Délután fél 3-kor értem haza. 8.-as voltam akkor. Egy kertes házban éltünk a családommal.

Épp filmet néztem, miközben hallottam megszólalni a csengőt. Nem is igazán gondolkoztam rajta, mivel a szüleim később érnek haza, és szóltak volna, ha valaki jön. Az ajtót kinyitni meg nem akartam, mert nem vagyok túl szociális típus.

Azonban meghallottam, hogy nyílik a kertbe vezető kis kapu. Azonnal oda szaladtam, és résnyire kinyitottam az ajtót. Egy teltebb férfi állt ott.

-Jó napot kívánok! - köszöntem.
-Jó napot! A vízórát jöttem ellenőrizni. Vízvezeték szerelő vagyok - mondta.
-Rendben.
-Ennyi is lett volna.
-Viszont látásra! - köszöntem el. Azonban ezt már csak egy felettébb ijesztő mosollyal viszonozta.

Amikor a szüleim megérkeztek, elmondtam nekik a történtekről. Természetesen kihagytam azt a részét, melyben az úriember pszichopata módjára mosolyog.

Este elmentek benzinért, és újra egyedül maradtam itthon. Most zenét hallgattam, mikor meghallottam a dörömbölést s hátsó ajtón. Ez egy üveg ajtó volt. Amikor odaértem a bejáratához, s már szilánkok hevertek a földön. Ugyanaz a férfi volt ott.

Zihálva ébredtem fel az ágyból. Körül néztem, de a szüleim még nem voltak otthon. Akkor láttam meg a földön heverő szilánkokat...