolom mivel nagyon jól ismered, ezért veled fog osztozni a szobán- vették át, majd bementek az irodába. Halkan sóhajtottam, majd a lépcsőn fellépkedve, mentem be a szobámba...

-Még jó, hogy észrevettem a pince ajtónak a kilincsét- dőltem hátra az ágyon, ahogy elolvastam a dobozban lévő könyvet. Nem is tudtam, hogy van egy bátyám. Vajon hogy nézhet ki? És a legfontosabb, hol lehet most?-Nem unod már, hogy folyton figyelsz?
-Honnan tudtad, hogy itt vagyok?- vált láthatóvá, majd leült mellém az ágyra
-A démonoknak kifinomult a szaglásuk. Bármilyen messze is van, megérezzük a szagát, így könnyen beazonosítható ki is lehet. Meg, elárultad magad. Ahogy leültél a szőnyegre, az besüppedt, így elég látható volt
-Milyen jó észrevevő vagy- feküdt el az ágyon és közelebb húzott magához- mindent megtudtál a családodról?
-Még nem sokat. A könyv, csak annyit ír le, amit eddig is tudtam, meg plusz egy-két dolgot. És hogy van egy bátyám, valahol.. Viszont még sok dolog van a dobozban, amiket át kell néznem- sóhajtottam fel és felülve vettem ki egy kisebb csomagot. Egyből szétkezdtem tépni a csomagolást, mikor egy kis doboz akadt a kezembe, meg egy üzenet.
-Nagyon szeretünk téged Sam. Sejtettük, hogy történni fog valami, így elrejtettük ezt a dobozt a házban, ahol anyád testvérei laknak, minden egyes dologgal együtt. Nagyon szeretünk téged és reméljük találkozhatunk végre veled- remegett meg a hangom, miközben olvastam fel az üzenetet, mikor egy kezet éreztem a derekamon. Egyből elejtettem a papírt és a kis dobozt vettem kézbe, amit habozás nélkül kinyitottam. Amint a szemem elé tárult a kis ékszer, egyből bekönnyesedett a szemem, amiket a kézfejemmel letöröltem. Olyan nyaklánc volt benne, amibe képet lehet rakni, így a szüleimről, rólam és a bátyámról volt belerakva. Egyből kivettem a dobozból és felcsatoltam a nyakamba, mikor kivágódott az ajtó, ahol egy szőke hajú lány állt
-Rég láttuk egymást. Nem igaz, Rocky?