Családi ebéd, akint a srácok is ott voltak... Remek volt! Remélem érződik az irónia.

Szóval, anya kitalálta, hogy régen találkoztunk a családunkkal, ezért meghívott mindenkit ebédre. Mert miért ne?
A nagyszüleimet (akik még élnek anyai ágról), apai ágról a nagybátyámat és a nagynénémet. Mikor anyu ezt reggel közölte velem, azt hittem kifutok a világból. Semmi bajom a családommal, de...De néha legszívesebben letagadnám őket.
- És nekem muszáj itthon maradnom? - kérdeztem anyát főzés közben. Befogott, mondván egy nap majd hasznát veszem a főzésnek. Főleg úgy, hogy az én tudományom a melegszendvicsnél és a rántottánál megállt.
- Nem muszáj, hanem kötelező! Már hiányzol a nagyiéknak.
- Szerintem a nagyiék elsírják magukat, ha meglátnak - húztam el a szám, utalva arra, hogy a szememnél még mindig kék-zöld a bőröm.
- Lehet! Na, kezd el kisütni a húst, én addig segítek apádnak kiteríteni, mert őt ismerve biztos összetör egy tányért! - mondta, majd ki is ment az udvarra.
Unottan tettem, amit kért. Tíz perc múlva már eléggé unatkoztam. Szívesen telefonoztam volna, de a szobámban hagytam.
Leültem a konyhapulthoz és vártam, hogy sűljön a hús. Pár perc múlva azonban mély hangok szűrődtek be a nappaliból, ezt követően pedig Ashton lépett a konyhába, mögötte a többiekkel.
- Csá! - vigyorgott rám, majd levágta magát mellém.
- Sziasztok! Hát ti? - kérdeztem a srácokat, miközben lepacsiztam Calummal és Mike is adott egy ölelést.
Luke némán leül Ash mellé. Ó, igen. El is felejtettem. Ő most duzzog, vagy tudom is én mi baja van, mert amióta beolvastam neki, nem szól hozzám.
- Már hiányoztál! - biggyesztette le az alsó ajkát Calum, én pedig felröhögtem.
- És mi az igazság? - kérdeztem vissza, mire tettetett dühvel grimaszolt.
- Nem hiszed el, hogy hiányoztál, Madie?
- Bocs, de nem! - vontam meg a vállam, majd a tűzhelyhez mentem és megforgattam a húst.
- Igazából - szólt Ashton. -Unatkoztunk!
Mosolyogva megcsóváltam a fejem.
- Mi ez a sok kaja? - lépett mellém Mike. Egy pillanatig nézelődött, majd észrevette a sültkrumplit és vett belőle egy marékkal.
- Ebédre jön a családom - fintorogtam, majd rácsaptam a kezére. - Ne edd meg az összeset! -szóltam rá, mire ő behúzott nyakkal, markában a krumplival leült a helyemre.
Ebben a pillanatban anya sietett be a konyhába. Mosolyogva köszönt a srácoknak.
- Sziasztok, fiúk!
- Csókolom, Mrs. White! - üvöltötte Calum, mintha egyébként nem hallanánk.
- Ember, a fülem! - szólalt meg Luke most először, mióta átjöttek. Adott egy tockost a kreol fiúnak, aki mérgesen nézett rá.
- Hagyjál már! Örülj, hogy a szemedet nem böktem ki, mert tudod használni! - förmedt rá gúnyosan, aztán felém pillantott és vele együtt Luke is.
Hát, ez marha jó!
Inkább elkaptam a fejem, nem akartam rájuk nézni. Anyu szólt, hogy a rokonok hamarosan megérkeznek, tehát iparkodjak.
- Klassz, mond a húsnak, hogy sűljön gyorsabban! - forgattam meg a szemem.
Mike felröhögött mellettem, de anya dühös pillantására elhallgatott.
- Madie, légy szíves viselkedj! - szólt rám.
- Csak akkor, ha a fiúk itt maradhatnak ebédre! - vágtam vissza bedobva az aduászt.
Anya egy pillanatra elgondolkodott.
- Ugyan már, ennyi kaját meg se tudunk enni nélkülük! - mutattam a négy éhenkórászra, akik szinte éhesen bámulták a pultra és az asztalra rakott ételeket.
Végül anya rábólintott, én pedig boldogan sütöttem tovább a húst.

~~~~~

Mind az asztalnál ültünk, és falatoztunk. A srácoknak hoztunk plusz négy széket, ezért így viszonylag szűkös volt a hely.
Én anya mellett ültem, mellettem Mike és Ash, a másik oldalon Cal és Luke. Luke mellett apám foglalt helyet, ő mellette a nagynénémék, anya másik oldalán pedig a nagyszüleim.
Persze, mikor a nagyi meglátott, majdnem elsírta magát, de sikerült megnyugtatni. Anya azzal magyarázta, hogy kamasz vagyok. Apa meg bólogatott, meg valami olyasmit mesélt, hogy amikor annyi idős volt, mint én, ő is mindig tele volt sebekkel.
Hát, ez a csúnya kamaszkor!
Egy idei csak csendben ettünk, aztán a szüleim elkezdtek beszélegtni. Szóba került a politika, az unalmas szappanoperák (apa meglepő módon elég sokat ismert) és persze én.
- Kislányom, áruld el nekem, hogy a négy fiatalember közül melyiket bolondítottad magadba? - kérdezte egyszer csak a nagyi előre hajolva, hogy rám lásson.
A fiúk sunyin elmosolyodtak, nekem meg a torkomon akadt a hús. Köhögtem egy percig, aztán nagy nehezen válaszoltam.
- Remélem egyiket se - húztam el a szám.
- Ahhoz már késő - súgta a fülembe Mikey, mire meglöktem a vállát.
Vetettem rá egy "kuss legyen és egyél" pillantást, de csak mosolygott rajtam. Pasik! Soha nem tudnak komolyan venni semmit.
- Én biztos vagyok benne - szólt nagypapa gondolkodó hangon. -, hogy egyiküket levetted a lábáról.
- Jaj, papi! - sóhajtottam lemondóan, mire mindenki felnevetett.
- Fiúk, meséljetek, milyen volt a turné? - váltott témát a Mason bácsi.
Erre a kérdésre ők teljesen belelkesültek. Hát, igen. A nagybátyám rajong a zenéért. Minden bandát ismer a 80-as évektől egészen máig, és sok koncerten volt már. Ha nem jut eszembe egy banda neve, csak elmondom, ami rájuk jellemző és ő megmondja a nevüket. Hozzá teszem a 5 Seconds Of Summert is sokat hallgatta, leginkább miattam. De etszett neki a srácok stílusa is.
Calum és Mikey egymás szavába vágva meséltek. Ash többnyire néhány szót fűzött hozzá a sztorikhoz, Luke meg...Nos, Luke csendben mosolyogva hallgatta barátait.
Idő közben végeztünk az evéssel és anya összeszedte a tányérokat.
- Bevinnéd ezeket? - kérdezte felém hajolva, mire bólintottam.
A tányérokkal bementem a konyhába, majd betettem azokat a mosogatóba.
Mikor megfordultam egy mellkasba ütköztem. Értetlenül néztem fel Luke-ra.
- Mit szeretnél? - léptem hátra kelletlenül.
- Nézd, ne haragudj, hogy olyan gyökér voltam, csak...Egyszerűen nem könnyű túllépnem a veszekedésünkön! - magyarázta a hajába túrva.
- Igen, valóban gyökér voltál! - bukott ki belőlem az első gondolatom.
- Mi? - merevedett le.
- Mi? - kérdeztem vissza. Lehet nem kellett volna ezt mondanom.
- Te szórakozol? Éppen most kértem bocsánatot! - hitetlenkedve megrázta a fejét.
- Akkor kellett volna bocsánatot kérned, közölted, hogy csak azért vagyok veletek, hogy lefeküdjek veletek. Meg amikor burkoltan közölted, hogy kövér vagyok, meg amikor majdnem megcsókoltál...- soroltam egymás után a hibáit, miközben az ujjaimat felmutatva számoltam.
- Tudod, azt hittem tudunk normálisan beszélni, de te még mindig játszod a hisztis libát! Undorító vagy! - mondta kifejezéstelen arccal, de láttam, hogy dühös.
- Érdekes! Te mégis ezt a hisztis libát akartad féltékennyé tenni! - vigyorodtam el.
- Fogalmam sincs miről beszélsz! - felelte hűvösen, majd megfordult és kiment a többiekhez. Calum éppen ekkor akart bejönni, de a szőkeség nem törődött vele, s vállával félre lökte a kreol fiút, mintha csak egy baba lenne.

- Jesszus! Néha észre vehetné magát! - sétált hozzám a vállát fogva.
- Jaj, ne izélj! Tiszta izom vagy! - forgattam meg a szemem.
Elvigyorodott.
- Ezt vegyem bóknak?
- Vedd, aminek akarod - sohajtottam, és neki dőltem pultnak.
Calum elkorodott.
- Cica harc volt?
Csúnyán néztem rá. Egy pillanatra elmosolyodott.
- Miért nem veszed észre, hogy oda meg vissza van érted? Mindenki látja! Még a családod is. - magyarázta. - Komolyan. A nagyid éppen azt mondta, sarkon kéne titeket rúgni.
- Valóban? - kérdeztem vissza gúnyosan. - Nem is tudtam, hogy a pasik úgy mutatják ki az érzelmeiket, hogy féltékennyé akarnak tenni és még kritizálnak is! Hm, ez tök új!
- Jaj, Madie! - sóhajtott fel, majd a vállamnál fogva magához húzott.
Átöleltem a derekát.
Tényleg aranyos a srácoktól, hogy ennyire segíteni akarnak. Viszont Luke egy gyökér, ezen a tényen csak ő tud változtatni.
Azt pedig kétlem, hogy egyhamar megtörténne.

A Luke-kal való beszelgetésem után eléggé leromlott a hangulatom, amit persze mindneki észre vett és próbaltak tenni ellene. A nagyiék vicces történeteket meséltek anyuékról, a nagybátyám pedig apáról. Nevettem rajtuk, mert nem akartam, hogy aggódjanak. Aztán Mikey mondott néhány faviccet. Azokon már remegett az arcom, szinte szenvedtem, de Ash átvette az irányítást és mutatott pár videót, amik a turné alatt készültek. Az egyiken Luke éppen banánt eszik a vécén. Igényes, mit ne mondjak! Egy másikon pedig fehér alsóban voltak, amik tele voltak tömve papírokkal.
- Kérlek, mondd, hogy alatta viseltetek rendes alsót! - néztem Ashre.
- Ja, hogy kellett volna? - kérdezte meghökkenve, én meg elfintorodtam.
Ash röhögni kezdett, de úgy, mint egy fóka. A végén majdnem megfulladt.
- Ha láttad volna az arcod! - nevetett még mindig.
- Idióták! - mosolyodtam el és Calum felé fordultam, mert ő is mutatott valamit. Mikey is ekkor tolta elém a telefonját, így egyszerre két videót néztem és próbáltam lereagálni.
Egy élmény volt, de legalább megfeletkeztem Luke-ról, aki a nagybátyámékkal beszélgetett. Csak egy pillanatra néztem a fiú felé, de ő pont ugyanebben az időben nézett rám.
Kínosan elkaptam a fejem és Mikeyt hallgattam tovább.

....

Sziasztoj! Megint nagyon régen volt rész (amiért elnézést kérek...nem nagyon volt ihletem), de most itt a folytatás! :)

Remélem tetszett, köszi, hogy elolvastad! <3

Rocker