Megérkezés

  Június tizenötödike van az évzáró napja. Már alig vártam, hogy túlessek rajta, semmi kedvem nem volt most az ilyesmikhez. Mikor beértem a suliba szinte azonnal megrohamozott a legjobb barátnőm Lora, ő mindenki mással elég közel állt hozzám.

– Annyira, de annyira fogsz nekem hiányozni. – mondta és szinte a nyakamba ugrott. – Ugye megígéred, hogy írsz majd e-mail-t vagy SMS-t, meg, hogy néha-néha felhívsz majd. – na, igen ő volt az én Lorám, nekem kicsit túlságosan lányos volt, olyan pláza cicás, sokszor nyafogott, de azért nagyon szeretem.

– Persze, hogy kereslek. Majd skype-olhatunk is, mert a Nagyi megígérte, hogy mire megyek, bekötteti a netet. Szóval bármikor tudunk beszélni. – mosolyogtam boldog arcába. Még egyszer megölelt és kimentünk az udvarra, hogy beálljunk az osztályunk sorába. 

  Az évzárót hál' Istennek hamar lezavarták. A bizi osztás után, Anyu kivitt az állomásra. Volt két bőröndöm, meg három táskám. Egy háti, egy kézi, plusz még egy laptop tatyó. Úgy, néztem ki, mint egy málhás szamár. Szorosan megöleltük egymást. Anya adott két puszit és segített felmászni a vonatra. Mikor elindultunk addig integettem neki, míg láttam, aztán leültem a helyemre. Elővettem a fülesem, egy könyvet és elfoglaltam magam.

  Az út irtó hosszú volt, öt óra. Már azt hittem, hogy sosem érem el úti célomat. A következő megálló volt számomra az utazás vége vagyis, hogy majdnem, mert utána kocsival durván fél óra még Hutába érünk. Leszálltam a vonatról, közben a tekintetemmel a Nagyiékat kerestem. Ők előbb láthattak, mert mikor észrevettem, hogy merre vannak már jöttek hozzám, az arcuk ragyogott. Ilyen széles mosolyt nem mostanában láttam. Rám is rögtön átragadt a boldogság.

– Szia, Angyalkám! – köszöntött a Nagymamám és olyan szorosan átölelt, hogy alig kaptam levegőt, hasonlóan tett a nagypapám is.

– Sziasztok, jó titeket újra látni. – mondtam.

– Kis Bogaram te elhoztad az egész szobádat?– kérdezte Nagypapi viccelődve, mikor elengedtük egymást.

– Á, csak a negyedét!– intettem lazán mire mindegyikünk nevetésben tört ki. Papival igazán könnyű volt kijönni, nagyon szerettem őket. Gyorsan bepakoltuk a csomagokat, amivel szinte meg is telt az egész csomagtartó. Pár perc múlva a nagyi hátra fordult, hogy láthassa az arcom.

– Na és, hogy utaztál, minden rendben volt?

– Jól, csak már el is feledkeztem róla, hogy ez az út ilyen hosszú. Alig vártam, hogy ide érjek. De minden oké volt. Örülök, hogy végre itt lehetek veletek. – Nagyival szélesen összemosolyogtunk.

  A hazafelé vezető úton majdnem elaludtam, az utazás mindig leszívja az energiámat, kész röhej pedig csak ülni kell.

  Fél órával később:

   Mikor beléptem a házba az az ismerős megnyugtató érzés lett úrrá rajtam. Úgy éreztem, hogy haza értem. Amit először észrevettem, hogy egy-két tárgy nem ott van ahol volt. Valószínűleg Nagyi pakolászott. A nappali volt a földszint „szíve", innen nyílt minden pontosabban bal oldalt csak egy boltív választotta el a konyhát, abból pedig jobb oldalon az étkező foglalt helyet. Lent még volt egy fürdő meg a Papiék szobája, aztán szemben a bejárati ajtónak a lépcső a mi felvezetett az emeletre. Nagyiék is régebben fent aludtak, de pár évvel ezelőtt úgy döntöttek, hogy már túl öregek ahhoz, hogy napjába többször is lépcsőt másszanak. Ezért, ha jött valaki, akkor úgy érezhette, hogy külön lakrésze van. Szóval tulajdonképpen, ha úgy nézem, akkor enyém az egész felső szint, annak viszont kimondottan örültem, hogy saját fürdőm lehet. Végül észbe kaptam, hogy a sok gondolatom a nappali közepén ácsorogva ért utol.

– Na, Cicuskám vigyük fel a cuccaidat, hogy kényelmesen be tudj rendezkedni. – riasztott fel Nagyanyám a mélázásból. Már fel is kapta az egyik bőröndömet és elindult vele a lépcsőn. Én is gyorsan összeszedtem magam és követtem. Nagypapa is hozta utánam a dolgaimat, amit nem bírtam el. Fent az emeleten egy hosszú folyosóról nyílnak az ajtók pontosabban két-két szoba egymással szemben és egy fürdő a folyosó bal oldali végében.

– Melyik szobát szeretnéd? – szegezte nekem a következő kérdést.

– Öhm, azt, amit mindig is szoktam választani a folyosó végén a jobboldalit, tudod.

– Oké. – a hangjából ítélve mosolygott. Mindketten tudták, hogy ez a kedvencem, mert innen a legszebb a kilátás. Bementem a Nagyi után és ledobtam a csomagokat.

– Na, pakolj ki nyugodtan, én addig megcsinálom a vacsit. – mikor elhaladt mellettem adott egy puszit az arcomra és kimentek mind a ketten.

  Örültem, hogy végre egyedül lehettem, akármilyen fáradt is voltam még kiszórtam a dolgaimat a szekrényekbe és kitettem az asztalra az elmaradhatatlan laptopot, telefont és az mp4 lejátszómat. Végül az ágyon ülve úgy határoztam, hogy lezuhanyozok. Így hát nem is sokáig totojáztam, felkaptam a fürdőszobai kellékeimet és már mentem is. Mikor a lépcsőlejáróhoz értem lekiabáltam:

– Elmegyek tusolni, ha esetleg keresnétek, ott leszek! – meg sem vártam, hogy válasz érkezzen csak becsuktam magam mögött az ajtót és kulcsra zártam. Miután berendezkedtem a fürdőben is, beálltam a forró víz alá a kabinba. Kb. egy órán keresztül álltam a meleg víz alatt és összevissza csapongtak a gondolataim. Csak mikor már jéghideg víz zúdult rám a zuhanyrózsából akkor eszméltem fel, hogy hol is vagyok. Nagy nehezen kikászálódtam és betekertem magam egy törölközőbe, megszárítkoztam majd felvettem a pizsim. Elballagtam a szobámba rádőltem az ágyamra, és szinte azonnal el is aludtam.