Közösen utaztunk vissza Szöulba, senkit sem hagytunk hátra. Nem az én lakásomban voltunk, el se fértünk volna annyian abban a kis lyukban, amit még nem adtam el. Jungkook – mivel minden nap beszélgettünk, szigorúan csak hívásban, videós verziót nem indítottunk – mondta, hogy eresszem el a régi kis lakhelyemet, hiszen ezentúl úgyis vele fogok élni, de én ezt nem tettem meg. Előre akartam gondolkodni, s ha mennem kell, akkor legyen hova. Azt mégse vártam el a férfitól, hogy eltartson azért cserébe, mert a kis játékába belementem.

Kibéreltünk egy nagyobb helyet, ahol mindenre előkészülhettünk. Közösen vettünk festéket is a hajamra, hogy Soojin ismét csodát tudjon tenni a fejemmel. Bár ódzkodtam az ötlettől, utólag már egyáltalán nem bántam, s én is úgy voltam vele, hogy jól fog állni, s így is lett. Meg ki tudja, talán Jungkooknak is tetszeni fog.

Miután kész volt a festés, a formákat kezdtük megnézni, hogy milyen legyen majd a nagy napon. Nem akartam a szokásos egyenes gombafejet mutatni, ezért külön megkértem az alfa lányt, hogy kicsit legyen hullámosabb a frufrum legalább, hogy mutasson valahogy. Ő viszont sokkal jobban oldotta meg. Szép hullámokat tett bele, s elválasztotta. Egy kis sminket is rakott rám, bár legalább négyszer letörölte, mert nekem nem tetszett, túl erősnek gondoltam, vagy túl feminimnek. Azért mégis férfi vagyok, annak ellenére, hogy omega. Nem voltam oda a csajos dolgokért, hiába szerettem a szépet.

- Szerintem nagyon szép leszel holnap. – adott az arcomra egy puszit anya, miután Soojin letörölte a képemről a maradék alapozót is. Szerencsére nem használt sokat, elég jó bőröm van ahhoz, hogy ne kelljen úgy kinéznem, mint egy frissen meszelt fal.

- Szerintem is. Hát még ezzel a hajadban. – mutatott a fejdíszemre Jihye mosolyogva. – Egyébként még nem találkoztunk Jungkook szüleivel. Mit kell tudni róluk? – dőlt az asztalnak, s vette az ölébe Hyunt, aki már egy ideje körülöttünk legyeskedett. A másik fiúcska az út miatt elálmosodott, s lefeküdt aludni.

Igaz, a két család még sosem találkozott egymással. Én már többször láthattam az idősebb Jeonékat, viszont a férfinek is csupán egyszer volt szerencséje az én famíliámhoz. Kivéve a nővéremhez és a férjéhez, hiszen velük az áruházban is összetalálkoztunk régebben. Szép kis első benyomás volt, az már biztos.

Nem aggódtam túlságosan, talán az enyémekkel járó zűrök miatt. A két kicsi szerintem nem fogja végigülni az esküvőt, de nem is várom el tőlük. De ez legyen a legkisebb gond, ami történhet. Csak Jihye ne balhézzon, mert hiába omega, s van alfája, de Seojoon olyan papucs, hogy nem fogja leállítani. Anyára meg nem hallgat. Elég forrófejű lány, annyi szent. De hátha most tényleg semmi gond nem fog történni.

- Igazából nem kell aggódni miattuk. Nagyon aranyosak, anyuka még keresett is engem a napokban és érdeklődött felőlünk. Puszil mindenkit és alig várja, hogy megismerjen titeket is az esküvőn. – meséltem egy megnyugtató mosoly kíséretében.

- Anyuka? – ráncolta a szemöldökét édesanyám. – Ő mondta, hogy hívd így? – kérdezte, én pedig egyből bólintottam egyet.

- Hihetetlen, hogy egy tisztavérű család ennyire támogatja azt, hogy egy omega kerüljön a családba. – ingatta a fejét a nővérem elgondolkozva. Mindenki őt nézte. – Mármint... Jungkook családfája alfákból áll ki, olyan nemes vérvonallal rendelkezik, ami nagyon ritka. Ezt pedig megtörni... Ráadásul abszolút nem is törődnek vele a szülők, hanem örülnek neki... Másnak képzeltem el egy tisztavérű családot.

- Igen, ez nekem is furcsa volt, viszont ők azt szeretnék, hogy a fiúk boldog legyen, az már nem számít, hogy ki mellett találja meg azt. Anyuka mesélte, hogy régebben ők is kiskoruktól kezdve jegyesek voltak, esélyük se volt mással ismerkedni, de mára már nem divat. Szeretik egymást, mert ők tényleg szerencsések, amiért egymásba szerettek az idő alatt, nem pedig az ellenséget látták a másikban.

- Igazuk van, egyikük sem tehetett arról, amiről már a szülők döntöttek. – bólogatott anya.

- Pontosan. Szóval egymás hibáztatása helyett megpróbálták a legjobban kihozni a dolgokból. Szerintem sikerült nekik, mert a mai napig nagyon boldogok egymással. – mosolyogtam. – De a lényege a sztorinak az, hogy azt akarják, hogy Jungkook magától találja meg a boldogságot, ne pedig érdekből... Házasodjon. – nyeltem egy nagyot, mert bár nem pont úgy, ahogy ők tették, a fiúk gyakorlatilag azt csinálja, amit az elődjei. Csupán ő maga választotta ki azt, hogy kivel szeretné eljátszani a boldog, éppen házasodó férfit.

- Értem. – ingatta a fejét Jihye. – Nem tűnnek rossz arcnak akkor. Nem olyan befásultak.

- Abszolút nem, főleg az anyukája. – kuncogtam. – Kicsit hiperaktív volt, amikor szóba jött az esküvő, de szerencsére adott nekünk teret. – keltem fel a székből, s egy nagy sóhaj kíséretében a szekrényhez lépkedtem, amit kinyitva megláttam a vállfára felakasztott fehér ruhámat. Óvatosan simítottam végig az ujján, miközben végigmértem. Nagyon jól választottunk, egyszerűen imádtam.

A gombok az öltönyön aranyozottak voltak, tökéletesen illettek az általunk felállított koncepcióhoz. A cipőm is fehér lakkcipő volt, s kérésemre nem szögletes orrút néztünk. Soojin szerint az vagány lett volna, de itt most nem az volt a cél, hogy mennyire nézek ki menőn.

A boltokat átkutatva még Busanban, csipkés combfixet is találtunk, s még egy-két kiegészítőt kaptam a többiektől, természetesen ajándékba. Szerencsére nem vitték túlzásba, s a fehér, kissé átlátszó, de a szegényeknél csipkés hálóing nagyon is tetszett. Szépnek találtam, s jól ment a lábaimon lévő darabhoz.

- Akkor... Igyunk! – emelte fel a sojus üveget Felix boldogan.

A többiek bevállalták, hogy a lagzi előtti este is kicsit becsiccsentenek az ünneplésemre, viszont én passzoltam, már csak azért is, mert nem akartam másnaposan az oltár elé kisétálni. Nem bírtam annyira jól az alkoholt, hogy két napot kibírjak folyamatos ivással. Ráadásul nekünk még ott volt a nászút is, s valószínűnek tartottam, hogy aludni fogok a repülőúton, azért meg akartam nézni fentről a világot. Sosem repültem még, így nagyon izgatott voltam, csupán amiatt is. Az már csak ráadás volt, hogy egy olyan gyönyörű helyre fogunk menni.

Nem akartam én is lerészegedni, viszont egy-két kicsiny pohárka sojut én is elfogadtam. Ettől még nem fogok berúgni, ellenben a kedves csokoládé illatú Felix barátommal, aki csak úgy vedelt, s már most dúdolta azt a dalt, amire vonulni szoktak az oltárhoz. A gyerekek viccesnek találták, amikor még táncikált is rá. Én is megmosolyogtam, viszont a végén kivettem a kezéből a piát, ugyanis, ha így folytatja, nem fogjuk tudni kiszedni az ágyból, annyira másnapos lesz.

Arra viszont egyszer sem gondoltam, hogy vita kerekedik abból, hogy ki aludjon velem. Ez az utolsó éjszakám úgy, hogy nem vagyok az alfáé. Felix arra hivatkozott, hogy ő a legjobb barátom, Soojin arra, hogy neki is ilyen posztja van, Jihye a nővéri pozíciót vetette be, anya pedig... Ő csak megmondta, hogy ő az anyám. A nagymamám azt se tudta, hogy hol van, szerencsére ő és Seojoon pártatlanok maradtak. Mondjuk a vénlány megszólalt egyszer, hogy ő egy kacsasült mellett akar éjszakázni, de ennek nem tulajdonítottunk különösebben figyelmet.

A vége az lett ennek az egésznek, hogy a nappaliban kötöttünk ki mindannyian, hiszen az volt a ház legnagyobb helyisége, s mindannyian elfértünk itt. Kiszedtük az összes ágyból a matracot, s a kanapét eltoltuk. Így mindenki velem tudott aludni, s Felix – mielőtt ismét vita kerekedne a dolgokból – szorosan mellém bújt és úgy ölelt magához, mintha bármikor eltűnhetnék az életéből. Bár szegénykém részegen tényleg valami ilyesmire gondolhatott, hiszen nem egyszer kezdett pityeregni az este folyamán, s csak nálam találta meg a vigaszt. Nem is hagytam, hogy más legyen mellettem ezek után.

Másnap pedig... Az egész nap rohanásból állt. Mindenki készült, de közben nekem is segíteni kellett, Felixnek gyógyszerért kellett menni a gyógyszertárba, közben pedig legalább ötször felhívott a hölgy, aki szervezi az esküvőnket, hogy biztos minden jó lesz-e, maradjanak-e ezek a virágot. Még azért is felkeresett, hogy a lagzi helyén milyen légfrissítő legyen a budiban. Akkor azt hittem, hogy vérszemet kapok. Édes, hogy ennyire figyelmes, de amikor amúgy se tudom, hogy merre vagyok fejjel előre, akkor pont nem ezekre fogok tudni válaszolni.

Végül elég idegesen ültem a székbe, hogy Soojin megcsinálja a hajam. A sminket már feltették, mert azzal kezdtünk. Szerencsére egészen lenyugodtam, miközben ő a hajsütővel csodát művelt, s kicsi hullámokat varázsolt a hajacskámba.

Egész hamar kész lettem, s közben a szervező is leérkezett hozzánk. Mondta, hogy innentől ő átvesz, s akire nincs szükség, nyugodtan mehet a ceremónia területére. Elhozta nekem a csokrot is, ami bámulatosan szép volt. Viszont nem ismertem fel a virágokat. Nem én választottam, Jungkookra bíztam ezeket, így egy kínos mosollyal fordultam a nő felé.

- Ezek milyenek? Nagyon szépek. – néztem rájuk ámulattal. A hölgy kihúzta magát, s kedves mosolyt ejtett.

- Ő itt krizantém. – mutatott a belsőre, ami hatalmas, fehér virágú volt. – A hű szerelmet képviseli, őt szalmavirág névre hallgat. – tette az ujját arra, aminek nagyobb volt a virága. Ságrás, majdnem narancssárga volt, szép átmenetes. – Az egyesülés jelképe, ő pedig... – mutatta be az utolsót, a külsőt, ami ismét fehér színben pompázott. – Lángvirág. Az egyesült szíveket és lelkeket jelképezi.

A szívem... Hatalmasat dobbant a mellkasomban. Jungkook vajon tudatosan választotta ezeket? Kétlem. Miért tenne ilyet? Vagy... Nem akarok jobban összezavarodni, nem ennek nincs itt a helye.

- Értem. Meseszépek. – mondtam.

- És különlegesek. Nem sokan másznak bele ennyire a témába. A párja igyekezett olyanokat választani, ami mennek az alapkoncepcióhoz és a jelentésük is megfelelő legyen. Igazán szerencsés egy ilyen tisztavérű mellett. Nem mindenki mondhatja el magáról, hogy olyan embert talált maga mellé, aki ennyire gondoskodik róla. – vette le a zakómat a fogasról, s adta rám. Csak elpirultan mosolyogtam.

- Igen... Valóban. – bólintottam.

- A kocsiban várom. – hajolt meg előttem, s el is hagyta a helyet. Anya volt még itt, illetve a nővérem, hiszen ők velünk jönnek kocsival. Seojoon viszi a gyerekeket, Soojint és Felixet, illetve mamát, hiszen kibérelt egy kisbuszt, külön erre, hogy mindenkit tudjon majd furikázni.

Egy utolsó pillantást vetettem magamra, miután egy mély levegőt vettem. Szépnek éreztem magam, annyira biztos voltam mindenben, mégis izgultam, ám ez szerintem alap egy ilyen helyzetben. Jobban mondva, izgatott voltam. Mégis... Megházasodok.

- Istenem, annyira gyönyörű vagy. – simított a vállamra anya, én pedig elmosolyodtam. – Jihye kiment Shin hölggyel. Én mondtam, hogy megvárlak, mert... Szerettem volna adni neked valamit. – igazította meg picit az egyik elálló tincsemet, miközben elérzékenyült mosollyal nézett rám. – Mielőtt apátok elment, hagyott valamit nektek. Azt mondta, hogy nem érdekli, hogy mi lesz a másodlagos nemetek, ha kell, akkor odaadjátok a párotoknak, de az élet úgy adta, hogy tökéletes ajándékot nézett számotokra. – vett elő egy kis ékszerdobozt, s kinyitva egy félhold alakú aranymedált vett ki belőle. Az állam leesett tőle. – Jihye nem tudja, hogy kitől van valójában, ezért tartotta meg. – pipiskedett kicsit, hogy a nyakamba tudja rakni. Miután összecsatolta, még végigsimított az arcomon. – Így ő is itt lesz veled.

- Köszönöm szépen. – mondtam meghatottan, s öleltem is magamhoz, ő pedig halkan elkuncogta magát.

- Ugyan, szívem. – rázta a fejét. – Ne köszönd meg. Viszont most induljunk, nehogy lekésd a saját esküvődet. – fenyített meg a mutatóujjával.

- Eszemben sincs. – nevettem, s egy nagy levegő után közösen indultunk a kocsihoz.

Szerencsére a nővérem magával vitte a fátylamat, ami azért jó, mert nekem teljesen kiment a fejemből a nagy kapkodás közepette, hogy odafigyeljek még erre is. Már nagyon vártam, hogy ott álljak az oltár előtt, de a legjobban Jungkookot akartam látni. Hiányzott a férfi közelsége, hiszen mégis vele töltöttem eddig minden egyes napot.

Az úton sok autó dudált nekünk, hogy ezzel is gratuláljanak, még ismeretlenként is. Kedves volt tőlük, s még el is mosolyodtam ezeken. Abszolút nem számítottam arra, hogy így fognak reagálni az idegenek, de határozottan jól esett. Anya és a nővérem az odaút közben a telefonokat fogadták a rokonoktól, hogy ők már ott vannak, s már beszéltek is az alfával. A legtöbbjük teljesen le volt döbbenve, s meg is kérdezték, hogy honnan szedtem össze egy ilyen férfit.

Hát igen, részegen lekaptam őt a barátaim bátorítására. Aztán pedig az élet ismét összehozott minket és az ő asszisztense lettem a kórházban.

Mikor megérkeztünk, kérnem kellett egy zsebkendőt, mert annyira izzadt a kezem az izgatottság miatt, hogy kénytelen voltam megtörölni. Még kaptam pár kedves szót, s Jungkook anyukája is idejött, hogy köszönjön nekem. A szája elé kapta a kezét, amikor meglátott, s csak meghatódva lépkedett közel hozzám.

- Milyen gyönyörű vagy, Jimin kedves! – ölelt magához. – Sosem gondoltam volna, hogy lehetsz még szebb, de tele vagy meglepetésekkel. – mondta kedves mosollyal, én pedig elpirultan hajtottam le a fejemet.

- Köszönöm szépen, anyuka. Egyébként szeretném bemutatni a családomat. Ő itt az én anyukám, ő pedig a nővérem. – mutattam meg őket, az alfa hölgy pedig csillogó szemekkel nézett rájuk.

- Már értem, családi örökség a szépség. – kuncogott. – Én vagyok Jungkook anyukája. A férjem éppen a fiúnkra figyel, nehogy ideosonjon és idő előtt meglássa Jimint. Csodálatos omegát, omegákat! – javította ki magát. – Nevelt. Gyönyörűek és egyszerűen lenyűgöznek.

- Ugyan. – legyintett anyu szerényen, de láttam rajta, hogy nagyon is jól esik neki a kedveskedés. – Az ön fia is egy igazi úriember. Levett a lábamról, amikor találkoztunk. – kuncogott. – De mi megyünk, rendben? – fordult felém, én pedig bólintottam egyet. – Csodás vagy. – mondta még utoljára, s még anyukától is kaptam egy dicséretet, majd belekarolt az én szülőmbe, hogy közösen menjenek el és üljenek le.

Valaki ekkor megkopogtatta a vállamat, én pedig azonnal megfordultam. Hatalmas mosoly mászott az ajkaimra, amikor megláttam, hogy ki is volt az, aki még nincs a jelenlévők között.

- Én... Húha. – nevette el magát. – Gyönyörű vagy. – mondta Yunho.

- Azért te se panaszkodhatsz. – mondtam. – Látom csak találtál magadnak öltönyt.

- Hát, valaki azt mondta, hogy elegánsan kell megjelennem. – ingatta a fejét.

- Okos lehet az illető. – bólogattam, ő pedig elmosolyodott.

- Az. Néha. De ez most nem lényeg... Tényleg... Bámulatosan szép vagy és... Nem tudom, hogy mit mondhatnék többet. – nevetett fel, én pedig közelebb léptem hozzá, s megöleltem.

- Köszönöm, hogy eljöttél. – mondtam, ő pedig összefonta karjait testem körül.

- Nem hagynám ki az esküvődet. – suttogta.

- Helyes. – bólintottam, majd elváltam tőle, amikor láttam, hogy a szervező int egyet, miszerint kezdődik a ceremónia.

- Készen állsz? – kérdezte a férfi, s segített, hogy a fátyol az arcomba lógjon. Bólintottam egyet, ő pedig a kezét nyújtotta felém, hogy belé tudjak karolni.

A zene elindult, az én szívem pedig majd' kiugrott a helyéről. Olyan marhaságok jártak a fejemben, hogy nem irritáló-e az illatom másoknak, hiszen nem szedtem be szagelnyomókat. Még az is megfordult a fejemben, hogy leállítok mindent, s elkérezkedek egy gyógyszertárba, hogy vehessek magamnak bogyókat, amivel talán kevésbé érzik magukat kellemetlenül mások. Hiszen Jungkook részéről nem voltak, csak alfák szinte. Egy-két barátja, akinek családja volt, s hozta magával az omegáját, esetleg béták voltak még jelen. Mi vegyesen voltunk ott. Viszont most látszott csak, hogy mennyire is nemes vérvonallal rendelkezik a férfi. Mégsem... Mégsem éreztem magam senkinek, hiszen, amikor kiléptünk a takarásból, s megláttam őt magam előtt, tudtam, hogy számítok.

Minden rossz gondolat kiszállt a fejemből, csakis a jók maradtak, ahogy igéző szemeibe néztem. A törődő alfa állt ott, a kedves férfi, az, aki mellett imádtam felkelni, s olykor még perceken át nézni nyugodt arcát. Akinek minden kis hülyesége ajándék volt, minden egyes érintése áldás, s a meleg tekintete, amivel rám tudott nézni... Nem tudtam volna már visszafordulni.

A terem gyönyörűen fel volt díszítve. A bútorok sötét fából voltak, fehér párnákkal, s azokon aranyozott levelek foglaltak helyet. Minden ilyen volt. Egy-két helyen láttam pár zöldet, de még az oszlopok is így néztek ki. Végigfutott a sötéten az arany, s egy-két hófehér szalag adott még nekik egy kis pluszt, kontrasztot, kiválást az unalmas egyhangúságból.

Minden annyira tökéletes volt. Olyan, amiről még álmodni se mertem eddig. Ám a legjobb az, amikor maga az élet mutatja meg azt az oldalát, ami sokkalta szebb az agy által teremtett utópiánál.

Jungkook mellkasa hevesen emelkedett, s le sem vette rólam a szemét. Végig tartottuk a szemkontaktust, amíg szépen lassan odaértem Yunhoval az oldalamon. S mikor megérkeztünk, a két alfa akkor nézett össze.

- Úgy adom át neked, hogyha meg mered bántani, akkor az lesz az utolsó cselekedeted az életedben. – mondta a férfi, de a végén őszintén elmosolyodott, akárcsak Jungkook.

- Sosem bántanám.

- Ajánlom is. – engedte el lassan a kezemet, s utoljára a szemeimbe nézett, majd egy kedves somolyt ejtett, s elsétált, hogy leülhessen Soojin és Felix mellé.

Jungkook figyelmét ezek után azonnal megkaptam, s óvatosan felemelte a fátylamat. Szinte csillogtak a szemei, amikor meglátott. Halkan odasúgta nekem, hogy mennyire gyönyörű vagyok, de ettől többet nem beszélt, hiszen elkezdődött a ceremónia.

Nem tudom, hogy mennyit beszélhetett a férfi, hiszen nekem nem tűnt fel az idő múlása. Mintha az a mámorító, sötét tekintet ezernyi csillogással magába nyelt volna, s nem akart volna ereszteni. Jungkook sokszor van elegánsan felöltözve, hiszen egy elég elit kórházban van, ám még sosem láttam öltönyben. Levett a lábamról a kinézete. Annyira jól állt neki az elegancia, mintha ő maga lenne a megtestesítője. A tökéletes jelképe a felsőbbrendűségnek, mégis most a legaljából választott maga mellé.

A férfi az eskü szövegét mondta el, s csupán egyetlen kérdés tett fel a végén, amire először Jungkooknak kellett válaszolni. Az alfa nem szakította meg a szemkontaktust, úgy mondta azt, amit már oly' régóta szerettem volna hallani;

- Igen, akarom. – szólalt meg mély hangján, amitől végigfutott a hátamon a hideg, mégis olyan melegség öntötte el a belsőmet, hogy majdnem izzadni is elkezdtem. A szívem hevesen dobogott, a fülemben hallottam az egyenletes, gyors ütemet, s képes lettem volna helyben elsírni magam akkor.

- És te, Park Jimin... – kezdett bele ismét a beszédbe, s csakugyan, mint az alfának, nekem is feltette a kérdést.

Akarva akaratlanul is eszembe jutottak az óvó szavak. Az, hogy miért csináljuk ezt az egészet, hogy mi az eredeti célunk, hogy mindez csak álca, csak átverés, egy szemfényvesztés. Mi csinálunk a nappalból éjszakát, vagy az emberekből vakot, hogy s hagyjuk őket tapogatózni az átejtés világában.

Yunho szavai visszhangoztak a fülemben, s feltettem magamnak a kérdést: Valóban képes lennék szenvedni csupán azért, mert szeretem őt? Fájdítani a szívemet egy olyan dolog miatt, amit nem csak másokkal, de magammal is igyekszek elhitetni? Tényleg önként belelépek egy olyan csapdába, annak ellenére, hogy mit tettek velem?

Egy mosolyt ejtettem.

- Igen, akarom. – mondtam ki.

- Ezennel a rám ruházott hatalomnál fogva, házastársakká nyilvánítalak titeket! Megcsókolhatod az omegát. — intett a férfi, Jungkook pedig nem is gondolkodott. Egyből óvatosan puháimra helyezte sajátját, s kezét felvezette a derekamon, míg az én kacsóim a mellkasán kötöttek ki.

A szerelem édesded, könnyed, egekbe szöktető kedves, finom kéz, mely orcát cirógat, ajkat csókol, szívet ölel, s melenget. A magabiztos biztonság, a szilárd jövő látszata. Látszat... Lehet ő durva, érdes tapintatú, kést tartó, torkot fojtogató, esőt idéző ördög cinkosa. Rideg, csúf, öntelt, bizonytalan, undorító és kiábrándító. Az otthonból, az oltalamból vált üldöző gyilkos, mely hontalanná tesz, mely eléri, hogy ne találd helyed, se országban, se világban. Hogy hol voltál te? Hibás vagy? Senki se lehet rossz, mert szerelmes. Senki sem lehet olyan rossz, s jó, mint ő. A tökéletes kontraszt, mely egy, s ugyanaz, mégis ellentéte önmagának. S ha menekülni próbálsz, csupán energiát pazarolsz.

Élvezd ki, amíg tőrbe csal, amíg kedves emlékeket kapsz tőle. Hagyd, hogy rabul ejtsen, hogy elkapjon hamarabb. Éld át a csodákat, melyeket tőle kapsz, s add neki egy részed, melyet honoráriumért kér érte.

S végül hagyd, hogy az, amit ő kapott, forró ajkain leheljen utoljára csókot. Hagyd, hogy meghaljon. Hogy a rossz mellett ott legyen a jó is. Utána menekülj, s küzdj azért, hogyha ismét elkap, újból csak egy részed haljon vele.

▫️➰➰➰▫️

Hello Sütikék! Nos, ismét járt a Jézuska!😋🎁♥️

A végé elég intenzív lett, de baromi büszke vagyok rá😖😩♥️

A kis párosunk végre egybekelt😌 Jimin minden bizonytalansága ellenére mondott igent, hiszen ő szerelmes Jungkookba. Viszont az alfa... Gyanús, gyanús🤔🤭 Na majd hátha a nászúton kiderül egy-két dolog😌

Azt elárulom, hogyha esetleg valaki azt hinné, hogy semmi nem lesz, most járunk a pontok felénél, tehát van még miért izgulni. És, hogy kicsit felcsigázzalak titeket, hamarosan megjelenik valaki Jimin múltjából.

Lehet tippelni, hogy ki lesz az🤭♥️♥️♥️

Ismét boldoooog karácsonyt🥰♥️♥️♥️

Hogy vagytok?😌♥️♥️♥️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook