Erre tényleg nem számítottam... /2

Miután rendbe tettük az udvart, a fiúk már indultak is, hogy neki álljanak a díszlet felszerelésének, meg a többi elintézni valónak. Kikísértem őket a kapuig.

- Köszi, hogy segítettetek! Jó szórakozást estére! – mikor ezt mondtam furán néztek rám.

- Hé-hé, te is jössz! – mondta Márk és finoman belebokszolt a vállamba.

- Biztos, hogy jó ötlet? Hiszen még csak most ismerkedtünk össze. – azok ketten csak forgatták a szemüket.

- Persze, hogy jó! Este találkozunk! És tutira gyere! Ne akard, hogy eljöjjek érted! – elindult előre, Er meg még mindig velem szemben szobrozott és készült megszólalni.

- Hétre érted jövök! Ha neked is megfelel.

- Igen. –már fordult el, hogy beérje a haverját, de én utána szóltam. Valamit mindenképpen tudni akartam.

- Er! – mikor visszanézett és találkozott a tekintetünk, elpirultam.

- Mond! – mosolygott a pirosságom látván. Összeszedtem magam és kinyögtem, amit akartam.

- Ez most egy randiféle? – erre én még vörösebb lettem, ő meg szélesebbre húzta a száját.

- Aha, az első randink. Ha azt a múltkori sétát nem annak tekintjük. – bólintottam és viszonoztam a mosolyát.

- Este.

- Este. – helyeselt ő is és elindult a cimborája felé. Boldogságtól ragyogva mentem be a házba. El sem hittem, hogy ez, most komolyan megtörtént.

  Késő délután Nagyi és Nagypapa éppen a lábbelijüket húzták fel, miközben én a lépcsőn jöttem lefelé.

- Hát ti, hova mentek? – csodálkoztam.

- Egy velünk egykorú házaspár, baráti összejövetelt szervez, amire mi is meg vagyunk hívva. De csak egy hét múlva jövünk haza. Ilyen nyaralás féle. Kicsit kikapcsolódunk. Épp ideje már nekünk is kicsapni a hámból! Remélem nem gond, ha pár napig egyedül leszel. Ha akarod, áthívhatod azokat a gyerekeket akik múltkor itt voltak, csak tudod, felelősséggel! – derült rám a Mamám. Hát ez hirtelen jött. 

- Dehogy baj, csak érezzétek jól magatokat! – győztem le a meglepetés erejét. –Nektek se árt egy kis környezetváltozás. Amúgy én sem leszek, vagyis ha megengeditek, hogy elmenjek ma Er-rel, Lili szülinapi buliára.

- Természetesen! – válaszolta Papa. –Szórakozzatok jól, de felelősségteljesen!- egy rakatszor elhajtották, hogy „felelősség teljesen". Mintha olyan rossz gyerek lennék...

- Köszi! – öleltem meg szorosan mindkettőjüket. Annyira izgatott voltam már az este miatt.

  Fél óra múlva, két kicicomázott ember állt rajtra készen az ajtóban, hogy kitoljam a képem a konyhából.

- Nagyon csinosak vagytok! – dicsértem meg őket–ezúttal, nem mint az előbb – mikor beléptem a nappaliba egy almával a kezemben. A Papimon egy szürke valószínűleg ezeréves öltöny volt, lakkcipővel, még Nagyanyámon egy kosztüm, kis szandival.

- Köszönjük! – Nagyi jelentőség teljesen végig nézett rajtam. – Neked nem kellene készülődnöd?

- De-de, neki is állok, csak előtte befejezem a kajálást.

- Csinos legyél ám! – mosolygott. – Akkor egy hét múlva találkozunk, vigyázz magadra meg a házra is! – nyomtak egy-egy puszit az arcomra és megölelgettek.

- Rendben van. – kikísértem őket és integettem nekik. Mikor elmentek beszaladtam egyenesen fel a fürdőbe. Leöltözködtem és a zuhany alá álltam. 

  Egy jó óra múlva kikászálódtam és belecsavartam magam egy törölközőbe, a hajam meg vizesen a vállamra tapadt miután megtöröltem. Így léptem ki a gőzzel teli helyiségből. Már félúton jártam a szobám felé, mikor csengettek és kopogtattak egyszerre. Ész nélkül rohantam le, elfelejtettem, hogy egy fürdőlepedőn kívül más nincs rajtam. Megfeledkezve magamról téptem fel az ajtót, hátha Er az, csak korábban jött. De nem ő volt. Kisebb sokkot kapva álltam a küszöbön és szorosan szorítottam a törölközőt magamhoz, nehogy kicsússzon béna ujjaim közül. Öt teljes hosszúra nyúlt percig, csak bámultam az előttem álló illetőre, fejemben össze-vissza kavargó gondolatokkal.

  Amikor már láttam, nem csak néztem, észrevettem, hogy arcán a meglepetést felváltja egy perverz vigyor és végigmérte hiányos öltözékem. A fickót még életemben nem láttam...