Ez egy hatalmas kérés volt Jungkook felől, amit nem lehet csak úgy megtenni. Egyszerűnek hangzik, de sajnos nem az. Ha el kell játszanom, hogy a jegyese vagyok, akkor a saját szüleimnek se hazudhatok. Márpedig ez akármeddig fajulhat, én pedig... Nem akarok elköteleződni. Hiába volt ez köztünk Jungkookkal, s hiába nem kerestem, attól még vágytam az igaz szerelemre. Én is érezni akartam azt, amiről mások annyit beszélnek. Meg akartam találni az igaz társamat.

- Egy feltétellel megyek bele ebbe az egészbe. – kezdtem bele, s néztem mélyen a szemeibe, amik kíváncsian fürkészték arcomat. – Utána el is kell játszanunk a szakítást. Nem akarok mindenkinek hosszabb ideig hazudni erről. – léptem el mellette, hogy összepakolhassak. A legszívesebben nem is mentem volna ma már hozzá, viszont úgy gondoltam, hogy jobban bele kell ásnunk magunkat ebbe a témába.  Meg akartam beszélni vele töviről hegyire mindent.

Nem igazán beszéltünk többet, legalább is a kocsiban nem. Bevásárlás közben pedig azzal voltam elfoglalva, hogy mit szedjek össze, s mit főzzek. Nyilván az orvost sem akartam kizabálni a vagyonából, de nem akartam müzlin élni, s rendelt kaján, ha már én is megtanultam a főzés rejtelmeit. Meg szereti is a kosztomat, úgyhogy a minimum, hogy nem hagyom éhen halni, ha már ő is ennyi mindent megtesz értem, s ezt nem csak arra értem, hogy összejárunk olykor-olykor. Jungkook sok dologban segédkezet nyújtott nekem. Például háztartásban. Még vásárolni is eljött velem, azok után, hogy néha elszaladt vele a ló, s megszakította egy-egy ruhadarabomat. Kárpótolt érte, nem is akárhogy.

A szupermarketben elküldtem őt húsért, mert én nem gyakran eszem olyat, vele ellentétben. Nyilván, mivel alfa, szüksége van erre, így azért őt küldöm. Szerencsére jó szeme van hozzá, mivel nem választ túl zsírosakat – tudja, hogy akkor hozzá se nyúlok ahhoz az ételhez, ami éppen előttem van – hanem próbál a kedvemben tenni, s inkább a húsosabb dolgokat kikérni a hentestől. Én pedig hoztam minden mást. Fűszerektől kezdve a zöldségekig mindent. Viszont, mihelyt visszatért a doktor, átvette tőlem a bevásárlókocsit, s úgy mentünk a pénztár felé, direkt lassan, hogyha kiszúrok valamit, ami még kellene, akkor azt még be tudjam dobni a többi dolog közé.

- Egy doboz müzlit azért mégis hozok. – álltam meg hirtelen, mire Jungkook is, s összeráncolta a szemöldökét.

- De pici, a héten már vettünk egy dobozzal. – mondta, én pedig helyeslően bólintottam is egyet, majd leemeltem a kiválasztott mézes, színes karikákkal teli gabonapelyhes dobozt.

- Pontosan. Viszont magunknak, nekem pedig van egy konyhai analfabéta barátom, akit jobb, ha ezzel hagyok magára a házamban, minthogy bármi mással. – mondtam mosolyogva, s erős utalást tettem Felixre, akinél jobb odafigyelni arra, hogy ne engedjük a tűzhely közelébe.

- Nincs több kérdésem. – nevetett a fejét rázva, én pedig már bele is tettem a többi közé a levett finomságot, mikor a nevemet egy nagyon ismerős hang mondta ki. Összeráncolt szemöldökkel fordultam az illető felé, viszont ekkor két lurkó a lábamnak ütközött. Egyből tudtam, hogy kik azok, viszont most pont nem vágytam a társaságukra. A nővérem így is sejt valamit, ha még most meglát, akkor ebből a hazudozásból aligha lenne kiút.

- Szia öcskös! – jött ide mosolyogva Jihye, mögötte pedig Seojoon. Csak elmosolyogva biccentettem nekik, s kezeimet levezettem a két fekete hajkoronás fiúcskára. – Nahát! Kihez van szerencsénk? – kérdezte, de a pillantás, amit nekem intézett, felfestette a végszót az általa írt könyvbe.

- Dr. Jeon Jungkook. – mutatkozott be az alfa egy meghajlás kíséretében, mire a nővérem bólogatni kezdett, s a kosarat elengedve lépett közelebb a férfihoz összeszűkített szemekkel.

- Noona. – akartam megfogni a karját, viszont ő egyszerűen rázta le magáról a kezeimet. Közelebb, s közelebb ment hozzá, majd szippantott egyet az illatából. A doktornak egy pillanatra megrándult a szemöldöke, s az érdekes történéseket figyelő Seojoonra pillantott, aki már majdnem elnevette magát a szituáción.

- Tehát aloe vera. – mászott vissza a tisztavérű képéből mosolyogva, én pedig a tenyereimbe temettem az arcomat. Ezt nem bírom idegekkel. Elsüllyedek szégyenemben, s még nincs vége a napnak! – És még orvos is. – bólogatott elismerően, mikor hátra fordult, hogy rám nézzen, de én csak ujjaim közül voltam rápillantani, mert rendesen zavarba hozott a viselkedése. Csodálkoztam, hogy Jungkook ilyen nyugodtan kezelni. – Nos, kedves Dr. Jeon Junghook...

- Jungkook. – javítottam ki, mire csak legyintett egyet, s rám se bagózott. Kihúzta magát a bögyöske, s úgy nézett fel a magas alfára. Mondtam már, hogy a nővérem nem ijedős fajta? Csodálom, hogy még nem köpte képen, amilyen paraszt szokott lenni néha.

- Szóval te... Én... – mutatott magára. – Vagyok Jimin nővére! Nem volt hajlandó beszélni rólad, viszont csak úgy jelezném, hogyha mégis megered a nyelve és egy rosszat mond rólad, hogy bántottad, vagy csak csúnyán néztél rá... Akkor jobb, ha felkeresel egy szájsebészt, aki visszaülteti a szemfogaidat a helyére, mert ez az ököl... – emelte fel a kezét, én pedig kínomban már inkább elfordultam. – Sok mindent betört már. És én már kinyomtam két kölyköt. Úgyhogy jól vigyázz, mert nem tudod, hogy mire képesek az anyák, akiknek van egy problémás nádszál vékony öccsük.

- Noona! – szóltam rá hisztisen, s dobbantottam egyet a lábammal. Még szerencse, hogy a gyerekek azóta visszamentek az apjukhoz, s egy-egy figurával játszottak a temérdek árun, ami a bevásárlóközpontban volt megtalálható. Viszont Jihye minderre fittyet hányva elcsitított, s mélyen nézett Jungkook szemeibe, aki csak mosolygott.

- Komolyan mondtam, alfa. Amíg nem tapasztalod, hogy milyen szülni, addig nem érzed az igazi fájdalmat. De majd én megmutatom neked...

- Ugyan, a szülés valóban nem az én dolgom. Majd Jimin megteszi helyettem. Igaz, kedvesem? – kérdezte, s nézett rám, mire a nővérem azonnal lefagyott, s csak nagy szemmel tátogott. – Bár, amíg Felix a nyakunkon van, elég egy éhes szájat eltartani, utána ráérünk gondolkozni a babaprojekten, nem igaz? – jött mellém, s derekamon végigsimítva egy pimasz mosollyal kacsintott egyet. Ezért még biztosan kinyírom őt.

- A... Babaprojekt... – próbálta feldolgozni a hallottakat a nővérem, s lassan megfordulva nézett rám. Egy mély levegőt vett, majd ismét elszántan nézett a tisztavérűre. – Komolyan mondtam, hogy kinyírlak, ha bármi bántódása esik az öcsémnek. Nem bírlak. – jelentette ki, de ez úgy tűnik, hogy nem hatotta meg Jungkookot. – De csak azért, mert nem ismerlek még és nem tudom, hogy mennyire jelentesz veszélyt rá. – igazgatta a haját. – Rég voltál Busanban, Jimin. Hozd el a barátodat is, anya is had ismerje meg és én is. Addig nem adom rátok az áldásom. – lépett a férje mellé, majd biccentett, hogy induljanak. – Majd írj, hogy mikor szándékoztok lejönni. – adott egy puszit az arcomra, viszont az alfára még csak rá se nézett. Seojoon is csak intett egyet, persze mosolyogva, mivel ő nagyon is szórakoztatónak találta, ahogy az omega nővérem ilyen bátran kiáll egy tisztavérű elé, aki előtt még ő is meghunyászkodna.

Erőltetett mosollyal integettem a két kicsinek, akik hűen követték a szüleiket, miközben a figuráikkal megpróbálták megmenteni a világot a gonosz spenótszörny ellen. Viszont mindezek után fáradtan, s kelletlenül nyögtem fel. El sem hiszem, hogy mindez egy napon történt. Először Jungkook anyukája, aztán pedig az én minden lében kanál nővérem lesz az, aki érdekessé varázsolja a napot. Komolyan mondom, hogy ez már az univerzum átka. Valaki iszonyatosan pikkelhet rám ott fent, s szerencséje, amiért nincs nálam valamiféle fegyver, amivel lelőhetném a felhőktől.

- Nem semmi a nővéred. Valami családi örökség, hogy minden alfának képes vagytok beszólni? – nevetett a férfi, mire csak elhúztam a számat.

- Olyasmi. – ráztam a fejem, majd intettem, hogy induljunk, mert soha nem érünk haza, s kaja se lesz, ha így haladunk. Legalább is házikoszt. Bár a mostani nap úgy lefárasztott, hogy legszívesebben kihagynám ezt a főzőcskézést, de amit megígértem, azt betartom. Maximum a mosogatást rásózom az alfára.

Otthon egyből neki is ültem a főzőcskézésnek. Kicsit azért orroltam Jungkookra, mivel arról nem volt szó, hogy az én családomat is belevonjuk a hülyeségébe, márpedig innen nehezen találni kiutat. Valamit muszáj eléjük tennem az asztalra, hogy mi is történik most velem, hogy ki nekem Jungkook. Ha elmondanám az igazságot, biztosan kiakadnának, s szerintem ráállítanák Yunhót is az ügyre, nehogy ismét a tisztavérű közelébe kerüljek.

A doktor – észrevéve a kisebb durcámat – próbált felvidítani, s direkt be is segített, bár inkább csak a szeletelést hagytam rá, illetve a kóstolást. Mást nem igazán mertem. Tudom, hogy legalább annyira hülye a konyhában, mint Felix, s nem szívesen bíznám rá a serpenyőben lévő halat. Még a végén a házat égetné le előbb, s nem a kaját.

- Pici, most meddig fogsz rám haragudni? – nyöszörgött, s ölelt meg hátulról, én pedig elhúztam a számat.

- Jogosan teszem! Arról szó se volt, hogy az én családomat is belevesszük ebbe az egészbe! – fordultam meg hevesen, s lengettem meg a fakanalat, mire azt inkább kivette a kezemből, mielőtt idegemben ledugom a torkán.

- Jó, tényleg nem volt ilyesmi benne, de nem beszéltünk meg még semmit róla. – próbált megcsókolni, de én csak kikerültem.

- Akkor most beszéljünk róla. – fejtettem le magamról a kezeit, ő pedig csak lemondóan sóhajtott egyet. Nyilván, ő nem érti, hogy miért vagyok ennyire kiakadva, s a nővérem is miért félt engem ilyen szinten. – Eljátszom a jegyesedet és ennyi, nem? Mi pedig majd szétmegyünk később, mielőtt túlságosan beleloholnák magukat ebbe az egészbe a szülők. – álltam a tekintetét, ő pedig bólintott egyet.

- Így van. – helyeselt. – Csak azt kellene kitalálni, hogy hogyan. – dőlt a konyhapultnak, s izmos mellkasa előtt összefonta a karjait.

- Nem tudom, mondd azt, hogy meddő vagyok és te saját gyereket szeretnél. – rántottam vállat, de ő csak rosszallóan rám pillantott, s közölte, hogy ennyire nem lenne szívtelen, hogy emiatt elhagyjon valakit, s ezzel a szülei is tisztában vannak. – Akkor csak simán... Nem működött köztünk..? Az igaz társunkat akarjuk megtalálni és mi nem voltunk azok. – néztem a szemeibe, s az utolsó szavakat szinte suttogtam. Jungkook bólintott egyet. Ez sokkal jobban tetszett neki, s hihetőbbnek is gondolta. – Egyébként hogy-hogy anyukád... Nem akadt ki azon, hogy nem egy alfával vagy? – tettem emeltem ki az utolsó szót, hiszen gyakorlatilag mi nem voltunk együtt. A kavarás teljesen más, mint a kijelentett kapcsolat, amiben érzelmek is szerepelnek. Megvan köztünk a kémia, de más nem.

- Nem érdekli őket. – rántott vállat egyszerűen. – Ők sosem arra mentek, hogy fenntartsam a vérvonalat. A fajtámban a többség erre utazik, mert mégis egy nemesi ágazatról van szó, viszont ők csak azt akarják, hogy boldog legyek. Az már nem számít, hogy ki van az oldalamon, hiszen nem ők vannak azzal a személlyel nap, mint nap.

- De akkor a te szüleid nem is szeretik egymást? – kérdeztem, mire elmosolyodott.

- Az ő világukban más volt. Sokkal szigorúbban nézték azt, hogy ki hova tartozik. A nagyszüleim hozták őket össze és rendezték meg az esküvőt. Bár egyikük sem találkozott addig a másikkal, nem álltak le vitatkozni. Úgy voltak vele, hogyha már leélnek együtt egy életet, akkor próbálják meg azt ne muszájból. Szóval elkezdtek ismerkedni és egymásba szerettek. Legalább is anya ezt mondta. – ingatta a fejét, míg én csak nagy szemekkel néztem rá, s figyelmesen hallgattam. – Igazából én is azt akartam, hogy megtaláljam a társamat. Csupán a tanulás és a kutatás nem ment egyszerre. Gondold el... Egyetlen egy embert szánt neked az élet, aki mellett megtalálod az örök boldogságot és az a valaki bárhol lehet. Akár a világ másik végén is. Szóval csak sodródtam az árral. – rántott vállat, mire elhúztam a számat. Teljesen átéreztem a helyzetét.

- Én is erre vágytam. Mindig is arra, hogy mellettem legyen az, aki a világot jelentheti nekem, hogy családot alapíthassak, mellette ébredjek nap, mint nap. Megöregedni egy nap és már csak az unokákkal foglalkozni. – kuncogtam, akárcsak az alfa. – Viszont... A világ hatalmas. – bólogattam, hiszen ebben teljesen igaza volt. – Lehet, hogy az igaz társam a világ túlsó végén van. Talán gyerekesnek hangzik, de én találkozni akarok vele. Ha egyszer is, de látni akarom, mert tudom, hogy utána minden reggel mellette ébredhetek. – döntöttem oldalra a fejem, s néztem fel ábrándozásom közepette. A férfi nem szólt meg érte, hogy esetleg túl nyálas lennék. Csak végig engem nézett egy meleg, lágy mosollyal az arcán.

- Remélem, hogy megtalálod a társadat. – szólalt meg, s most rajtam volt a sor, hogy somolyogjak.

- Én is remélem, hogy te is megtalálod. De jobb, ha belehúzol, te vén szivar, mert tényleg ki fogsz öregedni és a hülyeséged miatt még a végén a nyakamon maradsz! – ütöttem meg nevetve a vállát, mire jót mulatva ezen a derekamra fogott, s magához húzva a számra csókolt.

- Tudtam én, hogy nem haragszol annyira. – döntötte a homlokát az enyémnek.

- Ne legyél olyan biztos benne. Én fűszereztem a kaját és nem te. – böktem meg az orrát, s fordítottam hátat, hogy ránézzek az ételre, amit a nagy megbeszélésünk közepette igencsak elhanyagoltunk.

Nem is gondoltam volna, hogy Jungkookkal a vágyunk hasonló, s mindketten abba a hibába estünk. Igaz, a társunk lehet a Föld másik végében is, viszont... Amilyen hatalmas a világ, olyan kicsi is lehet számunkra. A sors, az akarat képes a távot lecsökkenteni, akkor is, ha az, amiben eddig éltünk, ugyanolyan marad.

▫️➰➰➰▫️

Hello Sütikék! Itt is van a nyárbúcsúztató rész🥺 Wah, el sem hiszem, hogy holnap mehetek be abba a retkes iskolába🤣 De legalább nem lesz első nap tanítás🥰 Majd elég lesz csütörtökön szopni a végzős év kékeres méteresét🤡

Na, Jimin csak belement abba, hogy Jungkook jegyese lesz😌 A kérdés, hogy le tudnak-e állni ennél a szintnél, vagy tovább fognak-e menni🤔 Vajon Jimin nővére elfogadja majd Jungkookot?🤔 Szerintetek mi lesz?🥰♥️

Hogy vagytok?😂 Vagy inkább ne tegyek fel ilyen kérdést suli előtt?😂♥️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook