- Jó, mindenki nyugodjon le! – szólt a társaságnak Felix, s próbálta is elhallgattatni őket több-kevesebb sikerrel. – Először is, szeretném elmondani, hogy fogadd hatalmas gratulációmat, Park Jimin, amiért ilyen szép átlaggal zártad az egyetemet. – emelte a poharát a szeplős, én pedig szégyenlősen elmosolyodtam főleg, hogy a kicsiny gyorsétteremben mindenki minket nézett, hiszen a zaj miatt, amit a többiek okoztak, elég feltűnő volt a társaságunk. – Másodszor pedig meghívok mindenkit szombaton egy bulira, hiszen végre a diplomát szerzett okoskánknak is lesz ideje eljönni velünk mulatni! – vigyorgott, s a többiek tapsolni, illetve ujjongani kezdtek.

Sosem voltam egy bulizós típus. Inkább a visszafogottabb kategóriába soroltam magam. Omegaként tudtam, hogy hol a helyem, s mit szabad, illetve mit nem. Márpedig egy szórakozóhely elég veszélyesnek számított. Nem is vágytam arra, hogy én esetleg illuminált állapotban legyek, s egy-két alfa játékszernek tekintsen. Sajnos az élet nem úgy működött, ahogy azt megálmodtuk, ahol mindenki egyenlő.

Mindig utolsó voltam, egy jelentéktelen senki, hiszen omega lett a másodlagos nemem. Amikor ez 12 éves koromban kiderült, szinte magamba zuhantam. Nem tartottam igazságosnak, hogy legalulra kerültem, de nem tudtam mit tenni. El kellett fogadnom ezt, s az alapján döntéseket hoznom, hogy az számomra megfelelő legyen. Én tényleg csak addig nyújtózhattam, amíg a takaró ért. Nem voltam se gazdag, sem pedig olyan valaki, akire felnézhetnek az emberek. Persze voltak kivételek, hiszen szerencsémre olyan társaság tagja lettem, ahol nem számított az, hogy ki hova tartozik.

Omegaként igenis büszke voltam. Sikerült egyetemet végeznem, kitűnő átlagom volt, s még a nevem se mocskolódott be. Bár egy-két ember igen csúnyán nézett rám, hiszen nem voltam megjelölve, nem volt alfám, akihez tartoztam volna. Senki sem tartott el, én pedig erre nem is vágytam. A saját lábaimon akartam szilárdan állni. Nyilván, egy-két helyzetben jól jött volna egy erősebb támasz, de az sem jelentett problémát, ha nekem kellett vért izzadva megoldanom a problémáimat.

- És találtál már munkát magadnak? – kérdezte a társaságunk egyik tagja, Soojin. A lány alfa volt, eleinte irigy is voltam, hiszen úgy gondoltam, nekem kellett volna abban a pozícióban lennem, amiben ő van. Viszont idővel megbékéltem a dologgal. Sosem vágott fel ezzel, mindig kedves volt velem, s nem félt magasabb és sokkal erősebb férfi alfák ellen is kiállni, amikor bajba keveredtem.

- Talált bizony! – ült le mellém Felix, s ölelt át. A szeplős omega finom csokoládéillata az orromba kúszott. Nem szívesen használtunk szagelnyomót, ha nem volt muszáj. Egyrészt drága volt, másrészt pedig a közelgő láz egy remek indok volt arra, hogy ne menjünk be az egyetemre, s pihenhessünk egy kicsit. – Asszisztense lesz egy dokinak, nem? – pillantott rám, én pedig helyeslően bólintottam, miszerint igazat beszél. – Egy omegaspecialistának. – mosolygott.

- Az nem semmi. – bólogatott elismerően a lány. – De nem lesz kissé kellemetlen? Mármint... Érted, azért nem a legjobb, hogy folyamatosan járkálni fognak oda és annyi illat fog keveredni. Neked érzékeny az orrod egyes alfákra.

- Igen, de muszáj lesz kibírnom. – rántottam vállat.

Sajnos tényleg érzékeny voltam nagyon sok illatra. Volt, amit kellemesnek találtam, de határozottan tudtam, hogy az illető, aki viseli, nem az igazi. Talán mesébe illő álom, de én az igaz társamat keresem. Néha kételkedek abban, hogy megtalálom. Annyit ábrándoztam róla, hogy majd megvéd, kedves lesz velem, s szeretni fog. Azt hiszem, hogy valahol mindenki erre vágyik. Természetesen a béták egy rétege erős kivétel, de mi, akik külön a fajfenntartásra lettünk teremtve, jobban szeretnénk úgy megöregedni, hogy szeretet vesz körül. Számomra ez nagyon is fontos volt.

A doktorral, akivel dolgozni fogok, még nem találkoztam. Nem volt bent, s egyébként is engem küldtek oda. Az értem felelős hölgy ajánlott be. Kevés esélyt láttam arra, hogy megkapom az állást, hiszen rengeteg most szabadult, ugyanakkor idősebb ember vágyott erre. A legnagyobb problémát a béták jelentették. Az ő rétegükben vannak azok a bizonyos ,,csak a munka számít" lények, akik tényleg képesek a munkának szentelni az életüket. Viszont mikor megkaptam a levelemet, s láttam, hogy mikor kezdhetek, akkora öröm töltött el, hogy azt elmondani sem tudtam volna.

Felix – legjobb barátom révén – volt az első, akinek elújságoltam a hírt. Reggel nyolctól egészen délután négyig lesz munka, természetesen szünetekkel. Az sem érdekelt, hogy ki lesz az, akivel a mindennapjaimat tengetni fogom – bár titkon reménykedtem benne, hogy kedves lesz a doktor –, csak boldog voltam. Édesanyám is örült a hírnek, s a nővérem is. Valahogy úgy éreztem, hogy én vagyok a család gyöngyszeme, hiszen eddig a legtöbbet én tettem le az asztalra. Az egyetem mellett dolgozni jártam, hogy azt fizetni tudjam. Az ösztöndíjam fele is erre ment el, míg a másik részét szépen leraktam, hogy amikor kiszabadulok a kollégiumból, saját lakást vehessek.

Látszólag szépen felépítettem az életem, elvégre ahogy csak tudtam, önállósodni próbáltam. Úgy álltam hozzá ehhez az egészhez, hogy nem érdekel az, hogy én arra vagyok teremtve, hogy otthon legyek a gyerekekkel, s főzzek, mossak, illetve takarítsak az alfámra. Fiatal voltam, elszánt, s amíg csak tudtam, ilyen is akartam maradni. Addig, amíg nem jelenik meg a társam, akiért örömmel tennék meg bármit.

- És mi van, ha egy öreg tata lesz veled? – kérdezte száját húzva Dongju.

- Nem értem, hogy mi bajotok az öregekkel. – motyogtam, s rántottam meg a vállam. Semmi gond egy tapasztalt specialistával, csupán abban reménykedem, hogy elnézőbb lesz. Én kezdő vagyok a szakmában, s a gyomrom is előre görcsben van, hogy vajon mit fogok elrontani. Azért nem szívesen hallgattam volt egy alfától, ahogy elhord mindennek egy kicsiny hiba miatt.

- Hát azért elég kiábrándító. Gondold el, végig azt kell nézned, hogy babrál másoknál... Ott. – ingatta a fejét Felix, én pedig szemeim megforgatva emeltem meg a kezem, s picit megcsíptem a karját. – Hé! Ezt miért kaptam? – nézett rám megrökönyödve.

- Mert megérdemelted. – motyogtam. – Egyébként is, ha neked lenne bajod, akkor hidd el, hogy mindegy lenne, hogy ki lesz az, aki kivizsgál, csak oldódjon meg a problémád. – rántottam vállat. – Amúgy csak e-mailban beszélgettünk. Semmit se találtam róla, de nem is nagyon néztem utána a dolgoknak igazából. Annyira nem érdekel. A lényeg, hogy az állás az enyém. – mosolyogtam.

- Akkor szombaton erre is iszunk. – kacsintott Soojin.

- Ráadásul mindannyian. Jimin, most te se bújsz ki alóla! Végre vége az egyetemnek, lazíthatsz és csak hétfőn kell menned melózni. Vasárnap ráérsz józanodni. – kuncogott a szeplős. – Majd holnap elmegyek hozzád és együtt kinézünk valami csini ruhát. Nem fogsz semmilyen kötött mamás pulcsiban megjelenni egy szórakozóhelyen, mert kiállok a vallásomból. – rázta a fejét.

- Miért ne mehetnék olyan cuccokban, amikben jól érzem magam? – kérdeztem rá gondterhelten. Nem szerettem soha a kihívó ruhákat, hiszen azzal csak veszélybe sodornánk magunkat. Annyi veszélyes alfa van, akik nem bírnak a vérükkel. Nem hiányzik, hogy egy erőszak áldozata legyek.

- Mert holnap este nem az a prűd, pápaszemes Jimin fog eljönni velünk, hanem a tüzes, gyönyörű omega, aki valójában vagy. – kacsintott, én pedig tátott szájjal néztem rá.

Valóban sosem engedtem rendesen kibontakozni azt, aki valójában vagyok, de ennek is oka van. Az én határaim kissé közelebb vannak, mint másoknak. Felix is egy párszor a fejemhez vágta a prűd jelzőt. Igaz, sosem sértődtem meg rajta, mert valahol mélyen tudtam, hogy igaza van, s elengedhetném magam olykor. De nekem olyan szilárd akaratom van, hogy nem tudtam változtatni az eddig létrehozott szabályaimon. Túlzott rajongója se voltam a partiknak, az éjszakai életnek. Bevallom, a gyermeki kíváncsiság mindig bennem volt, hogy milyen lehet úgy élni, hogy nem érdekelnek a következmények. De tudtam magamról, hogy én sosem lennék képes erre.

Viszont ki tudja? Lehet, hogy egyetlen estére, ahol tudom, hogy a barátaim vigyázni fognak rám, elengedhetem magam, s úgy bulizhatok, mint még soha. Ahogy Felix mondta, úgy, mint egy tüzes, gyönyörű omega.

▫️➰➰➰▫️

Hello Sütikék! Itt az új ficiiiiiim! Nagyon remélem, hogy tetszeni fog nektek, én már most nagyon izgatott vagyok🥰🥰🥰

Hogy vagytok?🥺♥️♥️♥️

A bétáknák is vannak fajták. Vannak domináns, illetve dolgos béták, ugyanakkor olyanok is, akik a szerelmet keresik🥰 Igazából semmiben sem különböznek tőlünkXD Nálunk is vannak maximalisták, karrieristák, illetve álmodozók is😌 Nem kell túl sokat belegondolni ezekbe, idővel mindenki meg fog érteni mindent🥰

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook