Remegő kezekkel nyitottam ki az ajtót, majd mentem ki a többiekhez. Felix és Soojin a kanapén ültek, s egyből felpattantak, viszont Jungkook ott állt az ajtó előtt. Aggódott, éreztem a farkasán, s most illatát se tudta kontrollálni, ami miatt a másik omega nem is mert a közelébe menni, hiszen zavarta őt a felerősödött aloe vera. A férfire néztem, aki csak felvonta az egyik szemöldökét, majd óvatosan a csípőmre fogott. Az érintése meleg volt, jól esett.

- Na? Mi az eredmény? – kérdezte Felix a távolból, míg Soojin, mivel ő alfa, közelebb jött, hiszen rá nem volt hatással a doktor illata. Nem mondott semmit, csupán félve nézett a szemeimbe. Nagyot nyeltem, majd felmutattam a három tesztet. – Nem látom innen, basszus! – trappolt ide idegesen, s tépte ki a kezemből őket. Összeráncolt szemöldökkel nézte őket, én pedig hangosan mondtam ki az eredményt.

- Mind negatív. – erősítettem meg, s komolyan mondom, hogy sosem könnyebbültem meg ennyire, mint most. Ha terhes lettem volna, akkor azt se tudnám, mihez kezdhetnék.

- De akkor miért vannak arra utaló jeleid? – zavarodott össze Felix. – Soojin is azt érezte, hogy erősebb az illatod...

- Igen, ez igaz. – bólintott Jungkook, s hajába túrva gondolkodni kezdett. – Korábban bemegyünk a rendelőbe és megvizsgállak. – jelentette ki. – Van egy tippem, de nem akarok hirtelen mondani semmit. Inkább menjünk biztosra. – ejtett egy kedves mosolyt, viszont engem ez nagyon megijesztett.

- Jungkook, mi ez? Azt ne mond nekem, hogy rákosnak hiszel, mert akkor kiállok a vallásomból! – néztem rá nagy szemekkel, ő pedig elnevette magát.

- Dehogy, pici! – nyúlt a kezemért, s húzott közelebb, de én csak zavarodottan pillantottam a szemeibe. Mi olyan vicces ezen? Én komolyan kérdeztem! – Az nem így jelentkezik. Ne aggódj, semmi negatív dologhoz nincs köze. – adott a homlokomra egy csókot, én pedig hiába voltam kicsit mérges, mégis közelebb bújtam hozzá, s mellkasának döntöttem a fejem, hogy jobban érezhessem az illatát. – Itt maradok éjszakára, jó? – kérdezte, én pedig csak bólintottam egyet. Nem lenne ellenemre, az már biztos. Csak annyit akarok, hogy velem legyen, a közelembe és semmi többet.

Így is történt. Felix és Soojin, miután lenyugtattak, elmentek. Persze az omega a doktor lelkére kötötte, hogy mindenképp el kell mondanunk az eredményt, bármi is legyen az, hiszen a lehető leghamarabb át akarok esni ezen. Jungkook is gondolkodni kezdett ezen, szóval valami biztosan van, csak még nem tudjuk, hogy mi.

Egész éjszaka úgy bújtam az alfához, mintha az életem múlna rajta. Annyira érezni akartam őt, hogy csupán az is kínzás volt számomra, amiért nem feküdtünk le aznap éjjel. Ő hamar beadta a szunyát, én pedig bármennyire is próbáltam, egyszerűen nem tudtam elaludni. Nem volt heatem, az más, viszont mégis annyira kívántam őt, hogy komolyan elgondolkoztam azon, hogy felkelek, egy levesszedő kanalat a seggembe dugok, s utánakeresek az interneten, hogy kangörcsöm van-e, vagy mi a franc.

Végül mégis sikerült álomra hajtanom a fejem, igaz, csak nagyon későn, s koránt sem voltam olyan kipihent, mint az alfa. Viszont, ha menni kell, akkor menni kell. A munkának nem mondhatok nemet, a vizsgálatnak meg pláne nem. Már érdekelt, hogy mi a fene bajom van.

Kérdés sem volt, hogy Jungkook egyik felsőjét viseltem. A szekrényem felét az ő ruhái uralják, úgyhogy volt miből válogatnom. Nem a legcsinosabb darab – eleve borzalmasan nagy rám –, viszont a lényeg az volt, hogy érezzem az illatát, ezt pedig meg is kaptam. Nem is kérdezett semmit, csak furcsán nézett rám, majd legyintett egyet. Rám hagyta a dolgot. Mást nem tehetett volna, mert egy kész hisztit képes lettem volna neki letolni kora reggel, ha most megszól.

Előbb mentünk be, mint általában, hogy elkészüljünk, s meg tudjon vizsgálni engem. Nem mondom, hiába látott már annyiszor – szerintem lassan többször, mint anyám, amikor még pelenkás voltam –, attól még iszonyatosan zavarban voltam, főleg, hogy mintát is vett. Hát, amikor kijelentette, hogy ezzel szaladjak le a laborba, majdnem elsüllyedtem szégyenemben. Komolyan a saját nedvemmel futkározzak?

- Ezt nem gondolhatod komolyan. – húztam össze magam, s fontam össze mellkasom előtt a karjaimat. Az alfa csak sóhajtott egyet.

- De, komolyan gondolom. – nyújtotta felém az üvegcsét. – Nyomás, hogy hamarabb meglegyen az eredmény. Mond meg Dr. Kimnek, hogy sürgős és én küldtelek. – nyomta a kezembe, én pedig kelletlenül néztem az üveget. Még ezen át is érződött az illatom. – Jimin, tudom, hogy kellemetlen neked, de hidd el, ez itt teljesen normális. Meg egyébként is, ha babát várnál, akkor sokkal kellemetlenebb dolgok is lehetnének. Tegyük fel, hogy ismét jönnek az egyetemisták és pont arra az időpontra, amikor neked van vizsgálatod. Akkor nem csak előttem lennél kitárulkozva. – dőlt neki az asztalnak, s fonta össze mellkasa előtt izmos karjait. Egyik szemöldökét felhúzta, s úgy nézett le rám, míg én egy csíkot varázsoltam ajkaimból. Meggyőzött.

El is indultam, hogy leadjam a laborban Dr. Kimnek az üvegcsét, s közben végig duzzogtam. Sosem szerettem az ilyen vizsgálatokat, pedig volt már részem omegaként ilyenekben. Akkor voltam a legjobban zavarban, amikor az iskolával mentünk közösen, s egy öreg alfa nézett át minket mindenhol. Hát azt hittem, hogy menten elsüllyedek szégyenemben. Igen, természetes, viszont ez még nem jelenti azt, hogy örömmel járkálok ilyen helyekre.

A Jungkookkal való szeretkezés is más. Tőlem még a nyelve is járhat bennem, de nem adnék magamból másnak. Azt se szeretem, ha a felerősödött szagomat megérzik – márpedig most a szokottnál erősebb és hívogatóbb –, nemhogy ilyennel szaladgáljak át a kórházon.

Eltévedni nem tévedtem, hiszen adtam már le itt másoktól vett mintát, viszont Dr. Kimmel még nem volt szerencsém találkozni. Jungkook szerint nem idős orvos, vele egykorú lehet. Sokat nem segített ezzel, viszont miután kopogtam, s beengedtek, rájöttem, hogy nincs nehéz dolgom. Mindössze két nő volt ott, a többiek férfiak voltak, ráadásul idősek, kivéve egyet. Kétségkívül ő lehetett Dr. Kim.

Oda is lépdeltem hozzá, s megszólítottam.

- Elnézést, ön Dr. Kim, igaz? – kérdeztem az alfa orvostól, ő pedig megfordult, s lenézett rám. Elmosolyodott, majd bólintott.

- Miben segíthetek? – kérdezte, s maga mögé rejtve a kezeit kihúzta magát.

- Dr. Jeon küldött, azt mondta, hogy sürgős és jó lenne a lehető leghamarabb megtudni az eredményeket. – nyújtottam át neki az üvegcsét, ő pedig a kezébe fogta, s megnézte a ráragasztott matricát, amin valami kód volt, majd biccentett egyet.

- Rendben. – mosolygott, én pedig illedelmesen meghajoltam, majd el is hagytam a helyiséget.

Kicsit bátrabban mászkálok már a kórházban azóta az eset óta. Jungkook is már el mer engedni egyedül. Az viszont megnyugtat, hogy tudom, mindenképp utánam jön egy idő után, ha túl sokáig lennék oda. Erre már volt példa, s akkor inkább várt velem, minthogy magamra hagyjon. Olyan törődő tud lenni, hogy néha teljesen feledésbe merül az, hogy mi ketten valójában... Senkik nem vagyunk egymásnak.

Éppen akkor értem vissza, amikor elkezdődött a rendelés. A sok-sok omega már ott volt a váróban, s várták, hogy mikor szólítjuk őket. Természetesen nem érkezési sorrendben megyünk, rendszerezve van minden, ami szerintem nagyon is jó. Szerettem itt dolgozni, nem volt nehéz dolgom, kivéve eleinte. Akkor még szokatlan volt, s főként kellemetlen a doktorral való kapcsolatom miatt. De hogy pont vele hozott össze az élet. Azzal, akit lekaptam egy bulin, mindössze azért, hogy bizonyítsak a barátaimnak.

Utólag talán könnyű mondani, hogy megbántam sok dolgot, a tetteimet, az akkori döntéseimet, s lépéseimet. Viszont az életem lehet, hogy jobban alakult így, mintha mást választottam volna. Igaz, nincs lehetőségem arra, hogy megnézzem, mi történik akkor, ha a jobb helyett a balt választom, de nem is baj. Amíg egyenesen előre mehetek, s nem vissza a múltba, addig nincs miért azt mondanom, hogy bárcsak mindent másképp csinálhattam volna.

- Rendben, de értse meg kérem, hogy ezzel nem szabad játszani. – sóhajtott Jungkook. Sajnos nem mindig móka és kacagás a munkája, s néha olyan, mintha a falnak beszélne. Felírja a gyógyszereket, tanácsokat ad a terhes omegáknak, pár pedig rá se hederít ezekre, esetleg késik, s utána neki áll feljebb, amiért beengedtünk valakit előtte. Bár, ma még késővel nem volt problémánk. – Maga babát vár. Ilyenkor sokkal fontosabb az, hogy figyeljen magára. – ment a csaphoz, s mosta meg a kezét, hiába volt rajta gumikesztyű. Én csak csendben ültem ott, s bár erősen gondolkoztam azon, hogy befogom az orromat. A hölgynek iszonyatosan erős illata volt, ráadásul levendula, ami véleményem szerint egy elég durva illatnak számított. Nem édes volt, mint például az enyém, s ez még

- Doktor úr, szerintem nincs semmi baj. – mondta, én pedig csak megráztam a fejem. De, elég nagy baj van, szerintem.

- Figyeljen. – sóhajtott ismét a tisztavérű. – Szerintem nem kell orvosi diploma ahhoz, hogy megállapítsam, hogy alap dolog tisztálkodni, főleg terhesen. Az, hogy a baba milyen fertőzéseket kaphat el, ahhoz viszont lehet, hogy kell némi tudás és egy diploma a kézbe. – mondta, s szigorúan összeráncolta a szemöldökét. Ekkor viszont az ajkaimba kellett harapnom. Nem szeretem, ha ilyen velem, mégis olyan szexinek tartom, hogy a legszívesebben...

Jézusom, ismét rossz irányba terelődtek a gondolataim.

Fejemet megrázva észleltem azt, hogy az omega magából kikelve kezdett veszekedni a doktorral, aki viszont nagyon is jól kezelte ezt. Mindig is tiszteltem és csodáltam azt Jungkookban, hogy annyira vissza tudja fognia farkasát, hogy még nyoma sincs annak, hogy ideges. Nem erősítette fel az illatát, s vörös szemeivel sem éreztette az omegával, hogy veszélyben lenne, ha nem rendelkezne ekkora önuralommal.

- Rendben, akkor adjon ki mindent, átmegyek másik orvoshoz! – markolt bele a kikészített kéztörlőbe, majd olyan hirtelen mozdulattal letörölte magát, hiszen ultrahangra is jött, hogy az állam leesett. Azért már elég nagy pocakja volt. – Te ott! – mutatott rám, majd a nadrágját összegombolva, majd felhúzva a sliccét lépkedett felém.

- Kérem, nyugodjon meg. – próbált Jungkook úriemberhez méltó lépést tenni, de ez látszólag nem hatott. Nagyon megsértődött a drága lelke az igazság miatt.

- Hallgasson! – szólt rá az alfára. – Add ki az adataimat, most azonnal, én nem maradok tovább itt, ilyen semmirekellő orvosokkal. Még, hogy én igénytelen...! – fortyogott. – Mindenki magából indul ki, csak irigykedik, mert magának nincs omegája, aki szüljön egy kölyköt! Ha lenne, akkor tudná, hogy ez nem igénytelenség!

Jungkook látszólag nem akarta megbántani a nőt. Az erek kidagadtak a nyakán, s még a halántékán is. Iszonyatosan ideges volt, de tudtam, hogy ő nem nyitja ki a száját, hiszen nem akarta ettől is jobban felzaklatni őt. Viszont nekem nem állt szándékomban a kedveskedés, főleg, miután elkezdte verni az asztalomat, s ordibált velem. Teszek én arra, hogy kölykezni fog, velem így nem beszélhet, s a doktorral sem!

- Elnézést, de nem lehetne, hogy befogja? – kérdeztem. – Ne itt verje magát, kint is megvárhatja, amíg kiszedjük a rendszerből. Sőt, nem is kell itt lennie. Menjen már most és keressen egy másik kórházat, senki sem marasztalja a büdös seggét. – mondtam a képébe, az ő arca pedig egyre csak vörösödött.

- Mégis hogy mered...!

- Én csupán minden kertelés nélkül kimondtam az igazságot. Máshol se fogják ezt szó nélkül hagyni, örüljön neki, amiért a doktor nem küldte ki magát azzal, hogy nem hajlandó ilyen ápolatlan valakiket vizsgálni. Megjegyzem, jogosan tenné, ha többszöri figyelmeztetés után se volt képes szappant dugni a lyukába. – húztam ki magam, s szegtem fel a fejem. Tátva maradt a szája. – Tudja, szülés előtt még javasolni is szokták az összebújást és szerintem se lenne rossz egy romantikus este a tisztálkodószerekkel. – mosolyogtam, Jungkook pedig a háttérben majdnem elnevette magát. – Egyébként meg a doktor miatt ne aggódjon. – keltem fel, s támaszkodtam meg a karjaimon, úgy néztem rá. – Lenne lehetősége arra, hogy teherbe ejtsen egy omegát, csak néhányan ezt megfontoltan teszik, nem pedig ész nélkül dugnak ide-oda. – tartottam idegesítő somolyom, ő pedig ekkor pillantott le a kezeimre, majd hátra Jungkookra, aki leszedte magáról a kesztyűket, s kidobta.

Idegesen szusszantott egyet a nő, majd túrt szépen festett hajába, s igazította meg hatalmas szempilláit, amik egyre inkább lekonyulni látszottak.

Természetesen mindenkinek saját joga, mit csinál a testével. Viszont, ha arra van pénze, hogy ilyen-olyan macerákat tegyen magára, akkor igazán lehetne tekintettel a közelgő babájára is. Ráadásul a nőből áradt a cigaretta, s az ital szag is. Eddig nem éreztem, hiszen nem volt ilyen közel, viszont most, szemtől szemben, azért megcsapta az orromat. Ez abszolút nem figyel oda arra, hogy hamarosan szülni fog.

Azt hittem, hogy menten felrobban a csaj. Bármennyire próbálta mutatni, hogy nem sértettem meg őt eléggé, nem sikerült neki. Én pedig csak büszkén álltam ott.

- Ha nincs több, akkor kérem, hagyja el a kórház területét. A rendszerből még a következő páciens előtt kiszedem és mehet, ahova szeretne. Esetleg szüksége van kíséretre, vagy kitalál magától? – döntöttem oldalra a fejemet ártatlan mosollyal, mire dobbantott egyet, megfordult, majd a haját hátradobva kiviharzott.

Mihelyt csapódott az ajtó, azonnal a székembe estem, Jungkook pedig hosszú léptekkel jött erre, s maga felé fordított. Kissé félénken néztem rá, s mielőtt bármelyikünk megszólalhatott volna, ellöktem magam, hogy megölelhessem, viszont a lendületem akkora volt, hogy a térdeim koppantak a padlón, s a földön kötöttem ki. Az alfa, a hirtelen cselekedetem miatt fenékre ült. Mélyen szívtam be az illatát, s lehunytam a szemeimet. Lehet, hogy nem kellett volna ilyennek lennem, de egyszerűen felment bennem a pumpa.

- Minden rendben, pici? – kérdezte lágy hangján, s egy csókot adott a hajamba. Csupán egy kicsiny bólintással válaszoltam. – Akkor jó.

- Sajnálom. Tudom, hogy nem kellett volna így viselkednem. – motyogtam. – Én csak. – kaptam fel a fejemet, minek következtében belefejeltem Jungkook állába. A szám elé kaptam a kezem, s eleinte csak nagy szemekkel néztem rá, majd óvatosan értem arcához. – Baszki, ne haragudj. Nagyon fáj? Elharaptad a nyelved? – kérdeztem, miközben próbáltam bármiféle nyomot találni arra az esetre, ha megsebesítettem az alfát. De ő csak nevetve fogta le kutakodó mancsaimat.

- Pici, hé, kicsi. – nézett a szemeimbe. – Kaptam én már rosszabbat is. Nincs bajom, oké? – nyomott egy puszit az orrom hegyére, míg én csak szelíden bújtam vissza hozzá. Annyira... Szükségem volt rá, s nem értettem, hogy miért. Csak azt akartam, hogy velem legyen. – Valóban nem kellett volna felzaklatnod őt, még akkor sem, ha megérdemelte. De már mindegy. Szépen elmegy máshova, ahol nem fognak kesztyűs kézzel bánni vele és kész. Nincs értelme idegeskedni miatta. – csak bólintottam egyet. – Lenyugodtál? – suttogta.

- Azt hiszem. – sóhajtottam. Nem akartam felkelni, viszont a munka nem állhatott meg. Szerintem néhányan így is felkapták a fejüket a benti cirkuszra. Legalább tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna. – Hívom a következőt. – nyitottam ki a füzetet, hogy megnézzem, kinek van mostanra időpontja, viszont ekkor megéreztem az alfa mellkasát a hátamnak nyomódni, karjait átfonta a hasamnál, s fejét a nyakhajlatomba fúrva egy csókot adott rá. Azonnal megfeszültem, s éreztem, amint eláraszt a forróság.

- A nő tévedett. – suttogta. – Van egy omegám, aki szülhetne nekem. – mondta, nekem pedig még a lélegzetem is elállt. Teljesen elvörösödtem. Ennyire meg sosem voltam zavarban, s emiatt mocorogni is kezdtem lehajtott buksival.

- Aha, persze, hagyjál már. – motyogtam, s egyszer talán meg is akadtam a szavakban, s dadogtam. – N... Nem vagyok terhes tőled, Jungkook. Inkább... – néztem szét. – Indítsd be a szívót, borzalmas ez a tömény levendula. – köhögtem párat. – Megfulladok tőle. – mentem egyenest az ajtó felé, hogy behívjam a következő omegát, de még tisztán hallottam, ahogy az alfa jókedvűen nevet esetlenségemen, főleg, hogy meg az ajtót is magamra rántottam, ezzel majdnem lefejelve a falapot. Barom...

A munka ment tovább. Nem beszéltünk, nem is akartam beszélni vele, hiába vágyam az érintésére, mindenére. Most... Próbáltam előkeríteni a büszke énemet, ami eddig végig jelen volt, most mégis csak omega voltam. Csak a törődésre éhes luna.

Ebédszünet előtt voltunk, pont kiment az első adag utolsója, amikor egy kopogást kísérően benyitott valaki. Azonnal megismertem, hiszen Dr. Kim volt az. Mosolyogva, bátrabban lépett be, s fogott kezet Jungkookkal egy meghajlást követően. Egy papírt húzott elő, s adta oda a tisztavérűnek.

- Öregem, nem volt semmi, amit küldtél. – rázta a fejét mosolyogva. – Ritka az ilyen, utoljára egyetemen találkoztam vele, de ott is csak vizsgán és megemlítve volt kérdés formájában. – bólogatott elismerően. Azért nem sok omegánál jellemző ez. – mondta, én pedig csak összeráncoltam a szemöldökömet. Jungkook le sem vette a szemét az eredményeket mutató lapról, én pedig egyre inkább csak zavarodott voltam. Mégis mi a franc van? – Na, én viszont megyek... – nézett az órájára a férfi. – Ebédelek, amíg van rá lehetőség. Nektek is jó étvágyat és jó munkát a későbbiekben. – intett mosolyogva, s mihelyt kiment, sietős léptekkel az alfa mellé teremtem.

- Mi az? Valami baj van? – kérdeztem, s komolyan lassacskán a válogattam kifele a virágokat a temetésemre.

- Nem. Nincs semmi baj. Viszont jól sejtettem. – nézett rám mosolyogva, míg én csak idegesen szusszantottam egyet.

- És mi az? Mond már el, mert menten idegösszeroppanást kapok azért, mert csak húzod és...

- Nyugalom, harcicica. – nevetett, s telelt a saját asztalához. Leül a székébe, majd engem is az ölébe húzott. Próbáltam dühösen nézni rá, s legszívesebben összefontam volna a mellkasom előtt a karjaimat, jelezve, hogy ideges vagyok és sértett, amiért jót szórakozik az aggódásomon, ám ehelyett vállain pihentettem a mancsaimat. – Nincs semmi baj és terhes sem vagy. – mondta, én pedig bólintottam egyet, hiszen ezeket már hallottam. – Viszont... Ugyebár az omegáknál a heat közben van a legnagyobb esély a teherbeesésre. Ez mindenkinél így van, kivétel nélkül, de nagyon ritka, amikor maga a luna érett arra, és kész, hogy szülő lehessen. Ilyenkor sokkal több hormont termel a szervezet, teljességgel felkészíti a testet egy várandósságra, még akkor is, ha nem történt megtermékenyítés. – mondta szép lassan, hogy felfogjam a szavait. – Az illatod azért erősebb, mert a lunád hívogatja a farkasomat és ezért vágysz ennyire rám. – közölte velem a tényeket, én pedig nagyot nyeltem, s egy pillanatra el is pirultam. A lunám... Az egyik felem tényleg képes lenne mindent feladni, s odaadni Jungkooknak. Még gyereket is szülni neki?

- És most... Mihez kezdünk? – kérdeztem. – Mikor lesz ennek vége egyáltalán?

- A luna egy idő után elveszi az érdeklődését. Mondhatni beleun a folytonos várakozásba. – ingatta a fejét, míg én csak bólintottam egyet. – Szóval, ha valóban nem szeretnél babát, akkor jobb, ha elkerüljük a szexet, legalább is addig, amíg lenyugszol. Addig pedig megpróbáljuk más módon kielégíteni a lunádat.

- Mégpedig? – ráncoltam a szemöldökömet. Hogy lehetne? Meg ez egyáltalán... Ahj, ez a rohadt ribanc, nem hiszem el! Néha egy doboz tojásért is odaadnám valakinek, csak vigye.

- A társaságomra vágysz. – mondta, mire én, mint egy szélvédőre kihelyezett bábu, ismét bólintottam. – Úgyhogy elmegyünk randizni, hogy kicsit kettesben is lehessünk. – mosolygott, én pedig... Hirtelen szóhoz se jutottam. Csak néztem az alfa szemeibe, s próbáltam az ezer, s még egy kérdésemre választ kapni tekintetében. Igazából teljesítette a kívánságomat. Felelt. Egy nevet suttogott száraz ajkaival a sötétben;

Jeon Jungkook.

▫️➰➰➰▫️

Hello Sütikék! Na, nem kellett egy hetet várni🤣♥️

Hát, Jiminünknek nem lett pozitív a tesztje): De! Még lehet😌

Láttam a kommenteket, a ,,lázadásokat" is, hogy ne térjek el az omegaversetől, adjunk nekik egy jikookbabát. Valóban, többség mellette van, ami nagyon meglepett (de meg is nyugtatott, hogy nem csak én szeretem a pocakos omegákat :3). Nem rossz ötlet, hogy készítsek szavazást, miszerint ki szeretné és ki nem a babát. Viszont!!!

Mint már sokszor említettem, én előre írom a történetet. Ezt is, akárcsak a többit, már összeállítottam pontokban, hogy mi lesz a későbbiekben. A történet elején valóban az áll, hogy csak megemlítve lesz, de ez az elméletem már az első pár rész után megdőlt. Szerintem akkor először nyúltam bele egy, már előre megírt vázlatba. Viszont, ezt is úgy tettem, hogy tekintettel legyek mindenkire. Azokra is, akik szeretnék ezt és olyanokra is, akik teljesen ellene vannak😌

Spoilerezni nem szeretnék, de ne aggódjatok, azért vagyok, hogy mindenki igényeit igyekezzek kielégíteni😌♥️ Szóval itt most be is fogom, nehogy elmondjam, mi hogyan lesz XD De lehet találgatni persze😌 A teóriák csak jók🥰

Ide kérem a mellette voksolók győzelmi táncát💃🏽🕺🏻

Hogy vagytok kedveseim?🥰♥️♥️♥️ Remélem, hogy minden rendben van🥺 Hamarosan hétvége, akkor is jelentkezek egy résszel😌♥️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook