Teljes csend volt. A nővérem folyamatosan a gyűrűt bámulta az ujjamon, s olykor-olykor felnézett Jungkookra. Anya viszont... Abszolút nem mutatott semmilyen reakciót, ez pedig nagyon megrémített. Fogalmam se volt, hogy mi járhatott a fejében. Lehet, hogy az anyám, viszont az időm nagy részét csupán akkor töltöttem vele, amíg nem lettem kollégista. Akkor is a napom javát az iskola, s a tanulás töltötte ki. Nem volt elég időm ahhoz, hogy kiismerjem. Ő is dolgozott, s én is végeztem a saját feladatomat. Szégyen ezt mondani, de így van. Aki a családból a legjobban ismer, az a nővérem, Jihye, nem pedig anyu. Ez nem is olyan meglepő, hiszen miután én megszülettem, nem sokkal később apa lelépett. Mindent magára kellett vállalnia, így nem lehetett velem annyit, mint az idősebb gyerekével.

Idegesen haraptam az ajkaimba, s akarva-akaratlanul kezdtem bele a kényszercselekvések sorozatába. Első volt a szám kínzása fogaimmal, második pedig a lábam ütemes dobogása a parkettán. Hallottam az óra kattogását a falon, az alsó végtagom járását, illetve a mellettem ülő alfa lélegzetvételét. Éreztem, amint farkasával nyugtatni próbálja a lunámat, óvatosan közelít felé, hogy karjai közé zárhassa, s védhesse őt minden rossztól és bajtól. Viszont most nem segített. Túlságosan féltem ahhoz, hogy érzékelhessem teste melegét, amint átölel.

Jihye egyszer csak rázni kezdte a fejét. Először lassan, alig észrevehetően, majd tekintetét mélyen a mellettem helyet foglaló tisztavérűébe fúrta. Rendíthetetlen volt, igazi szigor, amit ő nem fog megdönteni, még a rangjával járó uralmával sem.

- Én nem engedélyezem. – mondta ki hűvösen, mire anya is végre felszólalt.

- Nem te vagy az anyja... – mondta halkan, viszont a nővéremnek koránt sem tetszett a válasza.

- Nem is ismerjük! – mutatott Jungkookra, s hevességében még a székről is felállt, mely megbillent a háta mögött, s ha a párja, Seojoon nem fogja meg a támlát időben, akkor biztosan nagy ricsajt csapna. Még ettől is nagyobbat. – Én nem vagyok hajlandó ilyen könnyen rábólintani ezekre. – rázta a fejét ismét, hogy álláspontját még hitelesebbé tegye.

- Pont ez az, hogy nem ismerjük, úgyhogy nem kellene egyből ítélkeznünk. – emelte fel anya is a hangját egy kicsit, ahogy a nővéremmel vitatkozott. Az egyik kicsi, le is ugrott a székéből, s egyből felém futott, fejét az oldalamba fúrta, én pedig azonnal átöleltem, s próbáltam valamelyest felé fordulni.

- Tudod mit? Akkor is csak elfogadtuk, mert olyan nagyon szerelmesek voltak. – mondta gúnyosan. – És mi lett a vége?! Mi lett a fiadból, anya? Megpróbáltad valaha jobban megismerni Kang Jo-! – akadt el a szavában, s élesen szívta be a levegőt. Alkut kötöttünk. Soha, de soha nem mondjuk ki többé a nevét annak a féregnek.

- Idefigyelj, Park Jihye! Nem érdekel, hogy kik és hányan vannak itt, mennyire vagy felnőtt, én felképellek, ha tiszteletlen vagy velem, te is tudod. – kelt fel ezúttal anya is. Nem tudom, hogy hova pártolt. Egyszer sem említette, hogy ő áldását adná erre. Lehet, hogy adna egy esélyt Jungkooknak, de az eljegyzésben ő nem lenne benne.

- Mert azzal aztán nagyon sokat érsz. Te dühös voltál rá, amikor a legnagyobb szüksége lett volna az anyjára, a családjára, aztán hirtelen észhez tértél. Hol voltál? Késett a vonatod Busanból? – kérdezte, mire anya keze már lendült is, én pedig csak jobban átöleltem a kisebbik fiúcskát, miközben magamban azért rimánkodtam, hogy hagyják ezt abba.

Már lejátszották ezt, nem is egyszer, s a legrosszabb az, hogy tudom, miattam van ez az egész. Az én hülyeségem, az én nagy szerelmem az, amiért a családom ékes kövén egy hatalmas repedés keletkezett. Mindig hallgattam, ahogy vitatkoznak. Csúnyább, s csúnyább dolgokat vágtak egymás fejéhez. Hibáztatni akartak valakit. Valaki, aki még ott volt. Ha ő akkor jelen lett volna, biztosan közösen ugranak neki. Ám eltűnt. Nem volt kin leróni a rájuk tapadt sötét idegességet. S nem tudták kihez tárgyként vágni a szavaikat azért, mert én voltam az, akit nem csupán befestett, de még egy fénytelen szobába zárt, úgy, hogy még magam se lássak.

Ám nem hallatszott csattanás. Nagyot nyelve, szinte remegve néztem fel. Jungkook arcizmai megfeszültek, ám karja nem, amivel édesanyám vékony csuklóját tartotta a levegőben.

- Legalább ne a gyerekek előtt. – mondta visszafogva idegességét, én pedig észhez kapva megpróbáltam valahogy lenyugtatni reszkető lunámat. Mindez hergelte a farkasát, hiszen össze voltunk kötve. Alfa volt, a két kicsi csupán kifogásként szolgált neki, hiszen nem a sajátjai voltak. Törődött velük, de elsősorban engem féltett, hiszen én álltam a legközelebb ahhoz, hogy hozzá tartozzak.

Ahogy Jungkook közbeavatkozott, a felvágott nyelvű nővérem ismét szóra nyitotta volna a száját, viszont én beelőztem.

- Szeretnék beszélni veled, noona. – mondtam, s a picit óvatosan eltoltam magamtól. – Menj oda apudhoz, rendben? – mosolyogtam a könnyes szemű picire. – Úgy hallottam, hogy ezúttal ő is szeretne veletek játszani építőset. – vetettem egy pillantást Seojoonra, aki azonnal értette, hogy mire céloztam, s fel is kelt, hogy elvigye a két kicsit.

Anya is óvatosan visszaült a helyére, majd a hajába túrt, s csak meredten bámulta a márványozott asztalt. Nem akart balhét, viszont ő és a nővérem túlságosan is hasonlítanak. Ugyanaz a kemény személyiség, s a hirtelen haragból szánt szavak vagy tettek, amiket sosem gondolnak komolyan, csupán a hév hirtelen keze miatt, mely az életben játszott fogócskában megfogta őket, nem tudtak uralkodni magukon. A hirtelen őket ért sok ezer érzelemre.

Ki is húztam a széket magam alól, viszont mielőtt elmehettem volna, Jungkook lágyan fogott a kezemre. Felnéztem rá. Aggódott értem, nem akart most magamra hagyni. Viszont ő is tudta, hogy itt senki sem árthat nekem. Csupán képes volt a széltől is óvni, s azt hiszem, hogy azért is, mert olyat hallott, amit ha tehettem volna, sosem hozok fel, vagy utalok rá.

Próbáltam egy halovány mosolyt ejteni, hogy éreztessem vele, nincs semmi bajom. Engedett is elmenni maga mellett, viszont tény, hogy végig rajtam tartotta a tekintetét. Legalább is addig, amíg el nem hagytuk a helyiséget, s a fal takarásába kerültünk. Végül az udvarra mentünk, hiszen ott azért nyugodtabb volt a helyzet. A lépcsőre ültünk le egymás mellé, s csak hallgattunk. Néztük, ahogy egy-két ember elsétál a szűk utcában. Valamelyik telefonon beszélgetett, valaki pedig csak a boltostól kapott blokkot tanulmányozta, miközben átnézte a fekete szatyorban lévő dolgait.

Végül a nővérem törte meg a közénk beállt csöndet, mely egyáltalán nem volt kellemetlennek mondható. Mindketten gondolkodtunk, s hagytuk, hogy a nyugalom magába szippantson mindet szépen lassan, s ápolgassa a sebeinket, melyeket elődje, az idegesség okozott.

- Sajnálom. Nem akartam jelenetet rendezni. – sóhajtott az omega. – Viszont amit mondtam, azt komolyan gondoltam. Én nem szeretném, hogy valaki ismét olyan csúnyán bánjon veled. – nézett rám könnyesedő szemekkel. – Annyira, de annyira rosszul éreztem magam, amiért nem figyeltem oda eléggé. A nővéred vagyok, az idősebb és én soha, de soha nem akartam, hogy bármi bajod essen. Mégis... Mégis láttam, ahogy összetörsz és semmit nem tehettem az ellen, hogy az általa okozott sebet begyógyítsam. – szipogott, én pedig közelebb csúsztam hozzá, s megöleltem. – Tudom, hogy túlságosan féltelek, de nem szeretném ismét azt látni, ahogyan a mindig vidám és mosolygós kisöcsém az ellentettjére változik egyik napról a másikra. – simított az arcomra, melyeken hozzá hasonlóan a könnyeim folytak le.

- Sajnálom, noona... – suttogtam meg-megakadó hanggal, de ő csak hevesen megrázta a fejét, s elmosolyodott.

- Te mit, Jimin? Nem tettél semmi rosszat. Csak szerelmes voltál. Az sosem rossz. Az érzések nem, csak olykor azok, akik iránt tápláljuk. Ezért soha ne okold magadat, rendben? – nézett mélyen a szemeimbe, s miután óvatosan bólintottam egyet, szorosan magához ölelt. Kellemes illata azonnal az orromba kúszott, melyet örömmel szimatoltam.

Mindig is mentsváram volt a nővérem aromája. Ritkán öleltük meg egymást, vagy tettünk más kedves lépést a másik felé, viszont ha mégis megtörtént, akkor az mindig színtiszta szeretetből. Nem mindig kellettek a folytonosan ismétlődő cselekedetek. Sokszor a kevés volt a legtöbbet érő szám.

- Nagyon szeretlek, noona. – töröltem meg a szemeimet a felsőm ujjában, s ő is hasonlóan cselekedett.

- Én is téged, Jimin. – mondta sokkal nyugodtabban, s egy mély levegőt vett. – De én nem vagyok benne ebben. Anya áldását megkaphatod, de én... Ezúttal szeretném a lehető legjobban megismerni Jungkookot. Nem bánom, ha jártok, de az eljegyzés sok. Sosem beszéltél róla, aztán most idejöttök, hogy össze fogtok házasodni.

Igazából nem, s nagyon szívesen el is mondanám neked, de nem tehetem.

- Tudom, hogy nagyon hirtelen volt az egész. – vallottam be. Eddig is tudatában voltam ennek, s valahol sejtettem, hogy ez lesz a vége, ám úgy próbáltam felfogni mindezt, hogy ez egy színjáték. Semmi más, csak... Valódi érzelmeken nem alapuló színpadi játszma.

- Pontosan. – bólintott. – Viszont nem akarlak a múlt miatt mindenki elől elzárni téged. Hozd el többször ide, had ismerjem meg a barátodat. Aztán meglátom, hogy rá merlek-e bízni egy életre. – mondta, én pedig elmosolyodtam, s bólintottam egyet.

Igaz, az erről való beszélgetésünk lezárulni látszott, ám Jihye inkább izgatottan kérdezgetett Jungkook felől. Én pedig legalább olyan jókedvvel válaszoltam meg mindent, amit csak tudtam. Köztük azt is, hogy hogyan ismerkedtünk meg. Meglepődött felelőtlen tettemen, ám nem tette szóvá. Inkább figyelmesen hallgatta a mesémet, miközben folytonosan raktározta elfele az agyában az információkat.

Elég sokáig kint voltunk, s már sokkal jobb kedvvel mentünk vissza be, ahol ugyancsak teljesen más fordulatot vett a kedélyállapot. Anya nevetett, miközben Jungkook egyik vicces vizsgálatát hallgatta. Úgy tűnt, hogy az alfa gyorsan feltalálta magát, s a közös hangra is ráakadt szülőanyámmal. Ő és Jihye nem kértek bocsánatot egymástól, hiszen mélyen mindketten tudták, hogy jogosan mondták a szavaikat, viszont nem ilyen bántón akarták kifejezni. A nővérem csupán egy puszit nyomott anya arcára, s el is ment, hogy ránézzen a srácaira.

- Én is meglesem az unokákat, meg a mamát is. – simított a kezemre, s egy utolsó mosolyt ejtve el is ment, hogy kettesben hagyjon minket. Az alfa elé sétáltam, aki egyik kezével a derekamra simított, a másikkal viszont az arcomra. Örömmel bújtam forró tenyerébe, hiszen most nagyon is jól esett a felőle irányuló törődés.

- Jól vagy? – cirógatta orcámat, én pedig lágyan bólintottam egyet. – A nővéred valóban nem egyszerű feladat. – ingatta a fejét, én pedig elmosolyodtam.

- Tudom. – helyeseltem. – Tudom, hogy nem egyszerű alak. Viszont picit puhítottam rajta. – ingattam a fejem, ő pedig bólintott egyet, hogy jelezze számomra, hogy megértette.

- És mondd. – köszörülte meg a torkát. – Miért reagáltak így? Mármint... Van egy-két tippem, de. – próbálta óvatosan megközelíteni a szunnyadó vadat, de én csak mosolyogva közelebb hajoltam, s egy puszit nyomtam az arcára.

- Lepakolom az asztalt, addig menj és ismerkedj a többiekkel. Noona terve az, hogy minél jobban megismerjen, hogy el tudja dönteni, érdemes-e eltartani még egy éhes szájat.

- Eltartani? – kérdezte nevetve az alfa, s ismét a derekamra fogott, ám ezúttal közelebb is húzott magához. – Nem úgy lenne a helyes, hogy én tartalak el téged?

- Mégis én etetnélek. – álltam pimasz tekintetét.

- De az én pénzemből vennéd a hozzávalókat. – próbálkozott, de én csak elnevettem magam.

- Pontosan! – nyomtam egy puszit az orrára. – Feltételes mód. – simítottam végig arcán, s egy lágy csókot nyomtam az ajkaira. – Menj és ne zavarj a pakolásban. Csak láb alatt lennél. – bújtam ki karjai közül, s hessegettem el, ám már hátat is fordítottam neki és a kezembe vettem az egyik poharat. Viszont ekkor az alfa mögém jött, s a nyakamba fúrva a fejét dörmögött.

- Inkább a lábaid között, bébi. – húzta végig éles szemfogait a nyakam érzékeny bőrén, viszont amilyen gyorsan közeledett, legalább olyan sebességgel húzódott el, s emelte meg egyik kezét, hiszen én már dobásra készen is álltam. – Pici, várj, abban még van víz és törékeny is! – mondta szórakozottan, de én csak idegesen néztem rá.

- Mars a többiekhez, különben idő előtt megfürdesz, édesem. – fenyegettem meg, ő pedig nevetve, hátrálva hagyta el a helyiséget. – Kanos szemétláda. – morogtam, viszont a mosoly az én arcomon is kényelmesen elfoglalta a helyét. Tagadni sem tudtam volna, hogy nagyon is szerettem ezt a játékos oldalát.

Jungkookban mindenki az átlagos tisztavérű alfát látja. Jómódú, doktor, komoly és helyes. Mindenki álma. Viszont az idők alatt nekem másban is volt részem. Tudtam, hogy van egy teljesen más oldala, ami annak, amit mutatni szokott az ismeretleneknek, teljes ellentettje annak, melyet én látok.

Többször is megfordult a fejemben a Miért? kérdés, ám válasz után csak találgatni tudtam. Viszont mostanra biztosra állíthattam. Azért szerettem bele az alfába, aki. Abba, akit csak én láttam, aki mellett felébredtem, aki kócos hajjal, csillogó álmos szemekkel nézett rám, s aki olyan biztonságot nyújtott nekem csupán a jelenlétével, melyet soha senki.

Régen nagyon szerelmes voltam, viszont az határozottan nem ilyen volt. Az, amit iránta éreztem más, mint amit Jungkook elért nagyon rövid idő alatt.

Úgy gondolom, hogy leköröztek téged, Kang Jongsu.

▫️➰➰➰▫️

Hello Sütikék! Na végre egyszer befutottam akkor, amikorra ígértemXDDD ÉS NINCS ÉJFÉL🤣🤣🤣 Mondjuk nem szólom el magam, mert ha ismét bebugol és nem rakja ki a részt, akkor... Hát igen, mind tudjuk, hogy mi leszXD

Viszont végre!! Végre kaptunk egy nevet. Kang Jongsu. Jihye pedig majdnem elszólta magát😳 Egyre forróbb és forróbb a levegő, ahogy közeledünk az igazság felé... Már csak az kell, hogy Jimin eléggé megbízzon Jungkookban ahhoz, hogy elmondja neki a múltja sötét részleteit🥺

Meglett a 25k a könyvön! El sem hiszem!!🥰♥️♥️♥️ Még mindig olyan fura számomra, hogy az első omegaverse sztorimat ennyien olvassátok. Azért nem egy közkedvelt au, viszont eszméletlen boldog vagyok miatta🥰♥️♥️♥️ Nagyon szépen köszönöm!♥️♥️♥️

Hogy vagytok?🥰♥️♥️♥️ Képzeljétek, én november másodikán vizsgázok és picit félek tőle, pedig nem vagyok egy izgulós fajta😂😂😂 Na mindegy, majd lesz valahogy, majd beleadok mindent és jó lesz az🥰♥️♥️♥️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook