Nem volt nehéz kitalálni, hogy ránk milyen hatással volt a jelölés az első pár napban. Alig tudtuk türtőztetni magunkat, s megvárni a nap végét. Alig vártam, hogy Jungkook hazaérjen, s ismét megismételjük azt, amit minden egyes nap megtettünk.

Nem tehettem róla, a lunám folyamatosan hívogatta, mintha egyfolytában heatben lennék – fájdalmak nélkül – és másra sem vágynék, csak az alfa törődésére. Égett érte a testem, s az éhségem nem hagyott alább. Minden pillanatban képes voltam teljesen kifordulni magamból, s átadni az egész testemet és tudatomat a testi élvezeteknek, amiket vele éltem át.

Egy héten keresztül volt ez folyamatosan. A szexuális életünk amúgy is aktív volt, de ezek után a régi énünket nyugdíjasnak mondanám. Igaz, eleinte nem volt olyan kellemes a csomó miatt, amit a heatem alatt felhelyezett, viszont egy idő után ez teljesen megszokottá vált, s a kín átalakult egy másik érzéssé; édes.

A többiekkel nem igazán találkoztam, amíg egyedül voltam. Egyedül Felix jött át hozzám, s nem telt el úgy idő, hogy ne pityergett volna picit. Hiszen mégsem a legszebb módon lettem megjelölve, ráadásul egy olyan kezdeményezett, akit a legjobban utálunk. Ugyanis nem csupán én gyűlöltem Kang Jongsut, hanem mindenki más is, aki közel állt hozzám.

A szeplős legalább elsajátított egy-két trükköt főzés terén, amíg nálam volt. Hálás is volt, hiszen Changbinnal az összeköltözést tervezik fél év kapcsolat után. Így legalább az omegának se lesz problémája a lakbérrel, főleg, hogy a férfinek állandó, saját lakása van. Sőt, még azt is megemlítette, hogyha egy évesek lesznek, akkor talán enged a jelölésnek is. Úgy érzi, hogy megtalálta a társát, én pedig nem is lehettem volna boldogabb, amikor ezt meghallottam. Hiába van érdekes kinézete Changbinnak, tudom, hogy egy nagyon rendes alfa, s azt is, hogy nagyon szereti Felixet.

Még akkor is ott volt, amikor Kang Jongsu terrorban tartott. Igaz, Jungkook említette, hogy pont összefutott vele és Yunhoval is a boltban, mert valami vacsival akart meglepni, hogy nekem már ne kelljen főzni, főleg, hogy egész nap dolgoztam. Viszont ekkor megkapta a hívásomat, s mivel gyanúsan elrohant, ők utána mentek. S bár Kang Jongsu megérdemelte volna a halált, jobban tették, hogy lefogták. Nem lehetek eléggé hálás emiatt, hiszen ölni csak úgy ölhetett volna a tisztavérű, ha hozzá tartoztam volna. Ráadásul akkor még nem tudtuk, hogy lehetséges, hogy befejezze a harapást.

- Tehát hamarosan tárgyalásokra kell járnod, igaz? – kérdezte Felix, miközben megmosta a zöldségeket. Én a tűzhelynél álltam, s kisütöttem egy adag húst, illetve vártam, hogy összevágják a zöldeket, ugyanis kellett a tojásba, ami még sehogy sem állt.

- Itt egy kis narancslé. – ment oda mosolyogva Soojin Misoohoz, s tette le elé az italt. – Nehogy kiájulj nekem, mert nem eszel vagy iszol semmit. – emelte meg fenyítően a mutatóujját.

- Nagyon szótlan vagy, Misoo-ssi! – nézett rá a gumikesztyűs Felix, aki még mindig egy szerencsétlen hagymát sikált.

- Valami baj van? – kérdeztem tőle én is, ugyanis már nekem is feltűnt, hogy amióta itt van, aligha mond valamit. Szerintem a köszönésen és az „éhes vagyokon" kívül nem is hallottam tőle semmi mást.

- Sajnálom... – motyogta, nekem pedig ráncba szaladt a szemöldököm, s tanácstalanul a többiek felé fordultam, hátha ők elmondják nekem, hogy ugyan miért kér bocsánatot. Viszont ők is értetlenek voltak a témával kapcsolatban, akárcsak én. – Miattam történt, mert én...

- Nem hibáztatlak, mert nem a te hibád. – vágtam közbe. – Én mondtam akkor, hogy tartsd meg a babát, ha szeretnéd és ne hagyd, hogy más hozza meg ezt helyetted. Én akartam, hogy a tied legyen a lakásom és kértem meg a többieket, hogy vigyázzanak rád. – húztam le a tűzről az ételt, majd sétáltam a lány elé, hogy leguggolva a kezére fogjak, s elmosolyodva nézzek a szemeibe, amik most sírásra álltak. – Kang Jongsu tettei nem érdemelnek több könnyet, érted? Én teljesen jól érzem magam. Sőt, a legjobban. – kuncogtam halkan. – Semmi olyan nem történt szerencsére, amit megbánhatnék, vagy ami miatt haragudnom kellene rád, vagy bárki másra.

- De ez is egy hajszálon múlt! – potyogtak a könnyei.

- De nem történt meg. Nézd... Ha valaki, akkor én tudom a legjobban, hogy milyen, amikor a múlt irányít és nem adunk esélyt emiatt a jövőnek. Azon pedig pláne ne aggódj, hogy mi lett volna, ha... – forgattam szemet. – Mert nem történt meg.

- Ráadásul most annyit szexelnek emiatt, hogy Jiminnek nem lesz ennyi fogamzásgátlója. – tette hozzá Soojin, én pedig szúrósan néztem hátra, aztán Felixre, hiszen ezt a kangörcsöt eddig csak neki mondtam el, senki másnak.

- Ne nézz rám! Egy szóval sem említettem neki! – emelte fel mindkét gumikesztyűs kezét védekezésképp.

- Igazat mond. De nem is kellenek ehhez szavak. Az egész házban árad a kókusz és az aloe vera. – rántott vállat az alfa lány, én pedig érzem, hogy pirulni kezdek. – Azért, hogyha tényleg elfogyna a bogyód, ne engem küldj el kotont venni, mert nem fogok. – rázta a fejét nemlegesen. – Még a végén teherbe fog téged basz...

- Jó, elég már! – szóltam rá, s éreztem, hogy szinte lángol az arcom. Viszont ekkor meghallottam Misoo nevetését. Ez pedig sokkal többet ért, minthogy leálljak veszekedni az alfa leányzóval, amiért így dobálózik ezekkel a szavakkal.

A terhes omega alig tudta abbahagyni a kacagást, s miközben a könnyeit törölgette, én csak mosolyogva keltem fel, hogy folytassam a munkámat, ugyanis így nem leszünk kész. Elmondta, hogy ennyire jól rég nevetett, s köszöni szépen, amiért ilyen barátai vagyunk. Hát igen, sosem hittem volna, hogy az exem barátnőjével ilyen jó lesz a kapcsolatom. Jobban mondva, már ex-barátnő.

Valóban így volt. Semmit nem bántam meg, amit tettem. Hogy segítettem neki, s nem hagytam ott őt, hogy fejét hajtsa az alfa akaratának. Én tanultam a saját hibámból, ami nagyon sokáig teher volt nem csupán a vállamon, de az egész testemet maga alá kényszerítette. Lassacskán magam lettem a problémáim terhe. Mindez pedig azért, mert felelőtlen voltam, egy álmodozó gyermek, bele se gondolva abba, hogy a világ milyen veszélyes. Az emberek teszik azzá. Az igazi szörny ugyanis sosem az ágy alatt van, hanem az ajtón túl.

Végül Felix kész lett a zöldségek megmosásával, így a hús további sütését Soojinra bízhattam, én pedig elkezdtem felvágni a hagymát, a paprikát, s a foghagymát. Egy kevés sót adtam a tojáshoz, hogy ne legyen annyira natúr. Egyébként is, a többség jobban szereti kicsit fűszeresebben. Felixnek pedig mindegy, amíg nem csípős. Nos, ez nem az ő napja, ugyanis került bele erős paprika is, de kétlem, hogy ehetetlen lenne számára.

Misoo étkezés közben elmondta nekünk a névötleteit, amiket a babának adna. Őszintén szólva, nekem a legjobban a Siyeon és a Mihyeon tetszett. Viszont Felixnek a Hana és a Haneul. Soojin egyet mondott, ami csupán a felsoroltak között sem szerepelt; nevezze el utána.

- Szerintem legyen Soojin. Nevezd el a legjobb barinődről. – vigyorgott a lány, mi pedig lehurrogtuk.

- Ennyi erővel Jimin is lehetne. – vágott vissza a szeplős. – Az uniszex név.

- A Soojin akkor is jobban illene hozzá. – motyogta az alfa, Misoo pedig leintette.

- Majd eldöntöm én. – sóhajtott. – Meg... Yunho is. Bár ő inkább rám hagyta a döntést. – ingatta a fejét, én pedig elmosolyodtam.

Nagyon örültem annak, hogy a fogorvos is megtalálta a szerelmet magának. Hiszen én nem tudtam megadni neki azt, amire vágyott. Az én szívem Jungkooké volt, s ezt nem szerettem volna se megmásítani, sem pedig erőltetni. Mi ketten... Együtt voltunk a legjobbak. S nem lehetek elég hálás azért, amiért ezt ő is elfogadta és mindenféle nagyobb viszály nélkül továbblépett. Hagyta, hogy a saját utunkon járjunk, s ő is elindult egyen, hogy megtalálja a boldogságát. Egy olyan jövőt, ahol én a barát szerepét fogom betölteni, semmi többet. Csak egy olyan kasztot, ami olyan, mintha testvérek lennénk. Ez pedig így van jól.

- Egyébként, ha már születés... Anyukádnak hamarosan szülinapja lesz, nem? – kérdezte tőlem Felix, én pedig számat húzva bólintottam egyet. – Mit adsz neki? Csak azért kérdezem, hogy nehogy ugyanazt vegyük.

- Legalább te megbeszéled velem... Jihye és én is egy robotporszívót vettünk. Úgyhogy néznem kell valami mást, mert Noona kijelentette, hogy nem hajlandó tovább költeni a pénzét és, mivel nekem még úgy sincs itthon, ezért tartsam meg. – forgattam szemet. – Szerencsére még van egy hónapom. De olyat kell néznem, ami le is érkezik ennyi idő alatt.

- Én függönyöket vettem neki. Amikor volt a kávézóban, akkor megdicsérte, hogy mennyire szép a függöny, az új lakásukban meg annyira egyhangú a fehér. Szóval én erre gondoltam. – mesélte a szeplős.

- Ez nem rossz. – bólogattam. – Biztosan örülni fog neki. – mosolyogtam.

- Én egy kupont adok neki. – ingatta a fejét Soojin. – Anya fodrászatába. – mosolygott. – Bármikor felhasználható. – kacsintott.

- Az apukád engem kért meg, hogy süssek neki tortát, szóval én azt adom. Meg mellé pár macaront. – mosolygott Misoo, én pedig egyre kínosabban éreztem magam.

Mindenki remek ötletekkel állt elő, nekem pedig abszolút nem volt arra, hogy mivel lephetném meg. Hirtelen az se jutott eszembe, hogy mi az, ami nincs még. A függönyök kivételével.

Ruhát okkal nem akartam venni, mert azzal mindig megjártam. Vagy kicsi volt, vagy túl nagy, esetleg nem anya stílusa. Pénzt nem akartam adni, hogy költse arra, amire akarja, mert tudom, hogy azt nem fogadja el. Azt hiszem, hogy ehhez Jungkook segítségére lesz szükségem, ugyanis egyedül képtelen vagyok kitalálni bármit is. Főleg, hogy a nővérem lestoppolta az ajándékot...

A többiek még idő előtt elmentek. Tudták, hogy mikor jön haza Jungkook, s miután Soojin lelőtte a poént, hogy mi az esti rutinunk, jobbnak látták, ha távoznak. Szerencse is volt, ugyanis a férfi úgy rontott be, hogy azt hittem, hogy az ajtó is vele együtt fog jönni. A férfi nem is evett, hanem egyből nekem esett, én pedig nem álltam ellen. Akárcsak ő engem, én is eszméletlenül kívántam. Fogalmam se volt, hogy meddig fog tartani ez az időszak, de őszintén szólva, csak ki akartam élvezni azt a hatalmas mennyiségű törődést, amit tőle kaphattam.

Az együtt töltött idő után, még az ágyban lustálkodva simogattam a párom mellkasát, míg ő ezt tette a csupasz oldalammal. Szerettem a szex utáni pillanatainkat is. Annyira nyugodtak voltak, olyan meghittek. Nem is csodálom, hiszen mindketten rendesen kifáradunk minden ilyen után.

- Volt valami érdekes? – kérdeztem rá, hiszen amíg itthon lábadozok, semmit sem tudok, hogy mi történik a kórházban. Márpedig kíváncsi voltam, ugyanis nem akarom, hogy rámásszon egy nővérke, avagy páciens az alfámra. Gyakori eset, hogy bepróbálkoznak nála, hiszen jóvágású, van pénze és tisztavérű. Nem mindenki kaphatja meg magának. És nem is adom senkinek. Én raboltam el a szívét és nem most szándékoztam a jó tolvaj szerepébe bújni, s visszaadni.

- Nem igazán. – mondta. – Nélküled elég unalmas ott. – sóhajtott, s fordult felém. – Viszont holnapra hivatalosak vagyunk anyáékhoz vacsira. – mesélte. – Eredetileg ők akartak jönni, de nem kockáztattam meg, hogy... Szóval túl sokat tudjanak. Ahhoz egész éjszaka szellőztetnünk kellene és még nappal is. – kuncogott, én pedig teljesen ezen a véleményen voltam. Soojin is kiszagolta, s nem bírta volna tartani a száját...

- Rendben. Akkor gondolom a holnapi esténk ugrott. – néztem fel rá.

- Ha nem maradunk ott késő estig, akkor semmi akadálya. – kacsintott, én pedig ajkaimba haraptam, hogy elrejtsem a mosolyom. – Viszont én éhes vagyok. Te ettél már? – kérdezte, miközben felült, ezért én és a sarjaimra csücsültem, s tekintetemmel a köntösömet kerestem, hogy azt magamra kapjam.

- Igen, én már ettem a többiekkel. Hagytunk neked is, de ha nem lenne elég, akkor sütök még, csak előtte lefürdök. – keltem fel, ugyanis sikeresen kiszúrtam a keresett darabot a széken.

- Pedig fürödhetnénk együtt is. – dörmögte a férfi.

- Akkor előtte te is letusolsz, mert engem azért zavar, hogy... Szóval folyik. – motyogtam zavartan. Mivel nem használunk gumit, Jungkook nedve folyamatosan folydogál belőlem, ez pedig elég kellemetlen. Ezért is szoktam mindig letusolni aktus után. Amúgy is, hiszen fontos a higiénia, viszont a kelletlen érzés csupán rátesz egy lapáttal.

- Szerintem nagyon szexi, ahogy a seggedből folydogál. – jött mögém, hogy megpaskolja a fenekem, én pedig csupán vörös fejjel ütöttem a mellkasára, amiért ennyire szemtelen velem. Ő persze csak jót nevetett ezen, hiszen gyakorlatilag olyan erős vagyok, mintha egy légy repült volna a mellének. – Inkább megyek és keresek törölközőt, mielőtt ismét feletted kötnék ki. – adott nekem egy csókot. – Ne legyen inkább kád? Vettem neked fürdőbombát! – kiabált ki, nekem pedig azonnal felcsillantak a szemeim, s szépen a fürdőbe mentem, majd kíváncsian kérdeztem rá:

- Milyen illatú?

- Trópusi volt ráírva. – rántott vállat, én pedig egy újabb kérdésen agyaltam.

- És milyen színű? – döntöttem oldalra a fejem, s az ajtófélfára fogtam. A férfi elnevette magát.

- Sötétkék, sárga és fehér. – sorolta. – Szeretnéd, vagy sem, pici? – hívott az oly' szeretett becenevemen, én pedig már nem is próbáltam meg visszafogni a mosolyomat.

- Rendben. De ne dobd bele! Csak akkor, ha beleültünk. Szeretem, ha pezseg. – mondtam neki, én pedig elmosolyodva bólintott egyet, s elkezdte engedni a kádba a vizet.

Jungkookot eddig is nagyon közel éreztem magamhoz. Pedig semmi más nem kötött össze minket, csupán a csomó, amit minden egyes alkalommal felhelyezett nekem. Tagadhatatlanul ő volt az, akit egész életemben kerestem; az igaz társam. S most ténylegesen az övé vagyok. Az ő omegája, ő pedig az én alfám.

A jelölés az elmúlt egy hétben már nem fájt. Az arcomon lévő sebek, amiket Kang Jongsu okozott, szépen felszívódtak. Igaz, volt egy-két hely, ahol jobban észrevehető volt a sárgás foltocska, de szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen hamar gyógyulok.

A harapásnyom érzékeny maradt, legalább is akkor, ha Jungkook ér hozzá. Sokkal inkább vágyat keltő, már csupán azért is, mert tudom, hogy tartozok valakihez. Eddig sem kételkedtem abban, hogy vagyok valaki, de ez... Ez most teljessé tett. Eddig a büszkeségem nem engedte volna kimondani, viszont ezúttal bátran kijelenthetem, hogy az, hogy megjelöltek, örömmel tölt el. Egy bizonyos... Telítettséggel. S ahogy az alfát nézem, aki éppen a víz hőmérsékletét nézi, hogy ne legyen se túl hideg, sem pedig túl meleg, nem tudom azt mondani többé, amit. Nem lettem rabszolgája senkinek. Egész végig... Saját magam rabja voltam. Észre se vettem, hogy felhúztam a saját börtönömet, egy várfalat. Ugyanis az életem nem lett rosszabb, nem lettem agymosott valaki, akinek a gondolatai csak az alfája körül forognak. Igaz, erősebb lett a hiányérzet, de közel sem olyan, mint amit én elképzeltem.

Először te leszel az, aki szolgává teszed magad. S aki felszabadíthat, az is magad leszel.

Én már... Teljesen szabadnak éreztem magam. Rácsok nélkül kémlelhettem a csodaszép kék égboltot. Nem volt bennem se félelem, se kétely. Csak a bizalom és a szeretet.

- Kész van. Nem engedek bele többet, mert akkor túlságosan fent lesz a vízszint és... Kicsim, figyelsz rám? – döntötte oldalra a fejét Jungkook, én pedig a buksimat rázva rántottam vissza magam a valóságba. – Min gondolkodtál ennyire? – lépett közelebb, s amikor elém ért, arra nézett, amit én egész végig bámultam. A fürdőben lévő kis szekrényt.

- Én csak... Holnap tudnál felírni ismét fogamzásgátlót? – néztem fel rá. – Nem számítottam arra, hogy ilyen... Mozgalmasok leszünk és vészesen fogy. – mosolyogtam kínosan. – Még van benne egy szem, de ennyi.

- Persze, kedvesem. – mosolygott rám, s adott egy finom csókot. – Azt hittem, hogy valami baj van. Hirtelen elhallgattál és csak néztél magadból kifele...

- Semmi baj sincs. – ráztam a fejem, majd simítottam az arcára. Kedvesen bújt az érintésembe, majd mancsomra fogva adott a tenyerembe egy puszit. Hihetetlen, hogy egy tisztavérű milyen szelíd egy omegával... A farkas a báránnyal. Imádtam ezt az érzést. – Fürdünk akkor? Én is éhes vagyok kicsit, úgyhogy még főznöm is kell plusz adagot. – motyogtam kissé kedvetlenül.

- Majd segítek. Remekül mosom a zöldségeket és mielőtt azt mondanád, hogy annyi hasznom van, mint Felixnek, én fel is tudom vágni őket úgy, hogy ne szeleteljem fel az ujjaimat. – dicseketett, én pedig elnevettem magam.

- És össze is tudod keverni tojással őket? – pipiskedtem, hogy összeérinthessem az orrunkat.

- Fejlődőképes a konyhai tudásom. – mosolygott. – Főleg, ha éhes vagyok. – lehet egy csókocskát a nózim hegyére. – Örülök, hogy végre normális adagokat eszel.

- Fel is szedtem pár kilót. – forgattam szemet.

- És milyen jól áll neked. – paskolt ismét a fenekemre, én pedig bólogatni kezdtem. Így legalább nem azt hajtják a többiek, hogy olyan vagyok, mint akinek az a célja, hogy elfogyjon, hanem csinosnak találnak. A csípőm is kissé szélesebb lett. Valóban jobb, omegásabb alakom lett, ez pedig... Nagyon tetszett.

Én is örültem, hogy végre jól éreztem magam a bőrömben. S annak különösen, hogy a változások, amiken átmentem, csupán pozitív hatással voltak az önképemre. Tetszettem magamnak, végre nem volt bajom azzal, hogy omega vagyok, hogy nem elég férfias. Én... Szerettem szép lenni.

▫️➰➰➰▫️

Hello Sütikék! Na itt is vagyok ezzel a résszel😌♥️♥️♥️

Szerintetek milyen név illene Misoo babájának?😌 Egyáltalán van kedvenc koreai fiú, illetve lány nevetek?🤔

Képzeljétek elXD Nem tartozik ide, de elmesélem, mert hatalmasXD MinHoneyBoo kedves társaságában elmentem ázsiai kaját enni. Aztán amikor végeztem, odajött hozzám egy ismeretlen srác. Nagyon összezavarodtam, hogy mit akarhat, mert én nem ismertem. Erre megkérdezte, hogy hol tanultam meg így pálcikával enni, ugyanis ő el volt halva a "tudásomtól"😂😂😂 Annyira feldobott ez, nem tudom, hogy miért, de baromi jól esett🥺 Aztán elmondtam neki, hogy egy ábra alapján, az pedig, hogy így eszek pálcikával, csupán annyi, hogy közel 7-8 éve használom. Nem viccelek, itthon külön van és csupán a levest eszem kanállal, mert a szüleim megmondták, hogy ennyire durván ne terjesszem itthon az ázsiai kultúrát😂😂😂 Amikor esküvőn voltunk, villával kellett ennem, anya pedig mondta, hogy rossz nézni, ahogy fogom az evőeszközt🥲

Csak ennyi😌 Nem valami nagy cucc, de na, legalább így is közelebb kerülünk egymáshoz😌♥️♥️♥️

Nagyon szépen köszönöm a 70k megtekintést! Huhh, nem hittem volna, hogy eddig is eljutunk, de ez egy hatalmas öröm számomra, hogy az első omegaverse sztorim ekkorát megy🥺♥️♥️♥️ Pedig milyen bizonytalan voltam az elején, ajaj😂

Hogy vagytok?🥰♥️♥️♥️ Érettségiző sorstársaim; kerek 1 hónap van hátra, húzzunk vele😌✊ TATAKAE🤡 (aki érti, érti)

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook