Madison White

Nem tudom mikor aludhattunk el, de telefon csörgésre ébredtem. Morogva, csukott szemmel kutattam a telefonom után, amit meg is találtam a párnám alatt.
- Igen? - szóltam bele halkan. Meg se néztem ki hív.
- Jó reggelt, Madie! Ne haragudj, hogy ilyebkor zavarlak, de Luke nem jött haza az este. Nem tudod merre lehet? - Mrs. Hemmings volt, hangja tele aggódással.
Felültem az ágyamban és körbe néztem. Calum aludt mellettem tátott szájjal, egyik lába pedig lelógott az ágyról. Az ágy lábának dőlve aludt Ashton, kezében egy üveget szorongatva, mellette Mike, aki teljesen elterült a padlón.
- Hát, az a helyzet, hogy itt nincs! - húztam el a szám.
- Hogyhogy? Akkor merre van?
Erősen meglöktem Calum karját, mire felhorkantott.
- Cal, hol van Luke? - kérdeztem a fiút.
- Mit tudom én? Hagyjál aludni! - azzal az oldalára fordult, párnáját a fejére húzta.
- Madie, ott vagy? - kérdezte Mrs. Hemmings.
- Igen, persze! Nézze, most elmegyünk és megkeressük együtt! - hajoltam Calum fölé, mire idegesen felsóhajtott.
- Rendben, köszönöm! Talán nektek felveszi a telefont! - a nő mérgesen fujtatott. - Történt valami, amiért nem jött haza?
Szóra nyitottam a szám, de semmit nem tudtam mondani. Eszembe jutott, hogy Luke ajka az enyémhez ért, a gyomromban feléledtek a pillangók és vad csapkodásba kezdtek a szárnyukkal. Nem tudom melyik a rosszabb, az, hogy egyáltalán megtörtént, vagy hogy élveztem. Nagyon élveztem, ahogy ajkaink együtt mozognak, élveztem, ahogy a pc-je végig siklik a számon.
A francba!
De nem jelentett semmit. A csók után nagyon koncentrálnom kellett, hogy ne mutassam az ellenkezőjét.
- Minden rendben volt - feleltem a lehető legmeggyőzőbben.
- Biztos? - Mrs. Hemming kételkedő hangja elég volt ahhoz, hogy magam is elbizonytalanodjak.
- Igen, de most mennem kell! Viszhall! - hadartam, majd kinyomtam a hívást.
A kezembe temettem az arcom. Ha most nem szedem össze magam, nem fogok tudni kilépni a házból.
Felkeltem, a szekrényből kivettem néhány ruhát meg fehérneműket, amikkel a fürdőbe vonultam. Csak a fürdő zárt ajtaja mögött vettem észre, hogy egy fekete farmerszoknyát szedtem elő.
Nagyszerű!
Kelletlenül felöltöztem, fogat mostam és kifésültem a hajam.
Mikor kiléptem a fürdőből, Mike már ébren volt és a telefonját nyomkodta.
- Jó reggelt! - köszöntem neki.
-Neked is. Mi ez a rosszkedv? - kérdezte rögtön.
- Semmi kedvem szoknyában lenni, de nem fogok megint átöltözni! - dünnyögtem és leültem mellé.
Mike felült és az ágynak támaszkodott.
- Mi a baj? És ne hazudj!
- Hiba volt az a csók!
- Megbántad?
- Nem, és éppen ez a bajom! - fakadtam ki. Mike érdeklődve felvonta a szemöldökét. - Élveztem. Érted?! Folyton csak rajta jár az eszem, ami nagyon nem jó! Ami pedig még rosszabb, Mrs. Hemmings hívott, hogy Luke nem ment haza, szóval meg kell keresnünk!
Mike egy pillanatig meredten bámult, aztán hozzám hajolt és átölelt.
Kimondtam.
Nem is gondoltam volna, hogy így megkönnyebbülök.
Erőtlenül kifújtam a visszatartott levegőt.
- Veszekedtünk az utcán. Azt hittem hazamegy - motyogta a hajamba.
Vettem egy mély levegőt és szaggatottan kifújtam. Elhúzódtam, majd felálltam.
- Akkor keressük meg! - jelentettem ki.

Nos, mondani könnyebb volt, mint megtenni. Asht és Calt legalább fél órán keresztül próbáltuk felkelteni. Az egyiknek fájt a feje, a másiknak pedig hányigere volt. Igy jár, aki lerészegedik. Negyed tízre járt az idő, mire Mike és én elindultunk.
A srácokat nálam hagytuk, hátha kijózanodnak.
Fogalmunk se volt hol kezdjük. Bejártuk a legközelebbi diszkókat, parkokat, de semmi. Mike ezerszer hívta, de nem vette fel.
- Mi lenne, ha most te hívnád? - pillantott le rám az utcán sétálva.
- De...
- Madie! - szólt rám.
- Michael! - vágtam vissza, mire szigorú pillantást vetett rám. - Jó! - forgattam meg a szemem.
Kivettem a telefonom és tárcsáztam Luke számát. Az ötödik kicsengésre fel is vette.
- Mi van? - kérdezte köszönés nélkül.
- Neked is jó reggelt, Luke! Hol a francba vagy?!
- Nem mindegy neked?
- Ó, nekem igen, de anyukádnak nem! - vágtam rá kapásból. Mike lehajolt és a fülét a telefonomhoz rakta, igy mindent hallott.
- Nem érdekel!
- De érdekeljen! Mi van veled?
- Szerintem jól tudod mi a bajom! - felelte akadozó nyelvvel.
- Hol vagy? Elmegyünk érted! 
- Hagyj inkább békén Madie! - mondta és bontotta a hívást.
Idegesen fújtattam. Ekkora seggfejet!
- Oké, nyugi! A helymeghatározással meg tudjuk keresni! - mondta, aztán ő is előkapta a mobilját.

Húsz perc múlva egy lerobbant kocsmában találtuk meg Luke-ot egy asztalra görnyedve. Rajta kívül még a hatvanas éveiben járó pultos meg pár korabeli fazon tartózkodott bent.
Mike és én leültünk a szőkeség mellé.
- Haver! - szólította meg Mike, mire csak a fejét emelte fel.
- Hagyjatok békén! - motyogta.
- Bocs, de én vagyok az idősebb és nem parancsolhatsz! - felelte Mike, majd felállt és  Luke-ot is fel akarta állítani, de ő nem hagyta.
- Nem érdekeltek!
- Luke - kezemet gyengéden a hátára tettem, mire összerezzent. - Haza viszünk, oké?
Lassan rám nézett. Ekkor megéreztem a tömény alkohol szagot. Mégis mennyit ihatott ez a srác?
- Nem akarok hazamenni! - jelentette ki.
Felnéztem a színes hajúra, aki türelmetleül legyintett, majd a pulthoz ment.
Visszanéztem a szőkeségre, aki még mindig engem nézett.
- Anyukád aggódik érted...
- Te is aggódsz értem? - vágott közbe, mire megakadtam.
- Persze! Itt vagy koszos kocsmában, részegen. Bármi történhetett volna veled!
- Nem ezt a választ vártam.
- Hát, sajnálom. Az élet gyakran nem azt adja, amit elvárunk!
- Jobban járnál, ha most elmennél, Madie! - mélyen a szemembe nézett, de nem hittem neki.
- Mit akarsz, mit mondjak? Hogy sajnálom a csókot? Nem sajnálom, mert csak egy szimpla csók volt! - hazugság! Szín tiszta hazugság! - Te is tudod. Megbeszéltük. Ne tegyél ugy, mintha én lennék az első lány, akivel csókolóztál.
Luke halványan mosolygott.
- Te meg pont úgy teszel, mintha nem csak velem smároltál volna. Fogadni mernék, hogy titokban Michaelal, meg Calummal, sőt. Még Ashtonnal is elcsattant egy-két csók! - tekintete tele volt gúnnyal, de tudtam, hogy a pia beszél belőle.
- Hé, engem hagyjatok ki ebből! - kiabált oda nekünk Mike egy kólával a kezében.
- Nem hozzád beszéltem! - szólt vissza neki Luke gorombán, és visszafordult hozzám. -Egy nagy ribanc vagy, Madie!
-Remek, neked meg az arcod nagyobb, mint a farkad! Most, hogy mindketten elszidtuk egymást, igazán felemelhetnéd a szőke segged és menjünk innen! - olyan gyorsan és határozottan mondtam mindezt, hogy először fel sem fogtam.
Aztán utána már csak Luke elkerekedett szemét láttam magam előtt, majd óvatosan bolintott. Feltápászkodott, fel karjával átölelte a vállam és rám támaszkodott. Kis hílyán összecsúsztam alatta.
Tekintetemmel Mike-ot kerestem, amint röhögve jön felénk. Átvette Luke-ot és elindultunk a kijárat felé.
- Hello! És a srác piáit ki fogja kifizetni? Én?! - kiabált utánunk a pultos idegesen.
Megtorpantunk. Gondolkodás nélkül elővettem a pénztárcámat.
-Mennyi lesz? - kérdeztem.
- Száz dollár. A kölyök nem a legolcsóbb italokat választotta! - vigyorodott el.
SZÁZ DOLLÁR?!
Oké, ha ez a gyökér kijózanodott, esküszöm felpofozom.
Kelletlenül a pultos elé dobtam a pénzt, amit gondosan megszámolt és vigyorogva nézett le rám.
- Jó. Nem akarsz egy kis munkát itt nálunk? Egész csinos lennél felszolgálónak!
- Adok én neked felszolgálót, te hatalmas... - Luke megfeszülve indult a pulthoz, de Mike egy mozdulattal kirantotta az utcára.
- Bocs, de nem dolgozok olyan helyen, ahol semmi nem látott még tisztítószert! - vetettem oda pultosnak félvállról, aztán kisétáltam a fiúkhoz.
Fura. Néhány perce még sértegetett, most meg gondolkodás nélkül nekiesett volna a vén bácsinak.
Sosem fogom megérteni ezt a gyereket.

- Srácok! - szólalt meg hirtelen Luke halkan, miközben Mike oldalán botladozott. - Hányingerem van! - panaszkodott, aztán előre görnyedve öklendezni kezdett.
- A rohadt életbe! - szitkozódott Mike. - Már majdnem ott vagyunk Hemmingséknél!
- De most vagyok rosszul! - vágott vissza morogva Luke, és megint öklendezett.
- En leszek rosszul, ha te most hányni fogsz! - fintorodott el a színes hajú.
- Édes istenem! - sóhajtottam fel.
Mindent nekem kell csinálnom! Behúztam Luke-ot az egyik bokor mögé, mire ő a térdére támaszkodva kiadott magából mindent, amit megivott.
Kissé zavarban voltam, nem tudtam mit csináljak, ezért gyengéden a hátát kezdtem el simogatni.
Talán két percig tarthatott, mikor egyszer csak megfogta a kezem. Letérdelt, magával húzva engem is.
- Ne haragudj! - motyogta. Izzadság gyöngyöződött a homlokán, amit a másik kezével letörölt. Szaporán vette a levegőt, arca olyan fehér volt, akár a fal.
- Nem haragszom!
- Tuti? - nem nézett rám, megint előre hajolt, és tudtam, hogy újra hányni fog. - Kérlek, folytasd!
Először nem esett le mire gondolt, aztán ismét hátára vezettem a kezem és simogattam tovább.
- Minden ok...é? - állt meg mellettem Mike. Kérdőn felvonta szemöldökét.
- Van nálad víz? - kérdeztem felemelve a fejem.
- Úgy nézek ki, mint egy automata? - tárta szét karjait, én pedig megforgattam a szemem.
- Felejtsd el! - legyintettem.
Tíz perc elteltével Luke jobban lett, így folytattuk utunkat. Amint elértünk a Hemmings házhoz, nem csengettünk, csak beléptünk az ajtón.
Mrs. Hemmings rögtön ott termett és aggódva ölelgette fiát.
- Jézusom, te részeg vagy?! - kiáltott fel.
- Nem, anya. Te most csak álmodsz! - vigyorgott bambán Luke.
- Inkább felviszem. Madie, hozz ennek a baromnak vizet! - mondta nekem, mire bólintottam.
Miközben Mrs. Hemmings adott egy pohár vizet, elmeséltem neki hol volt Luke.
- Ez nagyon nem vall rá! Sosem szeretett kocsmába járni! - Luke anyja kissé idegesen gondolkodott. Jelentőségteljes pillantást vetett rám. Olyat, amilyet egy anya szokott. Nagyon ijesztő nézés. - Madie, mi történt köztetek? Őszintén.
- Miből gondolja, hogy rólam van szó? - kérdeztem vissza. Próbáltam állni a tekintetét.
- Mert Luke meg van bolondulva, mióta te megint felbukkantál. A vak is látja, hogy tetszel neki.
- Mi nem is...
- Nézd - Mrs. Hemmings kedvesen elmosolyodott és a vállamra tette a kezét. -, te vagy az első normális lány a srácok életében, legfőképpen Luke életében. Őszintén remélem, hogy sikerül egymásra találnotok.
Akkor is Mrs. Hemmings szavai jártak a fejemben, mikor beléptem Luke szobájába. Mike befektette őt az ágyába, bár nagyon nem akart ott maradni. Ficánkolt, rugdosott és majdnem kilökte a kezemből poharat. Miután lefogtuk, és sikeresen megitattam vele a pohár tartalmának a felét, Michael lement a földszintre így én a szőkeséggel maradtam.
- Nem akarok aludni! - nyafogott.
- Pedig muszáj lesz, legalább pár órát! - vetettem ellen.
- De már kijózanodtam!
- Igen? Hány ujjamat mutatom? - kérdeztem, miközben felemeltem a középső ujjam, ezzel is bemutatva neki.
- Na! - lebiggyeztette az alsó ajkát.
- Jössz nekem száz rugóval! - mutattam rá.
Elnevette magát, aztán hirtelen elkomorodott.
- Most akkor hányadán állunk? - kék iriszeivel engem figyelt.
Az ágya szélén ültem, fenn tartva a biztos távolságot. Megint éreztem ajkait a számon, és teljesen megborzongtam. Luke ezt észrevette és közelebb csúszott hozzám, majd mikor látta, hogy nem húzódok el, még közelebb jött. Lassacskán csak pár centi választotta el arcunkat egymástól.
- Tényleg egy szimpla csók volt? -kérdezte suttogva.
Nem bírtam megállni, le kellett tekintenem a szájára, amitől elmosolyodott.
- Igen.
- Ha megismételnénk, ugyanez lenne a véleményed? - letekintett a számra.
- Igen - nyeltem egy nagyot.
- Fogadunk?
- Utálok fogadni.
- Akkor hívjuk másnak, mondjuk alkunak. Ha ismét csokolózunk és akkor sem fog jelenteni semmit, akkor odaadom azt a száz dollárt.
- És mi a másik lehetőség?
- Eljössz velem egy randira és kiderítjük hányadán állunk.
- De merész vagy részegen - mosolyodtam el.
- Tudod mit mondanak: részeg szavak, józan gondolatok. - kicsit közelebb hajolt, így éreztem az alkohol illatát a lehelletén.
- Kívancsi vagyok, mennyire fogsz ebből emlékezni, ha teljesen józan leszel, Hemmings.
- Ó, hidd el. Elég sokra! - a szánk majdnem összeért, de elfordítottam a fejem. Összehúzta a szemét. - Most mi bajod van?
Felpattantam és a hajamba túrtam. Vettem egy mély levegőt.
- Madison!
- Nem, Luke! Nem fogok neked bedőlni. Felőlem utálhatsz és elmondhatsz engem mindennek ezért, de egyet jegyezz meg! - keményen néztem le a meghökkent fiúra. Minden erőmre szükségem volt, hogy folytassam. - Nem vagyok és nem is leszek olyan lány, akit te néhány szép szóval az ágyadba vihetsz!
- Nevetséges vagy. Nem veszed észre, hogy... - hirtelen elhallgatott. Lenyelte a mondat végét.
- Mit, Luke? Hogy tetszem neked? Remek, állj be a sor végére! - tártam szét a karjaim.
- Szóval te nem viszonzod?
- Nem ezt mondtam...
- Akkor mégis csak tetszem neked! - vigyorodott el.
- Ezt sem mondtam, ne forgasd ki a szavaimat! - dühösen néztem le rá, mire vékony vonallá préselte ajkait. - Annyira idegesítő, hogy azt hiszed te vagy a nagy menő srác, aki minden lányt megkaphat! Hagyjuk inkább egymást békén, fejezzük be ezt a kimerítő játszmát, mert a srácokat is idegesíti már.
- Bazdmeg, leszarom a többieket! - kiabált rám.
- Pedig nem kéne! Maradjunk csak barátok Luke. Jobb lesz így...
- Kinek? - emelte fel a hangját. - Hm? Mondd meg, mégis kinek lenne így jobb?
- Mindenkinek! - kiabáltam vissza.
- Te nem vagy normális!
- Csodás, köszi! Te sem vagy az! Egyszer kedves vagy, egyszer meg bunkó es féltékennyé akarsz tenni. Jobb lenne inkább magadban tisztázni a dolgokat! - keltem ki magamból.
Csend telepedett ránk. Az egész szobában vágni lehetett a feszültséget. Luke szikrázó szemekkel nézett rám, de álltam a tekintetét. Folyamatosan Liz szavai viszhangoztak a fejemben, de tudtam, hogy így kell cselekednem.
Bevallom, féltem mi történne, ha ismét elcsattanna az a nyamvadt csók. Egyszer már csalódtam, szenvedtem. Másodszorra nem fog megsimétlődni.
Utáltam Luke-al veszekedni. Minden egyes pillanatban a szívembe marrt a bűntudat, de így tényleg jobb lesz mindenkinek. Az eszemre hallgattam a szívem helyett.
- Jó - Luke hangja erőtlen volt és dühös. - Takarodj innen!
Szó nélkül az ajtó felé indultam. A kilincsre tettem a kezem, mikor utánam szólt.
- Miért? - egyetlen kérdés és én mégsem tudtam rá ott választ adni.
Éreztem, hogy könnyek lepik el a szemeim. Nagyot nyeltem, aztán felé fordultam.
- Egyszer talán megérted, hogy miért! - mélyen a szemébe néztem.
- Mi történt veled? - kérdezte ismét, de nem válaszoltam, csak kiléptem az emeleti folyosóra es becsuktam magam mögött az ajtót.

Michael úgy ugrott el az ajtótól, mint amikor  nyulat ugrasztanak a bokorból. Nevetve magyarázkodni kezdett, de meglátta az arcom és gyorsan szoros ölelésbe vont. Halkan zokogtam zokogtam.
Miután lenyugodtam, rendbe szedtem magam visszaindultunk hozzám. Elmondtam Michaelnek mindent, nem tudtam magamban tartani. Ő eddig csak annyit tudott, hogy nem szépen vesztettem el a szűzességem. Hát, megtudta, hogy miért és miként történt minden. Josh es én is hibásak voltunk. Ő nem tudott uralkodni magán, míg én naiv és ostoba liba voltam.
Többek között ezért viselkedtem úgy ahogy Luke-al.
Reméltem, hogy egyszer megbocsájt majd nekem.

....

Sziasztook! Itt is lenne a következő rész!
:3
Köszönöm, hogy elolvastátok, remélem teszett! <3

Rocker