Hunyorogni kezdtem a beszűrődő napfény miatt. Nem voltak rendesen elhúzva a sötétítők, bár az ablak állását tekintve nem is értünk volna vele sokat. Ez alapjáraton idegesítő lenne, viszont most inkább tartottam gyönyörűnek és meghittnek, mintsem zavarónak. Pont arra fordultam, s csak néztem a csillogó tenger tiszta vizét, s élveztem a meleg napsugarakat. Olyan furcsa, hogy itt nincs hideg, nem úgy, mint Szöulban, ahol már a fák is lassacskán teljesen kopaszok lesznek. Mintha itt nyáron megállt volna az idő.

Mocorogni kezdtem, hogy az erkélyről többet lássak az előttem elterülő hatalmas, kék, s arannyal díszített vízlepedőből, ám az alfa erősebben szorított magához. Egész végig engem ölelt, s ez csupán azért nem lepett meg, avagy nem tűnt fel, mert már megszokott volt. Viszont ezúttal fülig pirultam, ahogy emlékeimbe ötlöttek a tegnap esti emlékek. Most is olyan birtoklóan ért hozzám, mégis lágyan, hogy ne ijedjek meg, hogy azonnal éreztem a hasamban lévő kellemességet, mely a lábaim között bontakozott ki.

- Csak öt perc, rendben, kicsim? – kérdezte az alfa lassan, mély hanggal, hiszen ő korántsem volt olyan éber még, mint én.

Nyeltem egy nagyot, s a hasamat ölelő mancsára néztem. A takaró nem takarta a felsőtestét, ellenben az enyémmel, hiszen végig látható volt a karja, s ahogy megpróbáltam picit felé fordulni, akkor megmutatkozott oldalán lévő tetoválása is. Édesen szuszogott a nyakamba, végig érezhettem meleg leheletét a bőrömnek csapódni. S ahogy hívott... Imádtam, ha becézget, még akkor is, ha én ezt mindig is túl nyálasnak találtam. Meg nem is igazán illett hozzá. Jungkook egy komoly alfának tűnik, aki a munkájának él, aki után mindenki csorgatja a nyálát. Magas, jóképű, izmos, s a tekintetével nem csupán a szigort üzeni, hanem egy egyszerű parancsot is: Vetkőzz!

Tehát ténylegesen nem illik hozzá ez a gyengédség, amit felém mutat, ahogy bánik velem, amiket mond, s ahogyan használja a szavait, képzi a hangját. Mégis annyira tetszik, mert csak én kapom ezt, velem van nászúton, miattam van gyűrű az ujján, s engem ölel karjaival, ajkaival pedig engem csókol. Engem, engem, velem, s csak nekem.

Nem is számoltam magamban az öt percre vonatkozó másodperceket, de nem is akartam. Hiába voltam már fent, s szerettem volna letusolni, jó volt úgy lenni az alfával. Csak feküdni, nyugodtan élvezni a szótlan társalgást, ami köztünk ment.

Az alfa mocorogni kezdett. Azt hittem, hogy el fog engedni, viszont csak közelebb húzott magához, s nyakhajlatomba fúrva a fejét egy csókot nyomott a bőrömre. A hideg is végigfutott rajtam, persze nem rossz értelemben. Nagyon is jól esett a kedves gesztusa, amit még félálomban is hajlandó megtenni, s elkényeztetni vele.

- Jól aludtál? – kérdezte rekedtes hangján, míg én csak hümmögtem, s bólintottam egyet válaszként. – Én is. – hallottam rajta, hogy mosolyog a fáradtsága ellenére. – Nem gondoltam volna, hogy az ilyen fajta szexben is el lehet fáradni.

- Sokáig húztál és emiatt neked is tovább tartott. – adtam választ a miértekre, bár biztos voltam benne, hogy valójában mindezzel tisztában volt. Hogyne lenne, ő egy omegaspecialista. Csupán kuncogott egyet.

- De nekem nagyon tetszett. Főleg az a csipke. – simított le a combomra. Nem volt rajtam a combfix, hiszen azt még elalvás előtt levergődtem magamról. Nem volt szoros, de attól még kényelmetlennek számított szundikálásnál, úgyhogy jobb ötletnek tartottam megválni tőle. – Nem tudom, hogy kinek az ötlete volt, de köszönöm nekik. – kuncogott. – Nekem nagyon tetszett.

- El tudom képzelni. – mosolyodtam el én is. – Egész este végig a combjaimat fogdostad.

- Valamibe kapaszkodnom is kellett néha. – ingatta a fejét. – A seggedet lefoglalta a farkam.

- Perverz. – motyogtam, s el is kezdtem ficánkolni, hogy sikeresen legyőzzem erős karjait és elmehessek fürdeni, de ő egész egyszerűen tartott a saját közelében. Ellene az én próbálkozásaim szinte semmisek, s ezzel ő is tisztában van. Hogyne lenne... Én csak egy omega vagyok, ő pedig egy tisztavérű.

- Hova akarsz menni? – kérdezte szórakozottan.

- Fürödni, szóval engedj el, te benga állat. – próbáltam leszedni magamról a kezeit, igen kevés sikerrel.

- Már nem csak kanos köcsög vagyok, hanem benga állat is? Azért annyit nem hízhattam, mióta veled vagyok. – nevetett.

- De, mert jól főzök. Viszont most engedj el. – vergődtem.

- Fogyóznom kellene? – fordult a hátára, s mivel húzott engem is, így én a mellkasán terültem el. Kicsit idegesen néztem rá, hiszen csak nem szeretett volna engedni az akaratomnak.

- Igen, hogyne. – forgattam szemet, hiszen Jungkook úgy volt tökéletes, ahogy volt. Nem kellett neki se híznia, se fogynia. Egyszerűen... Jó volt a teste. Az alfa egyetlen hibája külső adottságokat tekintve, hogy nem volt neki. Semmi több. – Elengednél végre?

- Ha én koplalok, akkor te megeszed a részemet. – paskolta meg a fenekemet, amikor végre hajlandó voltam leállni. Igaz, az is inkább azért történt, mert lebénított az, amit mondott. – Szép vagy, ne érts félre, csak félek, ha eldurvulna a helyzet, nem bírnál velem. Nem mindig lesz az, hogy vissza fogom tudni fogni a farkasomat. Főleg, ha ismét meglátom azokat a csipkéket rajtad. – biccentett a fejével a padlóra, ahol valóban ott hevertek a tegnap magamról leküzdött combfixek. Az ajkaimba haraptam. Jungkook az államra fogott, s maga felé fordította a buksimat, majd egy lágy csókot nyomott a számra. – Fürdünk együtt? – kérdezte mosolyogva, s óvatosan kisimította a szemembe lógó tincseimet.

Nem tudom, hogy miért, de a mondandójából nem azt szűrtem ki, nem az ragadta meg a figyelmemet, amiket kiejtett a száján. A szavak számomra más jelentéssel bírtak, s akarva-akaratlanul is egy dolog járt a fejemben, mégpedig az általam kreált megfejtett rejtvény-mondat: „Egyél többet, mert omegaként fel kell készítened a testedet másra is."

Megköszörültem a torkomat a válaszadás előtt, s engem fürkésző szemeibe néztem. Olyan lágy volt velem, olyan kedves. Szinte már tényleg úgy éreztem magam, mintha mindez a valóság lenne. Tulajdonképp az is volt, csupán... Nehéz ezt megmagyarázni.

Olyan volt az egész, mintha mi igazából egy szerelmespár lennénk, mintha ez az egész színjáték, a kis egyezségünk nem is létezett volna soha. Minden annyira tökéletes volt, hogy már-már ez volt a hiba, az a bizonyos hang a fejemben, ami kirángatott az álmaimból. S a legrosszabb a legjobb volt... Maga az alfa, akibe fülig beleszerettem.

Aggasztó csend telepedett közénk, s a férfi is abbahagyta a simogatást, inkább az arcomra fogott, majd kérdően nézett a szemeimbe.

- Valami baj van, kicsi? – tartotta mindkét mancsát almáimon, én pedig... Majdnem a sírás határára kerültem. Annyira összezavart, annyi gondolat kavargott a fejemben, egyik hangosabb volt a másiktól, s egy sem azt mondta, amit a másik. Mindegyik a velem szemben lévő ellen volt. – Baj van? Rosszul vagy? – ült fel, ahogy megérezte erősödő illatomat, s látta, amint hevesebben veszem a levegőt. – Jimin, válaszolj. – keményítette meg a hangját, s láttam, amint állkapcsa is megfeszül.

A szemeibe néztem.

Le kell nyugodnom. Nem akartam magyarázkodni, mert én se találtam feleletet a kérdésekre. Igazából ő maga lett volna, viszont túl nagy volt bennem a félsz. Ha elmondom neki, mit érzek, talán a mostani kellemes légkör, ami minket körülvesz teljesen eltűnik. A félelem a legsötétebb, a legmanipulatív dolog az ember életében. Hiába mondják, hogy legyünk bátrak, hiába mondják, hogy ne féljünk beszélni... Mégis egyetlen szó megváltoztathat egy egész történetet. S ilyenkor mérlegelni kell; élvezd a tudatlanság kegyelmét, vagy szenvedj a tudatosság kegyetlenségétől.

Éreztem, amint az ő illata is felerősödik. Féltett, a farkasa nem ijeszteni próbált, köze se volt hozzá. Ellenkezőleg, hiszen tisztában volt azzal, hogy az illata rám nyugtató hatással van a csomó miatt. Elvégre amikor csak lehet, Jungkook megcsomóz. A kapocs, ami köztünk van, nem úgy látszott, hogy el fog tűnni. Viszont olyan ez, mint egy építmény, amit, ha elöregedik, akkor renoválnak. Megújítják. Viszont az alfa-omega kapcsolat között volt némi eltérés. A jelölés. Ezzel egy végleges, lerombolhatatlan valamit hoznak létre egymás között. Mi pedig... Nem úgy festettünk, mint akik biztos összeköttetést akarnak.

Csak elmosolyodtam, majd mindkét kezemmel mellkasára simítva közelebb hajoltam hozzá. Ajkaim súrolták az övét, s bár nem úgy nézett ki, mint aki lenyugodott, mégis igyekeztem azt a látszatot kelteni, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van velem.

- Nem. – nyomtam egy csókot a szájára. Összevont szemöldökei miatt tudtam, hogy nem érti, hogy mire mondom ezt pontosan, ezért kifejtettem neki. – Most nincs kedvem veled fürödni. Úgyhogy várj, amíg szabad lesz a mosdó. – csókoltam meg ismét, viszont ezúttal löktem is rajta egyet, hogy az ágyra zuhanjon, én pedig, mint aki jól végezte dolgát, a mosdóba vonultam.

A biztonság kedvéért bezártam az ajtót, s mikor ez megtörtént, a félfának döntöttem a hátam. Lehunytam a szemeimet, s még a levegőt is visszatartottam. Próbáltam ténylegesen lenyugodni, vagy, ha ez mégsem jön össze, akkor legalább maradjak észrevétlen.

A válaszom nem volt. Ugyanis baj volt.

Szeretlek.

Rosszul voltam.

Mert szeretlek.

S akármennyire is boldog voltam mellette, legalább annyira szenvedtem. A kedves simogatás mellé kaptam a pofonokat is. A hangok a fejemben pedig majd' megőrjítettek.

Ő is szeret.

Nem, csak kihasznál.

Minden, ami őt, vagy minket jellemzett, legyen az szerelem, avagy kihasználás, nem volt más valójában, mint valami ismeretlen, melynek csupán a képességét ismertem meg. Valami, ami a tűz hatalmával, annak kezével fal fel. Talán ő lehetett a felemésztő tűz. Az őrület, ami engem tesz elmezavarodottá.

A füleimre tapasztottam a kezeimet, s szaggatottan fújtam ki a levegőt. Az orrom hegyén a könnyeim összegyűltek, s tarthatatlan súlyuk miatt a csempére estek. A testemben éreztem a felemésztő fájdalmat. Mintha belőlem táplálkozna ez az egész.

Talán most ellentmondásosak az előző, s a mostani gondolataim. Hiszen a tudatlanság egyfajta áldásként tudtam jellemezni, ám most mégis olyan, mintha átok lenne. Viszont... Még mindig jónak érzem. Jobbnak. Ugyanis amíg olyanok vagyunk, mint most, addig élek. Addig tudom, hogy a tűznek még van mit lakmároznia belőlem.

Mégis hova tettem az eszem? Ennyire szerelmes lennék? Nevetséges, mégis... Mégis.

Kopogást hallottam az ajtón, ami miatt úgy megijedtem, hogy a mellettem lévő beépített mosdókagylóról lelöktem valamit. Jungkook volt az – ki más is lehetett volna –, éreztem az erős illata miatt, hogy közel van. Egész pontosan az ajtó előtt áll, amit nem csupán ebből tudhattam volna, hanem az előző cselekedetéből is. Az illedelmes bekérés, a kopogás.

- Biztos minden rendben van? – kérdezte, én pedig oldalra pillantottam, egyenest a mosdókagyló felett elhelyezett tükörbe. Az arcom piros volt, s a szemeim is felduzzadtak, a hirtelen ért érzelmi áradat miatt pedig arany színben pompáztak.

Nem, nem voltam jól.

- Persze, ne aggódj. – hazudtam, s egyből a zuhanyzóba léptem, s elkezdtem folyatni magamra a vizet, direkt meleget, hogy rá tudjam valamire fogni az orcáim színét, ugyanakkor hajat is mostam, hogy a kissé felpuffadt szemeimre is legyen magyarázat.

Nem volt valami kellemes, hiszen túlságosan is meleg lett bent, égett a bőröm, viszont ez sem zárta ki a gondolataimat. Sajnos azok mostanság túlságosan is aktívak. Ám az előzőhez képest most sokkal nyugodtabb volt a helyzet. Csendesebb. S végre tudtam dönteni, egy lépést meg tudtam tenni.

Most maradok az eredeti tervnél, s kiélvezem, amíg az alfa mellettem van. A sok fájó, fojtogató érzést el akartam nyomni. Semmissé akartam tenni, legalább ennyi időre. Néha lehet az ember érzelmi mazochista, s szenved, ha mellette a lehető legjobbat kapja, amit csak adhat neki az élet. A jó sosem jár egyedül, mindig vele tart a rossz is.

Viszont... Ha Jungkook úgy dönt, hogy vége, mindent elmondok neki. Nem fogom többet látni őt, de legalább ennyivel is tisztább lehet a lelkiismeretem. Most még nem állok készen arra, hogy elhagyjon. De ha eljön az ideje, s minden mindeggyé válik, akkor én sem fogok ellent mondani az őszinteségnek. Addig pedig... Az leszek, aki eddig is voltam. Egy hatalmas idióta, aki a lehető legrosszabb döntéseket hozza, de az a bizonyos idióta, aki pont emiatt kapja meg átmenetesen azt, amit szeretne.

- Mehetsz. – léptem ki a fürdőből egy nagy gőzfelhő kíséretében. Úgy tűnt, hogy az alfa egész végig az ágyon ült, s szemezett a mosdóajtóval. Egyből fel is pattant, s felém lépett.

- Miért zártad magadra az ajtót? – kérdezte, én pedig megrántottam a vállamat, miközben elmentem mellette.

- Nem akartam, hogy begyere, vagy azt, hogy leskelődj. – válaszoltam egyszerűen.

- Mintha még nem történt volna semmi. – morgott. – Jimin, komolyan kérdezem, hogy mi a bajod. Megijesztettél és szerintem a fürdőben, mielőtt bementem volna, te...

- Lehet, hogy ismét van az az izé a lunámmal. – vágtam a szavába egy egész jó kibúvót találva. – Mostanában... Elég gyakran vannak hangulatingadozásaim. Otthon is ez volt a helyzet. De nem tudom biztosra. Talán csak heatem lesz és ezért vagyok ilyen, fogalmam sincs. – sóhajtottam, majd ültem le ezúttal én az ágyra. Az alfa viszont nem ment be a helyiségbe, hanem elém sétált, s letérdelve megfogta a kezeimet.

- Figyelj, én értem. Viszont kérlek, ha bármi baj van, akkor mondd el, hogy mi. Az sem érdekel, ha felpofozol, mert neked thai omlett kell és senki nem tud neked csinálni. – mondott egy példát, s ahogy az egész szituációt elképzeltem, elmosolyodtam. – Tényleg nem fog érdekelni, csak akkor mondd el az indokát, hogy neked thai omlett kell és ezért képeltél fel. – ingatta a fejét, de közben végig a szemeimbe nézett. – Ami pedig a lunádat érinti... Nem hiszem, hogy ez lenne a probléma, mármint... Nem érzem azt, mint az előző esetnél. Inkább a heatre tippelnék. – simított végig az arcomon. – De ha attól jobban érzed magad, akkor egész nászúton hozzád se érek. – erre viszont felkaptam a fejem.

- Mi? – kérdeztem vissza.

- Amikor azt hitted, hogy terhes vagy... Eléggé kiakadtál. Nem szeretném, hogy ismét sírj. – mondta elkeseredetten.

- Én csak... – járt a szám előbb, viszont szerencsére idejében utolérték a gondolataim az akaratomat, így elhallgattam. – Nem állok készen erre az egészre. A terhesség... Olyan... Nem is tudom. – nevettem. – Durva lenne. – ingattam a fejem. – Azt se tudom, hogy hogyan kellene viselkednem. A nővéremnek egyszerűbb volt, ő már kicsiként is sokat gondoskodott rólam és hiába segítenének, nekem nem lenne semmilyen tapasztalatom. Azt se tudom, hogy hogyan kell normálisan fogni egy gyereket. – nevettem fel hitetlenkedve, amivel az alfa arcára is mosolyt csaltam.

- Szerintem jó szülő lennél. – mondta, én pedig megforgattam a szemeimet.

- Édes vagy, de pont az előbb fejtettem ki, hogy semmit se tudok erről. – keltem fel, s az arckrémemet lekapva az asztalról, elkezdtem óvatosan a bőrömbe simítani azt. Kicsit száraz, ezért használom.

- Viszont az omegáknál más a helyzet. Egyszerűen csak felébrednek benned az ösztönök. – sétált mögém Jungkook, akit csupán a tükör miatt láttam. Mellkasát a hátamnak nyomta, kezeit pedig a hasamnál kulcsolta össze. Fejével a nyakamhoz furakodott, s egy apró csókot nyomott egy általa kiválasztott területre. – Szerintem még pocakkal is szexi lennél. Nekem bejönne. – kuncogott, óvatosan fogai közé csípte a bőrömet.

- El tudom képzelni. – motyogtam, s próbáltam nemtörődöm lenni, de egyszerűen nem ment.

- Elvileg terhesen jobb a szex. Meg ajánlott is szülés előtt egy kis összebújás. – kuncogott. – Én látom magunkat, ahogy pocakkal vagy alattam, vagy lovagolsz meg. – húzott jobban magához, én pedig már nem azért voltam vörös, mert sírtam, vagy mert forró vízzel fürödtem. Köze se volt ahhoz. – Abban a csipkés cuccban, ami volt rajtad. – suttogott, én pedig nagyot nyeltem.

- Jó, zavarba hoztál. – nyögtem ki. – Most elégedett vagy? Akkor menj és fürödj le, mert mára programunk van, kedves Dr. Jeon Jungkook. – fészkelődtem, s mikor elvált tőlem, természetesen egy jóízű nevetés kíséretében, csak a kezemmel hessegettem, de még a fejemet is lehajtottam, nehogy kiszúrja a vörös pofimat.

- Hogy lehet, hogy ezzel zavarba tudlak hozni, de szex közben meg szimplán kipirulsz? – kérdezte szórakozottan, én pedig idegesen rángattam le magamról a papucsomat.

- Na most húzzál befele a fürdőbe, mert komolyan hozzád fogom vágni ezt a szart. – indultam meg felé, de ő egyszerűen fogott egyik kezével az államra, s nyomta ajkait az enyémekre.

- Szeretlek. – mondta, miután elvált tőlem egy nagy cuppanás kíséretében, az én kezem pedig a levegőben maradt, támadóállásban, a papucsommal az ujjaim között. Nem is tudtam normálisan reagálni, hiszen az alfa csak lazán ellépett tőlem, felkapta a törölközőjét, amit már az ágyra kikészített, s besétált a mosdóba.

Ő most... Komolyan kimondta?

▫️➰➰➰▫️

Hello Sütikék! Na még suli előtt egy kis erősítő😌😌 Kis szemfülesek kiszúrták a sorok között a cím definícióját, esetleg minden résznél megjelenő kép mondatát?🤔😏 Most azért értelmet nyert a cím is, ugye?:3

Kimondta... Mit gondoltok? Komolyan gondolja Jungkook?🤭🤔

Remélem, hogy mindenkinek jól teltek az ünnepek és ezúttal is boldog új évet mindenkinek😌♥️♥️♥️

Nagyon szépen köszönöm a 40k megtekintést a könyvön!! Hihetetlenek vagytok, ez egy csodás ajándék számomra🥺♥️♥️♥️ Szeretlek titeket🥺😌♥️♥️♥️

Éés most egy kis komolyságot erőltetek magamra, ugyanis a jó dolgok mellett történt valami rossz is. Legalább is számomra rossz, na😅

Nem tudom, hogy ki, avagy kik voltak olyan vicces kedvükben, viszont jelentették a wattpados instámat, ami sajnálatos módon tiltva lett. Lehet, hogy ez csupán az én logikám, de ha nem csípünk valakit, akkor elég blockolni az illetőt, nem kell ilyen-olyan dolgokért jelenteni. Ráadásul az oldal is olyan fantasztikus, hogy abszolút nem járt utána, hogy az indoknak megfelelően lettem törölve, vagy sem, ugyanis átnyálazva a szabályzatot, semmit nem sértettem): Tudom, nem nagy cucc, de abban is munkám van és most nagyon úgy néz ki, hogy minden oda. Még próbálkozok felvenni a kapcsolatot a supportal, bár eddig nem sok esélyt látok rá, tekintve, hogy amikor tiltva lett a profilom, akkor egy büdös e-mailt nem tudtak volna hagyni egy indokkal, csupán később, amikor én érdeklődtem🙃🔫

Na, de kiakadást félretéve, értelemszerűen nem leszek elérhető azon a platformon. Legalább is egy ideig. Jelenleg próbálom visszaszerezni az oldalamat, aztán pedig, ha nem járok sikerrel, csinálok egy újat😌

Ezt is azért írtam ki, ugyanis vannak olyanok, akikkel ott tartom a kapcsolatot, szóval ne higgyetek parasztnak, amiért nem leszek ott veletek, csupán ki lettem
b🤭szva az oldalról🤣🤣

Hogy vagytok?🥰♥️♥️♥️

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook