A rendőrség hamar kiérkezett. Nem számítottam arra, hogy ilyen gyorsak lesznek, de nem is volt baj. Igaz, nem törődnének azzal, hogy egy omegára támadtak rá – hiába sértené a jogaimat – viszont maga a kórház tett feljelentést, amire már kénytelenek voltak felkapni a fejüket. Amíg pedig nem voltak itt, a biztonságiak vigyáztak a fiatal alfára, aki meg se szólalt. Rá se mert nézni se Jungkookra, sem pedig rám. A tisztavérű meg el se mozdult mellőlem, sőt, el se engedte a derekamat. Végig szorosan tartott maga mellett. Csupán amikor az őrsre mentünk be, akkor kellett egyedül lennem, hogy felvegyék a vallomásomat.

Természetesen Jungkookot is kérdőre vonhatták volna, hiszen mégis fojtogatta a tanulót, viszont eltekintettek erről, hiszen tisztavérű. Igen, ennyit jelentett az, hogy hol állsz a rangsorban.

A fiút őrizetben fogják tartani, legalább is 1-2 napig. A közelembe se jöhet, s mivel a kórház vezetősége semmit sem enged, ezért bíróságra akarják vinni az ügyet mindenképp. Ennek örültem, hiszen legalább itt tekintettel voltak az omegák helyzetére, bár az is lehet, hogy a hírnevüket nem akarták lerombolni.

Nem haza mentem. A férfi nem engedett, s hiába volt vége az egésznek, én nem szerettem volna egyedül maradni. Egyszerűen rettegtem, félem, hogy bármikor megismétlődhet ez. Nagy volt rá az esély, mindig is így kellett élnem, hogy sosem tudtam, mikor fog a mögöttem lévő árny emberi, fizikai alakot öltve valósággá válni, s a torkomra marva magával rántani egy olyan helyre, ahonnan ő jött; a sötétségbe.

- Idd meg ezt. – nyújtott felém egy bögre forró teát Jungkook, miután visszajött hozzám a nappaliba. Nem sokat beszéltem azóta, mióta hazajöttünk, de ő sem faggatott. Szerintem nem volt ilyen helyzetben, s nem tudja, hogyan kellene viszonyulnia a helyzethez. Na igen, lehet ő omegaspecialista, s ismerheti az omegák szokásait, a testüket, viszont minden ember más. A személyiségünk nincs leírva a könyvekbe, ahogy az érzelmeink se. – Nem fog bántani téged. – szólalt meg pár perc után. – Amíg én itt vagyok, addig nem. Holnap pedig elmegyünk plusz ruháért neked, mert itt leszel. Írtam ki neked szabadságot és...

- Mi? – kaptam fel a fejem. – Nem, én tudok dolgozni, csak... – haraptam az ajkaimba, s akartam is folytatni pár másodpercnyi gondolkodás után, hogy mit hogyan mondjak, de akkor az alfa idegesen vágott a szavamba.

- Nem, Jimin, nem! Ismét lesznek az egyetemről, semmiképp sem maradhatsz. – rázta a fejét, s túrt idegesen a hajába.

- Hidd el, hogy én sem úgy megyek oda, hogy olyan hű, de nagy biztonságérzetem lenne, de nem zárhatsz be a házadba! – álltam ki magamért, mire a férfi megfeszítette az izmait, s közelebb lépett hozzám.

- Ha nem érdek oda időben, akkor az a rohadék megerőszakolt volna, sőt, ha felhúzod, akkor meg is öl. – villantotta meg vörös szemeit, ami nekem abszolút nem tetszett, ezért a bögrét az üvegasztalra csapva álltam elé idegesen. Igaz, nem szabadna jobban kivívnom a haragját, hiszen mégiscsak veszélyes rám, de bíztam benne annyira, hogy nem tenne velem semmit.

- De időben odaértél, szóval ne járjon a szád! – emeltem fel a mutatóujjamat, s ütögettem meg lágyan az ajkait, amit csak meglepve nézett. – Ha annyira meg akarsz védeni, akkor ne zárj be a házba, ugyanis itt nem tudsz figyelni rám, hanem vigyél magaddal. – igazítottam meg a hátamra terített takarót, s elléptem mellőle. – Hozok egy kendőt és feltörlöm a kiömlött teát, addig nyugodj le, mert ha nem, a kanapén alszol. – jelentettem ki, s vissza se nézve lépdeltem el durcásan. Igaz, a fülemet megütötte az alfa morgása, ahol azt mondja, hogy ez az ő háza, mi az, hogy ő lesz száműzve a kanapéra, de nem érdekelt. Én biztosan nem fogok itt lenni. Ha kell, a kórházban el se mozdulok Jungkook mellől, de nem fog bezárni.

Duzzogva kaptam le egy kendőt, majd sétáltam vissza, s töröltem fel a kiömlött teát. A mormogós alfa nem is beszélt velem, de nem is baj, mert nem voltam kíváncsi rá. Ha be akar zárni, akkor reménykedjen benne, hogy tud az ablakra szerezni lakatot, mert ha nem, akkor kimászok, s hazamegyek. Majd akkor a szabadságomat eltöltöm Felix barátommal, aki mostanság epésen megjegyezte nekem, hogy alig van időnk egymásra, márpedig nem szeretném elhanyagolni őt.

Végül egész este mosolyszünet volt. Én nem voltam hajlandó beszélgetést kezdeményezni, mivel iszonyatosan makacs omega vagyok, viszont az alfát se kellett félteni. Igazi csendkirály volt, de legalább egyszer nem azt hallgatta a szomszéd, hogy dugunk, mint a nyulak.

Viszont egyikünk sem ment a kanapéra éjszakára. Csupán egymásnak hátat fordítva próbáltunk elaludni egy alapos fürdés után. Én úgy gondoltam, hogy teljesen jogosan akadtam ki rá, vezérelje őt akármilyen jó szándék, hogy meg akar védeni. Akkor sem tarthat bezárva, nem vagyok megjelölve, nem parancsolhat nekem kedvére, s bánhat velem úgy, ahogy éppen szeretne.

Mocorogni kezdett, s hamarosan meg is éreztem ölelő karját magam körül. Közelebb húzott magához, s fejét a nyakhajlatomba fúrta. Azonnal belém rekedt a levegő, s a szívem heves dobogásba kezdett. Nem így kellene reagálnom...

- Tényleg a kanapéra akartál küldeni? – motyogta mély hangján.

- Csodálkozom, hogy nem ott vagy. – válaszoltam, s próbáltam magabiztos maradni, ahogy eddig is. Viszont ő csak elkuncogta magát.

- Ugye tudod, hogy csak nem akarom, hogy bajod essen? Egyébként is, ez egy trauma is lehet. Jobb, ha kiveszel pár napot és kipihened. – próbált rávezetni, mire megfordultam, s egyenest a szemeibe néztem. Hiába volt sötét, azok csillogását mégis tökéletesen láttam. Csillagok voltak abban az éjszakában, sőt, galaxisban, amit ő rejtett magéban.

- De nem leszek bezárva ide. Egész nap Felixnél fogok lenni, vagy ő nálam. – próbáltam alkudni vele, mire elmosolyodott. Úgy tűnik, hogy benne van.

- Nem bánom, de este az enyém vagy. – simított végig az oldalamon, s adott egy apró puszit a homlokomra. Még szerencse, hogy sötét volt, ugyanis... Most rendesen zavarba jöttem miatta. – Csak így vagyok hajlandó belemenni. Nappal a szeplős mitugrász vigyáz rád, de éjszaka én.

- Te vagy az éjszakai mitugrász? – kuncogtam, mire vállat rántott.

- Lehet, bár ugrálni inkább te szoktál rajtam, bébi. – húzódott el, én pedig mellkasára tettem a mancsaimat, s hitetlenkedve felültem.

