Két hét telt el azóta, mióta apát ismét láthattuk mindannyian. Megfordult a fejében, hogy beadja a felmondólevelét, viszont tekintettel arra, hogy milyenek a lakásviszonyok, Park Jun lakása nagyobb volt, tágasabb és ami fontosabb, nem rendelkezett se második emelettel, se lépcsővel az ajtó előtt, ami mamának tökéletes. Így legalább anya is könnyebben eléri Jihyet és engem is, ha Szöulban élnek. Bár ez inkább rám igaz, mert a nővérem minden hétvégén meglátogatja, én viszont nem érek rá a munka miatt. Hiába nem melózok hétvégén, annyira kimerült vagyok, hogy inkább alszok egy jót Jungkookkal, minthogy órákat utazzak Busanba vonattal.

Mivel a lakást anya megvette anno, ezért felkeresett néhány embert, akik segítségével eladóvá tette azt. Megvizsgálták, hogy mennyit ér minimum áron, illetve mennyi a maximum, amit kérhet. Az alapján, apával közös megegyezés után lefixálták az árat és nem volt más hátra, minthogy összepakoljanak és elköltözzenek mamával a nagyvárosba. Mi pedig segítségükre voltunk, persze hétvégi napokon, hétközben nem értünk rá sajnos. Ráadásul mostanság Jungkookot is többször osztották be, hogy segítsen levezetni a szüléseket. Van pár omega, s azok alfája, akik nem szívesen bízzák másra a munkát, s külön megkérik, hogy legalább legyen jelen.

- Ma mentek találkozni a többiekkel, igaz? – kérdezte, én pedig bólintottam egyet. Soojin és Yunho lesz velem, illetve meghívtam Misoot. A napokban rájöttem, hogy mi nem lehetünk mindig mellette, hiszen nagyon elfoglaltak vagyunk, ellenben a többiekkel. Ismerve a történetem, biztos vagyok benne, hogy szívesen segítenek majd neki.

- Te pedig osztálytalálkozóra. – mondtam, s könyököltem fel az asztalomra, államat pedig kézfejemen támasztottam meg, úgy néztem rá az alfára. – Nem vagyok rosszakaró, de őszintén remélem, hogy egyik sem olyan szép, hogy felkeltse az érdeklődésed. – mosolyogtam, ő pedig elnevette magát, s közelebb lépkedve lehajolt hozzám.

- Én pedig remélem, hogy Yunhot megeszi a fene. Ha hozzád mer érni, eltöröm a kezét. – mondta, a reakcióm pedig erre egy egyszerű szemforgatás volt.

- Nem olyan. Tisztában van a dolgokkal és ott lesz velem Misoo és Soojin is. Soojin ráadásul képes megverni őt, ha csúnyán néz rám. – ingattam a fejem.

- Akkor is zavar, hogy lesz ott olyan alfa, akinek tetszel. – adott egy puszit az orromra. – Felix biztos nem fog menni?

- Azt mondta, hogy programja van. – sóhajtottam. – Biztos vagyok benne, hogy Changbinnel találkozik. – húztam a számat.

Persze örültem, hogy van valakije, viszont a szeplős nekem azt mondta, hogy a testvérének a keresztanyjának a lányának a barátjának az egyik barátjával találkozik, aki vele dolgozott még gimi alatt. Olyan kamu szaga volt, mint amekkora hazugság valójában. Nem értem, hogy miért nem mondja el, hogy vele találkozik. Pedig megbeszéltük a dolgokat... Vagy csak nem akart megbántani és próbált finoman lerázni? Nyugodtan elmondhatta volna az igazságot, én lennék az utolsó, aki ezért megharagudna, hiszen nekem is itt van Jungkook. Számára nem gond, ha elmegyek találkozni a barátaimmal, de egyértelműen ő más eset. Ő a párom, a férjem. Elsőbbséget élvez, mégis egy háztartásban élünk.

Én mindig elmondtam nekik, hogy miért nem tudok találkozni velük. Felesleges lett volna titkolni, hiszen tudták. Felix helyzetét is teljesen megértenénk, nem értem, hogy miért kell titkolóznia, s ilyen gyenge kifogásokat kitalálnia.

- Pedig ő egy remek besúgó. – motyogta az alfa, mire felkaptam a fejem. – Mármint...

- Te szemmel tartasz Felixen keresztül? – akadtam ki, ő pedig fülét-farkát behúzta, ugyanis csúnyán lebuktatta magát. – Mégis mióta vagytok ti ilyen jóban? – mosolyodtam el gúnyosan, s keltem is fel a székemből.

- Tudod... még mielőtt megkértem volna a kezed nagyon csúnyán leittad magad. Akkor felhívott és megkértem, hogy figyeljen oda rád legközelebb. Szóval, ha elmentek és megkérdezem, hogy mi a helyzet veled, ő válaszol. – simított a tarkójára.

- Jeon kibaszott Jungkook, tisztában vagy azzal, hogy felnőtt vagyok és nem olyan világot élünk, ahol kémkedni kell utánam? – ráncoltam a szemöldökömet, miközben a mellkasát bökdöstem mutatóujjammal. – Ha szeretnél bármit, akkor miért nem hívsz fel engem és kérdezed meg tőlem?

- Mert általában nem nézed a telefonodat? – kérdezett vissza, én pedig nagyot sóhajtottam.

- Te is tudod, hogyha hívnak, akkor mindig felveszem, ha pedig nem veszem észre, akkor később úgyis visszahívnálak! – csaptam meg ezúttal a mellkasát, ő pedig lefogta a kezemet.

- Nem hívtál vissza és nem is válaszoltál az üzeneteimre. – jegyezte meg, s próbálta felvenni velem a szemkontaktust, de én csak rángattam a karomat. Egyáltalán nem szorított erősen, erőszaknak semmi jele nem volt, de elég dominánsan tartotta, hogy ne tudjak szabadulni.

- Mert már akkor fülig szerelmes voltam beléd és amikor felhoztad az esküvős dolgot, rettentő dühös lettem rád, mert úgy éreztem, hogy csak játszol velem! – vágtam hozzá, s mikor felfogtam, hogy mit mondtam, minden mozdulatomban megálltam.

- Ezt hallani akarom ismét. – húzódott széles vigyor a szájára, én pedig éreztem, hogy egyre jobban elpirulok.

- Biztos nem fogom kimondani ismét, tudom, hogy hallottad.

- De nem kristálytisztán, kedvesem. – forgatta meg a szemeit, s szabad mancsát a derekamra vezetve húzott egészen közel magához, olyannyira, hogy a mellkasunk összeért.

Éreztem, még anyagon keresztül is az izmait. A mellét, a kemény hasfalát. Magassága miatt ilyen közelségből nem tudtam átnézni válla felett, s ezek szélessége miatt oldalt se legeltethettem a tekintetem egy teljesen értéktelen tárgyon, csak azért, hogy zavarom alábbhagyjon.

Jungkook egy olyan jóvágású alfa volt, amilyet ritka látni. Helyes volt, jó a testfelépítése, elvégre nem az a bizonyos izompacsirta, akinek mindjárt kidurran a bőre alatt bujkáló izma, hanem szálkásabb volt. Sőt, még igazán annak se mondanám. Valahol a kettő között lehetett. Olyan, akin mindenki nyálcsorgatva nézett végig. Egy tökéletes alfa, egy bálvány lehetett volna a többinek, arról nem is beszélve, hogy nemesi vérvonallal rendelkezett. Tisztavérű. Én mellette nem számítottam másnak, csupán egy kis korcsnak.

Omegaként nekem sosem lehetett olyan igazán férfias testfelépítésem. Hiába volt az elsődleges nemem az. Nagyon tudta befolyásolni a másodlagos a kinézetet. A külső adottságokat. Például fenékre és combra sokkal könnyebben híztam. Sőt, még mellre is. Ez persze nem jelenti azt, hogy úgy nézek ki, mint egy nő. Közel sem álltam hozzájuk. Sokban hasonlítottam, de mégse. Szélesebb csípőm volt, mint egy alfának, s míg nekik izmos volt a mellkasuk, addig nekem egy nagyon picivel lehetett másabb a deszkától. Pont annyira, hogy ne kelljen se melltartót hordani, se egyéb dolgot. Akkor a bennem élő mégis-férfi ordítana.

Ennyivel voltam másabb férfi omegaként. Valahol mindig a közepén táncoltam egy vékonyka cérnán. Hiszen nőies testalkatom volt, de mégse. Terhes lehettem, de mégsem voltam nő. Mindez pedig, maga a létem egy átok volt számomra. Elvégre fiúként szembesülni azzal, hogy nem alfa lettem, de még béta sem, egy borzalom volt, egy rémálom. Viszont... Ma már teljesen másképp állok a dolgokhoz. Elfogadtam, hogy nekem ez jutott, s nem is cserélnék senkivel. Akkor sem, ha a ranglétra csúcsán állhatnék tisztavérűként.

Régen rossz volt. Régen minden borzalmas volt, viszont ahogy telt, múlt az idő rájöttem, hogy vannak olyan dolgok, amiért nem forgatnám vissza az időt, ha tehetném. Mert a sok rossz mellett ott a sok jó. S az ismeretlen jövő rengeteg dolgot tartogat magában, amiről nem tudunk. Lehet valami ijesztő, de a másnapot is fel lehet fogni úgy, mint egy álarcos embert. A maszk mindig mást takar, mint amit mutat.

Lehet valami kilátástalan, lehet szemünk előtt sötét függöny, de egyszer mögé fogunk látni. Egyszer látni fogunk.

- Én is mér régóta szerettelek. – szakított ki a gondolataimból Jungkook egy lágy mosollyal. –  Régebb óta, mint gondolnád.

- Én is. – bólintottam óvatosan, s mivel lazított keze szorításán, kihúztam mancsomat onnan, majd finom orcájára simítottam, végig álla éles vonalán, s mikor végigértem, visszavezettem azt almácskájára. Kedvesen, szelíden bújt tenyerembe a vad, míg én gyámoltalan őzként nem félve tőle cirógattam. – Olyan rég, hogy nem is tudom megmondani, hogy mikor kezdődött.

- Nem is lényeg. Talán ez egy olyan dolog, amit nem tudsz pontosan megmondani. – vezette be hideg ujjait felsőm alá, hogy ujjbegyeivel finoman lapogatni tudja kedves bőrömet. – Az emberben már csak tudatosul, hogy szerelmes. – csókolt bele a tenyerembe. – Az pedig egy visszafordíthatatlan dolog sokszor. – mosolyodott el, akárcsak én.

- Igazad van. – bólintottam, s pipiskedve hajoltam közelebb. – De én nem is keresném a módját, hogy visszafordítsam.

- Én sem. Nem vagy teljesen az enyém, de ha már kicsit is sikerült közelebb láncolnom magamhoz, nem akarlak elengedni.

- Sok munkád van benne? – kuncogtam ajkaimmal övéit simogatva, ahogy szám mosolyra húzódott.

- Igen. De minden fáradozást megért. – csókolt meg végre, az én hátamon pedig még mindig, még azóta is végigfutott az a jóleső borzongás, amit először éreztem, mikor a bulin lekaptam őt a barátaim biztatására. Az akkor köztünk felcsapó lángok nem sokban változtak, csak erősebbek lettek.

Az ellentűz nálunk nem eredményezett kioltást, csak nagyobb lángcsóvákat.

Mindent megért, mert minden vagy. S ha magamat áldozom érted, biztos vagyok benne, hogy te is az enyém maradsz.

Egy étteremben találkoztunk Misooval. Direkt korábbi időpontra hívtam őt, mint a másik kettőt, hogy a terhes omegát felkészítsem arra, hogy lesz velünk két alfa is. A munkám miatt tudom, hogy nehezebben bírják a felsőbbrendűek illatát, ráadásul Misoo aromája is megváltozott az idő alatt. Édeskésebb lett. Persze, ez a fiatal magzat miatt még nem olyan erős, de később sokkal intenzívebb lesz. Ezért is szeretném bevonni Soojint és Yunhot.

Régóta jó barátaim, s ott voltak nekem a rosszban is. Felix most nincs itt, de tudom, hogy rá is számíthatok, annak ellenére, hogy most elfoglalt. Yunho ráadásul fogorvosnak készül. Szintén a munkám miatt tudom, hogy sok kismama panaszkodik fogfájásra, hiszen terhesség alatt az is romlik. Visszatérőink is vannak, akiknek szoptatás alatt ment tönkre a fogsoruk. Az alfa is volt már gyakorlaton, nem is egyszer, s mesélte is, hogy volt pár kismama nála. Tud uralkodni a farkasán, s biztos vagyok benne, hogy Misoo mellett is fog. Már csak azért is, mert szegény lány úgy járt, mint én. Csak ő másképp döntött.

Olyan volt az egész, mintha én lennék. Mintha a lánnyal egy személy lennénk, egy élettel, mégis a másikunk az eredeti alternatíváját járná. Egy másik utat egy teljesen más véglettel.

- Szia! – köszöntem a lánynak, aki úgy tűnik, hogy nem bírta ki, s rendelt magának egy mangóöntetes vaníliás fagyit.

- Szia Jimin! Ne haragudj, de annyira jól nézett ki a képen, hogy nem tudtam ellenállni, ezért rendeltem magamnak. – húzta a száját.

- Semmi baj. – simítottam meg a vállát mosolyogva. – És ízlik?

- Hát... Őszintén szólva jobbra számítottam, ha már ennyire jól néz ki. A mangónak nincs is mangó íze, de a vanília legalább stimmel. – ingatta a buksiját.

- Legalább az. Én amúgy is nagyon szeretem a vaníliás fagylaltot. – gondolkoztam el rajta. – Jungkook viszont a csokisat. Azt nem tudná ledugni a torkomon. – fintorogtam.

- Miért, mást igen? – húzogatta a szemöldökét, én pedig a saját nyálamat is képes voltam félrenyelni. Mióta lett ez a leányzó ennyire perverz? Igaz, mióta összejárogatunk, azóta egész szépen megnyílt nekem, de ezzel az oldalával valahogy még sosem találkoztam.

- Szóval... Egyébként azért hívtalak ide, mert be szeretnélek mutatni néhány barátomnak. – mondtam, miután megköszörültem a torkomat. Próbáltam kicsit komolyra fordítani a szót, hiszen valamikor ezt is fel kellett hoznom. – Ők velem voltak végig, amikor anno történt köztem és Kang Jongsu között a dolog. – motyogtam a végét. – Biztos vagyok benne, hogy neked is nagyon szívesen segítenének, már csak arra is tekintve, hogy ugyanabban a cipőben járunk, ugyanaz az ember miatt.

- Rendben. – bólintott. – De biztos nem baj? Nem akarok senkinek a terhére lenni. – húzta a száját.

- Emiatt ne aggódj. Rendesek, mind a kettő. A harmadik meg valószínűleg egy alfával szórakozik, amiről kamuzott nekem. – forgattam szemet. – De ha meglátom valahol és megtudom, hogy valójában nem a testvérének a keresztanyjának a lányának a barátjának az egyik barátjával találkozik, akkor képen fogom vágni egy mangóöntetes vaníliás fagyival, amiért hazudott.

- Ennek nagyon kamus szaga van. – kuncogott, s kihalászott a kanalával egy mangódarabot, majd megette.

- Pontosan! – bólogattam. – Na mindegy, az egy másik történet, amit később elmesélek. Viszont, a másik kettő hamarosan itt lesz. Soojin nagyon rendes lány, barátságos és remek fodrász, szóval nagyon ajánlom őt. – kacsintottam. – Yunho fogorvosnak tanul és rettentő aranyos. Tiszteletteljes. – mosolyogtam. – És még valami... Mindketten alfák. – tettem hozzá, a lány pedig majdnem kiköpte a szájában lévő fagylaltot.

- Hogy tessék? – kérdezte nagy szemekkel, de én ekkor már hátra is fordultam, hiszen meghallottam a nevemet, méghozzá Soojin szájából, ezért boldogan integetni kezdtem nekik.

- Sziasztok! – keltem fel, hogy megöleljem őket. – Soojin, Yunho, ő itt Misoo. Nemrég ismertük meg egymást és... Nos a segítségetek kellene.

- Szia csajszi. Soojin vagyok. – ment oda a szőke lány, hogy barátságosan megölelje a másikat.

- Biztos, hogy jó ötlet volt egy terhes omegát iderángatni? – ült le Yunho, s nézett végig a szóban forgó személyen. – Nincs megjelölve.

- Pontosan. – sóhajtottam, s ültem le mellé, míg Soojin már kisebb beszélgetésbe elegyedett. – Kang Jongsutól van a gyerek. Semmit se változott az a barom. – nevettem fel hitetlenkedve, s láttam, amint a mellettem lévő alfa férfi megfeszül. – Misoo megtartja a babát, hiába nem akarja az a rohadék. – néztem a lányra, aki abbahagyva a társalgást Soojinnel bólintott egyet. – Viszont zaklatja őt. Nem tudok mindig vele lenni, tudom, hogy ti sem, viszont szeretném a segítségeteket kérni, hogy... Néha nézzünk rá. Vagy kísérjük haza, Yunho, te nem laksz messze tőle. – mondtam a srácra nézve. – Megtennétek, kérlek?

- Egyértelmű. Ez itt a Kang Jongsu utálók társasága. – karolta át a szőke az omegát, s mosolygott rá. – Üdv a csapatban csajos. – kuncogott.

- Te, Yunho? – néztem rá, de ő le sem vette szigorú tekintetét az idegenről. – Yunho... – fogtam a kezére, mire végre hajlandó volt rám pillantani. – Megtennéd?

Egy nagy adag levegőt engedett ki ajkai közül, s végül párnáit vonallá préselte. Nagyon agyalt a válaszadáson, többször rá is nézett a lányra, de végül megadta magát.

- Nem bánom. De csak addig vagyok hajlandó testőrösdit játszani, amíg az nem befolyásolja az egyetemet. Meg... Amíg nem zavarja a farkasomat. Nem ellened szól, csak egy idő után nagyon hívogató lesz az illatod és nem akarok bántani senkit. Se téged, se kicsit. – mondta. – De benne vagyok. – bólintott, én pedig elmosolyodtam.

- Köszönöm szépen.

- Mindig számíthatsz rám, Minnie. – engedett el egy kedves somolyt. Olyan meleg volt a tekintete, áradt belőle a jószívűség. Nem érdekelt, hogy mit tett régen, teljesen feledésbe merült, mert sokkal fontosabb volt a barátságunk. Bár egymás kedvesei nem lehettünk, azt a fogadott testvéri kapcsolatot nem adtam volna semmiért. Yunho ilyen volt nekem. Mint a védelmező bátyám. S nem lehetek elég hálás azért, amiért mindazok ellenére is mellettem áll.

▫️➰➰➰▫️

Hello Sütikék! 10 fejezet van hátra, és vége a könyvnek): Ismét egynek, de jön helyette másik, senki se búslakodjon😌

❗️NAGYON FONTOS, OLVASD EL❗️

Mint mondtam, felkerül a szavazás😌 Ez pedig itt el is indítom, de előtte fontos információk. Szeretném, hogyha mindenki a felsoroltakhoz ragaszkodna:

Három könyv borítóját, illetve leírását láthatjátok. Tudom, nem szokás, de nem szeretném, hogy ellopják az ötleteim. Bizalmasan osztom meg ezeket, nem akarom máshol látni az én leírásaimnak a beillesztett változatát.

A szavazás egyszerű. Amelyik megfogott, annak kell kommentben a NEVÉT/CÍMÉT írni. Azért ezt, mert a wattpad (lehet, hogy csak nekem) nem működik megfelelően, ha egy-két bekezdéshez kapok kommentet. Az összes beérkezett kommentet behozza, onnan pedig sajnos nem fogom tudni megállapítani, hogy melyiket akarjátok, ha csak annyit kapok, hogy "ezt".
Szóval mindenki a címét írja, amelyiket szeretné😌

Ha a nyertes könyv nem az lesz, amit te szeretnél, nem kell elkeseredni, mert visszatérhet a későbbiekben (most is lesz olyan, ami a Blow the whistle alatt volt).

A szavazást megfelelően fogom adminisztrálni. Egy ember maximum kettő könyvre szavazhat. Név szerint írom, tehát nem lehet háromra voksolni.

Nem is húzom tovább, induljon a szavazás, amit a 6-09-nél fogok lezárni!

▫️➰➰➰▫️

colours

Jeon Jungkook művészeti iskolába jár. Fest, méghozzá gyönyörűen. Hatalmas tehetség szorult a fiúba, viszont egy problémája volt mindenkinek a műveivel; nem használ színeket. Ettől eltekintettek, nem tudták megváltoztatni, viszont egyszer egy, az iskolájába járó, sőt, az ő évfolyamában lévő fiút kérték meg, hogy pontozza a vászonra vitt életet. Jungkook akkor kapta meg élete első negatív kritikáját egy hozzá nem értőtől. Egy táncostól. Egy olyantól, aki mindenki figyelmét megkapja, a suli egyik legkiemelkedőbb, legmenőbb diákjától, Park Jimintől.

▫️➰➰➰▫️

my name

Jeon Jungkook ezen az éven szerelt volna le, miután letöltötte a kötelező éveit a katonaságban. Viszont mielőtt ezt megtehette volna, az eddig csak szóban forgó üldözés valóssá vált. A Jeon dinasztia megerősödése miatt kiéleződött az ellentét a többivel szemben, s mindenki, aki annak a tagja, halálraítélt volt. Az alfa — a többiekkel együtt — menekülni kényszerült, viszont megsebesült. S mikor felkel, egy családnál találja magát. Egy tündéri kislány mosolyog vissza rá, illetve egy omega, aki az életét kockára téve mentette meg őt.

▫️➰➰➰▫️

shameless

Jimin anyukája, s annak barátja végre eljutottak az összeköltözésig. A fiatal fiú az egyetemista Jungkookkal is egész jól kijön. Viszont valami hamar szembetűnik neki; valami nincs rendben vele. Keveset van otthon, s hamarosan ő is bekerül az idősebb társaságába, ami nem olyan jó, mint amilyennek tűnik. Hisz attól, hogy valaki egyetemre jár, nem ad biztosítékot afelől, hogy olyan érett, mint amilyennek látszik. Vajon az ártatlan Jimint sikerül elrontaniuk? Vagy a testvér szerepét betöltő Jungkook megóvja tőlük? Esetleg... Ő maga lesz az, aki belehúzza a rosszba?

▫️➰➰➰▫️

Na ennyi is lenne😌😌😌 Nagyon kíváncsi vagyok az eredményre, mivel a Blow the whistle végénél is nagyon meglepődtem, hogy a comestion nyert😌 Most tippem sincs, de nem is merek tippelni, hogy melyik lesz a befutó😂😂

Visszatérő versenyzőnk a shameless, hehe:3 Ne feledjétek pontosan követni a szabályzatot♥️♥️♥️

Van időtök, nem kell már most leadni a voksokat, egészen a 6-09-ig lehet szavazni, ugyanis ott le fogok zárni, az utána küldötteket pedig nem számítom bele. Viszont mindenképp szavazzatok, mert ezen múlik az, hogy mit fogtok olvasni tőlem a jövőben😌😌😌

Jó "játékot" nektek😌♥️♥️♥️

Hogy vagytok?♥️♥️♥️♥️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook