Szerencsére Jungkook adott nekem egy nadrágot, ami megkötős volt, szóval nem esett le rólam. Igaz, olyan buggyos lett, hogy úgy festettem, mint aki terhes, viszont legalább nem alsóban kellett majd felmennem a lakásomhoz.

Jól éreztem magam, nem kerestem a tegnap estében a rosszat, amit eddig tettem. Csupán sodródtam az árral. Az alfa – akárcsak tegnap – most is a lábamon pihentette hatalmas kezét, mikor éppen nem sebességet váltott. Nagyon jól nézett ki vezetés közben, főleg így, elegánsan. Mindig is adott magára, nem jelent meg túlhasznált ruhákban, amit már szétrágott a molylepke.

Ezúttal is egy ing feszült mellkasán, a nyakkendőt viszont elhagyta. Nem vett fel, de nem is volt baj, hiszen így az első két gombot nem bújtatta bele a kicsiny lyukba. Jól nézett ki. Jungkook egy nagyon is vonzó alfa volt, kár lett volna tagadnom a nyilvánvalót. Még a vak is kiszúrta volna, hogy mennyire szemrevaló férfi van előtte.

- Lassan hozzászokok, hogy bámulsz. – jegyezte meg, s mikor pirosat kapott, felém fordult egy kacér mosollyal.

- Elég feltűnő az arcodon maradt fogkrém. – válaszoltam, viszont ő csak elkuncogta magát, s fejét rázva indult el a járművel. Szerencsére nem kellett sokat várnunk, mert már a távolból láttuk, amint zöldről vált, így biztosak voltunk abba, hogy azt el fogjuk kapni.

- Jól van, akkor, ha odaérünk hozzád, megengedem, hogy leszedd az arcomról, pici.

- Édes, hogy engedélyt adsz ilyenekre. – bólogattam, hiába csak hazugság volt az egész, hogy ne égjek be annyira. Úgy tűnik, hogy egyből észlelte, hogy csupán a saját bőrömet akarom menteni. – Egyébként meg mi ez a becézgetés? Általában pici, szexnél meg bébi.

- Miért, állandó becenevet szeretnél? Kétlem, hogy zavarna. – simított térdemre, mire csak vállat rántottam, ő pedig elmosolyodott. – Gondoltam. – zárta le ezzel a beceneves témánkat. Egyértelmű volt számára is, hogy nem volt problémám ezekkel. Igaz, ha mások előtt használná, kicsit összezavarná őket. Például Felix egyből arra gondolna, hogy együtt vagyunk, holott erről szó sincs.

Ahogy megérkeztünk a tömbhöz, ahol lakok, egyből kipattantam a kocsiból, hiszen nem maradt sok időnk. Jungkooknál még valamilyen reggelit is összecsaptam, bár az alfánál nem sok hozzávaló volt. Mindenesetre sikerült, csupán a készülődés került időszűkébe.

Az alfa előtt robogtam fel a lépcsőn, viszont az utolsó fordulónál nem számítottam arra, hogy neki fogok ütközni valakibe. Majdnem hátra is estem, ha nem tart meg az, akibe belefutottam.

Yunho nézett rám nagy szemekkel, mintha el sem akarná hinni, hogy valóban én állok előtte. Azonnal közelebb húzott, s karjai közé zárt, amit egyszerűen nem értettem. Mit keresett a lakásomnál? Általában mindig felhív, ha lenéz, de most...

- Jimin, hol voltál? Minden rendben? Mindenki annyira aggódott érted. – tolt el magától, s mért végig tetőtől talpig, keresve rajtam bármi arra utaló jelet, hogy megsérültem. Rácba szaladtak a szemöldökeim.

- Mi? Yunho, mi ez az egész? Anyáék is teljesen bekattantak, csak azért, mert egyszer nem vagyok otthon. – ráztam le magamról a kezeit.

- Tegnap a nővéredék felhívtak, hogy nem vagy sehol. Először Felixet hívták, de ő mondta, hogy nála sem vagy. Mindenki téged keresett, mert féltek, hogy azt történt, amit...

- Jó, ezt itt fejezd be. – túrtam a hajamba, s fordultam is el tőle pár másodpercre, hogy lenyugodjak, s nehogy olyat mondjak, amivel megsértem. – Nem vagyok tinédzser. Jó ideje lakok egyedül és ha nem vagyok itthon, de Felixnél sem, akkor sincs senkinek semmi köze ehhez.

- Jimin, mindenki aggódott érted, szerintem ez teljesen normális azok után! – emelkedett hevesen fel-le a mellkasa, s éreztem, amint illata is felerősödött. Dühös volt rám, engem viszont ez nem rémisztett meg. Yunho nem olyan, aki csak úgy elveszti a fejét. – Egyetlen kurva üzenetre, de még hívásra se válaszoltál! Egyértelmű, hogy kétségbeestek a nővéredék! Ha nem vagy tinédzser, akkor tisztába lehetnél ezzel, hogy ők hogyan éreznek, mert mindenki végignézte, ahogy...!

- Ne haragudj, de te ki vagy? – jelent meg a hátam mögött Jungkook, s elém is lépett védelmezően. Nyugodt volt, nem akarta mutatni, hogy mekkora is jelenleg a feszültség. Yunhonak leesett az álla, amikor a tőle magasabb alfa került vele szembe. De nem tántorodott meg. – Dr. Jeon Jungkook, Jimin az én asszisztensem. Esetleg megtudhatnám, hogy miért kérsz számon egy olyan omegát, aki nincs megjelölve?

- A barátja vagyok. – morogta Yunho. A tekintetéből azonnal kiolvastam, hogy nem csípi az előtte álló férfit, aki csak féloldalas mosolyt ejtett.

- Érdekes, nem éreztem rajta az illatodat. Pedig tegnap elég közel kerültünk egymáshoz. Mindenesetre légy tekintettel az időre és a szomszédokra. Ne hangoskodj a folyosón és hagyd békén az omegát. Hallottad, nem tinédzser már, tud magára vigyázni.

- Mintha te annyira ismernéd. – sziszegte, s éreztem, amint az idegesség miatt csak erősödik a fenyőillata. Szinte fojtogatott, ezért az orrom és a számat megpróbáltam eltakarni a kezemmel, mintha azzal kiszűrhetném ezt a bűzt. Jungkook ezt valószínűleg észlelhette, hiszen azonnal a másik mancsomra fogott, s a saját illatát is felerősítette, ami elérte, hogy kevésbé szenvedjek. Nem értettem, hogy miért tetszett ennyire az illata, annyira vonzott, tüzelt fel, s nyugtatott le, hogy arra szavak nem voltak.

- Utoljára mondom, hogy hagyd békén az omegámat. – lépett egyet közelebb a doktor a másik alfához, én pedig felkaptam a fejem az utolsó szavára. Az... Ő omegája?

Yunho morogni kezdett, de aztán rám nézett. Ökölbe szorított kezei lassan engedtek, s befeszített izmai is elernyedtek. Csupán bólintott egyet, s kikerülve minket, elindult le. Még annyit mondott, hogy legalább anyámat hívjam fel, hogy minden rendben van velem, de többet nem szólt, csak elsétált.

Teljesen összezavarodtam. Nem tudtam, hogy dühös legyek-e, amiért úgy kezelnek, vagy szomorú, amiért aggodalmat okoztam. Megértettem őket, hiszen ők valóban végignézték mindazt, ahogy egyik pillanatról a másikra eltűnik az a Jimin, akit ismertek, hogy egy végeláthatatlan szakadékba esik. Nem akartak ismét olyannak látni, de itt igazat kellett adnom Felixnek; nem élhettem örökké abban a várfalban, amit saját magam építettem. Ha vakon csak a saját sebeimet nyalogatom, sosem fogom észrevenni, hogy azok mikor gyógyultak be.

Szótlanul indultam be a lakásomba, Jungkook pedig kisebb távolságot tartva jött utánam. Nem szólt egy szót sem, egészen addig, amíg be nem értünk.

- Jól vagy? – kérdezte, s lágyan simított végig oldalamon. Először nem is reagáltam, csak arra eszméltem fel, hogy közelebb lép, s a fülcimpámra puszil.

- Hm? – néztem kaptam rá a tekintetem, majd bólintottam egyet. – Igen. Minden rendben. Kicsit... Túlreagálták a dolgokat, ennyi. – tekintettem lezártnak a témát.

Biztos voltam benne, hogy Jungkook mindent hallott. A lépcsőház nagyon is visszhangzik, s olykor még azt is hallom, amit a hatodikon beszélnek. Viszont nagyon örültem annak, hogy Jungkook nem kérdezett rá, hogy miért volt ennyire kiakadva Yunho. Nem akartam magyarázkodni neki, úgy gondoltam, hogy felesleges lett volna, s nem is tartoztam neki semmiféle indoklással.

Inkább csak a szobámba mentem, hogy felvegyek valamit, amíg még nem vagyunk késésben. Így is sietnünk kell majd, s anyát is csak délután fogom tudni felhívni. Nem akartam sem a kocsiban ezt megtenni, ahol az alfa mindennek fültanúja lehet, sem pedig a munkahelyemen. Sajnos sok nővér nem a dolgával foglalkozik, vagy az evéssel, rengeteg pletykás ember van ott. Rólam is megy egy-két mese, amióta ott dolgozok. Például az, hogy úgy kerültem be tapasztalatlanul Dr. Jeon mellé, hogy a főorvossal viszonyom volt. Abszurd dolog, s majdnem elnevettem magam az ebédlőben, amikor ezt meghallottam.

Yunho is szerintem csak féltett. Igaz, nem kellett volna ilyen hevesen reagálnia, amikor semmi bajom nem volt. Tényleg csak nem néztem a telefonomat. Mással voltam elfoglalva.

Mással, ahogy az elmúlt nyolc hétben is. Az idő csak úgy szaladt, s Jungkookkal egyre gyakrabban jártunk össze. Egyre többet aludtunk egymásnál, s a heti egy-két alkalmakból három-négy lett. Ismét átestünk egy heaten, s akárcsak először, most is megcsomózott. Én pedig nem bántam. Teljesen felfordult volna az életem? Vagy csak most kezdene helyrerázódni?

Felix természetesen nagyon örült annak, hogy végre lazábban kezelem a dolgokat, s hála neki, Soojin is tudomást szerzett Jungkookról. Viszont ettől több embernek nem akartam beszámolni erről. A nővérem és anya is faggatott, hogy ki az a bizonyos alfa, akiről Yunho mesélt nekik. Igaz, kibékültünk, de még mindig orrolok rá, amiért beköpött a családomnak. Természetesen azt nem mondhattam, hogy a párom, mert erről szó se volt. Gyakorlatilag csak szexkapcsolat volt köztünk, s semmi más. Barátság extrákkal? Talán ehhez tudnám a legjobban hasonlítani. Csak egy barátként említettem, aki nem ismerte Yunhot, s így akart megvédeni. Mondanom se kell, egyikük se hitte el, főleg, hogy érezték rajtam az illatát folyamatosan, amikor látogatóba mentem. Próbálkozhattam olyanokkal, mint például azzal, hogy együtt dolgozunk, de mindez csak falra hányt borsó volt.

A nővérem és a férje egyre több, s több utalást tettek arra, hogy bepasiztam, de anyát se kellett félteni. Legalább mama kiállt mellettem. Igaz, szegénykém azt mondta, hogy mégis hogyan szerezhetnék magamnak egy alfát alfaként. Mindenesetre ezt úgy fogtam fel, hogy tudatlanul, de valaki mellettem áll. Még akkor is, ha az illető kicsit kattos.

- Hát ez hosszú nap volt. – ült le a székébe Jungkook, s döntötte hátra a fejét. Automatikusan keltem fel, s mentem mögé, hogy picit megmasszírozzam a vállait, mire elmosolyodva fogott kacsóimra, hogy az egyikre egy puszit nyomjon. – Alszol ma nálam? – pillantott rám, én pedig megrántottam a vállaimat.

- Nem bánom. – rántottam vállat. – De előtte menjünk el boltba, mert nem fogok ismét a szomszédtól kuncsorogni, hogy reggelit tudjak csinálni neked, Mr. Mindent házhoz rendelek. – tűztem ki a feltételem, mire elnevette magát, s bólintott egyet.

- Rendben. – egyezett bele. – Ahogy gondolod, pici. – nyúlt az arcomhoz, s simított végig rajta, én pedig már tudtam, hogy mit szeretne, ezért le is hajoltam, hogy egy csókot nyomjak a szájára. Viszont ekkor kivágódott az ajtó, én pedig olyan gyorsan léptem el az alfától, hogy majdnem a mögötte lévő polcnak estem, ami tele van a páciensek minden adatával.

- Oh, sziasztok! – pislogott a nő, aki úgy tűnik, hogy mindent látott. Azonnal elvörösödtem, s inkább csak meghajoltam előtte. – Megzavartam valamit? – kérdezte, de arcán egyre nagyobb lett a mosolya.

- Szia, anya. – kelt fel a székből Jungkook sóhajtva, én pedig azt hittem, hogy le is ülök rá, amikor meghallottam, minek szólította. Az anyja? Ez a nő Jungkook anyja? – Mi járatban vagy? – ment oda a tőle alacsonyabb alfa nőhöz, s adott egy puszit az arcára, viszont a hölgy csak engem bámult mosolyogva.

- Gondoltam benézek, de nem gondoltam volna, hogy társaságod lesz. – harapta be az ajkait. – Apád nagyon boldog lesz, hogyha megtudja, hogy végre van valakid. Már be akarta szervezni ismét a munkatársa lányát, hogy menjetek el randevúra. Komolyan mondom, hogy már az esküvőt tervezgette. – rázta a fejét nevetve a hölgy, majd felém lépkedett, s a kezemre fogott. – Szia, elnézést, hogy csak így rátok törtem. Jungkook anyukája vagyok. Biztos sok gondod lehet, tudod, a fiam elég makacs. – ingatta a fejét, én pedig egy pillanatra Jungkookra néztem, aki csak az orrnyergére simított. – Ha rajta múlik, sosem találkozunk. De nagyon örülök... Jimin. – nézett le a köpenyemen lévő kis kitűzőre, amin a nevem volt, hiszen már egy ideje teljes állásban dolgozok itt. – Nagyon szép omega! – fordult a fia felé, s suttogta ezt, mintha én nem hallanám. Bár inkább csak megmosolyogtatott. Nagyon aranyos anyukája van.

- Köszönöm szépen, Ms... – akartam mondani, de ekkor közbevágott.

- Hívj csak anyukának. – legyintett, én pedig mosolyogva bólintottam egyet. – De nem is zavarkodok tovább. Csak annyit akartam mondani, hogy jövő héten gyere át ebédre, de most megváltoztatom ezt. Mindketten gyertek át. – indult az ajtó felé. – Sziasztok! – integetett nekünk boldogan, s mikor kiment, azonnal Jungkook felé fordultam.

- Az anyukád most...

- Azt hiszi, hogy együtt vagyunk. – bólintott, s orrnyergét dörzsölve dőlt neki az ágynak. Valami nagyon zavarta őt, s ezért csinálta ezt a pót cselekvést.

- És... Miért nem mondtad el neki, hogy ez nem így van? Oké, hogy volt az a csók, de attól még...

- Azért, mert nem akarom, hogy tovább játsszák a kerítőt. – sóhajtott, s nézett rám. – Ha letagadtam volna, akkor sem hitte volna el. Amikor náluk voltam, megérezték rajtam az illatodat és azóta csak ezzel nyaggatnak. Most pedig... Nem tudnád anyám véleményét megváltoztatni.

- De miért akarják, hogy megházasodj? – kérdeztem szemöldökömet ráncolva. Nyilván egyetlen szülő sem szeretné, hogy a gyermeke egyedül éljen, hanem a legjobbat neki, viszont a szerelem nem egy olyan dolog, amit erőltetni lehet. Annak ki kell alakulnia, érzelmek kellenek hozzá.

- Mert szerintük lassan ki fogok öregedni ebből. – nevetett. – 28 éves vagyok, és szerintük ideje lenne családot alapítanom. – ingatta a fejét, én pedig eltátottam a számat.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen öreg vagy. – kuncogtam, akárcsak ő.

- Tudod ledoktorálni és utána szakosodni nem egy-két év.

- Egy ilyen vénembernek hagytam, hogy megcsomózzon? – húztam az agyát, mire mosolyogva megindult felém, s a derekamra fogva az asztalra ültetett.

- Igen, egy ilyen vénembernek hagyta a 23 éves segged, hogy megdugja. – nyomott a számra egy csókot.

- A francba. – simogattam a tarkóján lévő rövidebbre nyírt haját. – Elrontottam volna valahol?

- Te kaptál le azon a bulin. – puszilt a nyakamra, mire kuncogni kezdtem. – Jimin, megtennél nekem egy szívességet? – kérdezte, s elhúzódott, hogy a szemeimbe tudjon nézni. Kíváncsian pillantottam fekete szembogaraiba, s vártam, hogy elmondja, hogy mit szeretne. Komoly volt, talán egy picit ideges is, így enyhe aggodalom futott végig rajtam. – El tudnád játszani a szüleimnek, hogy a jegyesem vagy? – kérdezte, én pedig egy pillanat alatt sápadtam le. Hogy... Mit csináljak?

▫️➰➰➰▫️

Hello Sütikék! Piciiiiit késtem, de ne engem, hanem a barkácsolni akaró apámat hibáztassátok🤣

Ki számított erre?😂 Szerintetek mi lesz Jimin válasza?🤔 Meg mi a franc lehet az, ami miatt ennyire féltik Chimet?🤔😳

Mint a Blow the whistlenél, itt is listám van, ahol végre kipipálhatom a harmadik pontot😂✊

Holnap jön a következő~ Legyetek résen🥰♥️♥️♥️

Hogy vagytok?🥺♥️♥️♥️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook