- Nem érdekel, hogy mit csinálsz, csak igyekezz. – szóltam rá Jungkookra, aki még mindig azon gondolkozott, hogy az epres vagy a savanyú gumicukrot hozza magával. Persze nekem, ugyanis a napokban ez megy. Le sem teszem az édességet, s olyan hisztiket képes vagyok produkálni, hogy az már számomra fájdalmas.

Még nem akartam elmenni vizsgálatra, hiába bármikor megtehetném, hiszen egy ebédszünetben Jungkook gyorsan rápillantana a pocakomra. Viszont én a régi hagyományok híve vagyok, várok egy picit, nehogy ártson az a gép a babának. Tisztában vagyok a dolgokkal, hogy mennyire fejlett már a technológia, s semmi baja nem lehet, de én akkor is tartózkodtam. Az alfa pedig nem szólt bele ebbe, igaz, már lassan számolgatja a napokat, amikor végre a monitoron is láthatja a magzatot.

- Hoztam egy trópusi gyümölcsös izét... Valami tukán van rajta, de egy csomó volt a fiókban, szóval gondolom szereted. – nézte a csomagolást, s felemelte a másik kezében tartott zacsit is. – Ez pedig epres. Múltkor panaszkodtál, hogy rosszul vagy a savanyútól, úgyhogy azt inkább hanyagoljuk.

- Pedig a savanyú nagyon finom. – morfondíroztam, s láttam, amint a férfi minden mozgásában megáll, nagy szemekkel néz rám, s már indulna is vissza, de én elkaptam a karját, majd nevetve bújtam hozzá. – Csak vicceltem. Valójában elég rossz íze volt. Az első falat után elment az étvágyam. – rántottam vállat, s éreztem, amint a megfeszült karja végre elernyed. Lágyan simított derekamra, majd adott egy kedves csókot a számra.

- Lassan induljunk, szerintem már így is megváratjuk a szüleidet. – nézett a karórájára a férfi, én pedig csupán bólintottam egyet, mivel tényleg késésben voltunk, de ez várható volt. Manapság aligha lehet elmenni itthonról időben, mert vagy éppen rosszul vagyok, vagy eszek, mert majd' kilyukad a gyomrom.

Mivel nem tartottam fairnek, hogy az én szüleim tudják meg először azt, hogy terhes vagyok, amikor a kapcsolat Jungkook anyukájával és apukájával is kiváló, ezért felhoztam ötletnek, hogy meghívhatnánk őket is. Úgysem találkoznak gyakran, pedig a két jövendőbeli nagymama nagyon is jól kijön egymással. Apukámat pedig senki sem ismeri, ez pedig egy remek lehetőség erre.

Igaz, a párom mondta, hogy készüljek fel arra, hogy újra fogják nézni az esküvőn készült felvételeket, mert végre megkaptuk őket, s amikor anyuka megtudta, hogy megtaláltam az édesapám, az első gondolata az volt, hogy mindent be kell pótolni utólag. Szerintem igazán kedves tőle mindez. Amúgy is, szívesen láttam volna ismét Jungkookot abban az elegáns ruhában, mert iszonyatosan jól állt neki.

Ahogy azt sejtettük, már mindenki ott volt. A párom szülei, a nővéremék is, s Felix is, aki egyetlen szülinapot sem hagy ki, ami a családban történik. Jungkookkal egymás kezét fogva léptünk be. Másik mancsomban az ajándéktáskát szorongattam, amiben egy doboz hevert. Néhány tárgy, amivel meglephetem majd anyát, s remélhetőleg mindenkit.

Véletlenül sem szerettem volna, hogy kiszúrják idő előtt, főleg nem a férjem családja, akik ugyebár alfák voltak. Éppen ezért fürödtem le kókuszos tusfürdővel, olyan samponnal mostam meg a hajamat, s még testápolót is használtam, hogy ezekkel próbáljam erősíteni a saját illatomat. Jungkook szerint egészen jó munkát végeztem, ugyanis az alma és a fahéj keveréke aligha volt érezhető, maximum akkor, ha túl közelről szaglászott. Ez nekem tökéletesen elég, a lényeg, hogy ne menjek túl közel, mert akkor nem szúrják ki.

- Megérkeztek az elveszettek is! – kiáltott Jihye a nappaliból, s azonnal felénk is jött egy mosollyal, hogy üdvözöljön minket. – Anya már azt hitte, hogy ide se értek. – mondta nekem, miközben megsimította a karomat. – Nem tud gyorsan hajtani az alfád? – cukkolta Jungkookot.

- Nem akarok több csekket fizetni, amiért gyorsabban hajtott, mint kellene. – vágtam rá, a nővérem pedig elnevette magát.

- Oké, ez szép mentés volt. Mindenki a nappaliban van. – biccentett, s el is indult arra, miközben felvett a földről egy játékot. – Hyun nemrég kapott egy új dinót és nem maradhat otthon, mert akkor jön miatta a sírás. – sóhajtott, s ez a téma abba is maradt, mert beléptünk a többiekhez.

Egyértelműen Felix volt a legfürgébb, aki idejött hozzánk, s szorosan megölelt. Meg is szaglászott, s csak a fülembe suttogta, miszerint ügyes vagyok, mert ő mást sem érez, csak a kókuszt. Hát reméltem is, hogy ezt mondja, mert még a kocsiban is azzal a nyamvadt testápolóval kenegettem a nyakamat.

Mivel az ausztrál engem lefoglalt, ezért a tisztavérű ment először köszönni mindenki másnak. Utána persze én is megtettem ezt, s közben végig azért szurkoltam, hogy véletlenül se érezzék meg az illatom másságát. Szerencsémre segítségemre volt még Jungkook, aki – amikor megöleltem apát, vagy az ő szüleit, esetleg Seojoont – felerősítette az illatát. Bevallom, Park úrtól féltem a legjobban, mert ő mégis egy idősebb specialista, de nem tűnt fel neki semmi. Hála az égnek.

Nem adtuk még oda az ajándékokat, szokásunk csak a torta után, úgyhogy először megebédeltünk. Anya hínárlevest készített, külön nekem, de a rosszullét ismét elkapott, s egy kanállal sem tudtam enni belőle. Pedig még rizst is kaptam egy külön tálkába, ám nem ment le semmi a torkomon. Ellenben a bundás husival, amit valamilyen szószban forgatott meg, s még sajt is volt mellette... Gyűlöltem a sajtot, sosem szerettem sokat enni belőle, ám most olyan jóízűen ettem, mint még soha semmit.

- Veled meg mi lett? – nevetett az ünnepelt, én pedig felpillantottam, miközben az egyik csirkecombot rágcsáltam. Csak pislogni tudtam eleinte.

- Régen evett ilyet és mondta a napokban, hogy megkívánta. Főleg most, hogy ismét diétázni kezdett. – mentett ki Jungkook, én pedig nem lehettem neki elég hálás emiatt. – Most mindent eszik, amit tud, mert ez egy csalónap. – mondta, s úgy tűnt, mindenki elhitte ezt neki, ugyanis elkezdték jártatni a szájukat, miszerint csinos vagyok így is, nem kell nekem a fogyókúra.

Tudom, hogy jól nézek ki, de most terhes vagyok és még nem jött el az ideje annak, hogy mindenki tudatában legyen a dolgoknak.

Ebéd és a torta után ketten Jihyevel pakoltunk össze. Éppen a konyhában tettem be a piszkos tányérokat a mosogatógépbe, amikor a nővérem bezárta az ajtót, hogy kettesben maradhassunk, s bele is kezdett a mondandójába.

- Jimin, mi van veled? Utálod a sajtot és a csirkének is csak az alsó combját eszed meg. – sorolta, én pedig egy kínos mosollyal fordultam felé. – Én nem hiszem el, hogy ez egy csalónap. Te akkor sem ennél meg ilyeneket, ha éheztetnének. Ráadásul kihagytad a hínárlevest! Az a kedvenced...

- Igen, nos... – simítottam a tarkómra, s próbáltam valami hihetőbbet kitalálni, de ez nem volt olyan egyszerű. Jihye legalább annyira ismer, mint Felix. Ez a két ember minden tud rólam, s szinte lehetetlen hazudni nekik. – Nem mondhatod el senkinek! – kötöttem le, s fenyegetésképp még a mutatóujjamat is felemeltem. A nővérem egyből a szája elé kapta a kezét.

- Tehát tényleg...!

- Csend! Igen, de még nem mondom el. Ez az ajándék. – ingattam a fejem. – Úgyhogy még várj a sikítással 10 percet, mert szeretnék utolsóként sorra kerülni!

- Jó, rendben! – bólogatott hevesen, s le sem tudta vakarni a mosolyát. – Annyira büszke vagyok rád! El sem tudod képzelni, hogy mennyire! Gratulálok!

- Köszönöm szépen. – somolyogtam butácskán, hiszen egészen zavarban voltam.

Az első terhességemet nem így fogadták, de mára teljesen más a helyzet. Nem állok rosszul anyagilag, egy otthont tudok biztosítani a babának, egy szerető családot. A lehető legjobb apukával, amit csak el tud képzelni. Jungkook ténylegesen apafigura, annyira várja már a pici érkezését.

Igen, már nem az a 16 éves tinédzser vagyok, aki másra sem gondol, csak arra, hogy mennyire szerelmes. Megértem a feladathoz, hogy szülő lehessek, mert nem csak kettőnk jövőjén gondolkodok, hanem ezúttal hármunkén.

A még lapos pocimra simítottam, miközben ezen agyaltam. Már én is várom, hogy hallhassam őt kacagni.

Miután mi is kimentünk, elkezdték átadni az ajándékokat. Nagyon sok kreatív dolgok kapott anya, az már biztos. Robotporszívót, ami sokban megkönnyíti a dolgát. Mamától egy nagy puszikát, s azt, hogy most tudta, hogy hol van. Apától egy nagy csokor virágot, s egy képet, amin még ők vannak tinédzserként lefotózva. Azt kell, hogy mondjam, anyukám egy rettentő vonzó omega volt. Persze most is jól tartja magát, de rajta is meglátszanak az évek.

Jungkook szüleitől egy ajándékutalványt kapott két főre az egyik étterembe Szöulban. Már hallottam róla, csodálatos, s dicsérik is az ételeket. Mi is kaptunk már utalványt Jungkookkal az egyik pácienstől ajándékba, amiért gondját viselte az omegának és a picinek is. Sosem fogad el pénzt, avagy bármilyen ajándékot, hiszen – amellett, hogy büntetik – van neki fizetése, elég magas ráadásul, de erre nem mondott nemet. Még nem használtuk fel, de tekintve, hogy mennyire kívánós vagyok, nem fog sokáig porosodni a polcon.

Felix – ahogy azt megmondta – függönyt vett. Nagyon szép volt, szép virágmintás széllel, ami anyának különösen tetszett, ugyanis imádta a virágokat. Mindennek nagyon örült, s bár mi is készültünk, kicsit féltem, hogy nem lesz neki akkora öröm, mint a többi. Hiszen én inkább egy hírrel készültem, mintsem tárggyal.

El is bizonytalanodtam egy pillanat alatt, amikor mi kerültünk sorra, ám ekkor Jungkook egyik kezével átölelt a derekamnál fogva, s végül ő nyújtotta át az ajándéktáskát.

- Ez pedig tőlünk van. Boldog születésnapot. – mosolygott a férfi, majd rám pillantott. Tekintetemmel nem győztem csak hálálkodni, amiért ennyit segített nekem. Nem is tudom, hogy mi lenne velem nélküle.

- Nem olyan nagy dolog, de reméljük, hogy megteszi a hatást és tetszeni fog. – döntöttem a fejemet a tisztavérű mellkasának, aki a homlokomra nyomott egy lágy puszit, s egy kedves mosollyal nézett rám.

Anya kivette az ajándéktáskából a gondosan becsomagolt kartont. Két kézzel fogta azt. Akkora volt, mint egy cipős doboz, s mivel végig csomagolópapír borította, nem tudhatta, hogy mi van benne. Kibontotta a masnit, majd szépen leszedte a felső réteget is.

Kinyitva először egy olyan dolgot láthatott, mint egy ékszertartó, a hosszabbik fajta, amiben a nyakláncokat tárolják. Fel is nyitotta a tetejét, s mikor meglátta, hogy mi van benne, a szája elé kapta a kezét. Az erő is elhagyta egy pillanatra, apa úgy fogta meg a karját, nehogy elessen. Folyni kezdtek a könnyei, én pedig csak jobban Jungkookhoz bújtam. Kétségkívül meghatotta, s boldog volt.

Kiemelte a beletett kis fehér babacipőt – hiszen a nemével nem voltunk tisztában, ezért ilyet választottunk –, illetve a szakállkát, amin az állt, hogy: „Úton vagyok!"

Mindent az asztalra téve szelte át köztünk a távolságot, s ölelt át, miközben a vállai rázkódtak a sírástól. Ekkor már a többiek is kíváncsian nézték meg, hogy mi ríkatta meg ennyire. Mondanom se kell, Jungkook anyukájának is hasonló reakciója volt. Mindannyian boldogok voltak.

- Te bolond gyerek! Hogyne lenne nagy dolog? – kérdezte anya sírva, miközben gyengéden a fejemre koppintott. – Annyira büszke vagyok rád, amiért sikerült kiszakadnod abból a sötétségből, amibe belekerültél. És Jungkook... – fordult az alfa felé. – Köszönöm, hogy vagy neki és vigyázol rá. Ez a pocaklakó... – simított a hasamra. – A ti igaz szerelmetek gyümölcse. Mert mindketten megtaláltátok a társatokat egymásban. Ettől boldogabb már nem lehetek. És nincs is szebb ajándék ettől, tényleg. – nézett ránk könnyes szemekkel, én pedig a hangulatingadozásaim miatt nem bírtam tovább, szinte zokogva borultam anya ölelésébe.

Igaza volt anyának. Mi mindketten megtaláltuk a boldogságot egymásban. Az igaz társ, akit eddig oly' nagyon kerestem, mindvégig a közelemben volt. Egy ártatlan csók egy bulin, mely két ismeretlent így összehozott. Azt hiszem, az akkori bátorítást és cukkolást mára már áldásnak mondhatom. Hiszen, ha akkor nem mondják nekem azokat a barátaim, talán még ma is a múltamban ragadva keresném magamnak a tökéletes alfát, mint tűt a szénakazalban.

A vakmerőség volt, ami az életemet erre az útra terelte. S hogy most melyik ösvényt járom? Nem tudom, neve nem volt, de az biztos, hogy azt, amelyiken a legboldogabb lehetek.

▫️➰➰➰▫️

Hello Sütikék!

Összesítettem az összes beérkezett szavazatot😌 Megvannak az eredmények is, hehe🥰 Nem gondoltam volna, hogy az nyer, de XD Na érdekes lesz, az biztos😌 Egyenlőre még titok, de...

1 óra és kiderül😌

Az epilógus 17:00-kor kerül fel, akárcsak a köszönetnyilvánítás és az eredményhirdetés is. Mindenképp maradjatok, mert fontos dolgok lesznek megemlítve és egy kis meglepit is tartogatok nektek😌♥️♥️♥️

Találkozunk az epilógusnál, addig is;

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook