Hi! Megérkeztem a résszel. Építő jellegű kritikának is örülnék, vagy ha van valamilyen észrevétel, írjátok le nyugodtan.:)
Jó olvasást!❤

~Harry~

Most nem találtunk bent senkit csak mr. Paynet.

-....igen, igen, köszönöm! És még egyszer elnézést a változásért...ugyan...én köszönöm!-duruzsolta a telefonba mézesmázas hangon.

Ettől felfordul a gyomrom.

-Oh! Sziasztok fiúk!-köszönt mosolyogva, mire tőlem csak egy grimaszt kapott.

-Mi a baj, Göndörke? Morcika vagy?-húzott fel még jobban, majd közelebb lépett és belecsípett az arcomba. -Jaj egyem a kis szívedet, rosszul aludtál?

Ez volt az a mondat, ahol végképp elszakadt a cérna... Egy erőteljes mozdulattal félrelöktem a kezét és fújtatva kiabáltam rá;

-Hagyjon békén!-sziszegtem kipirosodott arccal, de mr. Payne ismét résen volt, elkapta a karjaim és erősen megszorított. Felkiáltottam és ajkamba harapva próbáltam a fájdalmat eltűrni.

Zayn és Louis pont ekkor léptek be nevetgélve a szomszédos teremből.

-Ez meg mi?!-kérdezte mr. Payne elengedve a jobb kezem és csak a balra fókuszált.

-Semmi!-vágtam rá azonnal és kirántottam a kezem övéből, de nem volt jó ötlet. Elkapta a kötszer végét és egy pillanat alatt lerántotta a kezemről. Döbbent csend...fél perc eltelt, mire mr. Payne szólalt meg ismét.

-Hát ez remek! Így végképp nem lehet vele mit kezdeni!-ingatta meg a fejét és hozzám vágta a kötszert, amit éppcsak el tudtam kapni fél kézzel. Niall azonnal segített és gyorsan újra bekötötte a sérült testrészem. Eközben a szemem sarkából láttam, ahogy Zayn csak megvetően néz, Louis arca viszont fal fehér volt.

-Pedig ma akartam már veletek forgatni egy rövidet, plusz a sorozatot is el akartam kezdeni és a táncba is bele kellett volna kezdeni!-zsörtölődött tovább. -Bár...a Szöszinek semmi baja...szóval ma vele forgathatok...-húzta mosolyra a száját. -Na srácok? -Melyikőtök akarja a Szöszit?-fordult Zaynék felé.

-Akarod édesem?-fordult Zayn Louis felé, mintha csak az lenne a kérdés, hogy ki kér egy kávét.

-Köszi de most nincs kedvem! Inkább kicsit körbevezetem Harryt.-mondta és rám nézett mélykék szemeivel.

-Akkor úgy néz ki Szöszi, van egy újabb randink!-kacsintott  rosszfiú barátom felé, mire szinte teljesen összement és egy lépéssel mögém bújt.

-Jaj ne játszd már a szűzkislányt!-kapta el mr. Payne a karját és és a két srác felé rángatta.

A segítségére akartam sietni, de engem Louis a másik irányba, az ajtó felé húzott. Mikor nagy nehezen kilökdösött elkezdett a folyosón is rángatni.

-Miért csinálod ezt?! -Miért jó neked, ha látod máson, hogy szenved?! -Egy szívtelen dög vagy!-kiabáltam végső kétségbeesésemben.

Louis hirtelen megtorpant és már lendítette is a kezét, mire ösztönösen magam elé kaptam a kezeim és becsuktam a szemem. Mikor még másodpercek elteltével se éreztem fájdalmat, óvatosan kinyitottam a szemeim. Louis ökle megállt a levegőben, szemei csukva voltak és nagyokat fujtatott. Leeset a keze, majd kinyitotta a szemeit is. Az egész jelenetet döbbenten és halványan reszketve figyeltem.

-Gyere!-mondta olyan hangon, hogy fel se merült bennem, hogy ellenkezzek.

Egyenesen végigsétált a folyosón, majd a legvégén elkanyarodott jobbra és belépett egy üvegajtón. Egy étterem szerűségbe érkeztünk...vagyis inkább egy bárba ahol sok asztal van. Louis egyenesen a pulthoz ment, ahol egy csinos vörös, bögyös-faros lány poharakat törölgetett.

-Szia Lisa! Kaphatok egy kávét?-ült le az egyik bárszékre és maga mellé mutatott, hogy üljek le. -Harry? Kérsz valamit?

Leültem és megráztam a fejem. Nem tudok lépést tartani a hangulatingadozásaival...

-Naaa? Új szerzemény?-kérdezte a lány szemöldök felhúzva és rám nézett. -Pedig nagyon összeillettetek Zaynnel.

-Nem, nem! Majd mesélek!-nyomta meg erősen a majd szót.

A vöröske rögtön vette az adást, csak gyorsan odarakott Louis elé egy kávét és eltűnt. Nem tudom mit akar tőlem Louis de én csak egy valamit akarok...méghozzá futni az ellenkező irányba.... Louis nagyot sóhajtott majd felém fordult és a szemembe nézett.

-Figyelj Harry! Én...én nagyon sajnálom, amit tettem...

Elhúztam a számat erre a szánalmas mondatra. Most komolyan azt hiszi, hogy egy bocsánattal le lehet ezt rendezni?!

-Tudom...nincs bocsánat erre, de engem is köt a szerződés. Ha nem tettem volna meg, én börtönbe kerülök és téged valaki más rendez le.

Hát tőlem ott meg is rohadhatnál!-ordítottam magamban, de kívülről rezzenéstelen arccal néztem.

-Nem azt kérem tőled, hogy bocsájts meg, sőt, utálhatsz is, csak tűrj meg!-felnézett és szemeiben tényleg könyörgést láttam.

Még jobban összezavarodtam. Eddig úgy éreztem, hogy mindent ő irányít, most meg kérlel engem? Nem válaszoltam csak éretlenül pislogtam, amit félreérthetett mert arca egy gúnyos grimaszba húzódott.

-Pedig nincs választásod!-köpte a szavak az arcomba.

Ismét előtört az erőszakos énje...kezdtem bepánikolni. Lehet azt, hiszi hogy nem fogom azt csinálni amit mond magamtól is.

-É...én...sajnálom, persze, úgy lesz ahogy akarod!-hadartam ösztönösen.

-Ne, Harry, én vagyok a hülye, ne kérj bocsánatot!-mondta Louis nagyot sóhajtva leejtett vállakkal.

Feladom! Feladom! Skizofrén! Száz százalék, hogy az!

-Kérlek, adj egy esélyt, hogy megmutassam, nem ilyen vagyok. Az első pár találkozásunk elég balul sült el. Engedd meg, hogy helyrehozzam a hibám.

Szívem szerint behúztam volna neki egyet. Persze...az életem tette tönkre, de jópofizzak vele. Mégis csak bólintottam egyet, mert túlságosan féltem tőle. Ez az ember bármire képes!

Percekig néma csend uralkodott és láttam Louisn, hogy most lélekben teljesen máshol jár. Hol elfelhősödtek a vonásai, hol pedig látszott, hogy felvidul. Valamit nagyon fontolgatott magában és és úgy tűnt nem igazán tudja helyrerakni a dolgait. Én csak csendben ültem és eszem ágában nem volt elrontani a néhány nyugalmas pillanatot. Elgondolkodtam, hogy vajon mi lehet Niallel és elszorult a torkom. Vajon most is...újra... Istenem mivel érdemeltük ki ezt... Louis végül egy újabb nagy sóhajtás kíséretében bólintott majd felém nézett.

-Menjünk! Be akarlak mutatni a többieknek.-pattant fel mire szó nélkül követtem.

Egy nagy udvarra vezetett, ami gyönyörű volt.  Inkább egy kis parkra hasonlított mint egy sima udvarra. Mindent hibátlan zöld fű borított, amit néha egy-egy fa, alatta egy paddal tört meg. Ahogy vezettem körbe ámultan a tekintetem észrevettem, egy körülbelül tíz emberből álló kis csoportot.

-Sziasztok!-köszönt vidáman Louis mire mindenki visszaköszönt. -Szeretném bemutatni az egyik új csapattagunkat, Harry Stylest!

Mindenki rám nézett és jó alaposan szemügyre vettek. Kezdtem ideges lenni, nem szeretek a figyelem központjában lenni.

-Szia Harry! Ashley vagyok.-nyújtotta a kezét az egyik szőke lány.

Ahogy jobban körülnézetem, minden lány nagyon jól nézett ki. Magas, hosszú, vékony lábak, karcsú derék, nagy mellek, szép arc és fiúk is mind adoniszként festettek. Ezek után csak még pocsékabbul érzetem magam; hozzájuk képest én egy krumpli vagyok, ahogy a lányok mondani szokták  magukra. Közben folytatódott a bemutatkozás. A következők egy magas barna és egy széles vállú kigyúrt fiú volt.

-Szia Édes! Lucy vagyok. Remélem találkozunk még!-szorongatta a kezem a soron következő lány.

Még három fiú és egy lány...mire a végére értünk, már a saját nevem se tudtam. Az a szerencsém, hogy a névmemóriámnál már csak az arcmemóriám rosszabb, ezért is kerülök mindig kínos helyzetekbe.

-A többiek merre vannak?-kérdezte Louis a kis csapattól.

-Forgatnak, gyakorolnak, betegszabin és mindenhol máshol.-válaszolt az egyik fiú, azt hiszem Mark. -De inkább azt áruld el, te hova dugtad a pasidat? Luke hiányolta.

-Éppen a másik újfiúval forgat.-rántotta meg  a vállát és elvigyorodott.

-És őt mikor ismerhetjük meg?-kérdezte Lucy izgatottan, vékony hangon.

-Nyugi Lu! Nem akard még molesztálni!-nevetett fel Louis.-Azt se lehet tudni, hogy milyenek!

Hát ez remek...Úgy beszélgetnek rólam, mintha itt se lennék....Bár ha jobban belegondolok, jobb is ez így!

Láttam, hogy Lucy arca megnyúlik.

-Mi az, hogy nem lehet tudni?! -Ez már a szerződés kötésnél tisztázott!-monda értetlenkedve és most kezdett végre a hangja normális lenni, hogy nem afektált.

-Náluk ez bonyolultabb sokkal.-legyintett titokzatosan.

-Akkor itt az idő, hogy meséljen!-szólalt meg Andrew és felém kacsintott karamell színű fürtjei takarásából.

Mindenki bólintott, majd elhallgattak, mire nagyot nyeltem. Fogalmam sincs mit kellene mondjak.

-Hagyjátok már élni szegényt!-lépett közbe a kis barna, aminek borzasztóan örültem.

Így szerencsére lassan elterelődött rólam a szó és másról kezdtek beszélgetni, nem győztem kapkodni a fejem. Kiderült, hogy mr. Paynenek egy hatalmas cége van, ő építette azt az éjszakai bárt is, ahol Niallel voltunk. Most kaptakegy ajánlatot  egy nagy bevételt hozó film forgatására is, amit nemsokára forgatni kezdenek és addig minden más leáll. Az is kiderült, hogy itt MINDENFÉLE ember van, hogy MINDENFÉLE filmet tudjanak forgatni... Egyszer csak valaki mellém somfordált. Egy pillanatig megijedtem, de mikor megláttam az ismerős arcot megnyugodtam. Niall után Zayn is megérkezett és becsatlakozott a beszélgetésbe. Körbenéztem és mikor meggyőződtem róla, hogy senki se figyel, óvatosan oldalba böktem Nit, majd egy félreeső hely felé mutattam a fejemmel. Mikor odaértünk azonnal neki szegeztem a kérdéseket.

-Mit művelt veled?! Minden rendben, jól vagy?!-néztem végig rajta tetőtől talpig, de borzas haján és élénkpiros arcán kívül semmi feltűnőt nem láttam rajta.

A kérdésre csak még jobban levörösödött és lehajtotta a fejét, amitől rögtön rosszat sejtettem.

-Niall! Mit csinált?!-szóltam rá erélyesebben. Ha bármi baja lett, kinyírom, esküszöm tényleg kinyírom ezt a dögöt.

-Nyugi Hazz, jól vagyok!-motyogta Niall.-Nem történt sok minden...

Éreztem a hangján, hogy még mondana valami, csak nem meri.

-Hjahj...figyelj Ni...mondd...!-néztem a szemébe és a vállára tettem a kezem.

-Lehet, hogy nem csak a lányok..?-tette fel félig a kérdést és elkapta pillantását.

Lefagytam, de valahogy mégis számítottam rá, hogy ilyesmi lesz a kérdés. Pontosan ugyan ez járt nekem is a fejemben...mi van ha... Még magam se jutottam ebben  a kérdésben dűlőre, akkor hogy segítsek neki?

-Élvezted?-tettem fel a kézenfekvő kérdést.

Újra elvörösödött és lehajtotta teljesen a fejét.

-Nem tudom mit csináljak...-suttogta remegő hangon.

-Figyelj Niall...

Akartam valamit mondani, de hirtelen semmi nem jutott eszembe. Mégis mit mondhatnék?! Percekig álltunk csendben, ezért mikor Niall hirtelen megszólalt összerezzentem.

-Kell egy barátnő!-mondta határozottan.

-Mí?-néztem rá értetlenül.

Ez most, hogy a francba jön ide??

-Kell! Egy! Barátnő!-mondta újra. -Lehet akkor minden olyan lesz mint régen!-csillantak fel kék szemei. -Szerinted annak a szőke lánynak van valakije?-folytatta és már indult volna is.

-Niall!-kaptam el a karját. -Neked teljesen elment az eszed?! -Ő egy sztriptíztáncos! És nem mellesleg leszbikus is! Mi van veled?!

Lehorgasztotta a fejét és visszalépett mellém.

-Sajnálom, nem tudom már azt se, amit eddig...-Én csak...egy barátnőt akarok, hogy megmutassam Zaynnek, nem vagyok buzi!-mondta szomorúan.

Sóhajtottam. Niall mindigis annyira naív volt...én már rég beláttam, hogy soha nem lehet olyan életem, amilyenre vágytam. Nagy családi ház, egy kutyus, négy kisgyerek és egy karcsú, gyönyörű lány, akivel együtt öregszem meg szerelemben és boldogságban. Könnyek szöktek a szembe, mikor belém nyilallt újra, hogy ez már csak egy szép álom.

-Harry!-hozott vissza a földre Niall hangja. -Minden rendben?

-Ühm...-bólintottam bár erre a kérdésre azt hiszem az egyetlen jó válasz a nem.

-Figyelj Hazz! Tegnap este amíg aludtál gondolkodtam...és biztos van a szerződésen valamilyen kiskapú, csak kell egy jó ügyvéd.

-Mégis honnan szereznénk jó ügyvédet?! -Az rengetegbe kerül, nincs rá pénzünk!-mondtam z elkeseredéstől indulatosan.

-Nyugi! Csak egy ötlet volt!-tette fel védekezően maga elé a kezeit.

-Hé Szöszi, Göndörke! Hova szöktök? Gyertek csak ide!-kiabált Zayn, mire golkodás nélkül megindultunk.

-Nos Lucy! Ő itt a Szöszi, Niall!-mutatott rá Zayn.

-Hmmm! Édi pofija van!-lépett közelebb hozzá Lucy és úgy méregette, mint  egy anyatigris az áldozatát.

Niall igyekezett hátrálni de a lány gyorsabb volt és elkapta az arcát és összecsücsörítette.

-Nyugi Cukiság! Nem harapok, csak ha megkérsz rá!-kacsintott majd egy puszit nyomott a szájára és otthagyta.

Szegény Niall olyan arcot vágott, hogy mindenki fuldokolni kezdett a röhögéstől. Mr. Payne érkezése vetett véget a mulatságnak.

-Zayn, Louis, Niall, Harry! Gyertek légyszi!-hadarta vigyorogva és már indult is vissza, intve, hogy kövessük.