Nagy hiba

  Két nappal a randink után egy széken állva egyensúlyoztam egy képpel a kezemben a nappaliban. Carla megkért, hogy rakjam fel neki, mert ha Austinékra vár soha nem lesz kész. Óvatosan igazgattam a nagy portrét, ami őt ábrázolta, amikor Austin chipsszel a kezében elsétált mellettem. Megállítottam, hogy segítsen.

- Aus, így egyenes? – kérdeztem.

- Nem. – nyámmogott nemtörődöm módon.

- Akkor segíts, merre mozdítsam?

- Kicsit balra.

- Most?

- Leheletnyit még.

- Most? – ismételtem.

- Jobbra. –tettem, amit mondott. –Nem, az úgy sok, kicsit balra. – mozdítottam. – Megint jobbra. –hátra fordultam és megsemmisítő pillantásban részesítettem.

- Ne szórakozz!

- Miért? Olyan jó! De oké. Picit tényleg jobbra.

- Jó?

- Ja.

- Köszönöm. – pufogtam és leszálltam a székről. – Segítesz vissza vinni? – mutattam a tárgyra, amin eddig szobroztam. Rohadtul nehéz egy vacak, Lars hozta ki nekem.

- Kihoztad, vidd is vissza.

- Lars volt az.

- Fogd meg. – nyújtotta nekem a zacskót. Felemelte a lábánál. – Tartsd a támláját. –Azonban az étkező előtt valahogy elengedte és pont rá esett a lábamra.

- Te bal f... – gyorsan elhallgattam.

- Folytasd! – mondta.

- Fék. – fejeztem be kicsit ingatag hangon.

- Nem ezt akartad mondani.– vigyorgott.

- Jobb, ha ezt hallottad! – dünnyögtem. Megnéztem a lábam, hál' Isten semmi baja nem volt.

  Este a kanapén unatkoztunk Austinnal, Nishá-val, Nathan-nel és Er-rel. Lars Carlá-val az irodájában tevékenykedett. Aus egyszer csak felpattant és egy szó nélkül elindult az iroda felé. Nem telt bele öt percbe és már meg is jelent.

- Megyünk bulizni! – tájékoztatott minket félvállról, aztán ment is fel az emeletre. – Ja, és csajok, anyám mondta, hogy vár titeket a szobájában, lent. – szólt hátra emelt hangon. Már rosszul kezdődött, tudtam, hogy kiöltöztet bennünket.

- Juj, de jó! Gyere Nia! – húzott fel bezsongva Nisha. Segélykérő pillantást vetettem Er-re, de csak nevetett.

***

  Eléggé spiccesen táncoltunk a parketten. A srácok nagyon belelendültek az ivásba és minket sem hagytak ki belőle, de még a nevünket tudtuk, úgyhogy nagy gond nem történhet. Egy darabig Nate-tel, aztán Er-rel táncoltam később pedig valami idegen pasival, vele elég sokáig. Beszélgettünk és nevetgéltünk, majd visszatértem Nisháékhoz. Két óra hosszát tulajdonképpen felváltva ittunk és koptattuk a parkettet. Aztán összeverekedtem Aus-sal. Egy ideig együtt tengtünk, nagyon szorosan álltunk egymáshoz. Egyszer csak az arca irtó közel került az enyémhez, a következő pillanatban pedig lesmárolt. Nem finom csókot adott, hanem egyből a számban éreztem a nyelvét. Visszacsókoltam neki, talán, mert túlságosan be voltam piálva. Ki tudja, de jó volt. Mikor elhúzódott a fülemhez hajolt, hogy halljam, amit mondani akar:

- Lépjünk le, akarlak! Annyira szexi vagy ebben a göncben. – bólintottam. Én is szerettem volna őt. Ez az előbbi csókja felhevített, nem tudtam tisztán gondolkodni.

- Menjünk.

- Gyere! – maga után húzott a kijárat felé. Gyorsan hívott egy taxit.

  Még vártunk sem hagyott békén, folyamatosan csókolgatott vagy a nyakam vagy a szám. Annyira kivert mindent a fejemből, hogy a többiekről el is felejtkeztem. Szerencsére hamar megérkezett a kocsi, beültünk és nehezen forgó nyelvvel megadtuk a címet. Azt hittem, hogy azt a kicsi utat kibírja, de nem. A combomat kezdte el simogatni miközben újra a számban matatott. Már most elég forró volt a hangulat köztünk. Komolyan nem ismertem magamra.

  A házhoz érve fizettünk és összegabalyodva botladozva tettük meg az utat a bejáratig. Onnan pedig egyenesen fel az emeletre. Tudtuk, hogy csak ketten leszünk, mert Lars-ék elmentek valami rendezvényre. Nagy nehézségek árán eljutottunk Aus szobájáig, ingatag lépésekkel mentem be, mert előre tessékelt ő szorosan mögöttem jött. Majd miután kulcsra zárta az ajtót, az az melletti falhoz nyomott és neki esett a nyakamnak. Éreztem, hogy szívni kezdi, aztán enyhén bele harapott, mire nekem egy jól eső nyögés hagyta el a szám. Láttam az arcán mikor felnézett, hogy ez tetszett neki. Fura volt, hogy egy fiú ilyet vált ki belőlem. Mosolyogva csókolt meg, ami után finoman meghúzta a fogával az alsó ajkam. Kis szünet után megint megcsókolt, közben pedig a kezei sem tétlenkedtek, megfogta az egybe részes ruhám alját és lehúzta rólam. Így én csak egy szál fehérneműben álltam előtte, végig nézett rajtam és az ajkába harapott. Nem hagytam neki sokáig, elkaptam a pólója szélét és megszabadítottam tőle. Hirtelen a szemem elé tárult már nem egyszer látott izmos felsőteste. Ő is gyorsan lépett és gyönyörködésem megzavarta azzal, hogy újra a falnak taszított és ismét csatát vívtunk. Átkaroltam a nyakát, minél közelebb akartam magamhoz érezni, a combom alá nyúlt és könnyed mozdulattal felemelt, átkaroltam a lábammal a csípőjét és szorosan tartottam. Pár perc múlva megfordult és lerakott az ágyára. Felém tornyosult és puszilgatni kezdte a testem, én meg a hátát simogattam. Aztán megéreztem kezét a melltartóm csatjával babrálni, rutinosan pattintotta szét a pántot. Én kicsit határozatlanul nyúltam az övcsatjához, de szerencsére egyedül is megoltotta a nadrág levételt, amint meglátta, hogy mit akarok. Pillanatokon belül újra felettem folytatta, amit eddig is csinált és szorosan oda nyomta az ágyékát a csípőmhöz. Egyre hevesebb lett majd gyorsan a lényegre tért. Eleinte kellemetlen volt, tisztában volt vele, hogy nekem ez az első, ezért kicsit vissza fogta magát, de nem igazán. Mikor elmúlt a fájdalom helyét hihetetlen és leírhatatlan érzés vette át. Életemben nem képzeltem, hogy ez ilyen jó lesz majd. Valahogy az alkohol hatásától nem gondoltam arra, hogy mi lesz, ha ez kiderül, de gyorsan el is hessegettem, túlságosan lekötött Austin és az új élmény, amit adott. Egy csókkal zárta aktusunk, majd kifáradva lehengeredett rólam és bement a fürdőbe, én pedig igyekeztem csillapítani szapora légzésem. Mikor visszajött bebújt mellém egy szál semmibe és szorosan hozzám bújt, de engem nem zavart, rajtam sem volt több ruha. Máskor valószínűleg ez kiakasztott volna, de még mindig erősen ittas voltam. Így egymáshoz simulva aludtunk el.

  Másnap reggel–vagyis még az nap csak valamivel később–fejfájósan keltem. Résnyire nyitott szemmel próbáltam magam elhelyezni térben és időben. A próbálkozásom egy kéz zavarta meg, ami szorosan magához vont. Oldalra fordítottam a fejem és a hátamra feküdtem. Riadtan, villámgyors mozdulattal löktem arrébb magam, amint eljutott a tudatomig, hogy ki fekszik mellettem. Austin teljesen meztelenül morgolódva nyitogatta a szemeit. Mi a francot műveltünk mi az éjjel? Félve néztem le magamra, és rá kellett jönnöm, hogy rajtam sincs semmi. Akkor ez azt jelenti, hogy mi most... Basszus, hogy lehettem ekkora hülye?! Kiesett minden tegnap történtekkel kapcsolatos dolog, de ezek alapján igencsak nyilvánvaló, hogy egy oltári nagy baromságot csináltam. És pont a legelső alkalomra nem emlékszem... Mindez pár másodperc alatt futott végig a fejemen. Gyors mozdulatokkal magamra rántottam az alattam lévő összegyűrődött takarót. Addig Aus végre összekapta magát és úgy láttam rajta, hogy levágta a szitut.

- Te meg én... – kezdtem bele. Bólintott.

- Ja. – jelentette ki bővebben teljes lelki nyugalommal.

- Rohadt életbe! Te emlékszel rá?

- Mondjuk.

- Mit fog ehhez szólni Er? Akkora hülye vagyok! – fogtam meg a fejem. – Most úgy érzem, hogy megcsaltam.

- Nem is jártok!– ellenkezett.

- Nem, de én őt kedvelem úgy. És már kezdtek jól alakulni vele a dolgok.

- Hát ez pech! – teljesen kiborultam, még azért sem cirkuszoltam vele, hogy látszott mindene. Egyre csak Er járt az eszemben és, hogy mit tettem. Egy nyamvadt buli után lefekszek az első vadbarommal és ezzel tönkre teszek mindent. Ezt semmi képen nem tudhatja meg vagy csak idővel.

- Ne szólj erről senkinek! – kértem.

- Rendben van. – bólintott. Reméltem, hogy ezt teljesíteni fogja és tartja a száját.

- Neked rémlik valami?– kérdeztem megint.

- Ja, minden. Én bírom a piát veled ellentétbe Kis Csillag!

- Akkor mi a francért feküdtél le velem? Tudtad, hogy be vagyok piálva!

- Mert így tartotta kedvem, begerjedtem rád, olyan szexi voltál abban a ruhában. Különben is ez még nem a világ vége, egy csomó emberrel együtt leszel még.

- Legalább most ne lennél ekkora bunkó! Nekem fontos lett volna az első alkalom.

- Jaj, ne rinyálj már, te sem ellenkeztél az éjjel!–Pár percnyi csend után eszembe jutott a legfontosabb. Villámsebesen ültem fel az ágyon és visszanéztem rá.

- Austin, mond, hogy védekeztünk! – kértem kétségbeesetten.

- Mondhatnám, hogy igen, de nem lenne igaz.

- Hogy lehetsz ilyen idióta?!

- Csak nem gondolod komolyan, hogy majd felhúzom azt a szoros kényelmetlen cuccot?!

- Cseszd meg! – mérgelődtem. – Gyógyszertár! MOST! – parancsoltam rá és sietve felkászálódtam a paplannal körbecsavarva. Gyorsan összekapkodtam a földre hajigált ruháimat és bementem Austin szobájához tartozó fürdőbe. Sebesen magamra vettem a darabokat és a tükörhöz léptem, hogy arcot mossak. De ahogy belenéztem megpillantottam a nyakamon egy kékes, pirosas, lilás foltot. Mikor leesett, hogy mi az rettentő dühösen viharoztam vissza, hogy leoltsam azt a szemetet.

- Na, ide figyel te Majom! Nem elég, hogy meghúztál még meg is kellett, hogy jelölj?

- Király, tök jól látszik! Ügyes voltam. Egyébként se pattogj nekem, inkább örülj, hogy van egy ilyened tőlem! – kezdtem vörösben látni a világot, már komolyan azt hittem, hogy megfojtom.

- Ne idegesíts még jobban Doyle, mert rossz vége lesz. Inkább mond meg, mivel takarjam el!

- Minek rejtenéd el Kis Csillag? Nem kell mit szégyellned, hiszen velem voltál, én meg köztudottan nagyon jó vagyok az ágyban. Mindenki téged fog majd irigyelni. Sok lány vágyik ám rá, hogy Austin megdöntse őket.

- Te seggfej! – fortyogtam és kimentem a szobából mielőtt még tényleg csinálnék vele valamit. Bíztam benne, hogy senki nem vette észre, ahogy kijöttem. Átrohantam a sajátomba és elmentem lezuhanyozni. 

  Tizenöt perc múlva Austinnal a sarkamban csörtettem le a lépcsőn. Er-rék nagyokat pillázva néztek ránk, mikor lélekszakadva elmentünk mellettük. A konyhában ücsörögtek és Nishával beszélgettek. Er persze utánunk szólt mielőtt még kiléphettünk volna az ajtón.

- Nia, hová tűntetek tegnap este? Mindenhol kerestünk titeket! Aggódtunk értetek! – szegezte nekem Er. Most erre mit mondjak?

- Hát, csak Aus nagyon elázott és haza hoztam, nehogy valami baja essen. Nektek meg elfelejtettem szólni, bocsi. – rögtönöztem gyengén.

- De te is totál be voltál állva. – csak megrántottam a vállam, olyan rossz volt hazudni neki. Utáltam ezért magam. De azt csak nem mondhattam el, hogy mi történt igazából. Még nem. – Többet ne csinálj ilyet a frászt hoztad ránk! Ahogy feltűnt, hogy nem vagytok ott egyből józanabbak lettünk.

- Na, jó! Ezt ráértek később is megvitatni! Nia, gyerünk! Igyekeznünk kell, még dolgom lenne! – vágott közbe Austin türelmetlenül. Megfogta a csuklóm és már kint is voltunk, Nisháék meg csak nagy szemekkel néztek utánunk.

  A gyógyszertárban elhadartam, hogy mire lenne szükségem. Meg megérdeklődtem egy-két dolgot ezzel kapcsolatban. A hölgy szerencsére segítőkész volt és minden kérdésemre válaszolt. Austin persze itt sem hazudtolta meg magát, hiába volt a nő olyan negyvenöt-ötven év körüli, akkor is leállt vele flörtölni. Egyszer eldobom az agyam ettől a gyerektől. A patikus meg tűrte, sőt úgy tűnt, hogy imponál neki az a sok hülyeség, amit összehordott neki. Kilépve az üzletből megszólalt a telefonja. Megálltunk a járdánál parkoló kocsija mellett és felvette. A beszélgetés nem tartott tovább öt percnél. Közölte velem, hogy fontos elmulaszthatatlan dolga akadt és nem tud haza vinni, így menjek haza tömegközlekedéssel. Na, akkor pattant el bennem a húr mérgesen ahelyett, hogy beolvastam volna ő nagyságának inkább elindultam hazafelé gyalog.

  Kifogom csinálni, ha teherbe ejtett! Legalább ilyenkor viselkedne úgy, mintha érdekelné.