~Harry~

Reggel már szinte rutilszerűen indultunk "dolgozni".  A nagy épületbe szokásosan rossz érzésem támadt, de már nem is foglalkoztam vele. Megszokásból indultunk a nagyterem felé, de amint beléptünk, nem találtunk ott senkit, pedig már rég elmúlt kilenc.

-Most mi legyen?-pillantottam barátomra, aki csak megrántotta vállát.

-Nézzünk el az étterembe, hátha ott vannak!-javasolta, de a halvány pír az arcán elárulta, hogy egyáltalán nem a srácok érdeklik.

Elmosolyodtam és bólintottam.

-Menjünk!

A nagy helységbe lépve rögtön kiszúrtam a kusza barna tincseket a nagy kerek asztalnál, így inkább a pulthoz ültem, ahol Niall és Lisa már elmélyülten beszélgettek. A gondolataimba merültem, ezért összerezzentem, amikor valaki váratlanul befogta hátulról a szemem. Sose szerettem ezt a játékot, ezért egy nagy sóhajjal emeltem fel a kezem és tapogattam meg a vékony ujjakat.

-Maya?-kérdeztem óvatosan, mire a lány mellém ült.

-Igen!-vigyorgott rám. -Mi újság?-dőlt felém kíváncsian, és nem kerülhette el a figyelmem, hogy a mozdulattól-egyébként sem kicsit-dekoltázsa még lejjebb csúszott.

-Semmi különös!-sütöttem le zavaromban szemeim.

-Jó volt a szombati buli, igaz?-kérdezte íves szemöldökeit húzgálva.

-Mindig ilyeneket szoktatok játszani?-adtam kitérő választ.

Ekkor láttam, hogy nyílik ismét az étterem ajtaja és mr. Payne ront be rajta tajtékozva hangosan üvöltözve telefonjába.

-...igen, persze, hogy megoldom, bassza meg, de kurvára nem hiányzott! Ha megvan mi lesz, hívlak!-nyomta ki idegesen a készüléket és a kis társasághoz lépett, de olyan csend lett a teremben, hogy mi is tökéletesen hallhattuk.

-Skacok, nagy a gáz!-túrt jólfésült tincsei közé. -Mark eltörte a lábát...-mondta, mire szinte mindenki egyszerre hördült fel.

-Micsida? Hogyan?!-kérdezte Zayn meglepően sok empátiával hangjában.

-Biciklizni ment volna, de elé szaladt egy kisgyerek. A kölyök megúszta, de ő akkorát repült, hogy csoda, hogy ennyivel megúszta.-mesélte mr. Payne kicsit lecsillapodva.

-Basszus! -De azért jól van?-kérdezte Lucy aggódva.

-Igen, ma még benntartják a kórházba, de holnap kiengedik.

-Szegénykém!-mondat Jason is együttérzően és egy pár percre csend telepedett rájuk.

-És akkor mi lesz a sorozattal!-szólalt meg Zayn ismét, mire mindenki helyeslően bólogatni kezdett.

-Erről is akartam veletek beszélni! Valamit ki kell találnunk, hogy ki legyen Mark beugrója, mert nem állhatunk két hónapig. Szorít az idő!-sóhajtott gondterhelten a férfi.

-Hé! Harry tökéletes Lucas lenne!-pattant fel hirtelen Maya mellölem és rám mutatott, mire minden szem rám tapadt.

Egy pillanat alatt levert a víz és egy hatalmas gombóc nőtt a torkomba. Miért mindig én?!

-Valóban!-pattant fel Tony, Roy és Lucy is szinte egyszerre!

-Remek ötlet!-dörzsölte össze tenyerét mr. Payne. -Készüljetek, újraforgatjuk a Markkal készült jeleneteket!-adta ki a feladatot, mire legalább öten felugrottak a szomszédos asztaltól és odajöttek hozzánk.

-Szia Harry!-nyújtottak kezet mindannyian és bemutatkoztak, de annyi név volt, hogy a végére már egyet se tudtam volna felsorolni.

-Gyere!-fogta meg finoman karom ez egyik lány és kifele húzott az étteremből. Egy segélykérő pillantást vetettem még Niallre, de ő is csak megszeppenve ült. Hagytam, hogy a lány bekísérjen egy szobába és lenyomjon egy székre.

-Az ő haját legalább nem kell göndöríteni, Lilly!-létett mellé a másik csaj, átkarolva nyakát és együtt méregettek tovább.

Eközben ismét nyílt az ajtó és Louis lépett be rajta, aki a mellettem lévő székbe telepedett. Rám pillantott és halványan elmosolyodott, mire elkaptam tekintettem és csak a szemem sarkából figyeltem tovább, ahogy néhány tincsét megpróbálják a helyére fésülni, kissé esélytelenül.

-Szerintem nem is kell dolgozni rajta, ruha se kell, a bőre is szép, jó lesz így!-született meg az ítélet. Tehát akkor ők a stylistok!-állapítottam meg magamban és próbáltam felvenni az események hirtelen fordulatát.

Eközben Louis felállt mert vele is végeztek és rám pillantott.

-Akkor menjünk!-mondta és fejével az ajtó felé intett.

Bólintottam és lassan követtem, de még mielőtt kiléptem volna, óvatosan visszaléptem a két lányhoz.

-Khm...nem tudjátok, hogy mi lesz a jelenetben?-kérdeztem, mert eddig csak sodródtam az események áradatával és fogalmam sem volt, mit kell majd csinálnom és Louistól biztos nem fogom megtudni.

-Semmi egyxra, csak dugtok egyet.-rántotta meg Lilly a vállát, majd felröhögött lesokkolt arckifejezésemen. -Jellemző, hogy Liam elfelejt ilyen apróságokat elmondani...

-Miii?!-nyüszítettem fel kétségbeesetten. -Biztos nem, nem akarok és nem is fogok!-kiáltottam és menekülőutat kerestem. El akartam tűnni innen, ahogy csak lehet. Az ajtó felé igyekeztem, de pont Louis mellkasára kenődtem fel, aki éppen vissza akart jönni.

-Nem jössz?-nézett rám értetlenül, mire csak félrelöktem és futásnak eredtem.

-Nem! SOHA TÖBBET!-kiáltottam még vissza, de a hangom elcsuklott. Előtörtek belőlem a borzalmas emlékek, arról a szörnyű napról. Nem láttam a könnyeimtől, merre futok, de nem is érdekelt, csak el akartam rohanni a világ végéig és az emlék elől.

-Állj már meg!-kapta el valaki a karom, amit kétségbeesetten rángatni kezdtem.

-Hagyj békén, engedj el!-kiabáltam Louis arcába, de ő csak elkapta masik karom is és még erősebben szorított.

-Mi a baj Harry?! Mi történ?!-próbált nyugodt hangon csitítani, de nem járt sok sikerrel.

-Tudom mire készülsz! Nem fogsz megint...-újra elcsuklott hangon és könnyeim patakokban folytak. Már nem kapálóztam, csak megtörten néztem a kék szemekbe, amik zavartan néztek rám vissza.

Pár pillanatig még játszotta az értetlent, ezzel is csak tovább alázva engem.

-Te most azt gondolod, hogy megint meg akarlak fektetni?-nézett rám, tovább játszva a hülyét.

-Nem gondolom, tudom! Lili mondta, hogy az lesz a jelenetben!-üvöltöttem arcába, megunva a játszmát és ismét rángatni kezdtem karjaim.

-Jézusom, Harry nyugodj már meg!-rántott magához egy határozott mozdulattal, mire egy pillanatra még könnyeim is elálltak. -Lilly mindig szeret túlozni!-nézett keményen a szemembe. -Ha nem akarod, nem foglak megdugni! Világos?

Olyan határozottan mondta, hogy belém fagyott a szó is, csak némán bólintottam. Nem tudtam eldönteni, hogy ismét csak átvert, vagy komolyan beszél. Tehetetlenül hagytam, hogy végigvezessen a folyosón és betereljen egy nem túl nagy, de otthonosan berendezett szobába.

Két srác és egy lány voltak bent, akik nagyban rendezgették a kamerákat, fényeket és egyéb kellékeket. Elszorult a torkom, de igyekeztem tartani magam, csak lesütni szemem. Ahogy észrevettek minket, egy pillant alatt megfagyott a levegő.

-Srácok, kimennétek egy percre? Szeretnék négyszemközt beszélni Harryvel!-kérte Louis elég nyomatékosan, mire mindhárman szó nélkül kislisszantak a helységből. Ekkor elengedte kezem, ami eddig fel sem tűnt, hogy még mindig fogja és elém lépett. Állam alá nyúlt és finoman megemelte fejem, hogy még mindig csillogó szemeimmel övéibe nézzek.

-Figyelj! Sajnos nem tudom már a múltat megváltoztatni, sem meg nem történtté tenni, de ember vagyok és hibázhatok!-kezdte halkan, de határozottan, mire keserűség öntötte el szám. Hát már megint itt tartunk... -A te érdekedbe mondom, Harry, meg kell bíznod bennem!

-Ugyan, miért tenném!-fakadtam ki, keservesen. Tudom, hogy megegyeztünk, hogy tiszta lappal kezdünk, de hogy lehet elfelejteni azt, amit velem tett?!

-Mert Liam tönkre tesz!-válaszolta, mire a torkomra forrtak a szavak a borzaszóan nagy hazugságtól. Méghogy Liam tesz tönkre?! Van képe ilyet mondani?!

-Ez nem játék! Szerinted mégis hogy a francba lehet ilyen sikeres?!-folytatta egyre feldúltabban. -Szerinted mégis hogy lehet, hogy az apja semmi kis üzletéből ekkora céget épített ilyen rövid idő alatt?!

Hagyott egy kis hatásszünetet és folytatta.

-Úgy, hogy nem ismer se embert, se istent! El nem tudod képzelni, milyen kegyetlen és alattomos! Aki keresztbe mer neki tenni, azt kicsinálja

 Már szinte kiabált velem és hangjában őszinte keserűség csengett.

-Járja egy olyan legenda, hogy régebben volt egy lány, aki nagyon fiatalon került ide, mint te, alig volt tizennyolc. Egy életre leszerződött, de hamar megbánta, így itt akarta hagyni Liamet. A részletek senki nem tudja, csak azt, hogy a lány a végén öngyilkos lett.-fejezte be egy nagy sóhaj kísértében, lehunyta szemét és megdörzsölte orrnyergét.

Levegőt se mertem venni, annyira sokkoltak a hallottak. Figyeltem, ahogy a fiú fel le járkál idegesen és vártam mi fog történni.

-Tessék! Elmondtam, amit szintén soha nem szabadott volna megtudnod!-torpant meg és ismét visszalépett hozzám. -Igen, meg kellene dugjalak megint, de ha hajlandó vagy együttműködni, nem kell bántsalak...megint...-remegett meg egy pillanatra hangja, de hamar összeszedte magát.

Fogalmam sem volt, hogy mit gondoljak, vagy mit higgyek. Annyi érzelem kavargott bennem, amik letaglóztak. Sose hittem volna, hogy mr. Payne ilyen...ha nem csak hazudott Louis... Olyan hosszúra nyúlt már a csend, hogy már muszáj volt válaszolnom.

-Mi akarsz?-akartam volna határozottan kérdezni, de hangom annyira remegett, mint én magam.

Louis megkönnyebbülten sóhajtott egyet és már nyugodtabban folytatta.

-Az van a jelenetben a forgatókönyv szerint, hogy egy sima egy menetes szex kell, mintha első alkalom lenne.

Már csak a gondolattól is megremegett a kezem, de bólintottam, hogy folytassa.

-De ki tudjuk játszani a kamerákat, mivel derékig takaró lesz rajtunk!-mondta folyamatosan figyelve reakcióim. -Az alsó marad mindkettőnkön és úgy csinálunk mintha megtörtént volna, de csak színészkedünk! Oké?

Kifújtam az eddig görcsösen benntartott levegőt és óvatosan bólintottam még egyet. Ez egészen tisztességesnek hangzott Louis részéről...

-Valami még viszont van!-szólalt meg ismét, amitől összeugrott a gyomrom. -Nekem nem jelent problémát eljátszani, hogy elélveztem, te viszont teljesen tapasztaltan vagy, szóval meg kell engedned, hogy hozzád nyúljak...

Tudtam, tudtam hogy azért van annyira alattomos, hogy ki fogja használni a kiszolgáltatott helyzetem!

-Nem akarom!-kiáltottam rá és ismét könnyek szöktek a szemembe.

Louis szemében igazi düh villant és addig közeledett felém, amíg egészen a falnak nem hátráltam.

-Hogy lehetsz ennyire ostoba?!-kiabálta egész közel az arcomhoz. -Hát nem érted még mindig?! Nekem semmit nem jelentene újra megbilincseljelek és megbasszalak,  csak miattad ajánlottam fel, hogy így legyen! Ha lebukunk, én megyek börtönbe jobb esetben, te pedig már áshatod is a sírod!

Fújtatva távolodott el tőlem, megcsóválta a fejét, majd a nyitott ablakhoz lépett. Előhúzott a zsebéből egy szál cigit és rágyújtott.

Szaporán mozgó mellkassal, reszketve figyeltem és összevissza gondolataim próbáltam rendbe rakni, de nem bírtam velük.

Miért csinálná ezt értem? Miért nem rendez le, ahogy mondja? Mit akar tőlem?! Ez megint átverés vagy megint meg akar alázni? Mit akar velem? Percekig csak álltam némán, míg végül egy hatalmasat sóhajtottam. Nem láttam más kiutat a helyzetből, csak ha belemegyek a játékba, bármi is lesz a vége.

Lassan odasétáltam a még mindig háttal álló Louishoz.

-Rendben...-suttogtam halkan, mire felém nézett.

-Vetkőzz alsóra és bújj az ágyba!-mondta érzelmektől menetes hangon.

Lehet nem kellene megtennem...-csak ez járt a fejemben, miközben áthúztam fejemen pólóm, és cipőm, zoknim után nadrágom is letoltam. Szégyenlősen bújtam a könnyű anyag alá és figyeltem, ahogy Louis az ajtóhoz lép.

-Jöhettek!-szólt ki, mire mind beléptek.

-Mi tartott eddig? Túlvagytok már egy meneten?-kuncogott fel a lány, de Louis szikrázó pillantásár inkább az egyik kamera mögé menekült.

Mikor mindenki elhelyezkedett, az ágy túloldalára sétált és úgy tett, mintha teljesen levetkőzne, de bokszerét ő is magán hagyva csusszant be mellém. Éreztem, hogy lábát enyémek közé fúrja és kicsit feltolja őket. Ajkamba kellett harapnom, hogy fel ne nyikkanjak kínomban, mikor ebben a kitárulkozó helyzetben combjaim közé ült.

-Három, kettő, egy, forog!-számolt vissza egyik fiú, mire az összes kamera életre kelt.

Louis a nyakamhoz hajolt és apró csókokkal hintette be egészen a fülemig, mire halványan reszketni kezdem az újra rámtörő félelemtől.

-Nyugalom, nem bántalak, csak lazulj el!-suttogta halkan fülembe, amibe belenyalt.

Egy nagyot szusszantam és erőszakot vettem magamon, hogy becsukjam szemeim és ellazítsam görcsösen feszülő izmaim.

Louis újra visszavándorolt nyakamra majd egészen kulcscsontomig, ahol finoman beszívta a vékony bőrt. Egy apró sóhaj hagyta el szám.

-Ezaz!-motyogta bőrömbe és tovább izgatott. Nyelvét és fogait is bevetette a játékba és ugyanazt a pontot ostromolta, ami egyre jobban bizsergett. Mikor úgy érezte elég időt töltött el, mellkasomon folytatta kínzásom. Nyelvével körbenyalta mellbimbóm, ami egy pillanat alatt hegyes kis csúcs lett. Fogai közé csípte majd megszívta. Egy meglepett sóhaj, majd egy nyögés hagyta el szám, mire Louis csak mégjobban belevetette magát. Légzésem felgyorsult és a vérem meglódult. Sosem éreztem még ez a fajta kéjes fájdalmat, amit a testemmel művelt. Csípőjét előre lökte, aminek köszönhetően merev szerszámaink összedörzsölődtek. A lepedőbe markoltam és hátravetettem fejem, olyan jó érzés volt, együtt a két inger. Egy nyálas csíkot húzva áttért másik bimbómra, mire kezeim ösztönösen a hajába túrtak és ottartották fejét. Lassan és kínzóan nyalogatott és harapdált, folyamatos nyöszörgést és lihegést kicsikarva belőlem. Pár perc múlva elvált és megnyalta fénylő ajkait és számra hajolt.

-Készülj...-morogta számba és lassan játszani kezdett ajkaimmal. Jobb kezével végigsimított mellkasomon, hasamon, egészen alsóm korcáig.

Igyekeztem nem idegeskedni, hanem csak a csókra figyelni, de kezdtem izgulni, attól, ami történni fog.

Lassan, tapogatózva csúsztak ujjai bokszerem alá és simítottak végig péniszemen. Lélegzetem elakadt és egy nyögéssel indult újra, mikor ujjait köré fonta és lassan mozgatni kezdte kezét. Kezeim hátára siklottak hajából és körmeim bőrébe vájtam. Csípőjét is mozgatni kezdte és ezzel csak még nagyobb élvezetet okozott. Folyamatosan nyögtem és lihegtem, ahogy egyre gyorsuló tempóban dörzsölt. Fejemet hátravetve, hátát karmolászva vergődtem alatta, a kéjtől, ami egyre gyűlt bennem.

-Élvezz nekem!-hajolt ajkamra és végignyalt rajtuk.

Nagyot lökött csípőjével és ezzel egy időben picit meg is szorított.

Felhördültem és zihálva, minden izmom megfeszítve élveztem el. Minden, ami eddig gyűlt bennem, egyszerre robbant fel átvéve a testem felett az irányítást. Csak lassan csitult bennem a gyönyör, de mellkasom még mindig szaporán mozgott.

-Ééés vége!-rezzentem össze az éles hangra, ami megtörte a csendet. Felkaptam a fejem és ekkor tudatosult bennem, hogy ennek az egésznek három ember is szemtanúja volt és még fel is vették. Hirtelen úgy éreztem elájulok és ismét a sírás fojtogatott. Még soha nem éreztem magam ennyire kiszolgáltatottnak és megalázottnak mint most. Arcom átment rákvörösbe és visszahanyatlottam a párnára. Hogy tehettem ezt?! De ekkor jött a második felismerést, ami még az előbbinél is jobban letaglózott; ráadásul egy FIÚVAL!!! Az arcom elé kaptam kezem és remegve felsóhajtottam. Nem akartam elhinni, pedig már elég valószínű volt...meleg vagyok. Hogy történhetett ilyen?! De én akkorsem! De akkor miért élveztem!-kínlódtam tovább, amiből Louis hangja szakított ki.

-Ha vége akkor kimehettek!-dörrent rájuk nem éppen kedvesen.

Mindhárman megindultak az ajtó felé, de jól hallható volt, hogy az egyik srác még morgott az orra alatt mielőtt bevágta az ajtót.

-Mi a fenétől van ennek szex után ilyen szar kedve?!

Louis szemforgatva mászott ki mellőlem és ahogy felém fordult bokszere majdnem lerepedt róla. Majdnem felnyikkantam, mikor megláttam. Tehát ő valóban csak színlelt...betartotta a szavát..-suhant át az agyamon.

-Mondtam!-húzta el egy keserves grimaszba ajkát, mire azonnal rajtakapottan elvörösödtem. -Nyugodtan törölközz meg a takaróba, úgyis lehúzzák!-tetézte még tovább zavarom.

Gyorsan túlestem a dolgom és én is kimásztam az ágyból és gyorsan magamra rángattam ruháim. Várakozásteljesen néztem rá, várva, hogy ő is jöjjön, bár nem tudom miért...

-Én még nem vagyok szalonképes, szóval szerintem ne várj...-villantott rám egy huncut mosolyt. Azonnal leesett, hogy mit is fog csinálni, ezért gyorsan bólintottam és kisiettem a helységből. Ahogy csuktam az ajtót még pont láttam, hogy keresztbe eldől az ágyon és keze alsójába siklik.

Valami megmozdult ismét a gyomromban, de ami még rosszabb, az az, hogy a gatyámban is. Halkan nekidöntöttem a fejem az ajtónak és nagyot sóhajtottam.

-Ez nem lehet igaz!-csóváltam meg fejem.