Hordtam a gyűrűt, amit kaptam. Reggel majdnem elfelejtettem, de amikor Jungkook értem jött, akkor egyből a kezemet nézte, hogy felvettem-e. Eleinte nem értettem, viszont, amikor morogva felkapott, s a nyakamat kezdte csókolgatni, azonnal észhez tértem, s rájöttem, hogy mit értett az alatt, hogy el kell érnie, hogy tudják, kihez tartozom. Azért én sem szerettem volna egy gigantikus szívásfolttal a nyakamon dolgozni menni. Nem vetne jó fényt sem rám, sem pedig a doktorra.

Tehát jó fiú módjára felvettem a gyűrűmet. Azt hittem, hogy innentől nem is lesz semmi, viszont Jungkook folyamatosan velem volt. Együtt ettünk, s eleinte kicsit kellemetlen volt a sok tekintet, amivel minket illettek – hiszen eddig nem mutatkoztunk mások előtt –, viszont hamarosan már nem is érdekelt, hogy ki mennyire néz meg magának. Az sem, ahogy a nővérek összesúgnak, amikor a doktor egy-egy puszit nyom az arcomra. Inkább csak mosolyogtam, s hagytam, hogy az eddig furcsának vélt dolgokból természetes cselekedetek formálódjanak.

Ám a napok gyorsan teltek, s szombat reggel már mindketten az állomáson álltunk, hogy vonattal Busanba utazzunk. Már pénteken gyomorgörcsöm volt amiatt, mert hétvégén utaznunk kell. Több dolog miatt is ideges voltam. Először is, a nővérem nagyon nem bízik Jungkookban, ez már az első benyomásnál éreztette vele. Anya pedig semmiről se tud, ráadásul olyan kész tények elé kell állítanom, hogy azt viszem házhoz, aki eljegyzett. Ráadásul el se kért tőle.

Emlékszem, amikor a nővérem és Seojoon összejöttek, anya nem igazán repdesett az örömtől, sőt, nagyon nem csípte eleinte Jihye párját. Viszont, amikor anyától is megkérte a kezét, akkor kicsit enyhült. Igaz, azt válaszolta, hogy tegyék, amit akarnak, s durcásan arrébb is állt. Viszont azóta nagyon kedveli. Viszont Jungkook... Semmit se tudnak róla, nem is meséltem, először fogja látni, s már előre félek, hogy mi lesz ennek a vége. Nem mondom, az a hatalmas szigor miattam maradt meg anyában, viszont mégis most azért könyörgök az égieknek, hogy ne legyen semmi gond. Semmi kedvem azért hazautazni, hogy morogjunk egymásra egész nap.

- Baj van? – kérdezte Jungkook, s kezét a combomra helyezte, miközben próbálta elcsípni a tekintetem. A cselekedete is azért volt, hogy érintésével kiszakítson a gondolataimban, amikben igencsak elmélyültem, hiszen fel sem tűnt, hogy mi történt percekkel ezelőtt.

- Nincs, csak... – haraptam ajkaimba, ő pedig testével is igyekezett felém fordulni, hogy jobban tudjon figyelni rám.

- Csak? – kérdezett vissza.

- A családom... Szóval nem olyan laza, mint a te szüleid. Szerintem már a nővéremnél feltűnt. Viszont anya... Nem azt mondom, hogy rosszabb, viszont gyilkos tekintete van. – nevettem fel kínosan.

- Értem, tehát meg kell győznöm a nővéred és az anyukádat. Vannak még többen? – döntötte oldalra a fejét érdeklődően. Olyan nyugodt, egyáltalán nem zavarja az, hogy idegeneknek kell bemutatkoznia, s megküzdenie velük. Bár, kit akarok átverni, ő egy tisztavérű alfa... Előbb fürödnék meg egy kád hajszárítós vízben, minthogy kikezdjek egyel a fajtájából. – Egy fiútestvér, vagy apukád...? – ingatta a buksiját, én pedig elnevettem magam.

- Egy kettyós nagymamám, de ő nagyon aranyos. Kivéve, amikor azt hiszi rád, hogy galamb vagy és le akar ütni a sétapálcájával. Bár sokszor vannak normális pillanatai, amikor észnél van. – gondolkoztam el, míg az alfa csak jót kuncogott mellettem.

- Tehát a legfőbb félelmem legyen a nagyi a sétabottal. Értettem. – simította meg a combomat.

Örültem, amiért nem hozta fel azt, hogy miért nem beszélek az apukámról. Igaz, nem volt számomra érzékeny téma, hiszen sosem ismertem őt. Jihyenek sokkal inkább, hiszen neki voltak vele emlékei, s nagyon szerette őt. Ő határozottan apás volt, legalább is anya állítása szerint, ezért is fáj neki annyira, hogy minden szó nélkül lelépett.

Ha kérdeznek felőle, akkor elmondom, hogy nem ismertem, mert elhagyott, de magamtól sosem állnék le társalogni erről. Valahogy lehangoló volt, még akkor is, ha nem minden esetben éreztem azt, hogy csonka a családom. Igaz, csupán a tudat volt az, ami arra késztetett, hogy ilyen emócióim legyenek felé. Hiszen mindenkinek van apukája, még akkor is, ha úgy járt, mint én, esetleg rosszabbul. Nekem anya töltötte be mindkét szerepet, mégis... Mikor kicsiként az utcán láttam, hogy valamelyik gyerkőccel ketten mennek, kicsit szomorú lettem. Persze mindeközben a lehető legnagyobb büszkeséggel tekintettem anyára, aki a világ minden terhét is a vállára vette a saját keresztjei mellé, s egyszerre volt számomra a védelmező apa, s a törődő édesanya.

Az út – ami eleve nem lenne olyan rövid – most egyáltalán nem tűnt olyan hosszúnak, mint általában. Ha az ember túlságosan a gondolataiba merül, csak úgy repül az idő. Szívesebben ültem volna még itt kétszer annyi ideig, hiszen tudtam, itt semmiféle kellemetlenséggel nem nézek szembe. Viszont, mihelyt kiléptünk a peremre, s Busan aluljárójában találtuk magunkat, meg kellett szorítanom a vállamon lévő utazótáskám pántját, hátha ezzel enyhíthetek a gyomorgörcsömön.

Jungkook közelebb lépett hozzám, hiszen szavak nélkül is tudta, hogy valami baj van. Oldalamra fogott, s homlokomra nyomott egy csókot, miközben nyugtató szavaival próbálta elérni, hogy idegességem csökkenjen, s lehetőleg meg is szűnjön. Természetesen jól esett ez is, akárcsak minden egyes apró gesztus tőle, viszont mintha az egésznek lenne egy utóhatása. Fájdalommal töltött el a bizonytalanság, amibe saját magamat kevertem bele. Mert én tisztában voltam a saját érzéseimmel, de az övéivel koránt sem álltam így.

Anya mondta, hogy hívjam fel őt, mihelyt beér a vonat, viszont nekem ez teljesen kiment a fejemből. Csak a buszmegállóhoz mentünk a doktorral, s fel is szálltunk a járműre, ami majd elvisz minket oda, ahova kell.

- Hoztál magaddal gyógyszer? – kérdezte a férfi mellettem, mire egy pillanatra ráncba szaladtak a szemöldökeim.

- Nem, nem hoztam. – ráztam a fejem. – Egyébként említettem is, hogy majd írj fel nekem fogamzásgátlót, mert elfogyott. – morogtam.

- Elfelejtettem volna? – ingatta a buksiját, én pedig megforgattam a szemeimet.

- El. Meg amúgy is, vendégségben vagyunk, nem szexelni jöttünk. Kevés esélyekkel indulsz, ne akarj a nulla alatt kezdeni. – fenyegettem meg őt a mutatóujjammal, mire elnevette magát. Örülök, hogy ő ilyen biztos a dolgában. Nem is értem, hogy én miért aggódok miatta. Ha anyáék nem mennek bele, csak könnyebb lesz ez a szakításos dolog. Legalább is neki. Számomra az a szakítás valós lesz...

Amikor a megfelelő megállóhoz értünk, leszálltunk. Nem szívesen indultam el, viszont túl kellett esni ezeken. Nem mondhattam le, hiszen ismerem a nővéremet. Ha kell, házhoz jönne, s nem rajtam töltené ki a haragját, hanem az alfán. A párja pedig – amilyen papucs néha – csak elnézné, ahogyan Jihye a tisztavérű torkának ugrik. Jungkook nekem mondja, hogy tüzes omega vagyok? Hát nem ismeri még a testvéremet. Ő tőlem ezerszer rosszabb.

Hamarosan meg is érkeztünk a házhoz. Nagy levegőt vettem, s remegő kezemet a csengőhöz emeltem, viszont nem én, hanem Jungkook nyomta meg. Nem is csodálom, hiszen, ha rajtam múlna, akkor addig állnánk itt, amíg valaki ki nem jön ezen az ajtón, s látja meg, hogy itt állunk. Nem is telt bele pár percbe se, s már nyílt is a barna falap. A nővérem férje dugta ki rajta a fejét, én pedig egy megkönnyebbült sóhajt ejtettem. Most igazi megnyugvás volt vele találkozni először, mintsem a családommal.

- Boltban van mindenki, még a mama is. Csak én maradtam, hogy lenyírjam a füvet. – nyújtotta a kezét Jungkooknak, s hajoltak is meg. – Úgy tűnik, hogy megmaradtál. Azt hittem, hogy Jihye el fog ijeszteni. – kuncogott.

- Ugyan, mellette lassan megszokom a család hóbortjait. – bökött felém a fejével, én pedig eltátott szájjal néztem rá. Na szép...

- Még nem láttál mindent, de tetszik a hozzáállásod. Jimin, te pedig egyél, ha bementél. Jó látni, hogy felszedtél pár kilót, viszont nem árt még néhány. – kiáltott utánam jókedvűen Seojoon, míg én csak előre robogva bemutattam neki hátra se nézve. Csupán a két alfa nevetését hallottam.

Nem is figyeltem rájuk, hanem célirányosan mentem a szobámba. Beszéltem Jihyevel, aki eleinte nem akarta, hogy kettesben legyek Jungkookkal, ám a végén beadta a derekát egy kisebb vitatkozás után. Azért azon a kanapén a kicsikkel jobban elférnek, s amúgy se vagyok már ártatlan, aki annyira félteni kell a fenevadtól. Meg így kevesebb az esélye annak, hogy a kicsik ránk törnének az éjszaka közepén. Igaz, semmit sem tervezünk, hiszen Jungkook kénytelen lesz féken tartani magát.

Igazság szerint volt még pár szem tablettám, direkt hazudtam, nehogy valóban olyat tegyünk, amit megbánunk. Azért elég feltűnő lenne, ha hirtelen a fél házat a kettőnk illata töltené be. Ráadásul a hangszigetelés sem a legjobb, még azt is hallani lehet, ha valaki lélegzik, nemhogy azt, ha éppen szeretkezik. A nővérem meg biztosan kiherélné Jungkookot, de engem se kímélne, ha miattunk a lurkók rájönnek valamire, ami talán túlzottan is korai.

Mivel a férfiak jól elbeszélgettek egymással, s még cigizni is kimentek, ezért magamra vállaltam a házimunka egy részét. A kicsik szerteszét hagyták a játékaikat, s még a kanapén is ott volt az ágynemű összegyűrve. Úgy tűnik, hogy ezzel abszolút nem foglalkoztak, csak leléptek tudván, hogy majd én jövök, s rendet rakok.

Éppen készültem volna a jó testvéries duzzogásra, amiért rám maradt ez a feladat, amikor Jungkook megjelent, hátulról megölelt, a hasamra simítva kezeit, s lehajolva arcát a nyakamba fúrta. Azonnal megfeszültem, s nagyot kellett nyelnem. Annyira jól estek ezek, hogy legszívesebben ellazultam volna, hátra dőlnék, s csak élvezném a testéből áradó meleg simogató karjait. Viszont én ezeket az apró cselekedeteket teljesen másképp értelmeztem, mint ő.

- Seojoont hol hagytad? – kérdeztem, s a kezemben lévő díszpárnát a kanapéra tettem.

- Azt mondta, hogyha már itthon maradt, akkor tényleg lenyírja a füvet. – mondta, én pedig csak bólintottam egyet. Menni is akartam, viszont ő nem engedett. – Izgulsz, igaz? – kérdezte még mindig a nyakamba morogva szavait. – Érzem az illatodon és a lunád is ideges. – húzta ki a nadrágomba tűrt felsőt, hogy alá nyúlva ujjbegyeivel egyből a bőrömet érinthesse. – Figyelj... – sóhajtott egyet, s engem megkerülve leült a díványra, kezeit pedig a derekamra helyezve húzott lábai közé. – Nem lesz semmi baj, rendben? Tudom, hogy érdekesen alakult ez az egész, de ne gondolj egyből a rosszra. Lehet, hogy anyukád egyből meg fog kedvelni. – nézett fel rám mosolyogva, én pedig egyik kezemet vállára helyeztem, míg a másikkal a puha arcára simítottam. – Bízz bennem, pici. Tudod, kénytelen vagy hinni a szavamnak. – emelte meg ő is egyik pracliját, hogy megpróbálja kiseperni szememből a hajamat. Akarva-akaratlanul mosolyodtam el, s lett kissé pirosabb is az arcom. Olyan édes tudott lenni néha, hogy olvadozni tudtam a karjaiban. – Szeretem, ha mosolyogsz, sokkal szebb vagy így. – nézett a szemeimbe, én pedig még a fogaimat is megvillantottam, s erősödő zavarom miatt el akartam kapni a fejemet, viszont ő nem hagyta. – Na, legalább had nézzelek, ha már megtehetem. – kuncogott halkan. – Egyébként meg ne törődj azzal, amit Seojoon mondott.

- Nem akarok elhízni. – sóhajtottam.

- Én kerekebb popsival is ugyan úgy imádnálak az ágyban. – vándorolt le eddig derekamon megpihent mancsa az egyik félgömbömre, s paskolta meg azt, miközben kacér vigyorával illetett.

- Talán most nem elég jó? – kérdeztem, s felhúztam az egyik szemöldököm.

- De, tökéletes. – emelkedett meg kicsit. – Jobbat nem is kívánhatnék. – suttogta, én pedig boldogan hajoltam lejjebb.

- Helyes válasz. – motyogtam, s hagytam, hogy ajkaink összeérjenek. Halkan cuppogtunk, ahogy Jungkook elmélyítette a csókunkat, s el is nevettem magam, amikor kicsit közelebb rántott, aminek következtében majdnem ráestem, annyi volt a szerencsém, hogy kapaszkodtam a vállában.

Ám ekkor hallottunk egy torokköszörülést, én pedig olyan hirtelen váltam el az alfától, amilyen gyorsan csak lehetett. Teljesen elvörösödtem, amikor megláttam a nővérem, amint a nagymamámat segíti be, aki csak kérdezgette őt, hogy ki ez a helyes fiatalember, akit hazahoztam.

Nagyot nyeltem, s lehajtottam a fejem. Jungkook is felkelt mellőlem, viszont velem ellentétben ő egyáltalán nem volt ideges, sőt. A derekamra simítva egy utolsót előre is lépkedett, hogy bemutatkozzon. Egy kedves mosolyt ejtett, miközben meghajolt, s bemutatkozott.

- Jimin hozott egy alfát? – kérdezte mama, akit úgy tűnik, hogy pont jó pillanatában kaptunk el. – De még milyen helyes úriembert! – nevetett az öreglány. – Magas, izmos, jóképű és illemtudó is. – húzogatta a szemöldökét.

- Nagyi, ne legyél ilyen vele. Még a végén kényelmesen fogja érezni magát. – jegyezte meg a nővérem, s az alfára sandított.

- Sziasztok. – lépett be anya is, aki amikor rám nézett, elmosolyodott. – Szia kicsim. – adott nekem egy puszit. – Hát te? Te vagy az a bizonyos alfa, akiről annyit hallottam? – kérdezte kedvesen Jungkooktól, s arcán az ábrázatot meg is tartotta.

- Attól függ, hogy mit hallott. – hajolt meg kedvesen a doktor. – Dr. Jeon Jungkook vagyok. – mutatkozott be szülőanyámnak is, s átnyújtott neki is egy csokor virágot, akárcsak minden női tagnak a családomból. Mondanom se kell, a nővérem volt az egyetlen, aki egyből le is rakta azt. Viszont anya csak eltátotta a száját a doktor szó hallatán, s felém pillantva elismerően bólintott egyet.

- Eddig csak jót. – nevetett, s örömmel fogadta a neki hozott ajándékot.

Kicsit megnyugodtam, s igyekeztem nem azzal törődni, hogy a nővérem mennyire néz csúnyán rá. Igen, ő lesz a kemény dió, ebben biztos vagyok. Azért anya sokkal lazábban fogadja, pedig egyáltalán nem erre számítottam. Viszont nem panaszkodok. Amikor Jihye idehozta Seojoont, akkor nem éppen szívélyes fogadtatásban részesült. Viszont úgy tűnik, hogy Jungkook megnyerte a családom minden tagját. Még a srácokat is. De a testvéremnek nem tetszett. Ő túlságosan féltett tőle, mert tudta. Természetesen minden család félti odaadni az omega gyermekét egy alfának, hiszen ő bánthatja őt. Sokkal erősebb, ezzel mindenki tisztában van. Ám én megtanultam, hogy néha a legfájóbb pofont nem fizikailag kapjuk.

Közösen ettünk, s beszélgettünk. Természetesen mindenki Jungkookot faggatta, ő pedig örömmel válaszolt mindenre, amit feltettek neki. Egyáltalán nem volt zavarban, magabiztos volt. Igazi férfias, alfa jellem. Viszont a későbbiekben igazán komoly vizekre eveztünk, ahol félő volt, hogy az ő rendíthetetlen magabiztossága is egy szempillantás alatt hazugsággá válhat.

- És mióta tart ez nálatok? Meg mennyire komoly? – kérdezte anya, én pedig megköszörültem a torkom, s helyezkedni kezdtem a széken.

- Kétlem, hogy olyan régóta. Hiába doktor, nekem nem tűnik olyan komolynak, mint amilyennek a hivatása mutatja. – mondta a nővérem csípősen. Szemét volt egész végig, de érthető okokból. Igaz, nem ismerte Jungkookot, de túlzottan is féltett ahhoz, hogy olyan könnyen átengedjen bárkinek is. – Legalább is az első találkozásunkkor tett benyomása nekem ezt bizonyítja. – könyökölt fel az asztalra, s mosolyodott el gúnyosan.

- Jihye! – szólt rá anya. – Viselkedj.

- Komolyan mondom. Nekem túlságosan szemtelennek tűnt, játékosnak, aki nem hajlandó hangsúlyos lépést tenni. – mondta el sziklaszilárd véleményét. Én le is hajtottam a fejem, hiszen koránt sem éreztem már olyan jól magam, mint az ezelőtti témánál. Ám ekkor megéreztem Jungkook mancsát, amint az asztal alatt az enyémre fog. Felnéztem rá, ő pedig biztatóan elmosolyodott.

- Egy eljegyzés mennyire lenne bizonyíték arra, hogy komolyan gondolom a dolgokat Jiminnel? – kérdezte, mire az éppen vizet ivó nővérem fuldokolni kezdett. Köhögött párat, s a párja a hátát ütögette.

- Hiszem, ha látom. – törölte meg a száját villámokat szóró szemekkel nézve a tisztavérűre, akinek a mosolya csak még szélesebb lett. Ezúttal anyához fordult.

- Ne haragudjon. Tudom, hogy csak most találkoztunk először, és nem tud rólam sok dolgot. Viszont Jimin annál jobban ismer. Én nagyon is eltökélt vagyok a kapcsolatunkat illetően. Pár órával ezelőtt Dr. Jeon Jungkookként mutatkoztam be, de egy nagyon fontos dolgot kihagytam. – szorította meg lágyan a kezemet, csupán biztatásként, hiszen a szívem majd' kiugrott a helyéről, s a lunám könyörögni tudott volna az alfa segítségéért, annyira kétségbeesett volt. – Dr. Jeon Jungkook vagyok, Jimin jövendőbeli férje. – mondta, s a kacsómat felemelve az asztalra helyezte azt, így mindenki láthatta az ujjamon ékeskedő jegygyűrűt.

Csend. A reakció ez volt. A csodálkozás néma szólama.

▫️➰➰➰▫️

Hello Sütikék! Na egy nap késéssel, de itt vagyok az új résszel! Ne haragudjatok, de rengeteget kellet tanulnom és egyszerűen se időm, sem pedig erőm nem volt leülni írni😔 Ezt ki is tettem az oldalamra, kétszer is, de a wattpad valamiért eltűntette. Hát köszixd Szerencsére sikerült végül😌😌😌

Sokan aggódtatok az egészségem miatt, amit külön meg szeretnék köszönni, mivel iszonyatosan édesek vagytok. Páran privátban is írtatok nekem ezzel kapcsolatban, ami nekem nagyon jól esett🥺♥️♥️♥️ Tényleg köszönöm, rettentő hálás vagyok azért, amiért idegenen aggódtok egy másikért🥺♥️♥️♥️

Szeretném elmondani, elkerülve a félreértéseket, hogy nem azért nem válaszolok a kommentekre, mert — csúnyán fogalmazva — leszarom őket. Mindet látom, csupán annyi időm nincs, hogy leüljek és egyesével válaszolgassak rájuk, hiszen ez igénybe vesz körülbelül 1, másfél órát, attól függ, hogy mennyivel vagyok elmaradva. Ennek következtében pedig a hozzászólások száma is igencsak lecsökkent. Nagyon sajnálom, tényleg, viszont MinHoneyBoo a tanúm rá, hogy mennyire el vagyok havazva, hiszen, mint osztálytársam, tudja, mennyire keményen kell hajtani ezen az éven. Szóval ne vegye senki se a szívére, amiért nem vagyok túlzottan aktív válaszadások terén, illetve azt se, hogy a felének sikerült visszaírnom, de a másik részének nem. Nem teszek kivételt senkinek, sőt, én nagyon is egy olyan ember vagyok, aki imádja a kommenteket olvasni és reagálni rájuk, s talán ezért is rossz számomra is, amiért nem tudok visszaírni.

De senki se aggódjon, minden egyes hozzászólást látok és elolvasom, ugyanakkor, amint tudok, válaszolok is rájuk🥺🥰♥️♥️♥️

Remélem, hogy senki sem haragszik rám emiatt🥺♥️♥️♥️

Na csak eljutottunk Jimin családjához is😬 Azért Jihye nem kíméli Jungkookot, valamiért iszonyatosan óvja az öccsét az alfáktól🤔 De mi lesz most a reakciója? Na és az anyának, aki eddig nagyon jó véleménnyel élt a dokiról?🤭🤔

Mi a véleményetek?🤔

Milyen az iskola? Nekem már most borzalmas hetem van😂😂 Azért remélem, hogy nektek sokkal jobban telik🥺🥰♥️

Hogy vagytok?♥️♥️♥️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook