Igent mondtam. Nem is figyeltem a szülők reakciójára, valahogy lehetetlennek tűnt jelenleg. Csupán az alfa fekete íriszeibe voltam hajlandó nézni, aki mosolya válaszom után még nagyobb lett, szélesebb, s azonnal a kezemre fogott óvatosan. A szívem olyan hevesen dobogott a mellkasomban, hogy csodálkoztam, amiért nem hallották meg. Miközben felkelt a férfi, az ujjamon lévő gyűrűt – amit Felixtől vettem el pont arra a célra, hogy hihetőbb legyen a hazugságunk – levette, átrakta a másikra, s helyére az került, amivel most megkért.

Nem egyenesedett ki, egyből ajkaimra nyomott egy kisebb csókot, lágyan összekulcsolva kezünket, s másik mancsával arcomra simítva. Melegség járta át a testem tőle, a tettei miatt. Ahányszor a közelében voltam, úgy éreztem, hogy teljes biztonságban vagyok, mellette nem eshet bántódásom, s ő hiába tisztavérű, sosem ártana nekem. Ez az érzelem pedig nagyon hamar kialakult bennem, csupán nem vettem észre időben. Azt hiszem, maga a szerelem is ilyen. Sosem tudjuk megmondani pontosan, hogy mikor kezdődött, csupán már realizálni tudjuk a dolgokat. Márpedig elkerülni a látatlanban megbúvó szörnyet lehetetlen.

Mikor Jungkook kissé hátrább hajolt, csak akkor vettem figyelembe a szülőket, hiszen az anyukája könnyezve jött ide, s ölelt meg bennünket. Én még mindig aligha tudtam felfogni bármit is, így nem is viszonoztam a gesztusát, csupán nagy szemekkel néztem az alfára, aki az apjával fogott kezet férfiasan, hogy fogadja a gratulációját. Túl jól színészkedik, míg én...

- Köszönöm. – mosolyogtam az anyukára, s néztem végre a szemeibe. Nekem is azt kellene tennem, amit Jungkooknak. Hű maradni a szerepemhez, s mindenkit átverni. Még úgy is, ha mélyen legbelül olyan érzésem van, hogy megfulladok. Valamiért olyan kínzó volt a tudata annak, hogy ez semmi más, csak egy színjáték. Egy olyan darabot adunk elő, ahova a színpadot saját magunknak építettük, s akarva-akaratlanul lettünk a főszereplők.

Jungkook rám pillantott, s közelebb jött, hogy az anyukája ölelő karjai őt is megtalálják. Ez így is történt, s aki nem ismeri őt annyira, mint én, az nem tudta, hogy mire ment ki ez az egész. Ledöbbentem, s a történtek hatása alatt álltam még mindig. Igaz, ő sem értette, hogy miért ez a reakcióm, viszont segíteni akart. Ki akart vonni, a szárnyai alá húzva védeni a kérdésektől, s az itt lévő másik két ember tekintetétől.

- Hagyjátok most, szerintem még mindig a történtek hatása alatt áll. – húzott magához derekamra fogva, s mikor elég közel kerültem hozzá, homlokomra adott egy csókot.

Hálásan néztem a szemeibe. Örültem, amiért figyelt rám. Viszont mindenképp beszélnem kell vele erről. Hiába a lehető leghitelesebb az, hogy jegyesek vagyunk, mégis ez... Amit csinált, az túlzottan is erős köteléknek hat. A szülei örülnek, madarat lehetne fogatni velük, hiszen a fiúk végre elköteleződni látszik, készen áll arra, hogy családot alapítson. Annyira várták ezt, s kisebb bűntudatom is van amiatt, amiért átverjük őket. S akkor még ott vannak az enyémek.

Nem mondom, elég sokáig húzódott a beszélgetés, s ahhoz képest, hogy mikor mentünk Jungkook szüleihez, nagyon későn értünk vissza. Azt is felhozták, hogy aludjunk ott, hiszen van elég hely – amiben nem is kételkedtem, mivel a nappalijuk volt csupán akkora, mint az én egész lakásom –, viszont mi illedelmesen visszautasítottuk. Nekem elég kellemetlen volt ott lenni, s ezt a férfi is érzékelte. Az egész beszélgetés talán akkor kezdett igazán kínossá válni, amikor tervezgetni kezdték az esküvőt, s időpontot nézegetni, hogy mikor lenne jó. Még az én családommal is fel akarják venni a kapcsolatot, hogy ne teljesen ismeretlenekként álljanak ott a ceremónián, hanem úgy, mint jó barátok. S ami végleg kiverte nálam a biztosítékot, az a gyerek volt. Akkor jött el az a pillanat, hogy Jungkook felállt az asztaltól, kedvesen megköszönte a meghívást, s közölte, hogy mennünk kell. A szülők kicsit csalódottak voltak, viszont a lelkünkre kötötték, hogy legközelebb is jöjjünk.

Az autóban nem is igazán beszélgettünk. Nagyon elfáradtunk, s én inkább elmerültem a gondolataimban, miközben az ujjamon lévő gyűrűt forgattam. Annyiszor megbántam, hogy akkor belementem ebbe az egészbe, ahányszor csak lehetett. Erős személyiségem van, tudom magamról, hogy mennyire rendíthetetlen omega vagyok, viszont ez sokszor csak a látszat. Képes vagyok túlgondolni rengeteg mindent, köztük a mostani helyzetet is. Ha Jungkookkal eljátsszuk a szakítást, akkor a jelenleg tartó kapcsolatunkat is meg kellene szüntetnünk. Feltűnő lenne, ha folyamatosan érződne rajtunk a másik aromája. Én pedig... Féltem elveszíteni őt.

Amikor visszaértünk hozzá, s lefürödtünk, szótlanul feküdtem az ágyban eleinte egyedül. Jungkook – szokás szerint – még alvás előtt kiment, hogy cigarettázzon. Nem szív el sokat egy nap, amit eddig láttam, az maximum három szál volt, de ha úgy viselkedne, mint télen egy kémény, akkor se szólnék rá. Felnőtt, nem lenne hozzá közöm, hogy ő mit csinál. Én is kipróbáltam már, de az tinédzser koromban volt, s akkor is csak bulikon. Afféle parti-dohányos voltam. Csak részegen voltam hajlandó rágyújtani.

Hallottam, amint a terasz ajtaját nyitja, majd csukja is, miután belépett. A papucsát lehúzta, s bemászott az ágyba.

- Erre nem számítottam. – kezdtem bele a beszélgetésbe, amit jobb volt nem halogatni. Inkább legyünk rajta most túl, mint húzzuk-vonjuk a végtelenségig. – Ugye tudod, hogy nem kellett volna? – fordultam felé, hiszen eddig háttal voltam. Az oldalán feküdt, s könyökén támaszkodott. – Direkt elkértem Felix egyik gyűrűjét. Meg egyébként sem kellett volna költened rám. – sóhajtottam. – Mennyi volt? Vagy rendelted? Kifizetem. – keltem fel, hogy az asztalon lévő tárcámat a kezembe vegyem, s kiszedjek belőle annyit, amennyit majd mondani fog. Viszont az alfa csak elnevette magát. – Mondd már, ne húzd az időt. – forgattam meg a szemeimet. – Vagy keressek utána? – néztem hátra, s döntöttem a csípőmet a bútornak. – A kórház közelében van egy pláza és egy bizsus bolt, azokra tippelek. Vásároltam már onnan, nem drága üzlet, szóval...

- Jimin, ez nem bizsu. – kuncogott továbbra is, míg én teljesen lefagytam. – Utána járhatsz, de ha valóban meg akarod fizetni, akkor sokáig kell még melóznod. Az benne nem üveg, amit csak megformáztak. – biccentett egyet, én pedig az ujjamon lévő ékszerre pillantottam.

- Jungkook ez... Valódi? – nyeltem nagyot. Az alfa egész egyszerűen helyeselt, míg az én arcom teljesen elvörösödött. – Nem kellett volna. – motyogtam. – Elég lett volna a... Szóval amúgy is át tudtuk volna verni őket, de ez az eljegyzés előttük. – túrtam a hajamba, majd néztem rá. Csupán felhúzta az egyik szemöldökét. Ennyire nem érdekli? – Ha ennek vége, akkor... Mindennek vége lesz. – mondtam ki komolyan. – Nem érezhetik meg azt, hogy közünk van egymáshoz, mert ugyan ott lennénk, ahol most. – nyeltem nagyot. Hallgatott.

- Ne aggódj emiatt, jó? – szólalt meg a hosszadalmasnak tűnő, percekig tartó csönd után. Az ágy azon részére jött, ahol én szoktam aludni. Nem volt túlzottan nagy a háló, a franciaágy, ami középen foglalt helyet, azért eléggé szűkössé tette. Éppen ezért könnyen nyúlt a kezemért, s húzott a lábai közé. A vállait automatikusan fogtam meg, s néztem rá kissé elkenődve. Egyik mancsával a derekamat cirógatta, míg másikkal az arcom felé nyúlt, s lágyan húzta végig ujjbegyeit bőrömön. – Mindent megoldunk. – nyomott a számra egy apró puszit. – Bízol bennem? – kérdezte, s miután nem válaszoltam, több, s több puszit adott nekem, ezúttal nem a számra, hanem hol az arcomat, hol pedig a nyakamat lepte el csókocskáival. – Hiszel nekem, Jimin? – tette fel ismét, mire én akarva-akaratlanul mosolyodtam el, hiszen ezek az apró érintések, s törődések ezt váltották ki belőlem, akárcsak az alfából.

- Kénytelen leszek. – döntöttem a homlokomat az övének, s az én kacsóim az orcáira csusszantak. – Hihetek neked, ugye? – kérdeztem rá játékosan, az alfa ajkaira suttogva a szavaimat, aki elkuncogta magát.

- Kénytelen leszel. – paskolta meg a fenekemet, miközben összeérintette az ajkainkat. Na igen, kénytelen leszek bízni benne, hogy megoldja a helyzetet, ugyanis egyre inkább érzem azt, hogy a kettőnk között kialakult kötelék az én részemről túlságosan erős lett.

Sokáig azt gondoltam, hogy Jungkook képtelen lenne arra, hogy bántson. Viszont miközben csókolóztunk, s ismét eltöltöttünk együtt egy forró éjszakát, az elsőt hivatalos jegyesekként, rájöttem arra, amire már régebben is, csupán feledésbe merült az évek alatt. A legtöbb sérelmet mindig az tudja, s fogja is okozni, akit túlságosan megszeretünk.

Nem töltöttem a hétvégét az alfánál, hanem Felixet vártam vasárnap. Úgy éreztem, hogy segítségre szorulok, meg kellett beszélnem vele a dolgokat, hátha tud nekem valamiféle tanácsot adni. Ő mindig mellettem volt, jobban ismer, mint bárki más. Ezért is fordulok felé bizalommal, s reménykedem abban, hogy valamit ki tudunk okoskodni.

Ám arra nem számítottam, hogy a szeplőst annyira meglepi az, hogy Jungkook valóban eljegyzett, hogy le kellett ülnie, s még vizet is hoznom kellett neki. Jobban lesokkolta a hír, mint engem, s előre féltem, hogy a családom majd mit fog reagálni erre az egészre.

- Most akkor... – nyelt nagyot. – Az ott igazi? – kérdezte, s az ujjamon lévő gyűrűre mutatott. Nagyon sóhajtva ültem le vele szembe, majd elhúzva a számat bólintottam egyet. – Na... Ne...

- De. – döntöttem hátra a fejem.

- Akkor most el is fog venni? – ugrott fel izgatottan, s az előbbi sokkhatásának nyoma se volt. A kezemet is megfogta, amivel magára vonta a figyelmemet. Viszont az én ábrázatom közel sem volt olyan felhőtlenül boldog, mint az övé, s ezt észre is vette. – De... Most miért vagy ennyire elkenődve? – ült le mellém már ő is kicsit bizonytalan ábrázattal, én pedig nem bírtam tovább. Egyszerűen kirobbant belőlem az, aminek ki kellett.

- Azért, mert én... Szóval a napokban gondolkodtam és lehet, hogy mégis... Érzek iránta valamit. – nyeltem nagyot. – Eljegyzett és nekem ez teljesen mást jelent, mint neki. Ő a szüleit akarja megnyugtatni és igen, én egyeztem bele, de a rohadt életbe is, nem gondoltam volna, hogy szerelmes leszek a dokiba. – temettem az arcomat a tenyereimbe, mire a csokoládé illatú omega karjait körém fonta, s egy szoros ölelésbe vont.

- Kicsi, Jiminie, ezzel semmi baj nincs. – simogatta a hátamat, s próbált kicsit lenyugtatni. – Szeretni és szerelmesnek lenni sosem baj.

- De...

- Tudom, hogy mi történt. – vágott a szavamba. – Tudom, hogy mekkorát csalódtál, de nem élhetsz örökké a múltban. – húzódott el, s fogta két keze közé az arcomat. – Bármi is volt, az már nincs, érted? Borzalmas volt, én csak... Elég volt nézni, ahogy tönkretett, de kérlek, nagyon kérlek, ne hagyd, hogy ez meggátoljon abban, hogy teljes életet élj. Lehet, hogy Jungkook is komolyan gondolja, azért készült így. Egy igazi gyémánt van az ujjadon. Hallod, az éves lakbéred kevesebbe kerül, mint ez. – mondta, mire egy kisebb mosolyt csalt az arcomra. – Mármint érted... Én nem vennék egy kamu eljegyzés miatt egy gyémántot, főleg, hogyha fel akarnám bontani. – rántott vállat. – Igaz, nem is lenne pénzem rá, maximum ebayról rendelnék valami olcsó utánzatot, de még arra is úgy tekintenék, mint egy felesleges kidobásra. – rántott vállat. – Na, had lássam azt a mosolyt az arcodon! Ne aggódj, mert ha bántani mer téged, akkor személyesen rúgom seggbe.

- Ő egy tisztavérű alfa, Felix. Te egy omega vagy. – ráztam a fejem egy halovány somollyal.

- Töke ugyan úgy van neki, nekem meg lábam. – legyintett, s ekkor már nem bírtam ki, de egy nevetés is feltört belőlem. – Na, ezt akartam hallani. – bökött a mellkasomra. – Még egyszer nem hagyom, hogy valaki úgy bánjon veled, Jiminie. Megígérem, hogy jó barátként az életemet kockáztatva, de szétverem azt a tisztavérűt, ha csúnyán néz rád, vagy olyat tesz, amit te nem szeretnél. – emelte fel a kisujját, hogy hivatalossá tegye az esküjét, én pedig össze is akasztottam a sajátomat az övével.

Sosem lehettem elég hálás azért, mert ő itt van nekem, s akkor is mellettem állt. Még úgy is, hogy akkor hatalmas hülyeségbe mentem bele – igaz, kevésbé volt olyan nagy a tét, mint most – és meg is fizettem az árát rendesen. Nem tántorított mellőlem, sosem tartott hibásnak, pedig megtehette volna, akárcsak mások. Hiszen megkaptam a lenéző tekinteteket, még a saját családomtól is. Igaz, jogosan tették. Akkor én sem voltam képes úgy tükörbe nézni, hogy ne undorodjak a lehető legjobban attól a személytől, aki visszapillantott rám.

Persze mindenki megértette a helyzetemet később, s támogattak, ahogy csak tudtak, legalább is a szeretteim. Viszont Felix egy percig sem habozott, s egyből az én pártomat fogta. Pedig ő is jó embernek ismerte Őt. Pont úgy, ahogy mindenki más. De a látszat néha csal, s a mosoly olykor nem más, mint egy arcra festett álarc.

- Nem megyünk el fagyizni? – kérdeztem, mire a srácnak a szemei felcsillantak. – Meghívlak.

- Imádlak és imádom, hogy tudod, mennyire csóró vagyok. – pattant fel, s indult is az ajtóhoz a táskája felkapása után, hogy huzakodás után indulhassunk is. Csupán kuncogva néztem rá, s én is felkeltem. Most tényleg nagyon jól esett volna egy kis kikapcsolódás. Ez az egy nap túl sok mindent tartogatott. Azt hiszem, megérdemlem, hogy elmenjek fagyizni és Felixet is meghívjam.

▫️➰➰➰▫️

Hello Sütikék! Itt is vagyok az új résszel, igaz egy nap késéssel, de befutottam😌

Sajnos ez az időszak ilyen, az iskola miatt nem tudom fix időpontra hozni az újabb fejezeteket.

Vajon mi lesz ezek után? Jimin félelme be fog igazolódni?😬 Mit gondoltok?🧐♥️

Viszont

‼️nagyon fontos dolgot kell bejelentenem‼️

A jövő heti rész elmarad. Ennek egyszerű oka van, szalagavatóm lesz. Nem megoldható az, hogy péntek délután megírjam, mert akkor van a főpróbám, ami nyolcig tart, tehát olyan este kilenc körül esnék haza, ha nem később. Olyankor már elképzelhetetlen, hogy egy kerek részt feltegyek, összecsapni pedig nem szeretném. Szombaton szalagavató, aztán pedig a kihagyhatatlan bál, később pedig after party. Magyarán vasárnap hajnalra fogom hazavergődni magam😂 A délutánomat pedig kénytelen leszek a tanulásra szánni): Remélem, hogy emiatt nem okoztam senkinek csalódást🥺♥️♥️♥️

Ugyanakkor fantasztikus hírrel is jöhetek, mivel a könyv elérte a 20k megtekintést🥺🥰♥️♥️♥️ Ennek baromira örülök, mivel ez azért nem kicsi szám és álmodni se mertem volna, hogy egy omegaversevel (ráadásul az elsővel tőlem) ezt el fogom érni🥺♥️♥️♥️♥️ Fantasztikusak vagytok, ez a ti érdemetek🥰🥰🥰

Hogy vagytok?🥺♥️♥️♥️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook