Úgy éreztem, hogy nem voltam elég részeg. Amit mondott, még úgy is eljutott a tudatomig, hogy a járás is nehezemre esett. Mégis amit kiejtett a száján, egész éjszakára a gondolataim közé fúrta magát, s nem hagyott nyugodni. Márpedig nem ártott volna az alvás, egy kis pihenés, mert így még azzal is küzdhettem, hogy majd' szétment a fejem. Másképp legalább átaludtam volna a fájdalom egy részét. Egyedül a heatemnél vagyok képtelen eltekinteni erről, mert akkor az egész testem lángol, s mindenem fáj.

Nem is tudom, hogy hány óra lehetett, amikor sikerült álomra hajtanom a fejem. Jungkook már békésen szuszogott mellettem, s a nap is pirkadni látszott. Ez volt az utolsó emlékem. S mikor felkeltem, a sötétítők el voltak húzva, az alfa pedig nem volt mellettem. A digitális órára néztem. Dél múlt pár perccel. Legalább tényleg sikerült pihennem, viszont az tény, hogy a fejem ugyanúgy fájt.

Pár perc múlva vettem rá magam arra, hogy lemenjek. Azért örültem, amiért Jungkook tisztességes maradt, s nem használta ki azt, hogy csap részeg vagyok, ő pedig jól szórakozzon, hiszen még annyira se tudnék ellenkezni, mint józanon. Bár tény, sokkal makacsabb vagyok. Hiszen azt is alig engedtem meg, hogy hazahozzon.

- Hogy érzed magad? – kérdezte, amikor lemásztam az emeletről. A nappaliban ült a kanapén, s sok-sok papírt nézett át éppen. Gondolom a páciensek adatai, s kiszelektálja azokat, akik már nem hozzánk járnak. Hirtelen lefagytam, s csupán egy nagyot nyeltem. – Ne ingerelj... Érzem rajtad, hogy ideges vagy. – pillantott végre rám.

A korlátra fogtam, s mikor láttam, hogy a férfi felkel, majd hosszú lábaival elindul felém, meg is szorítottam a fémet. Sosem izgultam mellette, viszont most olyan hevesen vert a szívem, hogy azt hittem, hogy kiugrik a helyéről. Mikor elém ért, csupán csak megfeszültem, felnéztem rá, tartottam vele a szemkontaktust, viszont nem hátráltam. Az nem én vagyok. Jungkook egyik kezét az enyémre tette, míg a másikat a csípőmre simította, úgy húzott közelebb magához. A hirtelen mozdulat miatt elvesztettem az egyensúlyom, így egyenes mellkasának estem, hiába próbáltam ezt megakadályozni a karommal, mellyel a végén csak a doktor mellére sikerült felsimítanom.

- Jungkook, a tegnapival kap... – akartam mondani, de belém fojtotta a szót azzal, hogy lágyan megcsókolt. Szinte megremegtem, amikor éreztem puha ajkait sajátjaimon. Meg akartam vele beszélni mindent. A házasságot, hogy amit tegnap mondtam az... Ezért is markoltam meg a felsőjét, s húzódtam el kissé, hogy legyen esélyem valamiféle kommunikációra. – A házasság...

- Fogd be... – morogta az alfa, s ismét megcsókolt. Ellökhettem volna, viszont a belőle áradó feromonok, az eszemet vették, s a kezemet egyszerűen vezettem fel a tarkójához. Az aloe vera az orromba kúszott, s úgy éreztem, hogyha ezt nem fejezzük be most, akkor nem fogunk tudni leállni csupán a csóknál. Ismertem már annyira őt is, s magamat is, hogy tisztába legyek ezzel. S ekkor az alfa eltávolodott egy cuppanással tőlem. Szemei vörösek voltak, s a tekintet, amivel engem nézett, levett a lábamról. A farkasa szólt belőle, az, aki uralkodik felette, s akinek örömmel hajtok fejet, bármi legyen is. – Tudsz mondani egy jó indokot, amiért most ne tegyelek magamévá? – kérdezte mély hangján, s egyik szemöldökét fel is vonta.

Nagyot nyeltem, s szaggatottan fújtam ki a bennem rekedt levegőt. Itt volt a lehetőség arra, hogy leállítsam, hiszen voltam elég ravasz ahhoz, hogy kitaláljak valamit. Minden kéznél volt, csupán egyetlen mondat kellett, s tudtam, hogy itt hagyna, hiszen Jungkook nem olyan, aki olyannyira erőltetne valamit. Tekintettel van rám, a véleményemre, a dolgokhoz való hozzáállásomra. Itt nem csupán én hajtok fejet a másiknak. Az ő farkasa is térdre ereszkedett a lunám előtt, még akkor is, ha ezt nem vettem észre.

- Nem. Nem tudok. – válaszoltam halkan, hiszen úgyis hallja a némaság zajában, s tegnap óta most először láttam megjelenni az arcán a mosolyát, az is csupán egy huncut, mégis győztes vigyor volt.

Nem volt értelme tovább húznom a dolgokat. Biztos voltam magamban, az érzéseimben. A kapocs, amit a csomó kialakított köztünk, már eltűnt, semlegessé foszlott. Mégis úgy vonzott magához a férfi, s az érzéseim iránta nem lettek gyengébbek. Én voltam végig, aki irányított, nem pedig a lunám. Hiszen míg ő beleszeretett a farkasba, addig én Jungkookba. Így már nem volt semmi akadálya annak, hogy ismét összeforrjunk. Úgy éreztem, mindenre fény derült. Szerelmes voltam, s nem tudtam eldönteni, hogy ez jót jelent, vagy sem.

Lihegve feküdtem Jungkook mellett az ágyban, s próbáltam a lehető legkevesebb mozgást végezni, hiszen a csomózás mellett az nem olyan kellemes folyamat. Kénytelen volt megcsomózni, hiszen – még sosem történ ilyen – idő közben a heatem is jelentkezett. Egyik pillanatról a másikra vert le a víz, s jöttek rám olyan szintű fájások, hogy azt hittem, majd' belepusztulok. Viszont hatalmas szerencsém volt, hogy az alfa mellettem volt, s az is, hogy pont arra készültünk.

Az alfa picit közelebb húzódott, s egyenest a hátamnak simult, miközben lágyan vezette végig ujjbegyeit a karomon, majd a vállamra fogott. A nyakhajlatomba fúrta a fejét, s a bőrömre nyomott egy finom csókot.

- Még mindig eszméletlenül forró vagy, de ez csak utóhatás. – mondta mély hangján, én pedig óvatosan bólintottam egyet. – Volt valami baj, amiért ennyire kerültél? – kérdezett rá, nekem pedig a csukott szemeim hirtelen pattantak ki. Nem mondhatom az igazat! Muszáj terelnem...

- Egyébként akartam mondani, csak nem hagytad. – köszörültem meg a torkomat, ő pedig hümmögött egyet, ezzel jelezve, hogy figyel rám. – A házasság... Az már sok lenne. Részeg voltam, én...

- Elveszlek. – vágott ismét közbe. – Lehet, hogy te ittál, de én nem. Teljesen józanon mondtam, hogy házasodjunk össze.

- De Jungkook, ez már nagyon sok lenne. Értem én, hogy tökéletesen át akarod vágni a szülőket, de láttad, hogy nekem a nővérem milyen bizalmat- Ah! – nyögtem fel, amikor egy hirtelen mozdulatot tettem, s a knot miatt elkezdett fájni a hátsóm. A férfi egyből a csípőmhöz kapott, s még a fejét is felemelte.

- Óvatosan, pici. – szólt rám rosszallóan, de csak egy puszit nyomott a vállamra a végén. – Figyelj, csináljuk meg, jó? Bármit kérhetsz tőlem, tényleg, bármit, ha belemész ebbe.

- Ennyire fontos neked ez az egész...? – suttogtam.

- Kérlek, Jimin... Bármit kérhetsz, bármikor, tényleg. Kérlek, pici... – bújt a nyakamba, én pedig elhúztam a számat. Most nem látja az arcom, nem tudja, hogy mennyire is fáj, hogy erre kér, s valójában nem is gondolja komolyan. Megéri ez nekem?

- Rendben. – sóhajtottam. – De anyud ne élje bele magát ennyire. Imádom őt, de ha már házasság és akármennyire lesz megrendezett, legalább had legyen olyan, amilyet én is akarok. – forgattam szemet. – Úgyse lesz több ilyen az életemben... – motyogtam, mire meghallottam az alfát kuncogni mögöttem.

- Akkor miután lement a csomóm, akár el is kezdhetjük szervezni. Mit szólsz? – simogatta a hasamat, ami libabőröket váltott ki belőlem, s csupán egy bólintással adtam választ a kérdésére.

Nem is történt másképp. Egész délután mást se csináltuk, csak az esküvőnket szerveztük. Azt a temérdek tortát, amit Jungkook anyukája küldött, mindet átnéztük, s úgy döntöttünk egynél. A férfi a csokoládét szereti, de a csokitortát nem, s mivel ezzel én is így vagyok, így az, s annak társai szóba se jöhettek. Legalább csökkent a listán szereplő sütemények száma.

Végül pedig valami édes, ugyanakkor savanykás íznél döntöttünk. A marcipán eleve baromi édes lesz, nem kellett még az a plusz cukorbomba. Lehet, hogy másoknak bejönne, de az biztos, hogy se Jungkook, sem pedig én nem ennénk a saját esküvői tortánkból.

Nem akartuk a tipikus, ilyenkor szereplő rózsákat. S mivel a nyár vége egyre csak közeledett, már biztosak voltunk benne, hogy nem találunk ebben az évszakban időpontot. Ezért az egészet úgy akarjuk megszervezni, hogy az uralkodó szín a fehér mellett az arany legyen, ami inkább vonatkozik az őszre. A virágokról egyenlőre nem döntöttünk, csupán azt akarjuk, hogy díszítőelemek legyenek a besárgult, avagy aranyozott levelek.

Megnéztük a szervezők weboldalát is, s bár ott eltérő véleménnyel voltunk, hogy kit válasszunk, végül Jungkook engedett nekem, s megmaradtunk az olcsóbbnál. Szerintem neki a munkája is szebb volt, s legalább nem fizetnénk horrorárakat. Igaz, egyikünk sem akar túlzottan nagy valamit szervezni, legalább is ez volt a cél, viszont ismertük a Jeon szülőket. Még a legtávolabbi rokonnak is látnia kellett, ahogy a doktor végre megházasodik. Ugyanakkor arra is rájöttünk, hogy Jungkooknak sok barátja van, akik biztosan megsértődnének, ha nem hívná el őket. Hiába az egész egy játék, mégis ez az első házasság mindkettőnk részéről.

- Ki fog az oltárhoz kísérni téged? – kérdezett rá a férfi, miközben a laptopján éppen a szervezővel beszélgetett. A kérdésére megfeszültem. Erre... Talán sosem gondoltam eddig. Ő is érezhette, hogy nem éppen kellemes témába nyúlt bele, hiszen hirtelen felkapta a fejét, s aggódóan nézett rám. Csak egy kínos mosolyt ejtettem.

- Nem tudom. – rántottam vállat. – Majd megkérek valakit. Vannak olyanok, akik megérdemlik, hogy elkísérjenek oda. – ingattam a fejem somolyogva, s ekkor megéreztem az alfa egyik mancsát a térdemen. Ránéztem. Látszott rajta, hogy nem hisz nekem, hogy tudja, hogy most rosszul érzem magam kicsit. Sosem kérdezett rá, hogy mi történt, de sejthette. Igazából, ha érdeklődött volna se tudnék normális választ adni. Arra én sem jöttem rá. Elment, elhagyott minket, s ennyi.

- A nő azt írta, hogy a héten eljönne, hogy találkozzon velünk. – terelte a témát, amiért most nem lehetek elég hálás neki. Nem akartam ezt feszegetni. Majd valahogy megoldom ezt. Azért vannak olyan alfák, akiket szívesen megkérnék erre, s van is valaki a fejemben jelenleg, akitől alkalmasabbat erre a posztra hirtelen nem is találnék. Vagy csak nagyon nehezen.

- Rendben. – biccentettem. – És mikor legyen?

- Nem tudom... Anya is át akar nézni valamikor, szóval ne akkor, mert még a végén minden úgy lesz, ahogy ő akarja. – nevetett, nekem pedig egyet kellett értenem ezzel. Mint mondtam, édes a nő, de nem igazán hagyja érvényesülni az embereket maga mellett. – Mit szólsz a csütörtökhöz? – pillantott rám, s picit feljebb vezette a kezét, egyenest a combomra, amit kicsit meg is szorított.

- Nekem tökéletes. – döntöttem fejemet a vállára, s néztem onnan, ahogy a nővel beszélget. Viszont ehhez le kellett vennie a kezét a lábamról, hogy gyorsabban menjen neki az írás. Kicsit sértődötten kezeltem a szituációt, s bosszúból fel is keltem, hogy a konyhában tevékenykedjek kicsit.

Mivel én ma nem ettem olyan sokat, s másnaposan főzni se volt kedvem, ugyanakkor az alfára nem bíznék olyan dolgokat, mint a konyhában való tevékenykedés, s azon belül a kotyvasztás, ezért rendeltünk magunknak élelmet. Viszont a mosogatást még nem végeztük el. Ez pedig pont kapóra jött, hogy kihisztizzem magam. Nem tudom, hogy mi ütött belém, hogy miért kaptam fel a vizet azon, amiért a férfi nem velem törődik, de minden bizonnyal azért lehetett, mert még friss a kapocs, s ilyenkor sokkal nagyobb szükségem van arra, hogy velem foglalkozzon.

Éppen egy tányért mostam el, amikor hallottam, hogy bejön a helyiségbe. Az illatát is erősebben éreztem, így tudtam, hogy elég közel van, ezt pedig az is alátámasztotta, hogy karjaival óvatosan átölelt, állát pedig a vállamon támasztotta meg.

- Akadályozol a munkámban. – motyogtam morcosan, de őt ez nem érdekelte, csak közelebb bújt hozzám. – Komolyan mondtam. Figyelmeztetlek, mocskos a gumikesztyűm és simán a képedbe törlöm a rajta maradt szószt! – mocorogtam, de ő csak nem engedett.

- Édes, amikor ilyen vagy és fel is tudsz tüzelni vele. – hallottam hangján, ahogy fülig ér a szája. – Csak az esküvőnket szerveztem, direkt siettem, hogy aztán együtt legyünk. – próbált puhítani.

- Jó, még valami? – kérdeztem rá úgy, mintha nem is érdekelne, s fejtettem le magamról a karjait. Ő viszont csak a csuklómra fogott, s rántott rajtam egyet, de úgy, hogy meg is pördültem. Egyből a pultnak nyomott, s csak fölényes vigyorát láttam magam előtt.

- Hisztis vagy, bébi. – jelentette ki.

- Hisztis a fenéket! Hagyj már. – próbálkoztam meg valamiféle szabadulásszerűvel, viszont ő könnyedén akadályozott meg benne. – Ez nem ér! – csattantam fel, mert ő nagyon is jól szórakozott azon, hogy esélytelenül igyekszek kimászni közte, s a pult közül.

- Mi nem ér? – kérdezett rá.

- Te alfa vagy, sokkal erősebb és... Ahj, nem is tudod, hogyan kell a konyhában mozogni, szóval engedj el, hogy végezni tudjam a munkámat! – kerestem a szánalmasabbnál szánalmasabb kifogásokat. Tényleg fogalmam sincs, hogy mi üthetett belém, mi lehetett ez a hirtelen hangulatváltozás nálam, de semmi másra nem tudtam fogni, csak a pár órával ezelőtti heatemre.

- Gondolod, hogy nem tudok a konyhában mozogni? – ráncolta a szemöldökét, én pedig határozottan bólintottam egyet. Az alfa a tekintetét a plafonra emelte, majd hümmögött egyet. – Akkor teszteljük. Úgysem csináltam még a konyhapulton. – nézett ismét rám egy hatalmas mosollyal, én pedig hirtelen magamhoz se tértem, mikor ő egyszerűen felkapott, s felültetett a márványpultra.

- Mi? Komolyan? – próbáltam észhez térni, amíg ő leszedte rólam a gumikesztyűket. Csak bólintott egyet. – De ma már szexeltünk, Jungkook...

- Ettől függetlenül én fel vagyok izgulva és mellékesen hozzátenném, hogy két hétig nem voltál hajlandó semmi komolyba belemenni, szóval készülj, bébi, mert eljött az én időm. – villantotta meg vörös szemeit, az én testem pedig azonnal reagált rá, s a farkasa vonyítására a lunám örömmel válaszolt.

▫️➰➰➰▫️

Hello Sütikék! Itt is az új rész és... Basszus, akkora szívás volt, mert teljesen el kellett térnem az eredeti tervtől🤣 Szerintem rá lehetett jönni, hogy mi következett volna, khm 🔞, de kedves édesanyám úgy gondolta, hogy ő beül a szobámba és na.. Pont rálát a monitoromra. Aztán pedig édesapám is csatlakozott a szobalakók egyesületéhez, szóval bele se mertem kezdeniXD Még a végén elküldenének valami paphoz🤣

De be lesz pótolva😌

Na csak lesz házasság, ajaj... De mi lehet az, amit Jimin a későbbiekben kérni fog? Egyáltalán kell majd kérnie valamit...?🤔

Hogy vagytok?:3 Képzeljétek, megvolt pénteken a másik vizsgám is, ezúttal forgalmi és nem iskolával kapcsolatos valami, és annyira örülök, ugyanis végre van jogsiiim😂✌️ Bocsi, péntek óta ez jelenti nekem a legnagyobb örömforrást, hiszen még a napi 8 órám után vezetni is mehettem és végre annak is vége. Innentől ténylegesen több időm lesz mind magamra, mind pedig rátok♥️♥️♥️

Viszont... A napokban kitettem egy nagyon fontos dolgot a falamra. Néhányan valószínűleg láttátok már, viszont szeretném, hogy minél több emberhez eljusson. Ha elolvassátok, tudni fogjátok, hogy miért olyan fontos ez.

A leírtakat szeretném, ha mindenki komolyan venné. Tudom, hogy nehéz, hiszen én is átestem rengeteg dolgon, de ne adjátok fel♥️ Ne engedjetek a szavaknak, vagy a tetteknek. Ti legyetek azok, akik szólnak és akik lépnek!♥️♥️♥️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook