Ez az első ilyen horrorosabb irományom, és sok év múltán az első, hogy újra az Until Dawnnal foglalkozom, szóval ha nem lett a legjobb akkor ne haragudjatok. 

....

Mike barátaival jóban voltál vagyis a legtöbbel, mivel Emily és Jessica dühösek vagy inkább féltékenyek voltak rád amiatt, hogy te vagy Mike jegyese. A többiekkel a Blackwood Pines eset óta tartod szorosan a kapcsolatot, így gyakran előfordul, hogy videochatelsz velük, még akkor is ha Mike nincs is ott veled. Ez most is így történt, ugyanis amíg a vőlegényed dolgozott, addig te az újonnan vett közös házatokba rendezkedtél mindaddig, míg este 11-kor fel nem hívott téged két jó barátnőd, Sam és Ashley.

-Hali.-köszöntél mosolyogva miközben laptopod elé ültél, és kibontottad az eddig copfba fogott hajadat -Mi újság?-erre a kérdésedre a két lány egyszerre kezdett beszélni, így elsőnek összehúzott szemöldökkel tekingettél egyik képről a másikra, míg végül elnevetted magad.-Ebből aztán sokat értettem.-sóhajtottál jókedvvel, mire a másik kettő is felnevetett, aztán külön-külön elmesélték, hogy milyen napjuk volt, mit csináltak az előző héten, meg ehhez hasonlókat.

-Na és veletek mizu? Hogy haladtok a házzal?-vigyorgott a kamerába Sam, mire egy pillanatra elgondolkodtál.

-Nos...igazából mondanám, hogy jól, de sehol nem tartunk.-támasztottad meg a fejedet a laptop mellett az egyik kezeddel.-A vakolással és a festéssel még csak-csak haladunk, vagyis inkább haladok.-javítottad ki magad.-De fogalmam sincs, mikorra jutunk oda, hogy minden cuccunkat kipakoljuk és rend lesz.-sóhajtottál.-Még a zárakat is el kell intéznem.-

-Nézzük a jó oldalát, legalább tudtok hol aludni.-szólalt meg Ashley, mire elmosolyodtál.

-Igaz.-bólintottál.-De nem szívesen alszom itt egyedül, hogy őszinte legyek.-vallottad be.-Oké, hogy megvettük a házat és minden szuper, de attól még nem a legmodernebb és vannak helyiségek amiktől szinte a szőr is feláll a hátamon.-

-Egyedül? Miért Mike nincs veled?-erre válaszként megráztad a fejedet, majd hátra dőltél a konyhai széken.

-Már egy hete újra dolgoznia kellett mennie, így inkább csak én vagyok itthon és csinálgatom.-rántottál vállat. Ezt a mondatodat hosszú perces csönd követte, amit végül az egyik lány szakított meg azzal az indokkal, hogyha már így beszélgettek "vezesd őket körbe". Te ebbe beleegyezve a laptopodról telefonodra váltottál, majd a konyhával kezdve kezdtél el sétálgatni, folyamatosan magyarázva, hogy mit kell még kijavítanotok, mihez kell szerelőt hívnotok, vagy hogy hova mit rendeltetek, amire még mindig vártok.

-Szóval nyugis környéken laktok.-nyugtázta magában a vörös hajú.

-Néha már túl nyugodtban is, nagyon messze laknak a szomszédaink tőlü--panaszkodtad volna, de ekkor messzebbről zörgést hallottál így furcsállva felemelted tekintetedet, bár már a hálószobátokban voltál így nem sokat tudhattál meg.-Ezt ti is hallottátok?-

-Micsodát?-kérdezték egyszerre, mire te egy "pillanat" szót motyogtál el, majd felhangosítottad a mikrofont, pont jókor mert újabb csöröpölés volt hallható.

-Olyan volt, mintha betört volna az ablak odalent.-

-Mi?-

-Mondom.-pislogtál le rájuk.-Megnézem mi van.-döntötted el hirtelen, és a csajok kérésére magaddal vitted a telefonodat is. Ekkor még nem számítottál semmire, mivel viharos este volt, és amennyire pénznyelőnek tartottad a házatokat szimpla balesetnek fogtad fel a hangot, bele sem gondolva abba, hogy pár napja cseréltettétek ki a régi ablaküvegeket újakra.-Mi a franc...-motyogtad, mikor megláttad, hogy a konyhában az ablak valóban betörött, de emellett az asztalon lévő munkához szükséges papírjaid is szanaszét hevertek a földön, amik alapjáraton egy mappába voltak bezárva.

-Nem lehet, hogy Mike szórakozik?-vetette fel az ötletet szőke hajú barátnőd, amire magad fel fordítva a kamerát megvontad vállaid.

-Mike? Te vagy az?-szóltál nagy hangerővel, ám válasz nem érkezett.-Igazából tudja, hogy mennyire nem kedvelem még ezt a házat szóval lehetséges.-válaszoltál ezúttal Samnek.

-Lebukott!-kiabálta le magát Ashley hirtelen. Sam és te is kérdőn pislogtatok rá.-Az előbb suhant el mögötted, láttam.-ekkor hátra fordultál, de senki nem volt ott, emiatt akaratlanul is hevesebben kezdett el dobogni a szíved.

-Mike?-kérdezted újra. Próbáltad elhinni, hogy tényleg ő az és csak megakar ijeszteni, de azért mégis ott volt benned a "mi van ha nem ő az" lehetőség.-Csajok, bármi is legyen ne rakjátok le, kérlek.-néztél újra telefonod képernyőjére, ők ketten pedig bólintottak. De te ezzel nem sokáig tudtál foglalkozni, mert a falépcsők, amik az emeletre vezettek nyikorogni kezdtek.-Mike, kérlek hagyd abba, ez nagyon nem vicces!-

-Miért nem hívod fel?-dobta fel az egyik lány az ötletet.-Akkor biztos lebukik.-

-De mi van, ha kikapcsolta vagy némára állította a telefonját?-tetted fel a logikus kérdést, hiszen a vőlegényed nem volt eszetlen, és ha megakart téged ijeszteni, szinte biztos ez volt az első óvintézkedése.

-Azért próbáld meg, hátha.-

-Nyugalom [Név], mi addig nem tesszük le.-ígérte meg Ashley.-Szóval csak hajrá.-így tettél. Kiléptél a messenger hívásból, majd a névjegyzékben kikerested a számát, és azonnal csörgetni kezdted, miközben frusztráltan a hajadba túrtál.

-Szia édes.-köszönt bele Mike pár csörgés után, ami miatt összezavarodva pislogtál magad elé.  Ha a házban vette volna fel biztosan élőben is hallottad volna hangját. -Édesem? Ott vagy?-szólt bele újra.

-Itt vagyok.-haraptad be ajkaidat, szíved pedig még gyorsabban kezdett dobogni.-Te vagy itthon?-

-Micsoda?-kérdezett vissza azonnal.-Nem, még csak most indulok. Miért kérdezed?-ekkor kisebb pánik kapott el, közben kezdted összerakni a fejedben a dolgokat. Eszedbe jutott az üveg, amiért egy vagyont adtatok ki, ezért biztosan nem törte volna be csak azért, hogy megszívasson. A papírjaidra tekintettél, amiket alapesetben sosem rántott volna le, mert tudta és tiszteletben tartotta, hogy mennyire fontosak azok neked.-[Név]?-

-Mike azt hiszem van valaki a házban.-szóltál elhaló hangon.

-[Név], ne szórakozz, mondtam már, hogy ez egy nagyon rossz vicc.-nem akart hinni neked, érthető okból, mert már hívtad fel ezzel az indokkal, csak akkor nem fenyegetett valódi veszély.

-Istenemre esküszöm, hogy nem viccelek.-halkultál el egyre jobban, majd a pultra pillantottál, pontosan a késtartóra, de szaporán kezdted venni a levegőt, mikor megláttad, hogy a legnagyobb kés, amit sosem használtok, eltűnt.-Valaki betörte a konyhában az ablakot...és valószínűleg kés van nála.-pislogtad vissza a könnyeidet.-Mike, itt vagy?-utaltál arra, hogy szótlan maradt mondatod után is.

-Itt vagyok, persze.-vágta rá.-Figyelj, próbálok sietni, de addig kérlek bújj el valahova, ahol szerinted biztos nem talál meg, és vigyél magaddal valamit amivel tudsz védekezni.-

-Oké.-folytak le forró könnyeid az arcodon. Nagyon megrémültél, hiszen nem tudtad ki van ott, és mit akar tőled, de semmi jóra nem számíthattál ha már kést is lopott. Viszont te is így tettél, kihúztál egy közepes méretű kést, majd magad előtt tartva sétáltál lassan az előszoba felé, hogy a gardróbszekrény aljában elbújhass, mivel jobb ötleted hirtelen nem akadt, ezt vele is közölted. - Nagyon félek.-szipogtál halkan, miután magadra csuktad a szekrényajtót, így teljes sötétségben ültél. A homlokodat felhúzott térdeidnek támasztottad.-Siess, kérlek.-

-Maximum 10 perc és otthon vagyok, oké?-

-Jó.-törölted meg az arcod. 

Mike nem szakította meg a hívást, csak akkor amikor bent volt a házban. Mivel a szekrény amibe rejtőztél szinte a bejárati ajtó mellett volt, így a férfi első lépésben azt nyitotta ki. Te félve emelted fel a fejedet, de mikor megláttad, hogy csak a szerelmed az, sírva borultál karjaiba. 

-Jól van, ennyi elég lesz!-kiabálta el magát hirtelen miközben szorosan ölelt magához.-Előjöhetsz Chris!-

-Mi?-húzódtál el annyira, hogy a szemébe tudj nézni, ő pedig rád mosolygott, miközben kisöpörte a hajadat, ami az arcodra ragadt könnyeid miatt. Annyira leblokkolt az agyad, hogy nem tudtál gondolkodni sem. Csak akkor esett le fokozatosan a helyzet, mikor megpillantottad az  általatok jól ismert szőke hajú férfit. Megprankeltek. -Na elmentek ti a büdös picsába.-léptél el Miketól, szinte egyből. Az előbbi elkeseredésed egy pillanat alatt elpárolgott, helyét pedig hirtelen düh vette át, ők pedig elnevették magukat.-Rohadtul nem vicces, van fogalmatok arról mennyire megijedtem?!-lökted meg Mike vállát, hiszen gondoltad, hogy az ő műve. Ki másé lenne?  Mivel láttad, hogy ugyanolyan jól szórakoznak rajtad, feladtad, és a telefonodat magadhoz véve felrohantál az emeletre, majd magadra zártad a hálószoba ajtaját. Barmok. Gondoltad.