✖️"us" special; 1-11✖️
Tekintve, hogy egy omegaspecialista mellett dolgozok, s minden egyes nap látok terhes omegákat, tanácsokat adok nekik a várandósságuk alatt, nem gondoltam volna, hogy én leszek az, aki a telefonja mellett fog ülni a körmeit rágva, s arra vár, hogy az anyja felvegye a telefont. Igen, Jungkook a szakértő, de van, aki viszont tapasztalatot szerzett, nem pedig csupán ismereteket. Ez pedig az én kedves anyukám, illetve nővérem.
Miközben vártam a választ a túloldalról, a sült krumplim egyik végét a fagyiba, a másikat pedig a halpástétomba mártottam. Egyszerre kívántam meg őket és nagyon fincsik voltak. Legalább is addig, amíg másnap, avagy pár óra múlva ki nem jönnek belőlem. Kiélvezem a pillanatot, amíg nem a vécé felett görnyedek.
Amikor felvillant a képernyőm, s meghallottam anyu jellegzetes hangját, azonnal leküldtem a legalább harmincszor megrágott falatot, s közelebb helyezkedtem a készülékhez. Törökülésben voltam a kanapén. Éppen szabadnapom volt, mivel nem sokat vettem ki eddig, legalább is ebben az évben, szóval megengedtem egyet magamnak. Jobban mondva, Jungkook kérte, mivel reggel a szokottnál is rosszabbul keltem.
- Szia, Kincsem! – mosolygott anyu, hiszen ő szokás szerint egyből benyomta a kamerát, hogy lásson. – Mi a helyzet? Hogy vagytok?
- Szia! Jól, de elég éhesen – húztam a számat. Ha így folytatom, annyit fel fogok szedni, hogy az életben nem kerül le rólam. Ha tehetném, egész nap ennék. Megállás nélkül, ráadásul. – Te figyi, az normális, ha többet zabálok lassan, mint Jungkook? – tértem a tárgyra. Még mindig nem bírok megenni egy akkora adagot, mint ő, de amíg az alfa normális étkezést folytat, addig én legalább tízszer nyitom ki a hűtőt, ha kell, akkor fél óránként.
- Teljesen normális. Nem csak magadnak kell táplálék már. Emlékszel, hogy a nővéred mennyit evett. Mire hazajöttünk a vásárlásból, az egész lábas hínáslevest megette és rendelt mellé csirkét – idézte fel, mire én csak elmosolyodtam.
- Akkor nagyon ideges voltam, amiért megette a kedvenc levesemet. Most viszont rá sem bírok nézni – fintorodtam el. – És tudod, hogy mit kívánok folyamatosan? A sört és a tonikot. Undorodom a toniktól, mert keserű, de mást se akarok inni, csak azt.
- A babád kívánja – kuncogott anyu. – Voltál már vizsgálaton?
- Kettőn voltam eddig. A harmadik holnap lesz, amikor dolgozom – nyúltam az asztalon lévő poharamért, amiben viszont aloe verás ital volt. Jungkooktól kaptam, akinek a ruhái most is rajtam voltak, körülöttem pedig szintén az ő cuccai. Megállás nélkül nesztingeltem, mint valami idióta. Ösztönösen jött az egész, s mire észbe kaptam, már egy konkrét fészek volt körülöttem.
Ha a férjem nem talált valamit a szekrényében, akkor valószínűleg itt meglelte. Egy konkrét birodalmat építettem pár perc alatt. De olyan jól éreztem magam itt, hogy azt el sem tudtam volna mondani.
- De minden rendben volt, igaz? – kérdezte a nő, mire azonnal bólintottam egyet, s miután leraktam a poharamat, szóban, kicsit kifejtve a dolgokat, megerősítettem a válaszomat.
- Nincs baj. Kaptam gyógyszereket is, sok vitamint kell szednem, illetve kerülnöm kell a szagelnyomókat. Árthat a magzatnak – kaptam be még egy sült krumplit. – Vajon nyitva van az a pizzázó, amit múltkor láttam? Azt hiszem, hogy van olyan pizzájuk, amin vannak garnélarákocskák. Képzeld el – váltottam témát. Teljesen szétszórt vagyok ilyenkor, de Jungkook szerint ez édes. – Minden nap ennem kell valamilyen halas dolgot. Ez olyan... Másfél hete tart – ingattam a fejem, mire anyu elnevette magát.
Amióta kiderült, hogy babát várok, nem csupán ő, de Jihye és apu is naponta keresnek. Az utóbbi a kórházban elér, amíg még ott dolgozik. Hamarosan nyugdíjba kell mennie, hiába van még mindig jó formában. Ez sajnos előírás. Viszont bármennyire is szereti a munkáját, nem bánja, mert így több időt tölthet majd anyuval. Be kell pótolniuk az elszalasztott éveket.
Felix volt az egyik legboldogabb a hír hallatán. Hiszen ő tudja, hogy nekem ez mekkora előrelépés, tekintve, hogy mit éltem át régen. Gyakran jön be a kórházba, s szerencsémre, jó és törődő barát módjára hoz magával kaját is, amit éppen megkívánok.
A nővérkéknek is feltűntek a változások, főképp az illatommal kapcsolatban. Egyből leesett mindenkinek, hogy itt valami, jobban mondva valaki más lesz a dologban. Ahhoz képest, hogy régen nem sokkal álltam szóba, mostanság nagyon beszédesek velem és rendkívül aranyosak is. Meg végre nem azért vannak csak a közelemben, hogy Jungkookot stíröljék. Az összesnek kikaparnám a szemét, minthogy az én alfámra fájjon a foguk.
Bár nem volt még nagy a pocakom, néhány nadrág iszonyatosan zavart. Hiába látok naponta terhes omegákat, mégis úgy gondoltam, az én hasam nagyobb, mint amilyennek lennie kellene. S annak érdekében, hogy megbizonyosodjak erről, számtalan videót néztem a változásokról. Hétről-hétre. Vagy tényleg kezdek elhízni, vagy ötletem sincs, hogy mi állhat a háttérben.
Jungkook egy külön időpontot írt be nekem, hogy normális vizsgálatot tudjon tartani. Ez pedig másnap meg is történt. Nap közben, ebéd után egyből én következtem. A férfi előkészítette az ágyat, ugyanis szeretett volna normálisan kivizsgálni. Úgy saccolt, hogy olyan 10-12 hetes lehetek, ami azért elég durva. Hihetetlen számomra, hogy már ennyi ideje hordom a szívem alatt a csöppséget.
Direkt nem akartam egyből vizsgálatra menni, hanem várni szerettem volna vele egy kicsit. Anyám és a nővérem is megijesztett, hogyha elsietem, akkor akár baja is eshet a picinek. Azt pedig nem kockáztattam meg. Még meg sem született, de már úgy védem, hogy az elképzelhetetlen.
Jungkook még vért is vett tőlem, amit majd elküld a laborba. Elég furcsa lesz a saját cuccaimmal szaladgálni a laborba, de egyszer ennek is meg kell történnie. Ráadásul sürgősségivel küldte fel, szóval hamar tudni fogjuk az eredményt, hiszen ő az alapján is fog majd felírni nekem gyógyszert.
A felsőmet – jobban mondva az ő egyik pulcsiját – felhúzva hagytam, hogy bekenje a pocimat a zselével, majd a géppel óvatosan nézni kezdje. Én pedig le sem vettem róla a szemeimet. Baromi helyes volt, miközben koncentrált, ezt pedig meg is jegyeztem neki.
- Szexi, ahogy a munkáját végzi a doktor bácsi – kuncogtam, mire elmosolyodott, s lehajolva egy puszit nyomott a homlokomra.
- Látod azt ott – mutatott a képernyőre, én pedig hunyorítva bólintottam egyet. – Ő ott a kisbabánk – mosolygott. Úgy csillogtak a szemei, hogy... Nem tehettem róla, de elkapott a sírhatnék. Ám épphogy kibújt egy könnycsepp, majdnem le is ugrottam az asztalról, amikor az alfa felkiáltott. – Kettő?! Pici, látod? – tátotta el a száját, s kezdte már-már nyomogatás-szerűen jelezni nekem a képernyőn látottakat. Hát még a szar is belém fagyott, nemhogy a könnyeim, úgy megijedtem. – Ott – simította az eszközt a hasamon, s így már a másik is jól látható volt. – Ikrek – mondta teljesen átszellemülve. Először csak suttogott maga elé, viszont később, már sokkal merészebben, hangosan mondta. – Ikrek! – ismételte magát.
Nem tudtam, hogy sírjak a boldogságtól, vagy nevessek. Elvégre Jungkook olyan volt, mint egy farkát boldogan csóváló és ugrándozó kiskutya. A marhája pedig akkora adrenalinlöketet kapott, hogy kirontva a rendelőből elkiáltotta magát, hogy kétszeresen is apuka lesz és nagyon szeret engem. Az ott lévő meglepett omegák és az őket elkísérő párjuk pedig gratuláltak neki.
Jó, bevallom, először a kuncogás jött ki az ajkaimon. Arcomon végig virított a mosoly, még akkor is, amikor a könnyeim is megeredtek.
Nem hittem soha a lélekvándorlásban, viszont a tudat, hogy ikreim lesznek... Akarva-akaratlanul ébresztették fel bennem azt a gondolatot, hogy a baba, akit én akkor ellöktem, mégis engem választott. Ez pedig egyszerre tett boldoggá, s eszméletlen szomorúvá.
Rég volt, de egy olyan döntés, amit örökké bánni fogok. Viszont most ő is érezheti a testvérével együtt, hogy ezúttal egy jó apuka várja őket. Egy olyan alfa, aki ettől boldogabb már aligha lehet. Én pedig nem lehettem elég hálás az életnek, a sorsnak, amiért ő velem van. Sokat köszönhetek neki, s úgy gondolom, a legkevesebb fizetség részemről az, hogy életem végéig mellette maradok.
Mondanom se kell, hogy az első, aki értesült a hírekről, miszerint ikreink lesznek Jungkookkal, az apám volt. Amikor a párom kirontott, ő pont a folyosón sétált és szinte a nyakába ugrott örömében. A két alfa még egymás arcára is puszit adott, majd a teljesen felspanolt tisztavérű visszalépdelt a terembe, bezárta az ajtót, aztán hozzám igyekezett egy mosollyal. Ám, amikor meglátta az arcomat, azonnal aggódóvá vált a sajátja.
- Mi a baj, picim? – pislogott nagyokat, s próbált az orcámra simítani, de én csak törölgettem a könnyeimet. Így inkább egy zsepit nyújtott nekem az asztalomról. – Megbántottalak? Vagy... Éhes vagy? – kérdezte.
- Csak... Annyira boldog vagyok, Jungkook – mosolyogtam rá, de közben megállíthatatlanul folytak a könnyeim. – És annyira hálás – tettem hozzá. – Szeretlek – emeltem a karjaimat, hogy jelezzem neki, hogy szeretnék kapni egy forró ölelést, amit meg is adott nekem. Szipogva, de beszívtam a kellemes, s most nagyon kellő illatát. Olyan biztonságban éreztem magam a karjaiban... Annyira szerettem vele lenni, s egyszerűen megunhatatlannak tűnt.
Viszont nem gondoltam volna, hogy a terhességem nem lesz olyan zökkenőmentes. Nem mondom, hogy ez olyan nagyon kihatott volna a kapcsolatunkra, de el tudom képzelni, hogy Jungkook néha szívesebben hallgatta volna a füle mellett táblán csikorgatott krétát, mint az én hisztijeimet. Viszont el kellett viselnie, elvégre... Nekem is várnom kellett, mire hazahozta nekem a kajákat, amiket kértem. Jobban mondva kértünk. Ez szerintem így teljesen fair. Márpedig mi többen vagyunk, szóval alfa-apukának csak csendben türelmesnek kellett lennie.
De erről majd később.
▫️➰➰➰▫️
Hello Sütikék!
Boldog karácsonyt ismét😌 Hogy tetszett az előző fejezetes Changlix special?🥰♥️♥️♥️
Most itt a kedves főpárasunk is. Ez a pár rész csak Jimin áldott állapotáról fog szólni, mivel nagyon sokan kértétek anno. Én pedig régebben elhintettem insta sztoriban, hogy karácsonyra várhatóak egek a részek, hihi😌♥️♥️♥️
Ezek nem lesznek túl hosszúak, de remélem, hogy ez nem jelent gondot♥️ Pihenjetek nagyon sokat, helyettem is, én sajna már dolgozok): De ettől függetlenül igyekszek időben hozni az updateket♥️♥️♥️
Insta: wattpad.sankook
Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^
xoxo: SanKook
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro