Halihó! Bocsi, hogy kicsit megcsúsztam a résszel, de valahogy akárhányszor átolvastam nemigazán voltam elégedett vele. Sajnálom, ha ez most nem lett az igazi, de nemigazán ment mostanában az írás. Igyekszem összekapni magam! :)

~Harry~

-Hé! Harry? Baj van?-hallottam meg  hátam mögött egy női hangot, mire hátrafordultam és Lucy aggódó arcával álltam szemben.

-Igen...vagyis nem...vagyis...talán!-mondtam értelmesen, mire a lány halványan elmosolyodott.

-Gyere!-karolt belém. -Sétáljunk egyet!-vezetett el finoman egészen az udvarig. Addig csak némán baktattunk egymás mellett, én a földet pásztázva, a lány pedig vonásaimat.

-Mesélj mi a baj! Nem kell félned, nem mondom el senkinek!-simogatta meg együtt érzően hátam, ami annyira jólesett zaklatott idegszálaimnak. Pár pillanatig még erősen hezitáltam, hogy hazudjak-e valami kis dolgot, de túl nagy volt bennem a kéztetés, hogy végre valakinek kiönthessem a lelkem. Niallt testvéremként szeretem és mindenben az ő tanácsa nekem a szent, de most ő sem tud mit tenni, hisz ugyanabban a cipőben járunk. Ő is ugyanúgy sodródik az eseményekkel, mint én és nem látja kívülről a helyzetet. Nagyot sóhajtottam és picit idegesen belekezdtem a mesélésbe. Elmondtam mindent...egészen a kezdetetektől a most történtekig, egy pici részletet sem kihagyva. Mikor végeztem, hihetetlenül megkönnyebbültem, így, mindent kimondva, sokkal kevésbé voltak kuszák a dolgok. Bár a kiutat még továbbra sem láttam, de legalább már valaki meghallgatott és talán segíteni is tud.

Eddig nem mertem a lányra pillantani, aki csak szótlanul követet, de most, hogy arcára pillantottam olyan mélységes döbbenet ült ki vonásaira, hogy egy picit hátrahőköltem.

-Asszem ehhez le kell ülnöm...-suttogta és szinte tántorogva jutott el a padig, ahova leroskadt. Csendben leültem mellé és figyeltem. -Ez most így kurva sok volt!-dörzsölte meg halántékát és maga elé meredt nagyra nyílt szemekkel.

Kezdtem megbánni, hogy ennyi mindent elmondtam...lehet nem kellett volna...

-Sajnálom!-motyogtam, mire rám emelte nagy szürkésbarna szemeit.

-Jaj, nem azért mondtam!-ült hozzám közelebb és átkarolt. -Egyszerűen csak...-szusszant egy nagyot, mert picit megakad. -Én... -Nekem fogalmam sem volt erről... Soha nem gondoltam volna...

Látszott rajta, hogy nagyon igyekszik összeszedni magát, de  tényleg sok volt, amit rázúdítottam.

-Fogalmam sincs mit mondhatnék...-sóhajtott fel még mindig kissé sokkosan.

-Nem is kell! Köszönöm, hogy meghallgattál!-mosolyogtam rá hálásan, mire bólintott.

Csend telepedett ránk, mindketten a gondolatainkba merültünk.

-Tehát,-szólalt meg ismét, kis idő elteltével, -ha jól értettem, most a legnagyobb baj az, hogy nem tudod, hogy melyik nemhez vonzódsz?-kérdezte óvatosan szemembe fúrva pillantását, mire félve bólintottam.

Ha sorrendet kellene állítani, akkor talán tényleg ez lenne az első helyen. Előbb magamban kell letisztáznom a dolgokat, hogy után a többiekkel kapcsolatos dolgokon kiigazodjak.

-Tehát, most először voltál fiúval...? Inkább kérdésnek hangzott, mint kijelentésnek, szóval újból bólintottam.

-És élvezted...?

-Azt hiszem igen...-ismételtem meg elvörösödve a mozdulatot, ahogy beugrott a pár perccel ezelőtti kép, ahogy Louis fölém magasodik, de mégis annyira óvatosan ért hozzám .

-És lánnyal voltál már?-jött a következő, számomra ismét zavarba ejtő kérdés, amin, ha még lehetséges, méginkább elpirultam és megcsóváltam a fejem.

-Akkor nem is biztos, hogy meleg vagy!-mondta Lucy, mire meglepetten felkaptam néztem rá.

-Komolyan?-kérdeztem kicsit felbátorodva az új lehetőség hallatán, ami reménnyel töltött el.

-Könnyen kideríthetjük, ha akarod!-húzta kedves mosolyba száját, mire ismét bólintottam.

Mire rájöttem, hogy meg se kérdeztem, hogy hogyan, már az ölembe is ült. Valószínűleg láthatta arcomon a zavart és az átsuhanó félelmet, mert finoman végigsimított arcomon.

-Ne parázz, nem csinálok semmi komolyat!-hajolt közel arcomhoz és számra hajolt. Apró puszikkal hintette be ajkaim és közben megkereste kezeimet, amit rögtön fenekére húzott. Meglepetten simítottam tenyerem a formás popsira és lehunytam szemeim, a jóleső érezésre, ami átfutott. Ajkaival nyakamra vándorolt és ezzel egy időben csípőjét is mozgatni kezdte, éppen férfiasságomnak dörzsölve. Ismét végigcikázott a bizsergető érzés testemen, bár most sokkal halványabban, mint mikor Louisval voltam. Megtalálta nyakam egyik érzékeny pontját, amit szívni kezdett, mire apró sóhaj tört elő torkomból. Kezeit ismét enyémekre simította és felhúzta egészen dekoltázsáig. Kinyíltak szemeim és hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak, annyira zavarba jöttem.

-Túl ártatlan vagy!-hajolt vissza ajkaimhoz és hangján érződött, hogy picit mosolyog. Teljesen nekem dőlt, amitől mellei kezembe simultak. Élesen szívtam be a levegőt és felnyögtem, mire a lány csak mégjobban mocorogni kezdett. Fejem akaratlanul is kicsit hátrahajlott és szaporábban kezdtem venni a levegőt.

Ekkor felhagyott minden tevékenységével és lemászott rólam.

-Legrosszabb esetben is csak biszex lehetsz!-mondta Lucy tényszerűen, mire értetlenül néztem rá és közben éreztem, hogy ismét pír szökik az arcomba.

Diszkréten felkuncogott és az ölem felé mutatott, ezért gyorsan lepillantott.

-Basszus!-nyikkantam fel, mikor rájöttem, hogy gatyám ismét jobban feszül rajtam, mint szokott.

Ha nem éppen az iszonyú zavarommal lettem volna elfoglalva, valamilyen szinten meg is könnyebbültem volna, hogy nem vagyok annyira selejtes, így viszont nem éppen örültem az újabb kínos szitunak.

-És hogyan tovább?-kérdezte ismét kissé komoly hangon, amin el kellett gondolkodnom, mire is érti.

-Fogalmam sincs!-sóhajtottam fel és hajamba túrtam. Nem én irányítom az éltem, ez már rég kicsúszott a kezeim közül...

-Elképzelni se tudom, azt amin keresztül mentél, de ne add fel!-csúszott hozzám közelebb és magához ölelt. Meglepett közvetlensége, de nagyon jól esett, hálásan simultam karjai közé. -Okos, kedves és jólelkű vagy! Sok embernek szűksége van és lesz is majd rá!-mondta biztatóan hátam simogatva.

-Legalább te így gondolod!-mosolyogtam rá halványan és nagyot sóhajtottam.

Újból csend állt közénk. Egy kérdés motoszkált a fejemben, amit először elhessegettem, de csak nem hagyott nyugodni a válasz. Tudnom kell, hogy ő mit gondol róla, hogy ne hitegessem magam semmivel...

-Lucy?-bontakoztam ki az ölelésből, mire a lányt kérdőn rám nézett. -Khm...szerinted Louis miért ilyen velem?-suttogtam és lehajtottam fejem, mert hirtelen megint zavarba jöttem.

-Tudod Harry,-kezdett bele komolyan- Louis mindigis próbálja azt a látszatot kelteni, hogy ő egy megtörhetetlen, érzéketlen macho.-sóhajtott fel. Nekem is sok idő kellett, amíg még velem is ilyen volt, hogy rájöjjek, fél kimutatni az érzéseit olyanok előtt, akiben nem bízik , vagy aki többet jelent neki. Ha előttük bújuk ki a csigaházból, a saját érzései is megijeszthetik annyira, hogy felvegye a durva énjét. Azt hiszi, gyengeség kimutatni, mit érez és ezzel próbálja elfedni. Nem mondta még soha, de biztos nem lehetett egyszerű élete, hogy még magának is folyamatosan hazudik.

Nagyra tágult szemekkel hallgattam, annyira szépen írta körbe a fiú személyiséget. Hihetetlen nagyot csalódtam Lucyban pozitívan. Nem hittem volna, hogy ennyire jó emberismerő és empatikus. Amit Louisról mondott, az pedig csak a hab volt a tortára...  Miért nem bízik bennem? Én soha nem ártottam neki semmivel! Lehet, hogy téved a lány és engem egyszerűen csak kiszúrt magának áldozatnak? Bár, amit még egyszer mesélt, az alátámasztaná mindazt, amit a lány mondott... Ezzel a válasszal csak még jobban összezavart és ahogy egyre többet tudok meg Louisról, úgy lesznek az érzéseim is egyre kuszábbak iránta. Csak hogy egy kis időt nyerjek, míg helyreteszem a gondolataim, ismét megszólaltam.

-És Zaynnel mi a helyzet?

-Ő szimplán csak egy gazdag család elkényeztetett gyereke, akinek még életében nem mondtak nemet.-nevetett fel, de hangjában érezhető volt némi sajnálat is.

Valahogy sejtettem, hogy az arrogáns fiú mindigis arany kanállal evett és soha nem volt gondja az életben.

-Értem...-bólintottam elgondolkodva.

Ekkor megrezzent a telefonja, ezért kezébe vette a készüléket.

-Te jó ég, már ennyi az idő?!-sikkantott fel idegesen. -Ne haragudj, de mennem kell!-nézett rám szabadkozva és már fel is pattant.

-Semmi baj, köszönök mindent!-álltam fel én is és hálásan rámosolyogtam.

-Kitartás Hazz! Bármikor számíthatsz rám és nem mondom el senkinek, amit beszéltünk!-simított végig karomon és elszaladt az épület felé.

Figyeltem, ahogy távolodik és közben beszélgetésünk részletei csengtek még fülemben. "Azt hiszi, gyengeség kimutatni, mit érez..."

-Ez mi a fasz volt?!-hallottam meg egy éles hangot a hátam mögül, mire összerezzentem. Ahogy megfordultam, Tony állt velem szemben és szinte tajtékzott.

-Micsoda?-kérdeztem, de hangom szinte cincogás volt.

-Jaj, ne játszd a hülyét, nem vagyok vak!-kiabált rám, mire lassan hátrálni kezdtem, de követett.

Fogalmam sem volt, mi a baja, hogy mit csináltam, ami ennyire kiakasztotta, de csak úgy sütött belőle az indulat.

-Liam másfél órája keres, várja hogy told vissza a segged!-folytatta az ordibálást egyre csökkentve köztünk a távolságot. -Erre, kiderül, hogy itt baszod az időt Lucyval!-kapta el karom és durván megszorította.

Fájdalmasan feljajdultam, de nem foglalkozott velem. Kétségbeesetten pillantottam körbe, de sehol nem számíthattam segítségre. Látszott a fiún, hogy szíve szerint agyon ütne...és a legijesztőbb az volt, hogy meg is tehetné.

-Hát hadd gratuláljak, hogy megszerezted az álomnőt, de most kurva gyorsan húzd vissza a beled!-sziszegte arcomba, mire rögtön bólogatni kezdtem.

Még egy utolsót szorított a karomon, mielőtt elengedett. Az ösztönösen futásnak eredtem, amint szabad lettem, de hamar megtorpantam, mikor ismét megütötte Tony hangja a fülem.

-Remélem kibaszott boldogok lesztek Lucyval!-kiabált utánam, de mostmár hangja teljesen más volt, mint pár másodperccel ezelőtt. Kétségbeesetten és tehetetlenül csengett, nyoma sem volt a pár perccel ezelőtti gyilkos indulatnak. Ismét teljesen összezavarodtam. Most meg mi történt?! Lassan kúszott be tudtomba az utoljára elhangzott mondat és csak még értelmetlenebb lett az egész.

-Lucy és én...-akartam óvatosan megszólalni, de hirtelen indulattal a szavamba vágott.

-Láttam, összejöttetek, gratulálok...-sziszegte idegesen és lesütötte szemét.

Hogy micsoda?! Én és Lucy?!

-Nincs köztünk semmi!-fakadtam ki, mert már tényleg kezdett elegem lenni, a félreértések sorozatából.

-Na persze, hazudj csak a képembe...-nézett felém villogó szemekkel, mint egy kiéhezett oroszlán.

-De én meleg vagyok! Végső kétségbeesésemben csúsztak ki a szavak a számon, de még pont időben, mert Tony újból felém indult nagy lendülettel.

-Tessék?!-nézett rám értetlenül, mire nagyot nyeltem. Sajnos a hazudás nem az erősségem... -Akkor köztetek nincs semmi?-kérdezte, még mindig meghökkenve, mire rögtön megráztam a fejem.

-Ne haragudj...én csak...-túrt karamell tincsei közé és nagyot sóhajtott.

Nagyokat pislogva vártam, hogy mi fog következni.

-Én tényleg azt hittem, hogy ti összejöttetek...-fordította picit el fejét zavartan.

-De hát miért?-néztem rá értetlenül.

Bárcsak gondolatolvasó lennék! Mennyivel egyszerűbb lenne az életem!-futott át az agyamon.

-Csendes vagy, aranyos vagy és kis ártatlan...pont az esete...-motyogta a magas fiú. -Már a buliban is össze voltatok tisztára melegedve. Egészen addig egymáson aludtatok, amíg Maya el nem rángatott magával.

Nem értettem az összefüggéseket és az agyam ezerrel pörgött, hogy mit akart ebből kihozni. Mikor végre leesett a felismerés, azt hittem kívülről is hallatszott, akkorát koppant. Azt hiszem Tony féltékeny rám! Szinte biztos, hogy bele van esve Lucyba, mint vak ló a gödörbe és az utolsó kis érintést nagyon félreértette. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, hogy ez csak egy hatalmas félreértés volt és nem lesz beverve a fejem.

-Még egyszer bocsánat, hogy így viselkedtem...-dörzsölgette borostáját zavarában és a port rugdosta.

-Semmi gond!-nyújtottam óvatosan jobbom, amit egy halvány mosollyal megrázott.

-Menjünk...Liam már nagyon keres.-mondta és egymás mellett megindultunk a főépület felé.

Igazán vége lehetne már a napnak! Éppen elég dolog történt már így is!-sóhajtottam fel fejcsóválva mielőtt  beléptünk.

Egy olyan helységbe mentünk, ahol még nem jártam. A terem szintén elég nagy volt és tele volt rudakkal, plafonról lógó anyagokkal és még mindenféle furcsa kellékkel, valamint az egyik fala tükrökből állt.

Ahogy körbepillantottam megláttam, hogy néhány eszközön már gyakorolnak is párocskák, de ahogy jobban megfigyeltem, nem olyan volt, mint amit Louisnál és Zaynnél láttam. A pár egyik tagja általában jóval ügyetlenebbül mozgott és látszott, hogy a másik tanítja.

-Na végre, hogy előkerültél bassza meg!-hallottam meg mr. Payne erélyes hangját, mire rögtön összeugrott a gyomrom. -Majd két órája kereslek, hol a picsába voltál?!-szitkozódott tovább.

Nyitottam volna válaszra a szám, de belém fojtotta a szót.

-Tudod mit, nem érdekel!-intett le. -Irány a rúd, ma Entonyval gyakorolsz, mert Zouisnak dolga van.-mondta feldúltan és elcsörtetett.

Az említettre pillantottam, aki csak megrántotta vállát.

-Úgy tűnik, ma te leszel a tanítványom.-indult meg az egyik rúd felé, mire követtem.

-Niall?-torpantam meg meglepetten, mikor megpillantottam a szöszi tincseket az egyik eszköz mellett.

-Merre jártál Hazz?-hagyott fel tevékenységével és kíváncsian rám pillantott.

-Csak elbeszélgettem Lucyval.-válaszoltam, mire szemöldöke felcsúszott és kicsit elmosolyodott.

Sejtettem mire gondol, ezért rögtön megráztam fejem, hogy semmi nem alakul köztünk!

-Niaaaall?! Miért álltál meg?!-lépett elé Maya türelmetlenül, de amint meglátott minket, rögtön elmosolyodott. -Oh sziasztok! Jöttetek gyakorolni?-kérdezte nyávogós hangján.

-Igen!-bólintott mögöttem a magas srác és odaterelt a rúdhoz.

Most, hogy se Louis, se Zayn nincs a közelemben, sokkal kevésbé tűnt ijesztőnek a táncolás.

-Hol tartasz?-emelte rám sötétkék szemeit, mire kicsit behúztam a nyakam.

-Hát...kiválóan el tudok vágódni...-mondtam szemlesütve.

Halkan felkuncogott és finoman megveregette a vállam.

-Nem baj, lesz ez jobb is!-mondta bátorítóan és belekezdett a koreográfia tanításába.

Teljesen másként csinálta, mint Zayn. Nem volt durva, de ha valahol hibáztam, keményen kigyakoroltatta, míg nem sikerült helyesen megcsinálnom.

Egy óra elteltével már egész jól mentek a mozdulatok. Szépen sikerült megtartanom magam a lábammal, körbefordulni és hajladozni, de a végére már kezdtek húzódni a sebeim. Hiába telt el majdnem egy hét, még mindig nem mozgok túl jól. Niall azt mondta, hogyha kiveszik majd a varratok könnyebb lesz. Nagyon remélem, hogy ő márcsak tudja.

-Tarthatunk egy kis pihenőt?-kérdeztem óvatosan, mire órájára pillantott.

-Persze, dél van, szóval mehetünk ebédelni!-válaszolta vidáman és elindult kifele. A szemem sarkából láttam, hogy Niallék is befejezik a gyakorlást, ezért bevártam barátom.

-Mi a helyzet?-néztem rá, miközben az étterem felé sétáltunk.

-Minden rendben!-válaszolta mosolyogva.

-Látnod kellett volna Zayn fejét, mikor megtudta, hogy ma nem ő kínoz minket. Teljesen csalódott volt.-vigyorodott el és az én szám is mosolyba szalad.

-És Lisaval jó volt újra találkozni? -böktem meg oldalát, mire kicsit elpirult.

-Azt mondta, hogy mesélt rólam a szüleinek és hamar szeretnének megismerni!-nézett rám vigyorogva csillogó szemekkel.

-Azta!-tátottam el számat. -Akkor ti már jártok?-kacsintottam rá én is vigyorogva.

-Azt hiszem...-húzta meg picit vállát és beharapta ajkát.

Elképzeltem őket egymás mellett kézenfogva és igazi álompárként festettek. Remélem van annyi esze a lánynak, hogy soha nem enged ki a karmai közül egy ilyen kincset, mint ez a srác. A helységbe lépve mindketten megszokásból a bárpult felé vettük az irányt.

-Gyertek, üljetek közénk!-torpantunk meg Tony hangjára, aki széles mosollyal intett. Sajnos hirtelen egyikőnknek se jutott eszébe jó kifogás ezért kissé kelletlenül odaballagtunk a társasághoz. Éppen Jason és Roy sztoriztak, mikor helyet foglaltunk.

-...aztán mondta a kiscsaj, hogy nem akarok-e hazamenni vele, mert a pasija most nincs otthon.-mesélte Jason és az egész társaság dőlt a röhögéstől. -Erre mondom neki, hogy van egy kis probléma, mert az enyém itt van...

-És még mindig nem esik le a csajnak, hogy rossz embernél próbálkozik...-vette át Roy a szót nevetve. -Odalépek Jashez és átkarolom hátulról, ami ezért elég egyértelmű, de az észlény még mindig csak pislog és megszólal, hogy "édeshármas?". Na halljátok, itt kész voltam. Annyira kacagott, hogy pár pillanatig elakadt a történetben, bár a többiek se tudtak megszólalni. -Aztán,-folytatta-mélyen a szemébe nézek és mondom, hogy "bocs, de mi kettesbe nyomjuk az este" és lekaptam Maszatot. Az az arc, amit vágott minden pénzt megért...-hahotázott tovább könnyét törölgetve.

-Srácok, én kiégtem!-fogta Louis az oldalát és már szinte fájdalmas volt nevetése.

-Ti mindig kifogjátok az ilyeneket!-szállt be Tony is.

-Hé Niall, te is mesélj valami gázos vagy vicces sztorit!-pillantott felénk Jason, mire barátom kicsit megszeppenve rázta meg fejét.

A szombati estén könnyebben megeredt mindkettőnk nyelve néhány pohár után, most viszont már más volt a helyzet.

-Na biztos van!-kontrázott Roy biztatóan.

-Hát...-révedt el barátom pillantása-van egy nem túl régi sulis sztorim...

Rögtön tudtam, miről van szó és már én is elvigyorodtam. 

-Egyik óráról kizavartak minket Harryvel, mert röhögő görcsöt kaptunk és nem tudtunk leállni.-kezdett bele a mesélésbe. Miután lecsillapodtunk, fura hangokat hallottunk és ki akartuk deríteni, hogy mi az. Ahogy mentünk a folyosón, pont beláttunk a szertárba, ahol a diri és a matektanár éppen falták egymást. Halljuk, hogy felnyög a matektanár, hogy "vigyázz a méterrúddal mert nagyon hosszú és kemény"...erre az igazgató válasza; "nyugi, ez a kémia szertár, itt nincs ilyen nincs..."

Az egész társaság egyszerre nevetett fel, ahogy barátom előadta a kis jelenetet.

-Ez jó volt!-mutatta fel hüvelykujját Jason és lepacsizott Niallel.

Eközben Lisa is megérkezett az ebéddel és elénk rakta!

-Jó étvágyat skacok!-vigyorodott el, majd legnagyobb meglepetésemre barátomhoz lépett és egy gyors csókot lopott tőle, mielőtt elsétált.

Minden szem egyszerre szegeződött rá, mire fülig vörösödött.

-Nem vagy semmi, haver!-füttyentett Jason és kacsintott egyet.

Mindenki elismerően húzgálta szemöldökét, csak Lucy vigyorgott mindenttudóan és Zayntől kapott lesajnáló pillantásokat. Ekkor összetalálkozott pillantáson Louiséval, aki olyan áthatóan nézett, mintha csak a fejembe látna... Azonnal zavartan lesütöttem pillantásom és csak percekkel később néztem fel újra. Kissé csalódottan konstatáltam, hogy már szinte félig Zayn ölében ül és szerelmes pillantásokat váltanak. Nem is tudom mire is számítottam egyáltalán...