- Na, nem! Tudom jól, hogy mire megy ki a játék, Jeon Jungkook! Csak akkor hívsz bébinek, ha kanos vagy, de már most kijelentem, hogy nem. – ráztam a fejem nemlegesen, s még a karjaimat is összefontam mellkasom előtt, de az alfa csak jót mulatva ült fel, s magához húzva csókolt a nyakamba.

- Most miért ne?

- Egyszer lenne nyugodt éjszakája a szomszédnak. – fészkelődtem, de ő nem engedett.

- Ugyan már... Ha nem hall semmit, még a végén azt hiszi, hogy meghaltunk. – nevetett, én pedig megforgattam a szemeimet. – Ígérem, hogy nem leszek annyira durva. – próbált rávenni, egészen addig, amíg be nem adtam a derekam. Meg kell tanulnom nemet mondani, de nagyon gyorsan. Hiába vagyok makacs, s húzom az időt, de utólag végiggondolva, azt is feleslegesen csinálom. Mindig eléri, amit akar.

A napok gyorsan teltek innentől. Végre Felix társaságában is eltölthettem egy kis időt. Voltunk vásárolni, egy-két alap dologra megtanítottam őt a konyhával kapcsolatban, s ahogy azt gondoltam, nem maradhatott ki a pletykázós délutánból Jungkook témája sem. S bár nem tudtam körülírni azt, amin jelenleg keresztülmegyek, Felix egyszerűen jellemezte; szerelmes vagyok. Hát, nekem ez kicsit korai kijelentés volt. Sajnos a csomó miatt nem tudtam megmondani, hogy valóban szerelmes vagyok-e az alfába. Eléggé megtévesztő az, ha a kötelék kettőnk között ilyen erős. Akarva-akaratlanul vágyunk a másikra, a társaságára, az illatára, s maga a lénye megnyugvást jelent számunkra. Gyakorlatilag a kettő között szinte lehetetlen különbséget tenni. Csupán egy lehetőségem volt kideríteni, hogy mi is a valóság; Jungkook nem csomózhat meg egy ideig.

S valóban nem engedtem neki. Nyilván, amíg „vigyázott" rám, addig nem minden egyes esténk állt ki a szexből, viszont akkor megkértem, hogy hagyja ki, mert az előző miatt még mindig érzékeny vagyok. Ő ezt szerencsére tiszteletben tartotta, még akkor is, ha már egy ideje nem történt meg az, hogy felhelyezte a knotját.

Kicsit jobban utána olvasgattam, s megtudtam, hogy egy hónap, mire a csomó teljesen eltűnik, s a kapocs megszakad. Utoljára a heatemnél történt komolyabb aktus köztünk, azóta pedig nem. Viszont annak valóban lassan egy hónapja lesz, úgyhogy már nem kell sokat várni. Őszintén rettegtem a választól, nagyon féltem, hogy valóban érzek iránta valamit, vagy csak a kapocs köt össze minket. Ha az utóbbi, akkor az... Az egy kisebb megnyugvást jelentene nekem. Hiába keresem az igaz társamat, minden egyes útra félve kanyarodok, s fogok is letérni. A szerelem amilyen szép, gyengéd, olyan ocsmány és kegyetlen tudott lenni. Olyan volt, mint a báránybőrbe bújt farkas. A legnagyobb álarcot viselte magán, s alig várta a tökéletes pillanatot, hogy megmutassa a valódi arcát.

Hétvégén viszont Jungkookkal együtt indultunk el a szüleihez, ahogy megbeszéltük. Kicsit izgultam, hiszen mégis egy olyan helyre megyek, ahol csak alfák élnek. Ráadásul a doktor mesélt a családjáról, generációk óta fenntartották a vérvonalat, szóval már előre látom, hogyha a tündéri anyukája engedni is fog érvényesülni, akkor sem fogok. Az apját nem ismerem. Ki tudja, lehet, hogy ő páros lábbal fog kirúgni, mihelyt megtudja, hogy omega vagyok, hiába mondd nekem a férfi ilyet-olyat, hogy mennyire elfogadóak.

Felixtől – hiszen ő rendelkezik rengeteg kiegészítővel – kértem egy mutatós gyűrűt, hogy hitelesebbnek tűnjön az, hogy jegyesek vagyunk. Az öltözékem is inkább volt elegánst, mintsem mindennapi. Azért a szürke melegítőnadrágomban nem fogok megjelenni, amit kedves szeplős barátom leevett, s azóta se jön ki belőle a folt. Egy egyszerű fehér ing volt rajtam, amit egy szintén ilyen színben pompázó szalaggal kötöttem meg, ugyanis a nyakkendőt túl hivatalosnak tartottam, én pedig eleve nem szerettem azt hordani. Iskolában is gyűlöltem, mert nagyon zavart.

A választásom nadrág terén egy feketére esett, s hozzá a lakkcipőmre. A hajamat is szépen beállítottam, középen elválasztottam, s felraktam pár fülbevalót is. Egész csinosnak éreztem magam, még pózoltam is a tükörben, egészen addig, amíg a tisztavérű meg nem érkezett. Ő is megdicsért, s miután kikérdeztem, hogy jó leszek-e így és megbizonyosodtam a pozitív válaszról, elindultunk. Meg sem lepett egyébként az, hogy Jungkook szokás szerint ingben volt, mint munkában. Tudom, hogy vannak más ruhái, de azokat rettentő ritkán hordja, pedig én nagyon is szeretem rajta a szürke melegítőjét például.

Az út – ha rajtam múlik – csendesen telt, viszont egy idő után ezt megszakította az alfa, aki kicsit mesélni kezdett a családjáról, hogy ne féljek annyira. Érezhető volt rajtam, hogy izgulok, még akkor is, ha ez az egész egy színjáték. Hát, amikor megérkeztünk... Úgy vert a szívem, mint a puckos veréb segge.

Remegő lábakkal szálltam ki a járműből, s néztem meg a hatalmas házat. Hát igen... Csodálatos és hatalmad... Tagadhatatlanul tisztavérűek lakják.

Jungkook a kezemre fogva rángatott vissza a csodálkozásomból, s rám pillantva egy kedves mosolyt ejtett.

- Ne aggódj, pici. Nem lesz semmi baj. A szüleim nem harapnak. – ingatta a fejét, miközben elindult befele velem együtt.

- Még szerencse. – forgattam szemet, ő pedig jót mosolygott rajtam, hiszen mindketten tudtuk, hogy mire értettük.

Amint beléptünk, még szétnézni, s csodálkozni se volt időm, hiszen Jungkook anyukája egyből felénk jött, s először a fiát ölelgette meg, miközben kikérdezte, hogy jól érzi-e magát, persze választ nem várva, hiszen egyből elém lépett, s vörösre festett ajkaiba harapva mért végig.

- Olyan szép omega vagy, édesem! – simított végig a karomon, s egy kedves mosolyt ejtett, míg én csak elpirultan próbáltam viszonozni gesztusát. – Gyertek, apád már nagyon vár titeket és iszonyatosan kíváncsi rád, Jimin. – nézett rám. Iszonyatosan kedves ez a nő, s teljességgel romba dönti a tisztavérűekről alkotott eddigi képet. Egyáltalán nem tűnnek sznoboknak.

Hamarosan el is indultunk, s egy nagyobb szobába értünk, ahol egy hatalmas asztal foglalt helyet. A teríték egyszerűen bámulatos volt, kreatív, fényűző és... Le a kalappal. Én ilyeneket fotókon se merek nézegetni, mert ha meglátom akár a pohár árát, menten rosszul leszek.

Az idősebb Jeon valóban ott volt, s mikor megérkeztünk, felpattant, s karjait kitárva, boldogan jött felénk. Először Jungkookhoz lépdelt, akárcsak az édesanya, viszont nem ölelést adott, hanem férfiasan kezet fogtak, miközben meg is hajoltak. Végül jöttem én. A férfi – aki le sem tagadhatná, hogy ki a fia, hiszen teljesen egyformák – eltátotta a száját, én pedig arcra fagyott mosollyal, kissé rémültem pillantottam a doktorra. Most... Valami rosszat tettem?

- Fiam, arról nem volt szó, hogy egy ilyen szépséget hozol haza! – mondta az öreg, s kedves mosollyal veregette meg a fiatalabb vállát elismerően kacagva. – Ne félj, nem vagyok én olyan ijesztő. Kivéve, ha a házisárkány eldugja a csokimat, akkor jobb menekülőre fogni. – ingatta a fejét, s ez az én arcomra is somolyt csalt, ugyanakkor meg is könnyebbültem. – Park Jimin, ugye? – fogott a kezemre, én pedig illedelmesen meghajoltam előtte, miközben helyeseltem feltett kérdésére. – Az idősebbik Jeon, de hívj csak apunak. – mondta, mire Jungkook a derekamra fogva terelt a helyemre, ahol ülni fogok.

- Ne, apa. Az olyan szexista. Hívd őt Jeonhyunnak. – nézett rám, miután kihúzta a széket, én pedig lecsüccsentem rá. Igazi úriember, ráadásul elegáns is... Jungkook most rettentően szexi és... A francba, képes lenne az őrületbe kergetni, amikor így viselkedik, s így néz ki.

- Igazad van, fiam. – helyeselt az apa nevetve. – Ne haragudj, én nem vagyok benne annyira ebbe a mai világba és az ilyen új szavakba. – mesélte, én pedig csak mosolyogva legyintettem, s vártam, hogy elkezdhessük az ebédet.

Nem mondom, az egész ebéd azzal telt el, hogy faggattak. Persze rettentően aranyosak voltak, s a kezdeti zavarom hamar elillant. Egyáltalán nem voltak ítélkezőek amiatt, mert omega vagyok, ez pedig nagyon jól esett. Teljes értékű embernek éreztem magam, hiszen úgy kezeltek. S ahogy láttam, megkedveltek. Jungkookról is sok kiskori cikis sztorit hallottam, s egy-kettőnél már a könnyem folyt a nevetéstől. Persze az alfa nem sértődött meg rajta, de láthatóan nem volt kedvére az, amikor ő került középpontba. Mindenesetre nem mondott semmit, csupán hagyta, hogy a beszélgetés szabadon szárnyalhasson.

Nagyon jól éreztem magam, mintha ezer éve ismernénk egymást, legalább úgy társalogtunk. Ahhoz képest, hogy mennyire féltem, egyáltalán nem kellett volna. Ez egy ritka rendes család. Bezzeg az enyémben akkora káosz van, főleg, ha a nővérem is jelen van. Olyankor még a kattos nagymamámat is a normálisabb kategóriába sorolom. Pedig a vénlány papíron sem százas.

- Rendben, viszont, mielőtt ismét felhozódik egy újabb történet, hogy hogyan tanultam meg tökéletesen pisilni a vécébe... – nézett kicsit dorgálóan a szüleire az alfa, míg én csak ajkaimba harapva próbáltam elrejteni hatalmas mosolyomat. – Szeretnék mondani valamit. – váltott komolyra. – Tudom, hogy Jimint most ismertétek meg, gyakorlatilag semmit se tudtok róla, ami részben az én saram is, hiszen nem szóltam róla. – mondta, én pedig sejtettem, hogy mi fog következni. A kis játékunk érdekesebb része. – Viszont én elég ideje ismerem őt. Éppen ezért hoztam meg egy nagyon fontos döntést. – kelt fel, s kezemre fogott. Felnéztem rá, ő pedig egy kedves, melegséggel teli, biztató mosollyal ajándékozott meg. Hozzá hasonlóan én is felálltam, s még mindig a kezét fogva fordultam a szülei felé, hasonló ábrázattal, mint ő. – Sosem hittem volna, hogy ezt fogom tenni, de az utóbbi időben szerintem ti sem. – nevetett a férfi, s még én is halkan elkuncogtam magam. – De azt hiszem, itt az idő. – mondta, s az arcomra simítva egy apró puszit nyomott a számra. Pont azt a kezemet fogta, amin a felvett gyűrű volt, én pedig csak reménykedni tudtam abban, hogy a szülei kiszúrják majd. Ám úgy tűnt, hogy Jungkooknak más tervei voltak. Teljességgel meglepett, mikor tőlem eltávolodva nyúlt a zsebébe, s ereszkedett térdre, miközben kinyitotta az ékszertartót. Mindkét kezemet a szám elé kaptam, s úgy néztem rá. Ezúttal nem színészkedtem. – Park Jimin, lennél az, aki boldoggá teszi a mindennapjaimat, akivel leélhetem az életem egy örökkévalóságig? Akivel boldogan öregedhetek meg és lennének legalább olyan cikis közös sztorijaink, mint az előbbiek? – mosolygott. – Mondd, hozzám jönnél? – nézett a szemeimbe, én pedig... Teljesen lefagytam.

Nem érzékeltem semmit a külvilágból, s Jungkook beszéde után már nem is hallottam mást, csak a hevesen dobogó szívemet. Az ütemes dob hangját a fülemben. Arcomon éreztem, hogy ég, perzsel, lábaimat pedig egy pillanat alatt hagyja el az erő. Egyszerre volt melegem, s éreztem a hűvös levegőt a gerincemen.

Csak őt láttam, amint előttem térdel a válaszomra várva, én pedig... Tudtam, hogy mi lesz. Választól függetlenül fogok egy bizonyos utat járni.

- Igen. – remegett meg a hangom. – Örömmel.

Egy dologban biztos lehettem. A kapocs, ami kettőnk között van, nem reagál erre. Már... Biztos voltam benne. Abban, hogy a bennem tomboló hideg telet felváltotta a tavasz, s a bimbó lassan elkezdett virágot bontani. S az ilyen kérdéseknél nem az ösztönök adnak választ. Csakis a szív.

▫️➰➰➰▫️

Hello Sütikék! Itt is vagyok az új résszel! Picit késtem, na): De megérte, nem?😂😂😂

Kicsi Jiminünk végre biztosan tudja, hogy nem a csomó miatt viszonyul így Jungkookhoz😌♥️♥️♥️

Na egy kis infó még az omegaverse sztorikról! Néhány komment volt arról régebben, hogy Jungkook anyukája mennyire elfogadó, tekintettel arra, hogy egy fiúval van együtt. Nos, a helyzet az az ilyen sztorikban, hogy az elsődleges nem (fiú, lány) nem számít. Csakis a másodlagos nem (alfa, béta, omega).

Természetesen a legjobb páros az alfa-omega páros. Ők egymásnak lettek teremtve, CSAK AZ Ő ESETÜKBEN VAN IGAZ TÁRSAK opció. Béta bárkivel lehet, ez attól függ, hogy mennyire érzi magát dominánsnak, avagy passzív félnek. De többnyire egymással vannak, hiszen ők nem képesek érzékelni a másik két nem különleges illatát. Ugyanakkor egy heatben lévő omegán sajnos nem tud segíteni, ő nem tud csomózni): Persze nem elképzelhetetlen, hogy együtt legyenek, de nem gyakori.

Viszont ugyebár vannak a tisztavérű alfák. Ott a szülők egy NŐI ALFA és egy FÉRFI ALFA. Igen, jöhet a kérdés: Akkor van omega és omega? Nincs. Tudom, minden van itt, mint egy bolhapiacon, de az nincs xd Na ez az a bizonyos elképzelhetetlen része ennek az au-nak. Ebből adódóan tisztavérű omega sincs. Egyszerűen... Nem tudják megtermékenyíteni a másikat, még akkor sem, ha az egyik egy férfi omega.

Remélem, hogy így sikerült néhány dolgot tisztáznom🥺♥️ Persze, ha van kérdés, akkor azt mindenképp feltehetitek. Nálam először olvasható ilyen stílusú történet, néhány embernek pedig biztosan idegen még. Ezzel semmi baj nincs, mivel bármire szívesen válaszolok így, részek végén, hogy mások fejében is eloszlassam a kérdőjeleket😌♥️♥️♥️

Hogy vagytok?🥰♥️♥️♥️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook