A pakolást gyorsan elvégeztem, s jó gyermek módjára el is mostam a piszkos tányérokat és evőeszközöket. Jungkook pedig vissza se jött. Hallottam, amint a nappaliban beszélgetnek, s szerencsére őt sem hagyták ki belőle. Igaz, a nővérem elég bunkón válaszolgatott neki, de nem is vártam mást. Tudom, hogy nem akar rosszat, legalább is nekem. Biztosra akar menni. Ilyenkor pedig rettentő szerencsésnek érzem magam. Néha idegesítő a túlzott aggodalma, viszont jó, hogy ilyen sokat számítok neki.

A kezemet megtöröltem a kendőben, ami a márványozott pulton volt, s még egyszer szétnéztem, hogy nem maradt-e ki valami. Miután erről megbizonyosodtam, elindultam a többiekhez. Azonnal egy mosoly került az arcomra, amint megláttam, hogy a két kisfiú Jungkookkal játszik. Ráadásul a kisebb az ölében ült, s közösen autókáztak. Az ajtófélfának dőltem, mellkasom előtt összefontam a karjaimat, s somolyogva figyeltem őket. Ők teljesen átszellemültek, észre se vették, hogy itt vagyok, én pedig... Csak megragadtam a pillanatot. Valami olyat, amit bármennyiszer látni tudtam volna. Élőben márpedig határozottan jobban nézett ki, mint a gondolataim közt szereplő árva képzet.

Akárhogy is állunk, én nem bántam volna, ha Jungkookkal a dolgok igaziak lennének. Szívesen elnéztem volna, hogy a mi babáinkkal játszik így, s pillant rájuk szeretetteljesen. Maga az elképzelés olyan csodálatos volt. Az eddigi fekete függönyöket lecserélte, s arany fátylakká alakította. Elhúzta a sötétítőt, s minden annyira világos volt, olyan... Tökéletes. Egyszerűen csak szép volt.

A hasamban lévő pici pillangók ezrei kezdtek el csapdosni apró szárnyaikkal. A lunám valóban készen állt arra, hogy teljesen az alfának adja magát. Viszont én nem. Én... Nem tudtam volna mindent megadni, s odaadni.

Ha jó színész vagy, akkor átadod az érzelmeidet, de ha még jobb, akkor csak látszatra.

- Jimin? – hallottam meg a nevemet, mire feleszmélve pillantottam a társaságra.

Anya, a nővérem, s Jungkook is aggódva méregettek. Az alfa azonnal ki is vette az öléből a pici fiúcskát azzal a mondattal, hogy mindjárt visszajön. Felpattant, s felém sétált. Eleinte nem értettem, hogy miért voltak ilyenek, egészen addig, amíg a férfi elém nem ért, s két keze közé fogta óvatosan az arcomat, hüvelykujjával pedig letörölte a könnyemet. Észre se vettem, hogy elérzékenyültem.

- Baj van, pici? – nézett rám nagy szemekkel az alfa, s a lunámmal érzékeltem, amint a farkasa próbál lenyugtatni, hiába nem tudta, hogy mi a probléma. Szimplán nem akart ilyennek látni. Ha én szenvedtem, akkor ő is érezte, s átélte. – Történt valami? – kérdezgetett tovább, én pedig elnyílt ajkakkal néztem rá. Olyan elesettnek, s sebezhetőnek éreztem magam abban a pillanatban, mint még soha.

- Jimin...? – láttam meg a nővéremet is Jungkook válla fölött átnézve. Csupán a tekintetével bombázott rengeteg kérdéssel. Annyival, amennyivel csak tudott.

- Semmi baj. – ejtettem egy hamiskás mosolyt. – Csak aranyosak voltatok a kicsikkel és kicsit elérzékenyültem. – hunytam le a szemeimet, s bújtam jobban a meleget adó mancsaiba, már csak azért is, hogy megnyugtassam. Az ő aloe vera illata is felerősödött a féltése miatt, s nem szerettem volna, hogy megijessze a többieket.

A tekintete nem azt mutatta, hogy hisz nekem. Határozottan tudta, hogy volt valami, ami bántott. Túl jól ismert, s már nem csak a lunámat, de engem is. Mindenesetre nem mondott semmit, csak egy óvatos csókot nyomott a homlokomra. Igazából reménykedtem benne, hogy nem fog rákérdezni később erre, mert nem szerettem volna magyarázkodni. Nem is tudtam volna hirtelen mit mondani. Azt akartam, hogy amíg csak lehet, mellettem legyen. Márpedig a kapcsolatunk vége közeledett. Napról napra, s percről perce közelebb voltunk az utolsó felvonás végéhez. Én pedig nem akartam még elengedni. Még nem.

Csalódást kellett okoznom mindenkinek. Hazudtam. Hazudtam, s mégis én fogok a legjobban sérülni, hiába kíméltem magam a lehető legjobban. Mégis a viszonzatlan szerelem az, ami eléri, hogy a nyíl, amivel meglőttek, pontos helyre fúródjon be.

Délutánra egy kis városnézést szerveztünk be, mint programot. Annyira én sem ismertem Busant, hiszen eredetileg nem itt születtem, s nem is éltem itt, csupán anyáék költöztek ide. Éppen ezért számomra is volt egy-két dolog, amit érdekesnek találtam, vagy ámulattal néztem. Valójában egy csodálatos város. Igaz, a szokásos soha nem alvás itt is jelen volt, akárcsak Szöulban. Mégis két nagyvárosról beszélünk. Mégis a tenger, ami még különlegessé tette ezt, még a különböző jelzőt is ráaggatta.

Mindenképp látni akartam, hiszen én még nem jártam ott. Múltkor a heatem miatt maradtam a házban, s utaztam haza Felix társaságában. Nagyon látni akartam, még úgy is, ha a homokos partra nem mehettünk már, elvégre, mire mindent megnéztünk, amit kitűztünk célul hirtelen, már jócskán besötétedett. A nővéreméknek volt nehéz dolguk, hiszen a két kicsi elfáradt, s őket ölben kellett vinni. Márpedig a kisebb nem tud, csak az anyukájával elaludni, így kénytelen volt cipelni őt, míg az idősebbet Seojoon vitte.

- Pillanat és jövök. Bemegyek boltba. – mondta Jungkook, amikor éppen a part felé sétáltunk, s megláttunk egy éjjel-nappal nyitva tartott boltot. – Kértek valamit? Enni, inni? Bármi? – nézett szét.

- Én elfogadnék egy üveg vizet. Majd megadom. – mondta Jihye párja.

- Hagyd, meghívlak. Bárki bármit? Neked hozok valami csokit, mert ebédnél se ettél sokat. – mutatott rám, én pedig csak eltátottam a számat. Ha most ő is elkezdi azt a marhaságot, mint a többiek, akkor én kitérek a vallásomból.

- Nem tudnátok békén hagyni? – forgattam meg a szemeimet.

- Tényleg nem lesz probléma az a pár plusz kiló, Jimin. Mármint... Azért csak omega vagy és Jungkook tisztavérű. – szállt be anya is.

- Meg valahogy fel kell készülnie a testednek... – akarta mondani, de én csak összeráncolt szemöldökkel néztem rá, ezért elakadt. – Mindenre. – fejezte be ennyivel a doktor. – Akkor mindjárt jövök. – mondta, s el is tűnt, én pedig a társaság felé fordultam.

- Ez most komoly? Szálljatok már le rólam. Jungkook mondta, hogy neki így is tetszek, minden rendben van köztünk. – fogtam két kezem közé az arcomat. Nagyon kellemetlenül érintett az utalgatásuk. Nem vagyok már kisgyerek, tudom, hogy milyen az együttlét egy alfával, ráadásul a doktorral nem most kezdtük ezt az egészet. Ő egy omegaspecialista, a lehető legjobban tudja, hogy mikor mit kell csinálnia.

- Csak jót akarunk neked. – simított a vállamra anya, én pedig ujjaim közül kukucskáltam ki. Mosolygott. Ő egészen megkedvelte Jungkookot, amíg mi Jihyevel beszélgettünk kint.

- Nem szívesen mondom ezt, de egyet kell értenem. – sóhajtott a nővérem. Az egyetlen reményem. Azt gondoltam, hogy ő legalább kiáll mellettem, de úgy tűnik, hogy átpárolt egy szempillantás alatt, s szövetséget kötött az ellenséggel. – Valóban nem árt neked pár plusz kiló. Ne érts félre, csinos omega vagy, de ha nem szeretnél elől deszka lenni, hátul pedig... Hátul minden rendben van. – ingatta a fejét, belegondolva abba, hogy fenékben verhetetlen vagyok. – De azért tenned kell.

- Férfi vagyok, nekem nem lesznek nagyobb melleim, ha erre akarsz célozni. – forgattam meg a szemeimet.

- Tudom, azok nekem vannak. Én ezért álltam sorba kétszer, te pedig a seggedért. – paskolta meg a félgömbjeimet, én pedig csak csúnyán nézve rá húzódtam arrébb. – Csak, hogy tisztázzuk, ez még nem jelenti azt, hogy annyira nagyon bírnám a barátodat, csupán őszinte vagyok veled.

- Jó, de ezt ne egy másik alfa mellett beszéljük már ki. – sóhajtottam, s utaltam a párjára, aki úgyszintén örömmel hozza fel ezt, akárcsak mindenki más. Én tökéletesen érzem magam így, főleg, hogy Jungkooknak is tetszem. Nem is kell ennél több.

- Hé! Én már egy jó ideje családtag vagyok. – kapta fel a fejét mosolyogva, de én csak legyintettem egyet.

- Attól még kényelmetlen marad a dolog. – morogtam, s itt abba is maradt a beszélgetés, hiszen a férfi időközben kijött a boltból, s elkezdte osztogatni a vásárolt dolgokat. A végén mindenki kapott vizet, s egy kis nasit is, hogy még a hazafelé vezető utat kibírjuk. Az alfáknak nem lenne probléma, hiszen nekik jó fizikumuk van, viszont mi, omegák már nem biztos, hogy lesétálnánk még egyszer ennyit. Nekem már most nagyon fájtak a lábaim, márpedig még vissza kellett bandukolni.

Viszont nagyon megérte eddig eljönni. A hely, ahol megálltunk megnézni a tengert, ki volt világítva. Nagyon szép volt az egész. Erre már a kicsik is felkeltek. Igaz, nyűgösek voltak, de legalább nem volt sírás emiatt, hiszen őket is lekötötte a látvány. Hát még minket...

Elő is vettük a telefonjainkat, s tárhelyet nem kímélve csináltunk fotót a tengerről, közös képet, s párosakat is. Nagyon jól éreztem magam, s szerencsére a többiek sem hozták fel az előbbi diskurzust. Még úgy sem, hogy én két csokit is kaptam, s mindkettőt meg kellett ennem.

Örömömre még kicsit kettesben is tudtunk maradni. Igaz, nem sokáig, de egy-két szót tudtunk váltani. Jungkook pedig nem kérdezett, hiába nézett rám gyanakvóan. Jó volt ez a kiruccanás, már csak azért is, mert legalább tudtam agyalni azon, hogy milyen magyarázattal állok elő. Azért azt csak nem mondhattam neki, hogy én valóban beleszerettem. Az őszinteséggel semmit sem érnék el jelen esetben.

Nem bírtam hazáig gyalogolni. Fáradt voltam az utazás miatt, s fájtak a lábaim. Taxit is hívtunk, hiszen már a nővérem és a párja keze is elfáradt. Mindezek mellett nem akarták, hogy a kicsik megfázzanak. Nem volt annyira hideg, de az ő szervezetük nem olyan erős, mint a miénk. Ugyanakkor anya is fázott már, s akárhogy néztük, ő sem olyan fiatal már.

Jungkookkal és anyával utaztam. Az alfa elől ült a sofőr mellett. Elmondása szerint nem bízik meg másban, legyen az bármilyen gyakorlott vezetés terén. Este volt, sötét, még a fények ellenére is, amik körülölelték az éjszakai várost. Nem ártott még egy figyelő tekintet.

Én viszont nem bírtam ébren maradni. Amint beültem a kocsiba, s elindultunk, én már a szemhéjam belső felét tanulmányoztam. Csupán arra ébredtem, amikor óvatosan keltegetni próbálnak. Anya már kiszállt, nem volt mellettem. Az alfa próbált finom cirógatásokkal magamhoz téríteni, ami sikerült is neki. A sofőr is nagyon türelmes volt, nem morgott amiatt, mert sietnie kell, s még engem próbálnak kedvesen felébreszteni, ezzel húzva az idejét.

Az alfa segített abban, hogy betámolyogjak a lakásba, mégpedig azzal, hogy amikor kiszálltam a járműből, óvatosan az ölébe vett. A nyakába bújtam, s át is öleltem azt, míg derekánál a lábaimat kulcsoltam össze. Csupán halkan kuncogott a tettemen, s közölte velem, hogy olyan vagyok, mint egy nagy gyerek. Mondanom se kell, csupán egy hümmögéssel próbáltam visszavágni. Még annyira se volt energiám, hogy a szemeimet nyitva tartsam, nemhogy még visszaszólni neki.

Szerencsére emlékezett arra, hogy merre van a szobám. Halkan kinyitotta az ajtót, s óvatosan tett le az ágyra, majd zárta be a nyitva hagyott falapot.

- Pici, először öltözz át, jó? – bújt hozzám közelebb, s adott egy csókot a nyakamba, míg én csak átöleltem őt. Nem akartam még erre is pazarolni az energiámat. – Nem lenne jó ötlet, ha én vetkőztetnélek le. – figyelmeztetett, én pedig erőt vettem magamon, hogy csukott szemmel legalább egy mondatot el tudjak motyogni.

- Nincs nálam fogamzásgátló...

- Tudom. – kuncogott. – Tudom, hogy nincs és szerencséd, hogy túlságosan fáradt vagy. – dörmögte, s biztos vagyok benne, hogy mosolygott.

Egy pillanatra megrángott a szemöldököm, s lassan hunyorítani kezdtem a férfire, ám ekkor valamit észre vettem. A kezeim a derekán voltak, közel a fenekéhez, s a hátsó zsebénél valami kicsit kiállt. Immáron sokkal élénkebben, s szégyentelenül kezdtem tapogatni őt, aki csak jót mulatott ezen, még örömtelien kacagott is azon, ahogy a hátsóját fogdosom. S miután felültem, bele is nyúltam a zsebébe, majd kihúztam onnan egy zacskót. Azonnal homlokon csaptam magam, s nem akartam elhinni, hogy ő most komolyan...

- Mégis honnan szereztél kotont? – nevettem el magam kínomban, s az előbbi fáradtságomnak nyoma se volt többé.

- Szerinted mi volt az elsődleges célom, amikor megláttam egy boltot? – támasztotta magát alkarjain, én pedig csak a fejemet ráztam mosolyogva.

- Tehát nem is az egészségünk volt a legfontosabb, hanem az, hogy mindenképp szexeljünk este. – szűrtem le, viszont mondandóm közben végig somolyogtam.

- Ha így mondod, baromi rosszul hangzik. Nyilván fontos az egészségetek, viszont azért a jó éjszakák sem elhanyagolhatóak, bébi. – nyúlt felém egyik kezével, s húzott magára, így már rajta csücsültem, s néztem rá, miközben a mellkasán támaszkodtam. – Nem izgat a gondolat, hogy kicsit veszélyesebb a szitu? – próbált csábítani a bűnre, miközben ujjaival befurakodott a felsőm alá, s oldalamnál lágyan kezdte cirógatni a bőrömet.

- Hogy bármikor ránk nyithatnak, főleg, mert véknyak a falak? – kérdeztem rá kissé szarkasztikusan. – Nem, annyira azért nem. – kuncogtam.

- Mindenki alszik. – próbálkozott.

- És jó lenne, ha folytatnák is. – bólogattam, viszont ahogy ő feljebb tolta magát, én úgy hajoltam lejjebb.

- Ígérem, hogy nem leszek durva. – simított egyik kezével az arcomra, míg én csak ugyan úgy mosolyogtam rá a fejemet ingatva. – Rendben, picim? – használta direkt ezt a becenevet. Le akart venni a lábamról, nyerni akart, mindenáron, s ő is tudta, hogy ez az a bizonyos aduász. A bébi nálunk szexi jelentéssel bírt, viszont a pici egyenlő volt a szeretettel, a törődéssel.

Ám, mihelyt összeérhetett volna az ajkunk, kivágódott az ajtó, én pedig érdeklődve pillantottam hátra. Arra viszont nem számítottam, hogy Hyun Hyunwoo, az öccse kezét fogva fognak betotyogni a szobába. A kicsi még a szemét dörzsölte, a nagy pedig csak álmos szemekkel nézett ránk.

- Jimin, aludhatunk veletek? – kérdezte az idősebb, Jungkookból pedig kitört a nevetés. Azt hiszem, hogy a ma este ugrott. – Apa nagyon horkol és nem tudunk aludni. – mondta, én pedig leszálltam az alfáról, s az ölembe vettem a félig alvó pici Hyunwoo-t.

- Persze, aludhattok velünk. – mondtam. – Gyorsan átöltözök, addig bújjatok oda Jungkook bácsihoz. – biccentettem a fejemmel a férfi felé.

- Bácsi? – kérdezett vissza szórakozottan.

- Bácsi. – fordultam felé, s nyomtam meg ezt a szót, ő pedig egy féloldalas mosolyt ejtett.

- Jungkook-hyung, segítesz? – kérdezte Hyun, nekem pedig az állam a padlót verdeste. Persze, ő is hyung, de én csak Jimin vagyok. Végül csak puffogva mellé helyeztem a kisebbet is, aki idő közben képes volt a karjaimban elszundizni, ellenben a bátyjával, aki faggatni kezdte az alfát. – Jungkook-hyung is olyan, mint apa? – kérdezte, mire a férfi értetlen tekintettel, de kedves mosollyal illette a kicsit.

- Én nem horkolok. – mondta halkan nevetve.

- Nem úgy. – rázta a fejét. – Te és Jimin. Olyanok vagytok, mint anya és apa, ugye? – kérdezte, mire az alfa rám pillantott. Tekintetéből annyi kedvesség, s melegség áradt, s ez volt az mindig is, ami a lehető legjobban összezavart. Mert a tetteket lehet irányítani, a szavakat át lehet gondolni, de a szem aláírja, hogy mi igaz, s mi hamis.

- Igen, olyanok. – bólintott, s visszanézett a kicsire, míg én csak elmosolyodtam, s már indulni is készültem, hogy átöltözhessek, hiszen időközben a ruhámat is kivettem, ám a következő kérdése miatt a lábaim földbe gyökereztek.

- Akkor Jiminnek is a pocakjába fogsz varázsolni egy kistesót, mint apa anyáéba? – kérdezte gyermeki ártatlansággal, én pedig... Egyszerűen nem tudtam reagálni erre. Csupán a fülemben hallgattam a szívem gyors ütemét, orcámon éreztem a szerelem-gondolat forró csókját, s hasamban pedig a sok ezer, vagy talán millió pillangó szárnyainak csapkodását.

▫️➰➰➰▫️

Hello Sütikék! Ahj, annyira igyekeztem, hogy éjfél előtt meg tudjam írni ezt a fejezetet, de picit belecsúsztam a másnapba😭 Azért remélem, hogy ennek ellenére is szívesen olvassátok😌

Nem leharapni a kicsik fejét! Hyun egy nagyon érdekes kérdést tett fel Jungkooknak, csupán választ nem kaptunk rá🤭 Legalább is még😌

Hallom, van itt pár előrehozott érettségizőnk😌 Tudom, még nem ment le teljesen, sőt, van olyan, ami még el se kezdődött, viszont akik túl vannak az első felén, azoktól kérdezném, hogy hogyan sikerült?♥️♥️♥️ Hogy érzitek?🥰♥️♥️♥️

Hogy telik eddig a szünet?🥺♥️♥️♥️ Remélem, hogy mindenki kipiheni majd magát ezalatt a kicsiny idő alatt🥰♥️♥️♥️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook