Fogalmam sincs, hogy mi történt velem. A napokban egyre hisztisebb voltam, főleg, ha az alfa nem volt a közelembe. Őszintén megrémisztett a saját viselkedésem, főleg, miután Felix is megjegyezte, hogy túl sokat nesztingelek. Nekem ez nem tűnt fel, hiszen ez egy berögzült dolog az omegáknál, de mihelyt kiejtette a száján a szavakat, én pedig a saját kis burkomból kibújva körülnéztem a lakásomban, rájöttem, hogy igaza van. Jungkook nálam lévő cuccai itt-ott kupacban hevertek. A nappaliban lévő kanapén, s a hálószobámban, ha pedig nem voltam ott, hanem a konyhában, akkor is viseltem öltözékének legalább egy darabját, hogy érezzem az illatát.

S ekkor jött el az a pillanat, amikor bepánikoltam, s iszonyatos félelem fogott el.

- Nem gondolod, hogy... – akarta mondani Felix, hátha ki tudja puhatolózni a választ, de én hevesen reagáltam erre. Soojin sem a telefonját nyomkodta, hanem aggódva nézett rám.

- Nem! – szóltam erélyesen. – Nem lehet. Biztosan nem. – ráztam a fejem, s úgy éreztem, hogy az őrület határára kerülök, majd annak vékony peremén járok táncot.

- Jó, akkor szerinted miért lehet az, hogy nesztingelsz, mint valami mániákus és, ha nincs itt Jungkook, akkor félénk vagy másokkal szemben. Yunhoval beszélgetni se tudnál, mert nem mertél! Rá vagy kattanva mindenféle aloe verás cuccra és olyan hisztit le tudsz vágni, hogy az már fenomenális! – csattant fel az omega. – Legalább egy tesztet vegyél...

- De Felix, lehetetlen... Nemrég volt heatem, ilyen gyorsan biztosan nem esek teherbe tőle. – túrtam idegesen a hajamba, s ösztönösen bújtam bele a kanapén kialakított ruhák tömkelegébe. A srác eltátotta a száját, majd rám mutatott. Eleinte nem értettem, de hamar leesett. Élő bizonyíték, hogy egyből nála keresem a biztonságot és a megnyugvást.

Csupán egy frusztrált sóhajt ejtettem.

- Én nem érzek változást. – szólalt meg Soojin. – Az illatod nem változott. Talán picit erősebb, ami zavaró ugyan, de el lehet tekinteni tőle. – ingatta a fejét, én pedig úgy éreztem, hogy az ideg gyomron vág.

- Mit csináljak? – nyögtem fel, s komolyan bármelyik pillanatban elsírhattam volna magam, annyira kiakasztott ez az egész. – Napokkal ezelőtt volt heatem és már aznap este berágtam rá, mert elkezdett beszélni a szervezővel és nem rám figyelt. A nővérek nézték őt, ami már a kezdetek óta így van, de olyan rosszul éreztem magam, hogy nem szóltam hozzá egész végig és az étvágyam is elment. Folyamatosan vágyom a közelségére és... – szívtam be élesen a levegőt a hajamba túrva, majd alsó ajkamat harapva.

Nem lehettem terhes, egyszerűen... Nem. Lehetetlen, hogy ilyen hamar legyenek ennek jelei. Hiába ragadtunk össze, bevettem a gyógyszereimet, minden egyes alkalomkor. Láznál a legnagyobb az esélye a teherbeesésnek, nyilván nem fogok erről megfeledkezni!

Nem találtam megoldás arra, hogy miért történt ez, miért ilyen hirtelen és gyorsan. Jungkooknak is éreznie kellene, ha babát várnék, hiszen egy sokkal erősebb kapocs alakul ki köztünk, mindezek mellett az illatom is megváltozik, amit Soojin alfaként nem szimatolt ki, csupán annyit, hogy erősebb lett a kókuszom.

Ha ez mégis így van, Jungkook ki fog akadni és teljesen érthető okból. Igaz, ő az omegaspecialista, de én minden egyes alkalommal bevettem a gyógyszereimet és biztosítottam is őt erről. Hiába kellünk hozzá, ő megbízott bennem és ha én most...

- Hányingerem van. – mondtam ki elhűlten, s már futottam is a mosdóba, hogy kiadjam a gyomrom tartalmát.

Arra se volt időm, hogy becsaptam magam mögött az ajtót. Mihelyt levágtam magam a padlóra, s térdeim koppantak egy nagyot, már nyúltam is az ülőkéért, hogy lehajtsam. Épphogy ezt megtettem, azonnal öklendezni is kezdtem, s kiadtam magamból mindent, amit ma ettem, s őszintén szólva, abban se vagyok biztos, hogy a tegnap esti nem volt-e közte.

Úgy éreztem, hogy megfulladok, a könnyeim automatikusan folyni kezdtek végig az arcomon. A testem lángolt, verejtékeztem, mégis úgy éreztem, hogy majd' megfagyok. Remegtem, s olyan erősen markoltam a vécécsészét, amennyire csak tudtam. Biztos voltam benne, hogy az ujjaim fehérré váltak ennyi idő alatt, ahogy szorítottam a tárgyat, viszont az akkori kínomat abban akartam levezetni. Hátha kicsit átvesz a fájdalmamból, s legurít rólam egy terhet.

Mikor végeztem, köhögni kezdtem, s kapkodni a levegőért. Szédültem, forgott velem a világ. Felix és Soojin azonnal odajöttek hozzám, s mindketten támogatni kezdtek. Persze, legalább öt percig még ott ültem a csempén, hogyha ismét kell, akkor ne legyen szükséges az, hogy átfutnom a lakást, s még időben ideérjek.

Borzalmasan éreztem magam, s mikor megpróbáltam felállni, meg se találtam az egyensúlyomat először. Soojin fogott meg, Felix pedig gyorsan előkészítette nekem a fogmosáshoz kellő dolgaimat, hiszen a szájízem rettentő volt, s mindenképp szabadulni akartam ettől, hiába tudtam, hogy nem tüntethetem el. Mégis reménykedtem abban, hogy az erős mentol valamennyire elnyomja.

Nehezen, de megmostam a fogaimat, s többször is kiöblítettem a számat. Nem lett sokkal jobb, de legalább a rossz mellett éreztem valami kevésbé szart is.

- Lemegyek és veszek neked egy tesztet. – jelentette ki Felix, én pedig nagy szemekkel néztem rá. A könnyeim ezúttal nem a kínlódás miatt mutatkoztak meg. Egyszerűen csak féltem az eredménytől.

Basszus, egész végig azon voltam, hogy húzzam a kapcsolatunkat, még a házasságba is belementem, hogy tovább tudhassam őt magam mellett. Én nem akartam, hogy... Hogy elhagyjon azért, mert... Én nem...

- Jimin? – hallottam meg a nevemet Soojin felől, s éreztem, ahogy a kezemért nyúl. – Inkább én megyek, te maradj itt vele. – kelt fel, Felix pedig egyből ide is jött, s szorosan megölelt.

Próbált megnyugtatni, hogy meglehet, hogy valójában nem is vagyok terhes, ez pedig csak egy átmeneti időszak, viszont már túl sok negatív gondolat volt ezzel kapcsolatban a fejemben ahhoz, hogy hinni tudjak neki, esetleg adni a szavaira. Túl sok volt a mellette lévő érv, mint ellene.

Nagyon féltem, tagadni sem tudtam volna, hogy mennyire. Ha anyáék ezt megtudják, nekem annyi, de Jungkooknak is, ha a későbbiekben elvállnak az útjaink.

- Felix, én ezt nem akartam, én... – néztem rá teljesen kétségbeesetten, ő pedig megrázta a fejét, s csitítgatni kezdett.

- Tudom, Jimin. De nem lesz semmi baj, rendben? Hívjam fel Jungkookot? Ő egy omegaspecialista, meg fogja érteni.

- Nem, Felix, ha pozitív lesz az eredmény, akkor nem fogja megérteni! – csattantam fel. – Nem terveztük ezt hosszú életűre, ez pedig egy tökéletes indok lesz neki, hogy azonnal lelépjen. Ha a szülein múlik, akkor követelni fogják tőle, hogy maradjon velem, de én ezt nem akarom. – állt be közénk a kínos csönd, amit ő tört meg.

- Én nem olyannak látom őt. Figyelj, furán fog hangozni, de te mondtad, hogy nem lesz hosszú a kapcsolatotok. Ennek ellenére elmentek a házasságig. Egyre messzebb és messzebb mentek. Felhívom őt és beszélek vele. – kelt fel, s hiába nyúltam utána, nem voltam elég gyors. Az előbbi kis performációm a mosdóban túlságosan legyengített, emiatt pedig lelassultam.

- Kérlek, ne tedd...

- De, Jimin, fel fogom hívni őt. – vette a kezébe a telefonomat. – Egy ilyen gyorsteszt sosem biztos. Inkább vizsgáljon ki egy szakember. – emelte a füléhez a telefont, amikor megtalálta a kontaktot, s el is kezdett beszélni az alfával, míg én csak lehajtottam a fejem, s az ölemben lévő kezeimmel az egyik ruhadarab ujját kezdtem birizgálni.

Nagyon izgultam amiatt, hogy Jungkook ide fog jönni. Felix nem mondott neki semmi konkrétumot, csak annyit, hogy jöjjön el, s lehetőleg siessen. Még a kanapén ülve is hallottam, ahogy az alfa faggatja őt, hogy baj van-e, de ő nem válaszolt. Valahol jól esett az aggódása, viszont hatalmas félsz volt bennem. Ha ő ide fog jönni, s kiderül az eredmény...

Az idő mintha felgyorsult volna. A csengőm megszólalt, az omega pedig be is engedte a tisztavérűt, aki heves léptekkel jött ide, s elém guggolva fogott a kezemre. Próbálta elcsípni a tekintetemet, de én ezt nem engedtem. Féltem most szemkontaktust létesíteni vele.

- Jimin? Mi a baj? Pici? – kérdezgetett, de én nem válaszoltam. Mégis mit mondhatnék neki? Hol kezdhetném el? Sajnálom? Mondjam ezt? Semmiben nem segítene, nem javulna a jelenlegi helyzetünk tőle. Hallottam, hogy az ajtó ismét csukódik. Nem éreztem Soojin jellegzetes narancsos illatát, de a csokoládé Felix is eltűnni látszott. Kettesben hagyott minket. – Hallod, mi a baj? – szólt hozzám sokkal lágyabban, s megkísérelte azt, hogy az államhoz nyúlva megemeli a fejemet, hogy ránézzek. Ám én elrántottam a buksimat, s szipogtam egyet. – Mi történt? Én csináltam valami rosszat? Bántott valaki, vagy...

- Sajnálom... – suttogtam megtörten. Igen. Sajnálom. A szó, ami nem segít, nem old meg semmit, csupán szánalomért kiált, enyhébb büntetésért. – Sajnálom, én nem akartam...

- Jimin, mi a francról beszélsz? – kérdezett rá, s bár szóhasználata miatt azt hinné az ember, hogy volt egy kis hevesség a hangjában, valójában ugyan úgy, nyugodtan szólt hozzám. Kedvesen fogta a kezeimet, s próbált úgy-úgy közelebb jönni hozzám, hogy végre a szemeimbe tudjon nézni. – Kicsim, mi a baj? Mit sajnálsz? Mi történt? Kérlek, mondd el, mert így nem tudok segíteni neked, bármennyire is szeretnék. – győzködött. – Beszéljük meg, jó? Ígérem, hogy nem szólok bele, mondd, ahogy akarod, amilyen sorrendben szeretnéd. – simított óvatosan az arcomra, mintha egy vad lennék, aki minden kis mozzanattól elfuthatna. Egy gyámoltalan őzgida. Én pedig hiába éreztem azt, amit, mégis bújtam érintésébe, de tekintetemet még mindig nem emeltem fel.

- Én... Szóval mostanság fura voltam. – kezdtem bele nagyon nehezen, s szipogtam is egyet. Jungkook egy pillanatra sem engedte el a kezemet, végig sajátjai között tartotta az övéhez képest kicsi mancsomat. Hallgatott. Figyelmes volt, nem szólt bele, nem sürgetett. Hagyta, hogy a saját tempómban mondjam el a történéseket, s ez a háborgó lelkemet, s a csatázó érzelmeimet fegyverszünetre késztette. – Sokszor hisztiztem. Aztán mostanság elkezdtem nesztingelni. – nyeltem egy nagyot, s biccentettem az engem körülölelő ruhadarabokra, ami mind az alfáé volt. – Soojin azt mondta, hogy erősebb lett az illatom és... Nem tudom, érted? Mindig odafigyeltem a fogamzásgátló folyamatos szedésére, egyetlen alkalmat se hagytam ki és... – akartam kihúzni a kezeimet az övéiből, hogy eltakarhassam az arcomat, mielőtt előtte kezdek el sírni, viszont ő nem engedte ezt. Kihasználva az alkalmat térdelt fel mellém, s közelebb húzva magához megölelt.

- És? – kérdezett vissza, ami a könnyeimet is belém fojtotta. Nagyon kellett koncentrálnom a szavaira, hiszen a szívem olyan hevesen vert, olyan hangosan, hogy aligha hallottam mást. – És mi van akkor? – nem volt dühös. Hangja teljesen nyugodt volt. – Csináltál már tesztet? – kérdezte, én pedig megráztam a fejem. – Akkor még ne aggódj miatta. Lehet, hogy valami más van a háttérben. – húzódik el, de csak annyira, hogy végre a szemeimbe tudjon nézni. Igaz, az arcom két keze között van, de elérte, amit akart. Tekintetében nem látok megvetést, dühöt, s egyéb rosszat. Olyan nyugalmat áraszt az egész valója, hogy már nem is kezelem olyan hisztérikusan a dolgokat, mint előtte.

- Hánytam is. – motyogtam, ő pedig elmosolyodott.

- Semmi baj. Megoldunk mindent, rendben? – adott egy csókot a homlokomra, én pedig nagy szemekkel néztem rá.

- Ilyenkor úgy össze tudsz zavarni. – suttogtam, mire szemöldökei picit megrándultak.

- Mármint? – akarta kérdezni, viszont ekkor nyílt az ajtó, s beléptek rajta a barátaim. Soojin kezében ott volt egy kis fekete szatyor. Arca kipirult volt, biztosan sietett vissza a tesztekkel.

Automatikusan szorítottam meg Jungkook kezét, ő pedig egy biztató mosollyal nézett rám.

Nem akartam ezt, rettegtem, hogy mi lesz. Viszont innen nem volt visszaút. Meg kellett tudnunk az eredményt, hiszen a következő lépésünket az alapján tesszük meg. Ha nem vagyok terhes, akkor ténylegesen egy átmeneti korszakban vagyok, aminek hamarosan vége lesz – legalább is remélem –, ha pedig mégis... Akkor nem tudom.

Az alfa rendes volt velem, már-már zavarosan kedves és megértő. Nem volt dühös, pedig megtehette volna, hiszen mindenki, aki a fajtájába tartozik, forrófejű. Ez egy tulajdonságuk, ami mindenkire igaz. Lehet, hogy azért ilyen nyugodt, mert ő egy specialista, s úgyis tudja, mi a teendő nem kívánt terhesség esetén? Vagy... Valami más áll a háttérben?

Végül nagy levegőt véve, de felkeltem a kanapéról. Félve vettem a kezembe a Soojin által hozott dolgokat, majd néztem bele. Valóban tesztek voltak benne, méghozzá három. Gondolom mindenből vett, amit kapni lehetett jelenleg a gyógyszertárban.

A mosdó felé vettem az irányt, de még az ajtóból visszanéztem a többiekre. Mindannyian... Annyi szeretettel a szemükben pillantottak rám, hogy abból elég erőt kaptam ahhoz, hogy belépjek, s magamra zárjam az ajtót.

A kezem remegett, amikor a csomagolást bontottam, viszont csak megadta magát mind egy idő után. Mindnek pontosan elolvastam az utasítását. Nyilván, volt olyan, ami nagyon hamar mutatja az eredményt, viszont az sem 100%-ig biztos eredmény. Viszont az utolsó, aminek több idő kell, már kicsit okosabbnak tűnt.

Mindnél elvégeztem azt, amit kell, s vissza is raktam őket a dobozkájukba. Várni fogok egészen addig, amíg a leghosszabb időtartam is lejár. Addig pedig bent kuksolok a fürdőben, magamra csukott ajtóval, s gondolkozok.

Nem akartam ismét pánikba esni. Viszont Jungkook reakciója erre az egészre... Egyszerűen nem értettem őt. Nem akadt ki, szót sem ejtett arról, hogyha mégis babát várok, akkor elvetessük. Lehet, hogy a teszteredmény kiderülésére vár, s aztán dönt, majd önti a nyakamba a problémákat. Számítok erre, viszont... Mélyen mégis reménykedek az ellenkezőjében.

A telefonom, amit magammal vittem, hogy tudjam mérni az időt, jelzett. Mind kész van. Viszont én csak ültem ott, s bámultam. Meredten néztem a teszteket, amik a kis dobozkájukban voltak. Még perceken keresztül csak próbáltam elég erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy felkeljek innen, s megnézzem őket.

Kopogást hallottam kintről, mire az ajtó felé fordítottam a tekintetemet.

- Jimin, minden rendben? – kérdezte Felix.

- Igen. Mindjárt kimegyek, csak megnézem az eredményeket. – kapartam fel magam a földről, s remegő kezekkel vettem a fel az elsőt, s már éppen kibontottam volna, mikor ismét megszólalt valaki.

- Jimin... – hallottam az ajtó túloldaláról Jungkookot, mire a szívem nagyot dobbant. – Bármi is lesz... Ne aggódj, rendben? Nem lesz semmi baj. Én itt vagyok.

Nagy adag levegőt szívtam be. Annyira, hogy a mellkasomon a felső megfeszült. Bár nem láthatta senki, de bólintottam egyet, majd lehunytam a szemeimet. Azokat csukva tartva nyitottam ki az összeset, s pakoltam le egymás mellé a mosógépre. Az, amit Jungkook mondott, jól esett, viszont az utolsó, csupán három szavas mondata volt az, ami minden rossz gondolatomat elűzte abban a pillanatban. Itt volt velem. Bármi is lesz... Ő itt van.

Háromig számoltam el magamban. Nem akartam tovább húzni, felesleges volt tovább enni az ideget. Kinyitottam a szemeimet, s egyből a tesztekre pillantottam, ahol szembesültem is az egyöntetű eredményekkel.

▫️➰➰➰▫️

Hello Sütikék! Itt is vagyok az új résszel!🥰♥️♥️♥️ Nagyon egy köcsög vagyok, tudom, mondani se kell😂♥️♥️♥️ De a kövi részben kiderül minden, esküszöm🥰

Mit gondoltok? Mi lesz az eredmény?😬 Jimin nagyon fél tőle, van rá oka? Vagy Jungkook valóban akarja a babát?🥺

Nagyon szépen köszönöm a 31k megtekintést😍😍😍 Nagyon hálás vagyok nektek!♥️♥️♥️

Hogy vagytok?♥️♥️♥️♥️♥️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook