Szülinap

  Egy héttel később:

- Mit vegyünk Márknak? – álltam tanácstalanul a bevásárlóközpontba. Er is a kezem fogva bámult az előtte lévő polcra.

- Fogalmam sincs.

- Most lesz tizenkilenc éves. Te mit akartál ilyenkor?

- Mit tom én. – vonta meg a vállát.

- Ezzel sokat segítettél.

- Tudod mit, menjünk, keressük meg a díszeket meg a többit közben meg gondolkodunk.

- Rendben. – minden évben más kapja a megbízást, hogy vásároljon be Márk szülinapjára. Idén Er volt a szerencsés és mivel a barátnője vagyok kettőnkre esett. Addig otthon a többiekkel megbeszélt helyen pakolásznak. Márk meg persze semmit nem tud. Ez a szülinapja más lesz, mert, hogy ne zavarjunk másokat, kint tartjuk a romos graffitis épületben. Így sokáig, hangosan tudunk bulizni és nem jelentenek fel minket csendháborításért. Egy felnőtt sem szólhat majd, hogy halkabban legyünk.

- Mi lenne, ha vennénk neki egy üveg Jack Daniel's-t? – kérdeztem.

- Jó. – céltudatosan mentünk a piás sorba, úgy is kellett valami alkoholt venni.

- Itt is van. Nézd, még különleges kiszerelésben is, egy poharat adnak hozzá.

- Ász. – csendben beraktunk egy-két karton sört és pár üveg bort.

- Ennyi elég lesz?

- Ja, úgy is hoznak még a többiek is. Amúgy tudod mi jutott eszembe? Márk régóta rágja a fülem, hogy menjük el valahová, mert megjelent valami új gépes játék, amit meg akar szerezni. Megvehetnénk neki.

- Felőlem.

***

  Otthon a padlón ülve fent a szobámba gyömöszöltem bele az ajándékokat a kis ajándékos szatyorkába.

- Nia, nem kéne elkezdened felöltözködni? Már fél kilenc van és mindenkinek fél tízet mondtunk. – szólalt meg Er az ágyamról.

- Mindjárt készen vagyok! – azzal nagy nehezen, de eligazgattam benne a dolgokat. Hál' Isten meg kaptuk a játékot is. – Valamit írj rá erre a kártyára. – nyújtottam oda neki. – Megyek, letusolok gyorsan.

- Jól van, csak menj már! – kuncogott.

- Öt perc!

- Aha, abból ötven lesz.

- Nem is. – vigyorogtam. Gyorsan elindultam a fürdőbe.

Húsz perc múlva Er laptopozott. Gondolom nem győzött kivárni.

- Végre.

- Mit vegyek fel? – morfondíroztam beállva a szekrény elé.

- Kedvenc kérdésem. – forgatta meg a szemét. – Ti nők ezzel nálunk kiveritek a biztosítékot.

- Ti sem vagytok jobbak.

- Tudod mit, valami kényelmeset aztán cső.

- Oké. – végül egy farmer rövid gatyát és egy Rolling Stone-os pólót húztam magamra.

- Szuper, látod, oda ez pont jó lesz. – kacsintott és feltápászkodott minek hatására kicsúszott a nyaklánca a pólójából. Erről hirtelen beugrott egy dolog, amire már régóta kíváncsi vagyok.

- Kérdezhetek valamit?

- Rajta.

- Van valami jelentése a nyakláncodnak, vagy csak azért hordod, mert jól néz ki? Csak, mert mindig viseled és...– magyaráztam.

- Ez a gitárpengető még Ádámé volt. Szerette, mert ezüstből van és nem törött el. Rengeteg pengetőt eltört.

- Hogy került hozzád?

- Az anyukájáéktól kaptam. Úgy gondolták sokat jelentene nekem. Így én felfűztem egy bőrzsinegre és azóta hordom, mindig itt van velem. – fogta meg.

- Tudott gitározni?

- Aha, nagyon tehetséges volt, de elhanyagolta, inkább töltötte velünk az idejét.

- Majd egyszer elmeséled, hogy miként ismerkedtetek meg?

- Persze, de most indulnunk kell.

- De te nem is öltözöl át?

- Pont ezért kell indulnunk.

  Er-réknél a szobájában ücsörögve vártam, hogy letusoljon. Még ő beszél nekem. Mikor már vagy harminc perce bent van. Aztán egyszer csak nyílott az ajtaja és belépett csak egy törölköző volt körbe csavarva a csípőjén. Felső teste imitt-amott még vízcseppektől csillogott.

– Végre megjelentél.

- Te csak ne beszélj, van, amikor órákat várok rád. – adott csókot a számra.

- Most mondjam én is hogy öltözz? – beszéltem bele a csókunkba.

- Miért? Nagyon gyorsak lehetnénk. Látod rajtam csak egy szál törcsi van. Rólad meg könnyen leszedem a cuccaidat.

- Majd a buli után meglátjuk. – mosolyogtam. – De most tényleg cihelődj, mert a legjobb haverod ma tizenkilenc éves.

- Jól van, de szavadon foglak.

- Fogj. – rötyögtem. A szekrényéhez lépett, elő vadászott egy pólót meg egy farmert és fel is volt öltözve. Majd a polchoz ment ahol az illatszereit tartotta. Egy kis hónalj stift után magára fújta majdnem az egész spray-s doboz tartalmát. Tiszta füstfelhő szállt felette. –Kinek akarsz ennyire tetszeni? – incselkedtem.

- Neked. De ezt én is kérdezhetném.

- A válasz ugyanaz lesz, mint a tiéd. – mosolyogtam.

- Most már tényleg a cél felé vegyük az irányt.

  Gyalog indultunk el. Még szerencse, hogy délután kivittük a cuccokat, így csak pár hűtött piát meg az ajándékot kellett cipelnünk. Szürkület volt mikor oda értünk. Bent már mindenki a helyén volt, csak mi hiányoztunk. Az egész nagyon jól nézett ki. Generátorokról mentek az égősorok, és a lámpák. Letettük a dolgokat a kezünkből és körbe szimatoltunk. Este tízkor már csak Márk hiányzott. Úgy beszéltük meg, hogy Er szól neki telefonon, hogy siessen gyorsan, mert a raktárépületnél van valami gáz. Be is vette. Húsz perccel később meglepetést illetve boldog szülinapot kiáltva rohantuk le. Először azt sem tudta mi történik, csak szoborként állt az embertömegben, végül reagált és fogadta az öleléseket. Jó volt neki örömet szerezni. A köszöntgetések után pedig meg kezdődött az igazi buli. Páran táncoltak, volt, aki ivott vagy csak egy klikkben beszélgetett pár haverral. Felfedeztem Áront is, egy lánnyal társalgott. Nevetgéltek és úgy tűnt összhangban vannak. Er zavart meg a hátam mögé állt és átölelt a kezeit meg a hasamra csúsztatta. Az állát a vállamon támasztotta.

- Kit lesel annyira?

- Csak Áront meg azt a csajt. Nem tudod, ki lehet az? És Márkot hol hagytad, nem vele dumáltál?

- Fogalmam sincs, de miért érdekel?

- Nem érdekel, csak mondta, hogy tetszik neki egy lány.

- Akkor valszeg ez az a csaj. Nem?

- Lehet.

- Mi lenne, ha nem vele foglalkoznánk, hanem egymással?

- Oké. – behúzott a tömegbe és táncoltunk egy darabig.

  Beszélgettünk másokkal, Márkkal hülyéskedtünk. Jól érezte magát a buliján és ez a fő. Elértük a célunkat. Áron is oda jött és bemutatta nekünk a barátnőjét, aki nem más volt, mint Elza. Boldog voltam, hogy sikerült neki ezzel a lánnyal a dolga. A buliról reggel hétkor keveredtünk haza. Márk alig tudott menni úgy szint Er is, én szerencsére nem ittam annyit így jóformán józanul ballagtam közöttük. Lili és Livcsi meg mögöttünk. Úgy döntöttünk majd délután egy jó kora alvás után visszajövünk elpakolni.