
*4* Visszaemlékezés
Sziasztok!! Bocsi hogy eddig nem írtam de bevallom az igazat lusta voltam rá TwT. Na de a lényeg itt a kövi rész és remélem tetszeni fog!
Ugyan úgy kezdődött mint a többi nap. Felkeltem és mentem anyuékat felkelteni. Boldogan ugrándoztam a szobájuk felé, mert ekkor még nem sejtettem hogy az a nap teljesen megfogja változtatni az életemet. Ahogy mondtam mentem és csak úgy becsaptam az ajtót.
-Anyaaa, apaaaa kelljetek már fel!- mondtam közben ugráltak az ágyon.
Anyáék csak meg fogtak, magukhoz rántottak és elkezdtek csikizni. Mikor már éreztem hogy alig kapok levegőt, akkor abba hagyták.
-Gyere (Név), segítesz elkészíteni a reggelit?- kérdezte anya mosolyogva mikor már felöltözött.
Gyorsan visszasiettem a szobámba, hogy felöltözzek. És ez mikor megtörtént akkor lerohantam és segítettem elkészíteni a reggelit. Rántották csináltunk.
-Szívem csak óvatosan, nehogy bajod essen!- mondta anya közben figyelte nehogy bajom essen.
Hevesen bólogattam majd folytattam. Mikor elkészült rohantam fel hogy szóljak apának. Felrohantam majd szóltam neki és jött is. Miután megreggeliztünk mondtam anyáéknak hogy elmegyek játszani egyet, és majd jövök.
Mikor úgy éreztem hogy eleget játszottam, elkezdtem haza menni. Elfogott egy amolyan fura érzés, de nem tudtam hogy mi az és elkönyveltem hogy az biztos nem nagy dolog. Bementem a házba és felmentem az emeletre a szobámba hogy aludjak mert hát eléggé elfáradtam.
Furcsa szag csapata meg az orrom, amire muszáj volt felébrednem. Felkeltem és elkezdtem menni a szag irányába de már füst is volt a folyosón. Elkezdtem köhögni mert alig kaptam levegőt, majd a térdemre estem és tovább köhögtem.
- (Név)!!!- hallottam még a szüleim hangját, majd láttam hogy felém futnak. Viszont ebből csak a homályos alakjukat láttam mivel az ájulás szélén álltam.
Éreztem ahogy valaki felkap, majd kirohan a házból. Kicsivel az után felébredtem, leugrottam a hordágyról -mert ugye addigra a mentőket is kihívták- visszafutottam a ház elé.
Ami ott fogadott azt szavakba nem tudom önteni. Az egész ház lángokban égett. Körbenéztem és láttam a hősöket, a mentősöket, a tűzoltókat csak a szüleimet nem. Ijedten szaladtam a ház felé de nem engedtek bemenni. Endeavour meg a többi hős csak ott állt. Nem csináltak semmit se. Cserben hagytak. Pont akikre a legnagyobb szükségem volt akkor és ott. Miattuk...Miattuk vesztettem el a szüleimet. MIATTUK?! CSAK MERT SZARTAK AZ EGÉSZRE?! Meg fogom őket bosszulni, bármi áron...
Akkor és ott megutáltam a hősöket és azt aki ezt csinálta a családommal, és megfogadtam hogy megölöm az összes hőst és azt aki ezt tette a szüleimmel.
Haliii bocsi hogy eddig nem folytattam de igyekszem csak az ihlet nincs meg hozzá és az igazat bevallva egy kicsit lusta is vagyok rá TwT de attól remélem tetszeni fog na haliiiii!!!!!
❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️ :)
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro